Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR R F.FOF MÁTUSOK T.APJ,'. S. oldal. A szivek reformácziója saját szivünkből indul ki és a ki keresztyén s egyházhoz tartozik, ne gondolja, hogy bünbánatra s javulásra nincs szüksége. Mikor a mi Urunk Jézus Krisztus azt mondja, »Térjetek meg !« — azt véli, hogy a mi egész keresztyéni életünk naponkénti töredelemmel s bünbánattal legyen teljes. Mi -keresztyének is vétkezünk és elesünk, mi reánk nézve is vannak kisértetek; ezért ott, hol bennünket vádolnak, komolyan vizsgáljuk meg magunkat és ha semmit se vethetnek is szemünkre, szüntelen munkáljuk saját jobbulásunkat. Sóhaj és panasz kél .gyengeségünk és vétkünk miatt; pedig ha javulásunkat segitenök ■elő, először is önmagunkat reformálnék és azután azokat, akikhez közel állunk, hozzánktariozóinkat és hivataltársainkat. De itt is ieghathatósabb eszköz és szükséges feltétel, hogy mi magunk járjunk türelmesen jó példával elöl. »Tudakozzunk inkább a mi •utaink felöl és keressük meg és térjünk meg az Úrhoz« II. Ki a népgyülések sivár terméből, hol a panaszok, vádak, javaslatok és kifogások nyüzsögnek, ki az Isten szabad levegőjére, -a széles, csendes menybolt alá ! A modern emberiség babyloniai nyelvzavarából csak az által szabadulunk meg, ha mindig Isten beszédét, Isten igéjét halljuk és tanítjuk. A mi korunk, a mi nemzedékünk istenismeret, Istenben való bizalom, isteni erő, isteni béke, Isten szeretető után szomjuhozik. De persze valódi jámborságnak, Istennel való élő közösségnek kell lenni, — nem nyomorúságos növénykének, mit az emberek hitnek és keresztyén- ségnek neveznek, ha egy kevés nézetet Istenről, Krisztusról, az isteni dolgokról, nehány keresztyén tant és érzést éltök kertjében -szegéire es, sivár helyre plántáltak. Ha a vallás valakinek csak fejében s nem szivében van s az épületesség csak szép hangulatokban s nem a lelkiismeretben, ilyen jámborság nem áll meg szilárdan a zivatarban s a nehézségeket nem győzheti le. Mint kártyavár omlik össze az ilyen 'allásosság a legenyhébb fuvalom érintésére; s a nehéz időkben hitetlenséggé s káromlássá változik át. Egészen olyan felületes jámborság található manapság is mint Jeruzsálem elpusztulásának korában. Ha eljönnek a nevezetes napok, a gond és szenvedések napjai, ugyanazokat a mogorva szavakat halljuk, mint egykor Jeremiás kortársai. Némelyek perbe szállnak istennel, kik külsőleg ugyan tiszteltek és emlegettek, de nem ismertek s nem értettek meg. s zúgolódnak ellene szerencsétlenséeök miatt «Miért van mindez?« — kérdik. »Mire az nekem ? Mivel érdemeltem meg? Isteni igazságosság az. ha Isten a foglyokat és nyomorultakat a földön lábbal tiporja? Nem tud az Isten jobban látni és hallani? Nem veszi észre, hogy jogunk békóba verve s ügyünk veszve van?« Mások pedig még tovább mennek s kételkedve és szitkozódva mondják: »Bolondok 'voltunk, hogy hittünk Istenben, Nincs Isten ! Minden Isten s az ö akarata nélkül történik. Istentől sem jó, sem rossz nem származik. Úgy megy minden, a hogy megy, szigorú természeti törvények kemény szükségesség, a véletlen és önkény szerint. Nincs büntető és bosszúálló, segitö és jóltevö Isten !« Átkozódások és káromló beszédek által Isten nem veszti el trónját s a szerencsétlenség és nehéz időben is érzi az igaz hivő az ö uralkodását. Sőt a ki valóban jámbor, éppen a szomorúság •napjaiban vizsgálja meg saját cselekvését és lényét, Isten színe előtt, Isten akarata szerint. Hiszen lehet, hogy egyes, valóban jámbor emberek arra az eredményre jutnak, hogy minden porczi- kájukban jó lelkiismerettel és tiszta szivvel szolgáltak Istennek; •de ekkor legkevésbbé sem fognak Isten ellen zúgolódni, hanem jámborságuk által magukra veszik a szenvedést, mint egy keresztet, mint tiszteletteljes martirságot, mint olyan szenvedést, melyet önként s hősiesen viselnek embertársaik helyett s bűnös kortársaikkal közösen. De mások mindnyájan a mennyei Atya fenyntö vesszejét és nevető eszközét fogják látni szerencsétlenségükben : oly sok jogtalanság és tévedés büntetését, melyeket elkövettek intést az istentelenség, önzés és világi gondolatok elkerülésére, felvilágositást az erkölcsi hiányokról és salakról, melyek még az 10 szám. 1908 ii'árrzius 7. erkölcsileg igyekvő emberekre is tapadnak, vizsgálatot, ha vájjon valóban komolyan, állhatatosan és hűen adták-e át magukat Isten akaratának. Még ha nem tanulják is meg, hogy a szomorúsággal dicsekedjenek, de bensöleg mégis csendesek, alázatosak lesznek, mennek az égi Atya által kijelölt sötét völgyben, anélkül, hogy eltévelvednének. Türelu.esek lesznek; a türelem megtartást szerez, a megtartás reménységet, a reménység pedig meg nem szégyenit. A valódi jámbor szív a szerencsétlenségben nem Isten kegyetlenségét, irgalmatlanságát és igazságtalanságát érzi, hanem csodálatos bölcseségét és igazságát, sőt sokkal inkább végére me- hetetlen hosszutürését és könyörületességét. Ha az emberek nyílt szemmel s tiszta lelkiismerettel szigorúan és részrehajlás nélkül irányítanak az emberi nem cselekedeteit s tetteit; ha mi magunk saját életünket és korunk képét leplezetlenül állítanék Isten itélö- széke elé; nem gondoljátok-é, hogy«az elszomorító kép, a bűnök ijesztő, tömeges dsztatalanság, hitetlenség, erkölcstelenség miatt szégyenkezve kellene arczra borulnunk, ezt mondva: »Uram, ha megakarod a bűnöket számlálni, kifog megállani?« És mit tesz a mi Urunk Istenünk? Bizonyára megbüntet igazságossága szerint — de egyszersmind hosszutürése szerint nevel s könyörületessége szerint segít. Igen. éppen az ö büntetései és csapásai eszközök arra, hogy minket a vele való közösségbe vonjon s kegyelmét megmutassa. Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy m>gtérjen és éljen A ki földi javakat veszt el s ilyen veszteség által az Istennel való békét és közösségét megnyerni, ezerszer többet nyert, mint vesztett. Es a ki Istent valóban ismeri és az ö vele való közösség mellett szdárdan megáll, sohasem lehet boldogtalan a szó teljes értelmében Tudja, hogy azoknak kik Istent szeretik, mindenek egyaránt javokra vannak. így valóban örvendetes igék, melyeket a Siralmak költője zeng: »Mert örökké el nem hágy az Ur. Mert ha bánattal illet, ismét kegyelmes lészen, az ü kegyei meseégének gazdagsága szerint. Mert nem szive szerint ver, sem bánattal nem illeti az embernek fiait.« Mint keresztyének, ne zúgolódjunk a nehéz időkben Isten ellen, ne kételkedjünk benne, hanem alázatos háladatossággal Isten hosszutürését és könyöriiletét magasztaljuk — emlékezzünk meg mindarról, amit Isten adott és megbocsátott s mutassuk meg, hogy Isten nekünk erős várunk és kószálunk, őrző pásztorunk és megtartónk s menedékünk mindenkoron. III Ezért ne cs ggedjünk a nehéz időkben, hanem reméljük Isten jóságát. Nem jól tesszük, ha panaszokkal kölcsönösen kedvét vegyük egymásnak, hanem közérzület, szeretet és hü munka által ugyanazon szellemben kölcsönösen erösbödjünk. És a magányos órák nem szolgálhatnak arra, hogy magunkat buskomorrá s kedvetlenné tegyük, hanem hogy magunkhoz térjünk, s egymást bátorítsuk. Gondoljunk arra, hogy a csüggetegség és bizalmatlankodás nemesupán gyengeség és gyengeséget, hanem bűn és bűnt idéz elő. Hitre vagyunk elhiva s Isten csak hitet keres nálunk. Hinni pedig annyit tesz, mint bizni, bizakodni, nem csüggedni, magát odaadni, felépülni Isten erején. Azért ámbár minden szomorúság és szerencsétlenség kisértet a hitet illetőleg; de tulajdonképen minden fájdalom a hitnek próbaköve. Az igazi, szilárd bizalom és hit valóban csak ott áll meglehetős alapokon és akkor műt Akozik, a hol és amikor, a földi támaszok ledőlnek Az Isten országának nagyjai, a próféták és apostolok s minden korok igazán jámbor emberei éppen a nehéz viszonyok között mutatták meg kiváltképpen hitüket; mert az igaz ember hitből él. Éljünk pedig igazán hitből, azaz életünk erejét mindenkor az Istenben való bizodalomból merítsük, igy a mi hitünk nem lesz munkállan. Mit használ a jajongó siránkozás és panasz büniink és bűnösségünk felett ? Mit használ csupán a vallomás és beszéd ? Mit használnak csupán a jámbor érzelmek és hangulatok, föltett szándék és gondolatok ? Aki bűnét igazán megbánja, az jót tesz ezután. A ki valóban hisz Istenben, annak erő lesz az ö hite. És aki Istenben bizva jobb időket remél, az hozzá lát a dologhoz és
