Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-28 / 13. szám
»Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« 5. oldal. 13. szám. 1908 márczius 28. És mindannyiszor, valahányszor telkemet ezek a nagy, súlyos gouduk foglalták el, h&llám lelkemben megcsendülni a szózatot; szólj, hátha szavad nem Lsz pusztába kiáltó szó ! Szólj, hogy en- *iek a nagy sivárságnik, — mely körülveszi az oázist, oka az, hogy népünk nagy százaléka nem öntudatos református. Szólj és ismertesd meg nép ddel ezt a szót: református, hadd érezzék, akik szavadat halljak, Írásodat olvassák, hogy életüknek minden becsét, értékét, ebben a szóban találhatják meg. Testvérek ! Sok lelki töprengés, komoly elmélkedés után határoztam el magamat arra, hogy erre a kérdésre keressek itt e «zent helyen feleletet: Miért vagyok én református? Természetes, hogy ez a kérdés egy végtelen tág és nagy mezöt nyit fel előttünk s erre egy tanítás keretében megfelelni nem is lehetséges. Azért idöröl idöre egy-egy beszédet fogok tartani erről a kétségtelen fontos kérdésről s igyekezni fogok arra, hogy ki-ki felismerje azokat az okokat, a melyek akadályozzák öt abban, hogy öntudatos református legyen, kit az Ur Jézus Krisztustól s az Ö evangéliumától sem élet, sem halál, sem fejedelemségek, ssm hatalmasságok el ne térítsenek. Kérlek azéit titeket ajándékozzatok meg szives figyelmetekkel « mások figyelmét is hívjatok fel ezekre a beszédekre, amelyek Által hiteteket s a mi evangyéfium szerint reformált egyházunkhoz való hüségteket kívánom erösitgetni. Se * * Legelö-zör tehát ezzel a szóval kell tisztába jönnünk : református. Valódi jelentése : megújított, megtisztított. Egyháztörténeti értelemben azokat a keresztyéneket értjük alatta, a kik a középkori keresztvénség lelketölö, bilincseit lerá7va egyedül az istennek kijelentett igéjét fogadták el a hit zsinórmértékéül. Tagadták, hogy a hit dolgában emberi tekintélyek is lehetnének irányadók s hitük szilárdságát a jótettekben és az erkölcsi élet tisztaságában mutatták ki. A czeremóniák, a vallásos szokások nyűgeitől megszabadulva, •az ős keresztyén egyház rendtartásához tértek vissza o az igét a gyülekezetekben a Pat apostol parancsolata szerint a gyülekezet nyelvén prédikálták. Ebben az értelemben mindazok a vallásfelekezetek »reformátusok« volnának, a melyek elhagyták akár Róma, akár Szentpétervár kötelékeit. De miután a vallásujilás tiszteletben tartá a nemzeti szokásokat, a különféle nemzetek reformátusai más-más nevet vettek fel, mások pedig csak szóban tartották meg az emberi tekintély elvetését, de a valóságban nem: igy református név alatt azt a bármily7 en nemzetiségű, keresztyén felekezetet értjük, amely hit dolgában egyedül a bibliára támaszkodik s erkölcsiéletét istennek törvényeivel, igazságaival igyekszik összhangba hozni. A biblia tehát az alap, melyen a mi vallásfelekezetünk. felépült. Szilárd kőszikla ez ! Idők folyamán tömérdek támadás érte, de a tisztitó tűz csak a pozdorját ég Hi meg, s az aranyat megpróbálja s a tűzben megpróbált arany, a valódi. Nagy emberek, kiváló ismerősei a bibliának rendszerbe foglalták hitelveinket és igazságainkat, hogy a bibliai igazságokat hozzáférhetőbbé tegyék. De bármelyik hitvallásnak, bármely káténak, csak annyi az értéke, mint a mennyi az ABC. Megismerjük helölök, hogy miként kell látó szemmel olvasnunk a könyvek- könyvét. Plitemet, véleményemet azonban csak a forrás üdito vize tartja meg a maga teljes erejében és üdeségében. Annak tehát, aki jó református ember akar lenni, aki nem csak névleg, de valósággal is tagja akar Enni e mi evangyeliumi tisztaságú egyházunknak: feltétlenül tanulmányoznia kell az Írásokat. Ebben van a mi örökségünk, örök életünk. Őseink éppen azért voltak olyan buzgók és tántorithatlanok, mert folyvást tudakozták az Írásokat. A reformátorok első feladata, törekvése az volt, hogy a nép kezébe adják az Istennek igéjét s a szomjuhozó hiveket elvezessék az életnek ama forrásához, ahol ki-ki vehet: az életnek vizét ingyen ! S azt hiszem, hogy közel járok az igazsághoz, amikor azt mondom, hogy a biblia tanulmányozásának a jó szokását sokan az édes hazában hagyták. Tudom, hogy sok család van, a hol a biblia meg van, de hát mit ér, ha diszkönyvnek tartják s nem akarják használni. Viszont azt is tudom, és pedig a legbiztosabb forrásból, hogy az amerikai magyar könyvkereskedők a legtöbbet a ponyvairodalom termékei közül adnak el s kérdem, hogy a ki Rinaldó Rinal- dinit, Rózsa Sándort, Patkó Bandit olvassa, miként fog erősödni a hitben ? Sehogy ! Az öntudatos reformátusnak ismernie kell a bibiiá*.. A lelkem örül, mikor egyik-másik ttstvérem, a lélek által űzetve kérdést intéz hozzám a bibliának egyik-másik igazsága felöl. Az ilyeneket nem féltem én. Az ilyenek megállnak akkor is, ha eljön az árvíz és eljönnek a szelek ! Óh, de az olyanokat, kik azt a kevés ismeretet, amelyet az iskolából magukkal hoztak, nem fejlesztik, hanem a világ gyönyörei között elfeledik. Ezk elbuknak a kísértő legelső szavára ! Ez a í-zó tehát »református« fontos jelentőségű. Magába foglalja a bibliának a tanulmányozását nemcsak, hanem azt is, hogy életünk által tegyünk tanúbizonyságot ennek igazságai mellett. Nehéz feladat, de megvalósítható. Es ha ez meg volna valósítva. akkor nem 10 százalék magyar református állna az egyház községek mellett, hanem az egész. Akadna akkor is hideg, közönyös, de a hit ereje csudákat hai'hat végre. * * * Református vagyok tehát első sorban azért, mert így Krisztus által hirdetett igazságokat a legelső forrásból meríthetem s hitemet, vallásos meggyőződésemet emberi véleménynek nem kell alárendelnem. Ez az egyedüli eszköz arra, hogy a keresztyén ember hivatását igazán teljesitheste. Nem azt mondjuk, higyj, mert az egyház parancsolja, hanem azt követeljük, minden öntudatos reformátustól, hogy azért higyjen — mert hite és értelme összhangba áll Az ember,ség elöhaladásáuak, a felvilágosodásnak a titka ez ! Az evangélium fénye megvilágositja a legsötétebb helyeket is s legyőzi azt az ellentállást. a melylyel a Krisztus vallása ma is sok helyen találkozik. Drága örökséget nyerhettek az Úrtól: el ne fecséreljétek, hanem tartsátok meg s az evangyélium világossága által másokat is vezessetek el Krisztushoz. Mert igaz az, amit egy öreg lelkésztől hallottam: hogy a mennyországban csak a reformátusoknak van helyök. Nem úgy értjük ezt, hogy7 csupán e vallásfelekezet tagjainak, hanem úgy, a mint azt Jézus értette, mikor kijelentette, »Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Istennek országát.» Újszülötté, megujhodottá, — reformátussá kell tehát lennie mindazoknak, akik megakarják nyerni Istennek a kegyelmét. Nem a ezer, móniák, a szertartások megtartása által szabadulunk meg, hanem a Jézus által. Jézust pedig az evangéliumokból ismerjük meg. »Tudakozzátok tehát az Írásokat, mert örök éltetek vagyon abban « Más vallásfelekezetek tagjai e jogtól el vannak tiltva, nekünk pedig ez a legfőbb erősségünk. Legyen is az, mindetikoron. Amen. »Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek feketített orczával mint a képmutatók, kik megfeketitik orczájokat, hogy láttassanak az emberektől höjtölni. Bizony mondom néktek, elvették jutalmokat. »Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet és orczádat mosd meg. »Hogy ne láttassál az emberektől böjtölni, hanem a te Atyádtól, ki titkon vagyon és a te Atyád, ki néz reád titkon, megfizet, néked nyilván.« • (Máté ev. 6:16—18.)
