Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-07 / 10. szám

4. oldal.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK lapja

10. szám. 1908 márcza s 7..

Hogyan kell viselkednünk a nehéz időkben ?

ALAPIGE: Jeremiás Sir. III., 31—41.

Örökké el . nem hagy az Ur, mert ha bánattal illet, ismét kegyelmes ! észen, az ö kegyelmes légének gazdagsága szerint. Mert nem szive szerint ver, sem bánattal nem illeti az embernek fiait. Hogy megrontsa lábai alatt a földnek minden foglyait: Hogy elfordittassék az embernek Ítéleti a hatalmas előtt: Hogy elfordit- ■tassék az ember az ö törvényében; ezt az Ur nem műveli. Kicsoda parancsolatjából vagyon valami, ha az Ur nem parancsolta ? Nem a felséges Isten szájából jö-e ki mind a jó, mind a gonosz ? Aliért panaszkodik az élő ember és a férjfiu az ö bűnének büntetése felöl ? Tudakozzunk inkább a mi utaink felöl és keressük meg és térjünk meg az Úrhoz. Emeljük fel sziveinket kezeinkkel egyetemben az égbe, az Istenhez.

Kedves Testvérek ! A felolvasott rész Jeremiás Siralmainak fénypontja, lelke. Itt a valódi jámborságnak egész erejét és igazi győzelmét látjuk. Megrendítő képekkel ecsetelte a költő népének sorsát, halálra vérző szívvel panaszolja Jeruzsálem szétrombolást és Juda alábanyatlását. Úgy látszik, mindennek vége. Mi maradt meg neki ?

Megmaradt Isten. Az ö Istenének színe előtt gyűjt lelki erőt. Istennek igéje és a vele való közösség erőt ad neki arra, hogy magába térjen hódolatban s a gyászban imában és reményben keressen vigasztalást. így könnyes szeme a romok felett egy jobb jövő hajnalpirját látja.

A mit egykor a jámbor izraeliták Istenben való bitök erejével megtehették, megtehetik a keresztyének is; ha szivökben valódi keresztyéni jámborság honol, képesek még többre is. Mert ha valóban Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, akkor a mi Istenünket és az Ö örök, szent országát, erejét és dicsőségét jobban megismerjük, mint Izrael legnagyobb prófétái és zsoltárirói. Jó, ha az ó-testámentomi jámborság képét mindig újra felevenítjük, hogy tanulságot merítsünk és szégyenkezzünk, — példányképül és ösztönzőül. Tanuljunk háj ma is a Siralmak Írójától. Arról zeng. hogyan kell viselkednünk a nehéz időkben. Fogadjuk meg ü vele, hogy:

1. Egymásra nem fogunk panaszkodni, hanem önmagunkat vizsgáljuk meg;

2. Nem zúgolódunk Isten ellen, hanem hocszutiirését magasztaljuk és

3. Nem csüggedünk el, hanem Isten igéjében bízva cselekszünk.

I.

K. T. Feleslegesnek tartom feltenni a kérdést, ha vájjon jogos-e nehéz időkről beszélni. Hiszen, ha körül nézünk magunk körül, lehetetlen észre nem venni azt a nagy pangást, az ipar, kereskedelem s őstermelés terén, azt a nagy válságot, me'ybe — a politikai viszonyok közrejátszásával karöltve — nehány daczos dölyfös pénzember döntötte az Egyesült-államokat. E mai nehéz viszonyokat, melyek előreláthatólag — sajnos ! — hosszabb ideig fognak még tartani, remélhetőleg ki fogjuk heverni, de ma még keservesen nehezednek vállainkra. Méj ha a jólét verüfényes napja ragyognak is felettünk, még ha a szerencse szárnyain hordozna is bennünket, akkor se volna felesleges emlékezetünkbe idézni, a nemszeretem napokat, nehogy a megelégedés és boldogság közepette elbizakodottak, vakmerők legyünk s tiszteletlenek Isten irant. Mennyivel jogosabb s igazoltabb tehát, ha nehéz időkről beszélünk. Figyeljük a beszélgetéseket, olvassuk az újságokat, hallgatjuk a szónokokat a parlamentekben, és az izgatókat a nagygyűlésekben; és mindenütt a panasz, kedvetlenség és elégedetlenség hangzik felénk. Ugyan hol van manapság olyan rend és párt, mely elégedett lenne ? Az egyik rossz munkabér és sok munka miatt panaszkodik; a másik kevés munka és nagy verseny miatt; az egyik az emberek rosszasága, a másik a viszonyok igaz- «ágtalaneága miatt: az egyik a fegyelmetlen nép, a másik igazságtalan kormányzás miatt; az egyik a törvénynek felette nagy szigora, a másik annak roppant enyhesége^ miatt, az egyik a maga.-; bevásárlási, a másik túl alacsony eladási árak miatt. így minden rendnek, minden pártnak, sőt az emberek minden csoportjainak van panasza és a legkeserübb panaszok nem csak nyilvánosan hangzanak el, hanem kifejezésre találnak titkon káromlásokban és könyörgésekben. S ehhez jön még a nagyszámú szerencsétlenség is nyomor, melyek az általános életviszonyok és kiváltképpen a kötelességek által magánosokra és sok családra nyomasztólag hatnak, olyanokra is, kikben külsőleg semmit se veszünk észre ! De igazi, őszinte életöröm nem található még olyanoknál se, akik a tulajdonképeni terhektől mentesek; a modern élet és tevékenység pengése bizonyára sok gyönyört és örömet hozott magával, dó- tiszta vidámság, valódi öröm ritka madár. A hol a szivek fájdalmat éreznek, ott az idők is nehezek.

De a panasznál nem állunk meg. A panasz váddá lesz. Hiszen. azt megérthetjük, hogy az az ember, a ki valóban nyomorban van, más embereket okol, kik öt tettel vagy gondolattal szerencsétlenségbe sodorták. Hogy azután ez helyes és üdvös-é, az persze más kérdés. De manapság egyenesen divattá vált, hogy a különböző rendek, melyeknek tulajdonképpen öss/eke!lene tartani s együttesen munkálkodni, kölcsönösen keserűen hadakoznak egymás ellen. A szegény szidja a tőkepénzest, a tőkepénzes a köznépet. A munkás panaszkodik a munkaadóra, a munkaadók minden bajt a munkásokra tolnak. A földmives irigyli az ipart, s az iparos haragszik a földmivelésre. Aliért beszéljek még tovább is erről ? Hiszen még sokai, nagyon sokat lehetne megemlíteni; de hiszen mindnyájan tudjátok, hogy manapság a népnek csaknem minden rendje és rétegje más köröket és rendeket irigykedve s keserűen vádol.

Azok pedig, akik a legokosabbak, vagy azoknak tartják magukat, reformokra gondolnak. Es tényleg minden tevékeny lépés a javítás felé többet ér minden panasznál és vádnál. Hálásan kell elismernünk, hogy sokféle áldásos reformot nyertünk. De valóban elcrendesedtek, azzal a panaszok és vádak ? A világ manapság csak úgy hemzseg a kis és nagy reformátoroktól; ezer számra jelennek meg a reformjavaslatok és iratok, minden téren gomba módra nőnek. De ezek elszomorítók és kedvünket szegik először azért, mert sok-sok avatatlan világjavitó és népboldogitó lép fel s zavart és veszedelmet okoznak; másodszor azért, mert a legtöbb- reformhös — igaz, hogy más emberek és rendek állapotának javu- vulását hirdeti, de önmagukat és saját állapotukat, nem vizsgálják meg komolyan; harmadszor azért, mert jóllehet az emberek egyetértenek a panaszban, de a javítási javaslatok nagyon eltérnek egymástól; és negyedszer azért, mert a legtöbben, ámbár arra gondolnak, hogy a külső viszonyokon változtassanak, de nem arra, hogy az embereken és azoknak érzületén is. Hová vezet ez'?’ Valóságos babyloniai nyelvza var. Valóban nem egyedül a viszonyok, sokkal inkább az emberek nehezítik meg korunkat.

Milyen egyszerűen és nagyszerűen, milyen jámboran és bölcsen áll a Siralmak Írója, ha ö, ki sokat tapasztalt s sok nehéz megpróbáltatáson ment keresztül, e komoly szavakat mondja:. »Miért panaszkodik az élő ember és a férjfiu az ö bűnének büntetése felöl ? Tudakozzunk inkább a mi utaink felöl és keressük meg és térjünk meg az Úrhoz.« (v. 39—40);. A jelenkor kérész, tyénségének minden izében, a kereszt\én pártoknak és tbeologiai irányzatoknak ezt kellene elmondani önmagukról. Lehet ugyan, a keresztyénnek panaszkodni is a szerencsétlenségben és szívfájdalmában; de tudnia kell, hogy a panasz csak pillanatra könnyíti; a szivet, de a nyomorúságot talán még nehezíti, tszabad a kereszt tvénnek másokat vádolni is, de csak, ha be tudja bizonyítani;, hogy azok valóban vétkesek és csak, ha az igazságérzetet, részre- baj latlanságot és békeszeretetet nem felejti el. Leltet a keresztyénnek reformok után is törekedni és azoknak érdekében elöállani a népéletben; de itt a meggondoltságot és bölcsességet éppen úgy nem nélkülözheti, mint az őszinteséget és bátorságot; s arra is gondoljon, hogy a földi berendezés és világrend reformjainál a. a szív-reformácziója még fontosabb. . .