Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-28 / 13. szám

4. oldal.

»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.«

13. szám. 1908 márczius 28 .

ház kebelében élő betegsegélyzö egylet, vasárnapi iskola, dalárda vagy ifjúsági kör. S ha a Charity Organization Society figyelme felébredt, a megalakitatni szokott helyi bizottságban vegyenek részt legalább a lelkész és gondnok s gondoskodjanak, hogy hittestvéreink között a szükség kielégittessék.

Minálunk is nagy a nyomor, sokan a bevándoroltak közül már november óta munka s igy kereset nélkül vannak, sokan a ezó szoros értelmében éheznek és fáznak, Még jó ránk nézve, hogy magyar református testvéreink között alig egy pár van igazi szükségben. A szükségben levők íelsegitésére — s itt nem a magyarokról van szó elsősorban, — Hémory V. Gusztáv, egyházunk egyik buzgó tagja és Rev. William H. Hudnut, a First Presb. Church papja tették meg az első lépéseket s az eredmény az, hogy ma mintegy ezer kenyeret oszt ki a Charity Organization Society helyi bizottsága. Ha a munkaviszonyok nem javulnak, pár nap múlva három népkonyha fog megnyílni s fogja enyhíteni a szükséget. Alólirott s egyházunknak nehány buzgó tagja sem sajnálták a fáradságot, hogy valamit tehessenek a szegény szükölködökért.

Hankó Gyula.

Fénysugarak a bibliából*

(Rövid elmélkedéssel és imával.)

A bűn gyalázatjokra vagyon a népeknek. (Példb. 14. r. 34. v.)

Ha a mi bűneinket megtartandod, óh Uram: Uram kicsoda maradhat, meg? (Zsolt. 140 zs. 3 v.)

Vájjon kicsoda tehet tisztát a tisztátalanból ? — Senki sem. (Jób 14 r. 4 v.)

Ki mondhatná azt: Tiszta az én szivem, tiszta vagyok az én bűnömtől ? (Peldb. 20 r. 9 v.)

A hamisságnak beszédit, melyek mi rajtunk erőt vettek és a mi bűneinket te tisztitod el. (Zsolt. 65 zs. 4 v.)

És felelvén Jézus, monda nékik: Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül, hanem a betegek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Lukács 5 r. 31—32 v.)

Aki ti közületek bűn nélkül való, az vessen először követ ö reá. (Máté 6 r. 12 v.)

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik mi ellenünk vétkeztek. (Máté 6 r. 12 v.)

Nincs itt különbség; mert mindenek vétkeztek és az Isten dicsőségétől elmaradtak. (Róm. 3. r. 23 v.)

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk; magunkat megcsaljuk és igazság mi bennünk nincsen. Ha megvalljuk a mi bűneinket, hiv és igaz az Isten, hogy megbocsássa nekünk a mi bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondandjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük ötét; és az ö beszédének semmi helye nincsen mi bennünk. (I. János 1. r.

8—10 v.)

Ki az, aki a szentirásnak minden ember bűnéről szóló eme hathatós bizonyságainál meg ne alázná magát s imádkozva ezt ne mondaná: Isten légy irgalmas nekem bűnösnek ?

A miről az ó- és uj-testamentum oly tisztán és egyértelmilleg tanúskodik, bizonyítja lelkiismeretünk is. Isten előtt senki se tiszta és az ö szent színe előtt senki se állhat meg. Ennek ismerete az első lépés az üdv utján. Ilyen ismeret igazi szenvedésre, valódi bünbánatra indítja szivünket s arra ösztönöz, hogy megbocsátást és kegyelmet az Urnái keressünk, aki azért jött, hogy a bűnöst megtérésre hívja s boldogítsa. Persze az őszinte szívnek nem tetszik, hogy e szavak olyan komolyan emlékeztetnek a bűnre, de enemü emlékezetbeidézés üdvös, sőt szükséges. Csak azt gyógyítja ki e lelki orvos minden fogyatkozásokból s vezeti az életre.

Könyörülettel teljes, kegyelmes Isten, engedd, hogy alázatosan ismerjük be bűnünket s serkents igazi bünbánatra, hogy készek legyünk a te kegyelmedet keremi és megnyerni. Szívfájdalommal valljuk be előtted bűneinket s kérünk, légy hozzánk kegyelmes s töröld el a mi vétkeinket. Te hozzád esedezünk, mert. egyedül te nálad van segítség és élet, egyedül te menthetsz meg s- te tehetsz boldoggá bennünket ami Urunk Jézus Krisztus által. Amen ! Chr. Dieffenbach után:

SZÉKELY SÁNDOR.

Miért vagyok én református?

Irta: KALAsSAY SÁNDOR,

ALAPIGE: Róm: 15:4—5.

I.

Régóta figyelemmel kisérem az amerikai magyar református- ság életét, működését. Isten megengedte érnem, hogy részt vegyek abban a munkában, a mely nem czéloz mást, minthogy a sok tagu> test egygyé legyen a Jézus Krisztusban s általunk is terjedjen az Istennek országa.

Sok, szép munkát végeztünk. Gyülekezeteket szerveztünk,, templomokat épitettünk s a keresztyén erényeket a gyakorlati életben is megvalósítani tülekszünk amaz intézmények által, amelyek az árvákat segélyezik s az özvegyek kezébe adják a kenyérnek botját.

De mikor igy az elmélkedés, a magambin való eimerülés idején, látom a több mint másfél évtizedes múltnak a fényoldalait: lehetetlen észre nem vennem azokat az árnyakat, azt a sötétséget is, amelyeket nyilvánvalóbbakká tesz a fény.

Oh én Istenem, mivé kellett volna lennünk, itt a szabad vallás gyakorlatnak, az evangéliumi keresztyénségnek a földjén: ha mindnyájan tudnánk, éreznénk, hogy miért vagyunk reformátusok ?

Vájjon a mi rnunkálkodosunk, önfeláldozó odaadásunk csak annyi szivet volna képes megtartani magyar református egyházunk számára, mint a mennyi tényleg részt vesz az egyházi és a jótékonysági munkában ?

Ijesztően csekély ez a szám, az amerikai magyar református- ság számarányához viszonyítva !

Ma, daczára annak, hogy a rósz munkaviszonyok miatt sokan eltávoztak az édes haza földjére, nem mondunk sokat, de legalább is 75—100 ezer magyar református ember él az Egyesültállamok területén. Ebből az óriási számból a három féle egyházi hatóság alá tartozó magyar gyülekezetek összes tagjainak a száma hem több, mint 10 vagy legfeljebb 12 ezer. Egyesületünk pedig bizonynyal nem számol többet 2000 református tagnál s összes református nevet viselő egyeleteinknek is alig van 2000 tagja. Református lapunk — e mindnyájunkat egy testté egyesíteni hivatott lap olvasóinak száma alig 1300,

Komoly, elmélkedésre méltó, valóban megdöbbentő adatok ezek ! Hát csak annyi volna a buzgóság, a hithüség ereje a múltban olyan önfeláldozó magyar reformátusság utódaiban, akiknek, ősei, mint egykor az apostolok, készek voltak életüket is feláldozni a Krisztus igaz, tiszta evangyeliumáért ?

És még ezek között a hívek között is hány ingatag, hány könnyen megejthető vagyon ! Elég egy parányi csábítás, már sokan készek a világosságot felcserélni a s kétséggel * üvegházi növények módjára éini a szertartások s minden szabad gondolkozást eltipró vallásfelekezetnek a kebelében.

Mindezeket látva és tudva: okvetlenül fel kelt tennünk a kérdést; mi lelv-t a közönynek, a gyenge hitnek az oka ?

Feltettem ön is ezt a kérdést önmagamhoz. Vizsgáltam magamat az éjszaka csöndjében, midőn minden pihent, csak a lelkem háborgott, aggódván azokért, a kik ha megmérettetnek kevésnek fognak-találtatni, talán nem is a saját maguk, hanem a mások hi- . bája miatt ! ... ■ •

i