Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-03 / 1. szám

— 113 —

Az ijedségtől őrülten ugrottam föl ágyamról és indul tam a különös alakok felé, hogy számot /egyek izetlen tréfájukért, mire mind a hárman hirtelen felemelték a kezeiket és az arcaikat fordították felén. Micsoda arcokat!

Nyomorultságukban rettenetesek voltak és suttogva mondták újra a rettenetes rótát: ,,nyomorúság.“

Kétségbeesetten dobtam magamat feléjük, — kezeim ■üres levegőt értek! Mégis olyan láthatóan, mint előbb, ott állottok reám bámulva, i^mig ökölbe sroritott kezeim át és át ütötték alakjaikat. Akkor egyszerre észre vettem a szemeiket, a melyek könyörtelenül, állandóan és merően néztek ream, szemeiket, melyek rettenetes valóságot égettek bele lelkembe.

Csaknem ájultan engedtem magamat át a kétségbe esésnek, azt hittem, hogy utolsó órám érkezett el! Észre vettem, hogy az egyiknek az ajkai mozognak. Valami ember fölötti erő ébredt föl bennem . . valami meglátszott velem értetni, hogy mit akar mondani és minden megmaradt erőmet összeszedve felkiáltottam :

— Nem! Nem! Nem azt az örökös kárhozatot! Nem még! — Az üres levegőt öklözve összeestem és hirtelen sötétség vett körül. Többre nem emlékszem, ] mert a jóttevő eszméletlenség vett rajtam erőr.

— 116 —

valami gúny, mikor ezeket az utolsó szavakat kimondta? Nem engedtem meg magamnak, hogy azt lehetőnek tartsam is gyorsan válaszoltam.

—s A mit ön ajánl, az mind érdemes a megtekintésre és én bizonyosan elfogok menni és megnézem. A leírás igen jól hangzik és Bhakespare hazája mindig kedvemre való volt. De nem szeretné Ön magának megvenni ?

Nevetett.

— Nem én! Sehol sem lakom sokáig. Olyan csavargó természetem van és soha sem volnék boldog a föld bizonyos zugához kötve. Két oknál fogva is ajánlom a birtokot. Először, hogy gyönyörű fekvése van, másodszor mert Elton grófot igen meg fogja hatni, ha megtudja, hogy megakarja ön venni.

— Hogyan !

— Azért, mert az ö birtoka volt valaha, — válaszolt Lucio csendesen mielőtt a zsidók kezébe került volna. A birtokot zálogba adta kölcsönök fejében, később aztán a zsidóké lett az. A képeket és az edényeket majd mind eladták. Gondolt e már ön arra, hogy pártját fogja az a képzeletbeli Isten az Izrael házában ! Különösen az uzsorásnak, a kinek tiz estből kilencszer mindig sikerül a boldogtalan keresztyént a körmei közzé kaparitani ? És semmi segítség nem esik le az égről! A 'zsidó mindig győz! Nagyon különösnek látszik úgy e az igazságos Istentől * — Szemei gúnyt tükröztek vissza és úgy folytatta — Elton gróf szerencsétlen üzletei és a zsidók okossága folytán a birtok a piacra került és a mint mondám ötvenezer fontért az irigyelt birtokosa lehet ön a százezer fontot érő birtoknak.

— Ma estve Ekonéknál fogunk vacsorázni úgy e bár { — kérdém közönyösen.

— Igen. Talán csak nem felejtette el olyan hamar a Sybil kisasszonynyal való találkozás idejét 1 „ — válaszolt nevetve,

— Nem, nem felejtettem el! — válaszoltam rövid hallgatás után. — Aztán meg fogom venni a birtokot. Azonnal- — 120

— Nagyon jól van uram — mondá — és nem szólt -többet.

Boszankodtam az inasom előadásán, hogy olyan hűen tüntette föl az Amiéi dolgait, mintha azok természetellenesek lettek volna és a mikor Elion grófékhoz hajtattunk estve, elmondtam egyet mást Lucionak. Lucio nevetett.

— Amiéinek néha nagyon is jó kedve kerekedik. — mondá — Valóságos mókázó majom és nem mindig képes magát féken tartani.

— Én nagyon helytelen véleménynyel voltam felőle! mondám Azt hittem, hogy komoly és magába zárkozott

természete van.

— Emlékszik ön a közmondásra, a mely azt mondja nogy a megjelenés sokszor csaló? — folytatta társam könye- -dén. — Nagy igazság van benne. A szinbázi komikus többnyire komor természetű, A mi Amiéit illeti, ö épen olyan mint én, vagyis nem az, mint a minek látszik. Egyedüli hátránya, hogy néha átlép a korláton, de ügyes szolga és én nem törődöm a többivel. Morris talán meg van ijedve, vagy nem tetszik neki ?

— Egyik sem, úgy gondolom válaszoltam nevetve ügy tünteti föl magát, miutha a becsületében volna megsértve

Akkor meg lehet ön győződve, hogy nagyon oda figyelt, mikor a konyhaleány táncra kerekedett. A nagyon tisztességes emberek igen meg szokták figyelni az ilyen űplgokat. Simítsa le a tisztesség érzete hullámait és mondja meg neki kedves G^offreym, hogy Amiéi maga a megtestesült tisztesség. Sokáig volt már a szolgálatomban és semmit sem tudok a jelleme ellen. Nem akar angyalnak látszani. Csinjei és mókái csak jókedvének a kitörései, de küjöabtn igen jó fickó.

A delejezést valahol Indiában tanulta, mikor ott járt velem és sokszor ligyelmeztettem a veszélyre, mely azzal jár. De egy konyhaleáuy ? Hát nincsen elég ? egy vagy több mi különbséget tesz ? Itt vagyunk Elton grófnál.

— 117 —

BŰrgönyözni fogok az ügyvédeimnek. Megfogja mondani ar eladó ügynök nevét 1

—n Örömmel kedves fiam ! — Lucio egy levelet adett

át, amelyben az eladás föltételei voltak leírva. — De nem gondolja, hogy nagyon gyorsan határozott f Nem jobb lesz előbb megnézni a birtokot ? Lehetnek dolgok, a mit nem fog szeretni.

— Hí valami ócska patkány fészek lenne, akkor is megvenném — mondám határozottan. Azonnal elfogom intézni a dolgot. Még ma estve tudtára akarom adni Eltoa grófnak, hogy én vagyok a jövendőbeli birtokosa a jószágnak !

— Helyes ! — mondá t roam és karon fogott a mikor a dohányzó szobából kiindultunk. — Nagyon kedvemre vau a gyors cselekedet. Nagyszerű! Mindig tiszteltem az erős akaratot. Még ha arra határozza is valaki magát, hogy a pokolba’fog menni, becsülöm érte ha szavát tartja és egyenesen oka megy !

Nevettem és jó kedvvel váltunk el — ö, hogy valami klubba menjen, én pedig, hogy határozott utasítást sürgő- nyözzek ügyvédeimnek, hogy vegyék meg a birtokot azonnal, bármi áron és minden esetre.

Azon az estén nagy gonddal öltöztem. Annyi gondot adtam inasomnak, mintha valami szeszélyes asszoay lettem volna. Türelemmel szolgált fel és csak akkor szólt, mikor már csaknem készen voltunk, akkor is úgy, mintha már régen akart volna beszélni.

— Bocsásson meg uram — mondá, — de azt hiszem hogy ön észre vette, hogy milyen barátságtalan «mber a herceg inasa, Amiéi ?

— Nos, hát nem igen szép fiú, ha az az, a 'kit ön

akar mondani----- válaszoltam. — De azt hiszem, hogy

senkinek sem vét.

— Nem volnék benne biztos uram ! — válaszolt Morris komolyan — Igen sok különös dolgot visz véghez, arról