Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-03 / 1. szám

— 119 —» - — Az a konyha Jány nagyon beteg* ma — válaszolt Morris. Azt hiszem, hogy el fog kellene mennie. Egyikünk sem meri neki megmondani, hogy mitől beteg. Nem bizony uram. Akár hiszi ön, akár nem, vau valami nagyon különös ebben az Amiéiben. Még azt szeretném tudni, hogy mit csinál a lobbi cselédekkel?

— Mit csinál a többi cselédekkel ? — kérdem csudálkozva. Mit mond ön? r„

— Nos uram, a hercegnek van saját szakácsa úgy e- bár ? monda Morris az njjaim számlálva. —, Aztán két belsó inasa Atnielen kívül, mindakettö csendes fin és felszolgálni segítenek. Aztán kocsisa is van és lovásza Ez mindössze liat cseléd. Nos hát egyetlen egyet sem láttak még soha Amielen kívül a szálloda konyhájában.

A szakács úgy küld ide minden ebédet valahonnan megmelegitett edényekben. A másik kettőt sohasem látni, csak ha felszolgálnak és soha sincsenek itt. Senki sem tudja, hogy hol van a kocsi és a lovak és hogy a kocsis és a lovász hol lakik. Az biztos, hogy a szakácscsal együtt vala hol kinn laknak. Nagyon gyanúsnak látszik az egész.

Nagyon kényelmetlenül kezdtem magamat érezni.

—- Figyeljen ide Morris mondám ----- semmi sem

olyan haszontalan és tosz dolog, mint a más dolgaival töröd, ni. A hercegnek joga van úgy élni, a hogy akar és úgy tenni cselédeivel, a mint neki tetszik. Azt his;em meg fizet nekik urasam

Aztán, hogy. a szakácsa kint lakik e, vagy bent, fönt a felhőkben, vagy lent a pincében, semmi közöm hozzá. Nagyon sokat utazott é3 bizonyára vannak különcségei és megs lehet, hogy az eledelére nézve nagyon kényes, Semmit sem akarok tudni a cselédeiről. Ha nem szereti Amiéit, könnyet elkerülheti, de ne csináljon babonát ott, a hol arra nincsen ok.

Morris le és felnézett és az egyik kabátomat nagy gonddal hajtogatta össze. Láttam, hogy bizalma megszűnt.

— IIS —

biztosi főm Önt. A többi cselédekkel igen meglepő dolgokat tesz. Énekel, játszik és táncol, mint egy egész színtársulat.

— Igazán ? — kérdém meglepetve. — Soha sem hittem

volna.

— Én sem uram, de úgy van.

' — Akkor nagyon mulatságos fickó lehet — folytattam azon tűnőivé, hogy inas un azért haragszik annyira Amiéire, a miért az olyan tehetséges.

— Oh'. Nem mondok én semmit az ő mulattágai ellen. Nagyon jó volna, ha megkedveltetni igyekezné magát, de az alattomossága tűnt fel nekem uram. Ha reá néz őn azt hinné, hogy semmi más gondolata nincsen kötelességén kívül, pedig épan el'eikezöleg áll a dolog. Rettenetes szavakat használ, mikor hozzáfog! ügy káromkodik, mintha a lóversenyen tai ült 1 volna az uraktól! Tegnap estve az előkelő urakat majmolta, aztán delelejezett, és szavamra mondom, hogy a hajam is az égnek állt.

— Mit csinált? — kérdeztem kíváncsian.

— Hát uram az egyik konyhaleányt egy székre ültette és reá mirtatott az ujiával. Reámutatott és vigyorgott, akár csak egy, a ptokolból kiszabadult ördög. A leány felugrott, pedig nagyon tisztességes és józan személy és táncolni kezdett és mindig ugrált, mint valami félbolond, mig csak reá mutatott. Aztán a ruháját kezdte emelgetni oly magasra, hogy igazán botrányos volt. Megakartuk akadályozni, de nem tudtuk, jEgészen bolond volt, mig a huszonkettedik csengő kezdett csengeni, a mi a hereeg szobájából jön, Imire ö megfogta és leültette a székbe és a kezeivel tapsolt. A jeány magához jött és semmit sem tudott arról, a mit csinált. A huszonkettedik újra csengetett, mire felforditotta i.a szemeit, akárcsak egy pap és azt mondta, hogy imádkozzunk és azzal kinemt.

Nevettem.

— Úgy látszik, hogy jókedvű fickó és tréfás — mondám. — Soha se hittem volna felőle. Gondolja, hogy tettei különösek ?

XI.

Hogy lelt el a', idő attól fogva reggelig, nein tudom. Minden érzékem halott volt, Végre is felébredtem, illetve- visszanyertem érzékeim teheiségeit és örömmel láttam a nap fényt beözönleni a leiig lehúzott függönyök alatt. Az ágyban ti 1 iltan» magam olyan kényelmes helyzetben, mintha, soha se:n hagytam volna azt el. Alom volt e hát a mit láttam i Ht az, volt, akkor valóban a legigazibbnak látszóálom vu’t, amit életemben láttam.

Egy ideig csendesen feküdtem, merően nézve a helyet a licl a három alaK állott, de annyira hozzá voltam már szokva, hogy mindenben kétkedjen, hogy mire az inasom behozta a reggel kávémat, meg voltam ró a győződve, hogy az egész rémlátás álom volt, m üvet azzal véltem megoldani,, hogy agyam nagyon föl volt izgatva a Lynton gróf öngyilkossága által. Mihamar megtudta n, hogy neu lehet kétely a szerencsétlen fiital nemes halálát illetőleg. Egy nagyon rövid hirecske volt a reggeli lapokban, mert az idő sem engedte már meg, hogy részletes jelentés lehetett volna közölhető. Egyik lapban volt valami említés téve bizonyos pénzzavaráról, de azon kívül nem volt egyiaben sem más, minthogy u huilát elvitték egy halottas kamarába, hogy ott tartsák a vizsgálat befejeztéig.

Luciót a dohányzó szobában találtam és ü volt az első,, a ki a lövid hírre felhívta a figyelmemet, mennek címe,. Lynton gróf öngyilkossága volt.

— ni —

— 115 —

— Mondtam, hogy jól tudott 'öni! — jegyezte meg.

Igent intettem. Valahogy nem igen érdekelt már a-dolog. A múlt esti érzékenységem úgy látszik felemésztette összes részvétemet és most egészen közönyös voltam. Magammal törődtem csupán és hamarosan elmondtam neki a velem történteket, Lucio figyelt és különösen mosolygott.

— Az a vén tokaji óbor bizonyosan nagyon erős volt önnek ! — monda mikor bevégeztem az elbeszélést.

— Ó tokajit itatott ön velem? — kérdém nevetve. — Akkor a lehetetlenség meg van oldva 1 A nélkül is felvoltam izgatva és nem volt szükségem izgató szerekre. Hanem milyen dolgokra képes a képzelődés ! Nem is képzeli, hogy milyen isztán véltem látni a három alakot ! A látomány egészen valónak tetszett!

— Minden kétségen kívül ! — mondá és fekete szemei különös figyelemmel szegezödtek reám. — A látoraányok sokszor látszanak valódiaknak. Milyen valónak látszó be nyamást tesz reánk minden, a körülöttünk van !

— Ah! De a mi körültünk van, az való ! válaszoltam.

— Igazán ? Ön elfogadja valónak és mindenki elfogadja olyannak, a milyennek azokat látja. Nincsen két ember lény, a ki egyformán gondolkozna, ennélfogva lehetneki ellenkező vélemények a körülöttünk levő dolgok valódiságára nézve. Hauern abba fogjuk hagyni ennek a kérdésnek a vitatását, mert van itt egy nehány levél, a mi az ön figyelmét igénybe fogja venni. Ön akart venni egy vidéki birtokot, mit szól ön a Willosmeri birtokhoz Warwickshire megyében ? Nekem úgy látszik, hogy alkalmas lenne. Nagy szerű régi valami, egy része még Erzsébet korából való. Nagyon jó karban van és a környéke festői, Az Avon folyó kanyarog rajta keresztül és az egészet megkaphatja, a bútorzat egy részével, valódi potom áron. Ötvenezer font készpénzben. Azt hiszem, hogy legjobb lesz, ha megveszi, mert nagyon megegyezni irói ízlésével.

Nekem tetszett e úgy, vagy csakugyan volt hangjában