Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-04 / 14. szám

2. pldal.'

»Amerikai Magyar 'Reformátusok'1 Lapja.«

141: szám. 1908 április 4:

t: ■: Az elnök-jelölt

Az' Egyesültállamokban az elnökválasztás négy évenként szökött tartatni. A folyó 1908-ik esztendő tehát az elnökválasztás eszténdéje. 1904-ben nem volt e miatt ugy szólván semmi felfordulás. Öe most az egész ország ipara. kereskedelme érzi azt a rázkódást, a melyet az Egyesüllállamok legfontosabb eseménye szükségképen elöszokott idézni. Négy évvel ezelőtt mindenki biztosra vélte a Roosevelt elnök jelöltetését és megválasztását, de ma a lejíi'éljésebb'bizonytalanság uralkodik s az egyes pártok nem tudnák megegyezni a jelöltnek a személyében. Ez idézi elő, legalább résáberi, a pangást.

i‘Á jélöltétésre a legfényesebb, s legbiztatóbb kilátásai vannak Taftnak, a mostani hadügyminiszternek, kit a Roosevelt politikája1 letéteményesének tartanak. Ö az elnök hivatalos jelöltje, de még eddig nem kapta meg azt a többséget, a mely jelöltetését biiüösitaná.

‘ " A legtöbb szavazattál !)i‘rÓ államoknak saját jelöltjeik vannak. Igjr'JíéwYork delegátusai a chicagói gyűlésen Hughes, mostani kóVhiáriyzórá',— az Illidnis államiak Cannorra, a senatus elnökébe 'szavaznak, mig Pennsylvania Philander Ch. Knoxra fogja leáVfrii szavazatát.

Knox szenátor egyik legtudósabb, tegtevékenyebb tagja a törvényhozó testületnek. Sok bölcs törvényjavaslat származott már tőle. Legutóbb is ö terjesztette be a postatakarékpénztárakról szóló törvényjavaslatot, amely nagy mértékben hozzá fog járulni a pénzügyi helyzet szilárdításához s a futóbankárok kevesbe- dé&éhez.

Pennsylvania állam szülötte s mint ilyen méltán megérdemli azt a szeretetet, a melylyel iránta legközelebb álló honfitársai viseltetnek. Tudása, komoly munkálkodása, szónoki ereje kiváló szerepre hivták s ha most helyt kell is adni más kitűnőségnek, még megnyerheti azt a legnagyobb kitüntetést, amelyet ember adhat embertársának, elsővé tevén öt az egyenlők között.

Miért nem boldog a magyar?

Alig vari szerencsétlenebb nemzet a földön, mint az, melyhez, mi is tartozunk. Ezer év óta csapás csapás után éri, elletíségei bent és künt tépdesik; független volna papiroson, valóságban pedig szolgája idegen népeknek ; bármi nagyot és szépet akarjon, tervei mindig balul ütnek ki. Es ez nemcsak ott, a Kárpátok alján, a Duna és Tisza mellékén, szülőföldünkön van igy, sajnos, igy van ez mindenütt, a hol. a magyarság, elhagyva ősei földét, ideiglenesen vagy állandóan letelepedett. Így van ez itt Amerikában is, ezt senki sem tagadhatja.

Miért van hát igy és miért nincs másképen: ezek a kérdések sokszor adnak nekem anyagot a gondolkozásra s gyakorta buzdi- tanak cselekvésre. Miért nem olyan hatalmas a magyar neve, miért nem olyan tisztelt, mint más nemzeteké, az egész földön ? Miért nem boldog a magyar sem szülötte földjén, sem sehol a föld kerekségén ?

Ugy találom, hogy e kérdésekre sokféle feleletet adhatok; de mégis egy feleletben az egész összefoglalható. Kemény beszéddel felelek a szorongató kérdések re. de magunknak mondom, tehát azzal a jóakarattal, mely, felnyitja a fájó sebet, hogy meggyógyi- tásához hozzájáruljon: senki azért sértést ebben ne találjon.

Nem boldog a magyar e világban, mert nincs benne szeretet nem szereti sem magát, sem honának gyermekeit, nem szereti sem hazáját, sem Istenét. Azaz, hogy szereti biz’ ö mindezeket a maga módja szerint, csakhogy ez nem az igazi szeretet. A kételkedőket hadd győzze meg a bővebb fejtegetés.

Nem szereti a magyar magát, sem testét, sem lelkét; mert azt csak nem nevezhetem szeretetnek, mikor mérték- telenséggel és erkölcstelen élettel pusztítja porhüvelyét, lelkének javával pedig csak ünnepnapokon s akkor is külső szokásnak hódolva gondol. Ezek a bűnök pusztították s pusztítják ma is a magyart ugy otthon, mint itt Amerikában; ezeknek büntetése, hogy pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve. széthull nemzetünk.

TÁR CZ A.

A csodafü.

Sötét éjszaka van. Minden csendes a faluban. Csak a korcsma ablakai világosak, muzsikaszó hallatszik belülről. Mulat az ifjúság. Lányok, legények vig tánezot járnak.

Mindenki boldog, kedve szerint járja. Csak Varga Julcsa ölt szomorú képet. Ott áll a szoba sarkában és a sok tánezoló közt csak egy páron függ könybelábadt szeme. Vég Gyurit nézi, régi szeretőjét, aki hiitelen lett hozzá. Egész éjjel csak Biró Marosával tánczolt, ö rá nem is néz. Pedig két hét múlva kellett volna meglenni a kézfogénak és rá három hétre az esküvőnek.

De mi az ördög húzhatta Gyurit oly hamar a Marosához?

Azt mondják, hogy Biró Marcsa olyan,füvet tudna, aminek ha a levélből a legénynek bead, az menten utánna bomlik.

Ezt a csodafüvet akarná most Julcsa is megszerezni. Hallott is már róla valamit, houy a boszorkány jó pénzért meg is tudja azt szerezni.

Egyszerre, mint a gondolat, kint termett a sötét éjszakában. Fejére borítja piros szoknyáját, és fut a kerteken keresztül.

Hosszú az útja. A falu legvégire kell jutnia, mert ott az utolsó házban lakik Borcsa néni, a falu boszorkánya. Házatájéka sövénynyel sincs körül fogva. iMinek ? Hiszen az éjjel még a gonoszlélek is elkerüli.

De Julcsa nem fél most senkitől. Bezörget a boszorkány ablakán.

Csúnya, bozontos, ránezosképü banya dugja ki a fejét rajta.

— Te vagy az Julcsa? — kérdé mindjárt Julcsát.

— Én vagyok Borcsa néni, jaj, de nem i« tudom mit szóljak.

— Tudom én úgyis, hogy mi a Lajua, hogy miért jöttél hozzám; kerülj csak beljebb.

Mikor az ajtót betették maguk után, el is mondta Julcsa panaszát, hogy Vég Gyuri hűtlen lett hozzá.

— Rég megjósoltam én azt lányom és régóta várlak is már, hogy eljösz hozzám jó tanácsért — orvosságért.

— Mit tegyek Borcsa néném, lelkem, jaj, mit tegyek, hogy visszanyerjem a szivét ?

— Nem nehéz dolog az lányom, csak érteni kell hozzá. Jól hallgass ide ! Vissza fogsz most menni a tánezhoz, kihúzol a fejedből egy szál hajat és az rátekered a Gyuri lajbija gombjára. Az a szál haj visszahozza öt neked. Ha két nap alatt még se térne vissza hozzád, akkor újra várlak és más tanácsot adok neked. Most hát siess a korcsmába, de ha újra jössz, hozz magaddal egy pengő forintot, húsz cső kukoriczát meg egy szakajtó lisztet. Ha nem hozol, akkor el se jöjj.

— Hozok, hozok mindent, csak segítsen. Julcsa nagy reménységgel tért vissza a korcsmába. Gyuri akkor is Marosával tánczolt.

A korcsmába kutyameleg van. A legények még a kis lajbit is a mérőben vetették le, aholcsak a vén Dávid zsidó bóbiskolt.

Odaoson be Julcsa, kikeresi a Gyuri lajbiját és a parancs szerint egy szál hajat ráteker a lajbi gombjára.

Vígan szalad házi és abban a Íriszemben alszik el, hogy Gyuri most már az övé lesz.

Másnap egész nap várta Gyurit. Kétszer is elment házuk előtt, látta is Julcsát a kertajtóban állni, de még csak nem is- köszöntötte.

A két nap eltelt, Gyuri nem jött. Julcsa újból benyitott a Borcsa néni házába De a kívánt díjról sem feledkezett meg.

— Nem segitett a hajszál, Borcsa néni. Itt van amit kívánt,, adjon uj tanácsot.