Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-04 / 14. szám

14. szám. 1908 április 4

»'Amerikai .Magyar Reformátusok Lapja.«

ölti;

Idegenek kezére jut a drága hazai fold: az amerikai milliók sem emelhetnek gátat ellene, mert az amerikai magyarokban is ugyanezen hibák vannak.

Nem szereti a magyar a magyart. Ennek kiáltó példáit látjuk hazánk történetében s ezt tapasztaljuk a mindennapi életben. Gyiilölség, irigység, bosszú és káröröm a magyar ellen: ez talán a magyar legnagyobb bűne. Szeretnie kellene a magyarnak a m gyárt kivált az idegenben, hol még inkább egymásra van utalva s ime, a hol két magyar van. azok már veszekednek, egvmást az idegenek előtt gyalázzák s csak azzal törődik mindenik, hogy a másikat legyőzze, sőt megsemmisítse. Az a szerencsétlenség uralkodik az egyházban, az egyleti életben és mindenütt, hol, a közös érdeket tekintve, szeretetnek kellene uralkodni Ez a szerencsétlenség ur lkodik otthon is. keserű gyümölcseit élvezik mindenek.

Nem szereti a magyar az ö hazáját, zvzaz, hogy szereti szóval, melynek még a tanulatlan is ügyes forgatója, de nem szereti egyben cselekedettel is A haza javára nagyokat áldomásozunk, felsegitésére tüzes szónoklatokat tartunk — s az elszállt mámorral kialszik a tűz a mi szivünkben és marad minden a régi állapotban. Egykor hősöket szült az a föld s mi megelégszünk a hősök magasztalásával; de példájukat nem követjük. Életünket és vérünket a haza jóvoltáért, mondák őseink, a.zonképen cselekvének; életünket és vérünket, mondjuk mi is, de semmit sem teszünk. Az igazi hazaszeretet pedig tettekben nyilvánul, nem üres beszédekben áll.

Nem szereti a magyar az Istent, mindeneknek Atyját sem. Ha igazán szeretné, szeretetének cselekedetei mutatnák meg háláját, melyet érez az Ö adományai felett minden hiv keresztyén. Nem káromolná az Istent, nem fertöztetné meg szive tisztaságát kiáltó bűneivel; nem nézné el, hogy pusztul egyháza, iskolája, hogy pusztulnak nemes intézményei. Hanem mindezek helyett járna az Ur törvényében: nemcsak szóval szeretné Istenét, hanem azon parancsolatainak hiv betöltésével, melyeket adott a Krisztus által minden emberek üdvösségére, boldogságára. Nem azt nézné, ki milyen módon tiszteli az Is— Hej Julcsa leányom, igen kihűlhetett az ö szive hozzád, ha ez nem segitett. No de mondjad csak: kéz sor gomb van-e a laj- biján ?

— Annyi.

— Hát melyik soron kötötted oda a hajszálat ?

— Azt nem tudom, Borosa néni.

— Nohát akkor csak az a baj, hogy a jobb oldalra tetted, pedig a szív felöl kellett volna.

— De most mégis más tanácsot adok. Hajnalban menj ki a herésbe, keress ott egy négylevelü lóherét, azt ásd be oda, ahol gondolod, hogy Gyurinak keresztül kell mennie. Ha erre a helyre rálép, akkor visszatér hozzád. Ha ez nem segít, akkor újból gyere vissza, de akkor mindenből mégegyszer annyit hozz nekem. Két pengő forintot, negyvenesé kukoriczát. két szakajtó lisztet.

— Meg lesz néném. Isten áldja meg.

Szegény Julcsa talált is négy levelű lóherét, be is ásta éjnek idején a Gyurijék kis kapuja alá. De Gyuri csak nem jött el hozzá.

Egy hét'g várt, tovább ki nem állta. Újra elment Borcsa nénihez.

— Ej lelkem, — mondja neki Borcsa néni — még a szerencse is ellened van. Most meg az lehetett a baj, hogy Gyuri a ballábával talált rátaposni a herére, azért nem lett foganatja Mondjak csak leányom, mindenáron visszaakarod te Gyurit téríteni magadhoz ?

— Ha addig élek is.

— Van-e sok pénzed, gyermekem ?

— Meglopom anyám kamaráját, édes atyám pénzes zacskóját, csak segitsen rajtam.

— Tudod, leányom, hogy én mindentudó vagyok. Egy mozdulásomra vért ad a tehén, a másikra tiszta tejet. Ha nyerge net rávetem a seprűm nyelére, villámparipa lesz belőle, azon kerülök a Szent Gallért hegyre, uly füveket tudok, amitől benő a legmélyebb seb, begyógyul a legnagyobb nyavalya. Én ismerem azt a

tent, hngv e szerint oss'a ki szeretetét, 1 ane'.n arról ismernék meg mindenek, liugy az Ur Jézus tanítványa, hogy szeretné Istent teljes szivéből, felebarátait pedig úgy. mint magát..

Nem mondom én hogy minden magyar ilyen, a milyennek én mo.-t lefestettem; de bátran állítom, hogy ilyen a nagy többség. Ha nem ilyen vo'na itthon, itt és mindenütt: hogyan magyarázható meg boldogtalansága ? Más nemzetek fiai között is van rossz, van a német, a franczia, az angol, az amerikai nemzet fiai között is kivetni való; de mindenütt kisebbség aa ilyen s azért nemzeteik életéi ek boldogságát nem veszélyeztetik, S elvégre, ha a más nemzetek boldogtalanok is volnának: mit segít az mi rajtunk, magyarokon ? Ment-e engemet. ha rósz vagyok, az, hogy mások is roszak; vigasztal-e valakit az. hogy nemcsak a magyar boldogtalan ?

Hogy lehet hát boldog a magyar? A feleletet már az előbbiek is megadják de nem árt, ha ismételjük azokat. Szeresse a magyar magát, igazi szeretettel: távozzék el a mértékletlen- ség és erkölcstelen élet utairól; gondoljon leikével is s tartsa tisztán szivét a bűntől. Szeresse a magyar a magyart igazi szeretettek ne torzsalkodjék, ne gyűlölködjék, bosszúra a magyar ellen ne támadjon; támogassa jóakarattal honfitársát, mintha az édes testvére volna. ,~zeres»e a magyar az ö hazáját igaz szeretettel: cselekedetekkel igazolja a szivében lángoló hazaszeretetei; pártolja a hazai ipart minden szükségleteiben s ne nézze^ ha néha drágábban keli azokért igy fizetnie; ne feledje el soha azt a földet, melyet annyi vér áztatott, az idegenben is őrizze meg szivében annak képét. Szeresse a magyar azt a jó Atyát, aki, ha bűneink száma szerint Ítélne, elvesztene minket hazánkkal eryütt, de a ki kegyelmes, irgalmas és hosszutürő Isten annyaszentegyházát a maga jóvoltáért támogassa; parancsolatait üdvösségéért kövesse.

Ezek azok az igazságok, melyek folyton a fülemben csengenek, amelyeket kiálltó szóval állítok most a magyar elé. Aki szereti magát s honfitársait, a ki szereti hazáját és Istenét, meghallja e beszédeket s ezek szerint cselekeszik.

___________________________Hankó Gyula.

füvet is, amelyikből, há háromszor főznél Gyurinak, örökre visszatérne hozzád.

— Hol az a fü Borcsa néni, adja ide.

— Eredj magad leányom, megszedni.

— Merre menjek ?

— Ide hallgas ! Mikor a torony órája az éjfélt üti, menj fel a falu kereszutjára, ott, hol a somos berek felé a három ut kereszteződik. Ott végy egy rögöt a kezedbe, fordulj hármat a sarkodon és közben hajítsd el a rögöt. A merre gurul, annak irányában menj a berek felé, ott fogsz találni oly apró levelű füvet, amelyiknek még apróbb sárgavirága van. Végy abból egy kötővel és vidd haza. Hívjátok meg Gyurit vendégségbe és akkor főzd meg ezt a füvet. A levélből tégy bárom kanálnyit a Gyuri tányérjába. Ez fogja szivét hozzád fordítani.

Julcsa sem várta tovább a biztatást, szalad a keresztutra. Ott várta be az éjfélt, megszedte a füvet és futott vele haza. Egész éjjel azon törte a fejét, hogy mi módon adja be a fülevelet Gyurinak ?

Pedig kár volt ezen okoskodni, mert másnap két vöfélylegény azzal az üzenettel lépett be hozzájuk, hogy a nemes biró família tisztelteti az egész ház népét és Varga uramat, a nénémasszonyt, nemkülönben a szép leányukat a Julcsát, mint a jó szomszédjukat meghívjak ma estére vendégségbe, amikor is Alarcsa lányuk V ég Gyurival a kézfogét fogja megtartani. De a nénémasszony előbb jöjjön, hogy a főzésnél segítségre legyen.

Mikor a vöíébek elmentek, Juliska ily kéréssel lépett anyja

elébe.

— Am ám, édes jó anyám,! szeretsz-e engem, a te egyetlen gyermekedet ?

— Hogyne szeretnélek, szivem gyermeke, mikor nyolcz közül csak te maradtal életben nekem.

— Akkor tegyen meg értem valamit. Menjen el kelmed Biió- ékhoz vendégségbe és mikor kitálalják a levest, a Gyuri tányérába öntse be azt. amit én adok magának.