Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-28 / 9. szám
Amerikai Magtar Reformátusok Lapja (Bung.-Am. Ref. Sentinel) .. . ■■g!l!Ull!"J-!L!Jl 1 1,1 ■■ ■ ■ BtEFUM-ri) : üMilüSAli SÁNDOR pUtsbnrgi ref. lelkész. feil»» * Áj ». ii. B I resíél Illet« kíl. Jiienyek M litUil 1 . .1 j'h n A'te.blirg. Fet. I l.tm-h Telefon szám 279 Hazel. Helyette.* s-zelkteztö : Világ. István daytoni lelkész. Kiadóhivatal : B»tes Hír. Old Hung. Ref. Church, Pittsburgh^ Ide H!( i r f V ti * gi jetiffO sitések, egyházi és világi hírek. Telefon szám 290 .T. Schenley. Az előfizetési dijjak H 0 R N Y A K I a N 1) K Á IS címére küldendők 43b* Second Avenue Pittsburgh, Pa. A lap előfizetési ára.: Amertk40» t dollár, Magyarországra 2.5üc. A lap tiszta jövedelme református egyh.áii célokra fordittatík. o o o Hungarian-American REFORMED SENTINEL. Published every Thusday Refor by the Hung. Classis of the nie*l Church in. F. S. At Bates Str. Old Hung. Ref. Church. Pittsburgh,Pa Editor: Rev. ALEX. KALASSaV. Pastor of the Hung. Ref. Church at Pittsburg^, pa Örömhír. Jaj az iszákosoknak! Ésaias 28 : 7-13. ARANYIGE : A hor és a must el Tette eszeket. HoseasLll. r Körülbelül 60 évvel ezelőtt élt egy kis leány Wiseousin állam egyik elrejtett hiújában. Szorgalmas, derék leányka volt, ki diires idejét arra használta fel, hogy szép kis versekbe foglalta, mit szive mélyén érzett. Sokszor elgondolkozott felette, vájjon fog e tudni valaha rólam a v lág, 'vagy örökre eltemetve leszek e faluban? Nemsokára szülei Illinoisba költöztek s a kis leányból szorgalmas tanulás után egy college professora lett. Különösen a mértékletesség ügyének volt lelkes bar* eosa és neve: .Miss Willard csakhamar ismeretessé lett egész Amerikában. Az ö. fáradozásainak köszönhetjük azt hogy a bizottság, mely a Vasárnapi Iskolai leckéket megállapítja, minden év negyedben felvesz egy olyan tárgyú leckét, mint a mai, mely a mértékletességgel foglalkozik. Több mint 20 esztendőn keresztül Miss Willard , folyton utazott felolvasásokat tartott az egész világon. Washingtonban, az Egyesült államok székhelyén van egy gyönyörű szobor csarnok, a hova elhelyezheti minden állam két leghíresebb gyermekének szob rát. Es mikor ez a buzgó, lelkes nö meghalt, Illionis állam egyhangúlag arra szavazott, hogy az ö szobra álljon ott a ^szobor csarnokban. íme az egyszerű kis falusi lány, nem maradt eltemetve a feledés homályában, hanem nevét örökre áldani és emlegetni fogja a hálás utókor mert egy szent és igaz ügynek volt lelkes apostola. I. Az iszákosság rabszolgaság. II. Az iszákosság elleni küzdelem kötelességünk. III. Az iszákosság a tiszta erény és •rkölcs megrentója. Magyarázat. • I. Esaias próféta 28ik része, mely mai mai leckénk tárgyát képezi, e szavakkal kezdődik: ,,Jaj a kevélység koronájának, az Efraim részegeinek,“ Rettenetes lehetett Efraim nemzetiségének elaljasodása. Kitűnik abból, hogy az első szó, mit a próféta ellenük száján kiejt, e azó, hogy jaj ! Három betűből áll e szócska csupán, mégis mily iszonyú. Mennyi minden van ebben kifejezve ! Romlás, pusztulás, fájdalom, szenvedés, nyomorúság, mind mind benne van e három betűben: „Jaj !-‘ Álljunk csak meg egy percre magyarom és gondolkozzunk! Felelj meg e kérdésemre: Mi különbség van az Efraim nemzetiségének részegei és a magyar nemzet részegei között? Ha Isten prófétája azt mondta az Efraim r szegeinek: hogy jaj, miért ne mondhatná minden nemzet részegeinek ugyanezt? Miért nem a részeges magyaroknak? A próféta e beszédében az Efraim szót bármely más nemzet nevével helyettesíthetjük. Próbál ink csak meg, hogyan hangzana e prófécia így olvasva: ,,Jaj a kevélység koronájának, a magyarság részegeinek, és az ö dicsőséges ékességének elhulló virágának, a kövér völgy fejedelmeinek, kik a bor miatt tántorognak! Mind a pap, mind a próféta borba merültek, mindé* asztalok megtöltek okádással és undoksággal stb.“ Hogyan hargzik ez a te füleidnek magyarom? Nem jól ugy.e? No lásd, ,— pedig igen ránk pászol. Mintha csak reánk szabta volna a próféta ezt a köntöst, Ne védjed magad azzal, hogy más népek között is vannak iszákosok. Ez meg nem ment téged a jajtól, épen úgy, mint a hogy meg nem mentené a pólyák vagy hor át részegeseket ha azzal védkeznének, hogy: dehiszen a mag járok iá részegesek. ,,Jaj!“ minden nemzet részegeinek, jaj a részeges magyaroknak is. Azt pedig én mondhatom, aki sok országot bejártam már életemben, hogy mi magyarok, egyike vagyunk a legrészegesebb népeknek. Borba merültek népünk fejedelmei épen úgy, mint papjaink közül s«kan, s a nép közül legtöbben. Valóságos rabszolgái vagyunk az italnak. Iszunk, ha örülünk, iszunk, lia bánatunk van. Iszunk ha születik, iszunk ha meghal valaki. Iszunk ha fázunk, iszunk, ha melegünk van. Ha barátunk érkezik, ha eltávozik; ha dolgozunk, ha ünnepiünk, szóval iszunk mindig és pedig nagyokat. Jaj, jaj! a magyarok részegeinek! Meg vagytok rabolva szabadságotoktól, rabszolgái lettetek az italnak. Mert nem egyéb az iszákosság, mint rabszolgaság, j testét-lelket lenyűgöző ral szolgásig. A j kiket egyszer rabságba h: jtott, rettenetes zsarnoksággal uralkodik felettük s el nem bocsátja többé. Tagadod-e magyarom, hogy rabjai vagyunk az italnak? Bizonyítsd be,‘mutasd. meg, hogy nem igaz ! Bizonyítsd azzal, hogy ne légy részeges. II. az iszákosság elleni küzdelem kötelességünk. KeJ é ezt bizonyítanom? Vájjon volna-e valaki, aki ne tartaná kötelességének megvédeni embertársát valamely rabló támadásától? Hát nézd csak atyámfia, én lefestek neked égy képet. Amott jön egy erős nagy ember. Valami baja van, mert támolyog, ingadozik. Alig' bír lábán állani- El is esik, össze töri fejét, vérzik is. Mi lelte? Megfabolták, kifosztották öt és családját. El lopták erejét, nem bir járni sem. Ellopták tisztességét. Az utca gyerekek csúfjává, a szomszédok példabeszédévé lett. Ha az arcába nézel, meglátod, hegy el van rabolva értelmi képessége. Egy fénytelen, ostoba szempár fog rád bámulni olyasféle tekintettel mely emlékeztet a vízből kifogott s már nem élő hal fénytelen nyitott szemeire. S a mi legfőbb, elrabolták tőle az ist-ni képmást, Isten szeretetét. Alig képes nyelvét mozgatni s halld csak mint káromkodik ! Szidja teremtöjét a jó Istent. Óh szörnyű bűn! Ki tette ezt az én felebarátommal? igy kiáltasz fel talán. Senki! Nem emberek fosztották meg öt e drága tulajdonoktól! Kérdezed, hogy mi? Egy bizonyos kábító ital, mit ő megivott! S te felelek: Ah, vagy úgy?....... s azzal tovább mégy mint ama zsidó pap és lévita kik az utón talált kirabolt és megsebesített embertársuk mellett könyörület nélkül haladtak el. Óh, hol van az az irgalmas , Samaritánus, ki segítségére jönne- e szegéiig kifosztott embernek ? Igen, atyámfia, a te ^kötelességed az, hogy felebarátod sesntségére jöjj. Kötelessége ez mindnyájunknak. Halld mit mond Isten (10. v.) „Egyik lanitás után másra, más után harmadra, egyszer is kevéssé, másszor is kevéssé kell ötét tanítani.1, Tanítás á'tal kell harcolnunk az iszákosság e len. Es pedig minden nap, egyszer is kevéssé, másszor is kevéssé. Ezzel nem szabad felhagynunk soha, meg nem szabad szűnnünk addig, mig a test és lélek rabló ellenség kiirtva nincs, ha mindjárt a világ végéig is fog e küzdelem tartani. Ili. Az iszákosság a tiszta erény és erkölcs megrontója. Hát ezt bizonyítsam e? Nem én! Hiszen a mindennapi élet elég sajno an bizonyítja azt. Tekintsd meg csak a szép erőteljes fiatalságot. Elpirul egy tisztességtelen szó hallatára is. Gyönyörködik lelkünk ez ártatlan fiuk és leányok látásában. Pár év múlva találkozunk velük, óh, mivé fajultak el ! Trágár szavak, otromba káromlások csak úgy ömlenek szájukból. Erkölcsük elveszett, tisztaságuk eltűnt. Mi történt velük? Mi rontotta meg őket? A pálinka, bor, sör és egyéb kábító és észbontó italok. Először csak kis mértékben itták. Talán édes apjuk maga adta kezeikbe. Utóbb meglettek általa mérgezve. Először erőt kellett venni irtagukon, hogy le tudják nyelni. Testüket borzalom futotta át. Torkúk összeszorult a mérges ital előtt, mintegy jelezvén, hogy az nem oda való. Ha mégis megitták, percekig nem bírtak szóhoz jutni. Kenyérkével nyomtatták le, mert még mindig ki kívánkozott belőlük. Es most? Úgy isszák, mint a vizet. Már most kívánja is, és pedig mindig jobban és többet. Már enni is alig tud. Az italt kiváuja csak. Megromlott, meg- fogattatott az italtól. Rabszolga már ö, nem pedig szabad ember. Jaj, jaj ! a magyarság részegeinek. Elhulló virág már az ö ékességük! Fiaink és leányaink erkölcsének ékes virága lehullott. Bűn ütött tanyát sziveikben. Nem pirulnak már többé. T anulság: 1. Kerüld a szeszes italt, mint a mérges kígyót, mely ha mar, jaj a te életednek . 2. Felebarátodat igyekezz a józan élette vezérelni intés és, t >ni’ás által. 3. A szeszes ital megrabol minden érze lemtől. Ne nyúlj azért hozzá. A daganat. (Igaz történet.) Volt egyszer egy részeges ember, mint a milyen nagyon sok van a világon. Minden keresetéi a korcsmáros tette zsebre. Felesége és gyermekei éheztek és fáztak. Egy szép tavaszi napon, cseresznyeérés idején, munkából hazajövet emberünk szokás szerint betért a Salonba. A korcs- márosné egy tányérból szép, piros cseresznyét evett. „Adjon egy pár szemet“ szólalt meg az ember, megóhajtva a gyönyörű gyümölcsöt. „Hogy is ne“ feleié a korcsmárosné, „vegyen magának“ Az ember egy pillanat alatt átgondolta egész nyomorult életét, Fgy cent sem volt zsebében. Pedáját a múltkor is ez a korcsma nyelte el. Most is csaR úgy hitelbe kért egy viszkit és egy sört. Nagyot gondolt az ember és nagy tettre határozta el magát. Nem fog többet inni! Ott hagyta a viszkit és -a sört s e szavakkal távozott „Jól van no, majd veszek én magamnak!“ Az asszony bánni kezdte tettét; hivta vissza az embert „Jöjjön no, adok már cseresznyét, hiszen csak tréfáltam!“ „Köszönöm már nem kell, majd veszek én magamnak, “J válaszolá emberünk. Más este a korcsmáros maga várta az ajtóban, midőn munkájából jött haza „Jöjjön be István! ^alán csak nem haragszik? Hiszen csak tréfázott az asszony ! Nézze csak itt van egy tál szép cseresznye.“ „Nem haragszom, de nem is megyek be“ volt a, felelet. Majd veszek én magamnak cseresznyét. Külön ben is megfogadtam, hogy egy évig nem É R T E L M E S HÁZIASSZONY OK solia sincsenek Dr. RICHTER féle Anchor Í’ain-Expcller nélkül. A legkitűnőbb minden kű’sőleeg hasz- nálanjó gyógyszer közül, (mindenféle fájdalom és bántalom ellen a legegv’sze- riíbb znzodáslól a küszvény kínzó fájdalmáig. Mindig és biztosan gyors csillapu- lást hoz. Nem valódi a horgony védjegy nélkül. Minden gyógyszertárban 25 és 50 c. F. 80. RICHTER k CO. 215 Fearl St. USTe-or FTorlte iszom szeszes italt s azért ne is várjon engem egy évig.“ Iliaba volt minden rábeszélés, az ember álhatatos maradt elhatározása mellett. Nagy volt az öröm otthon az István családjánál; boldogság tanyája lett a kis ház. A gyermekek szép ruhában kezdtek járni; volt mit enni.volt mivel ruházkodnk Még csinos bútorokra is telt. Közelget az év letelte, A korcsmáros számította már a napokat. Föltette, hogy minden áron visszanyeri az elvesztett jó kosztimort. A fogadástétel évfordulóján megállítja emberünket: „No István, hát eltelt az esztendő, jöjjön már be egy kicsit. Kitűnő viszkim van, ilyet még a pap sem iszik.“ •-Legyen hát, bemágyek1 feleié István. A korcsmáros kitölt egy pohár pálinkát: „Ezt én trittolom István, ezért nem kell fizetni; nézze csak milyen szép szine van. Az ember fölveszi, és igy szól: „Meginnám korcsmáros ur, de egy daganat nőtt az oldalamon és attól félek hogy............“ Nem fejezhette be beszédét, mert a korcsmáros közbe vágott.,, Ni > lássa bará tóm, mig ivott, addig nem volt daganata Az azért nőtt az oldalán, mert nem ivott.. Ha még egy évig nem inna, a másik oldalán is nőne ilyen.“ „Igazán mondja a korcsmáros ur?-1 „Igazán bizon, biztos vagyok benne.“ ..No hat ha biztos benne korcsmáros- ur, akkor nem is iszom én 1“ Azzal oldal zsebébe nyúlt és kivett onnan egy tömött bugyellárist. „Lássa korcsmáros ur ez az én daganatom, s ha most esztendőre még a másik oldalamon is fog egy ilyen nőni hát azgrt érdemes nem inni. Azzal ott hagyta a megszégyenült koresmárost. Ref. Egyesület. Az Élő Tagok Táborában a 6ik számú bizonyítvány Matyók Pál 115 Woodford st. Toledo, O. nevére lett kiállítva. Közeledik a liusvét ünnepe. Minden egyesületi tagnak fel kellene használni ezt az alkalmat, hogy igyekezzék megértetni hitsorsosaival — hogy miféle intézmény a Ref. Egyesület. A ki az egyesület jó tagjának tartja magát, a ki református emberhez illő felvilágosodott ésszel tud gondolkozni, annak el kell ismernie azt hogy olyan intézmény a ref. egyesület, a melynek tagjává lenni kötelessége minden amerikai magyar reformátusnak. Ez az egye- let az, melynek a hivatása az amerikai magyar reformátusságot össze gyűjteni, összetartani és létesíteni azokat az intézményeket, a melyek még nincsenek meg, de a melyekre égető szükségünk van. A ref. egyesület már megtette az első lépést az
