Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-31 / 5. szám
— 145 — boszorkányáig a zeneszerben, a mit más játékos még nem volt képes fölfedezni? Megzavarodva néztem körül, Sarlotta kisasszony kiejtette a kötést kezéből, Chesney Diana lustán dőlt a díván egyik karjára és szemeit behunyva élvezett, Elton gróf a tűzhely párkányára dűlt egyik karjára, a másiki?^ kai pedig borzas szemöldökeit takarta el és Sibyl anyja mellett ült, kedves arcán sápadság látszott, mig a beteg nő arcán az élvezet és fájdalom olyan keveréke látszott a mit bajos volna leírni. A zene szenvedélyessé kezdett változni, a hangok keresztezték egymást, mint a napsugár a zöld lombok között, madarak csicsergése, majd mérgesebb hangú panasz és kétségbeesés, segélykiálltás a tomboló viharból, búcsúszó és elválás az örökké tartónak látszó szenvedésből. Az egész remek játék végén a hangok csendesén pihentek el, mint a háborgó tenger hullámai. Egyikünk sem sz61tt sziveink még mindig hangosan dobogtak a hallott zenétől1 Chesney Diana volt az első, a ki megtörte a csendet. Bizony ez lefözi mindazt, a nfit idáig hallottam. —. monda lelkesülten. Én nem voltam képes szólani, nagyon elvoltam foglalva a magam gondolataival. A zene olyan gondolatokat támasztott bennem, a melyek nem voltak méltók hozzám. Sibyl kisasszonyra néztem; nagyon sápadt volt, szemei le voltak sütve és kezei reszkettek. Hirtelen eszmétől megkapva fel- feéltem és Rimanezhez léptem, a ki még mindig a zongora mellett ült és kezeit a kulcsokon jártatta. Öa valóban nagy mester ! — mondám — nagyszerű játékos. De tudja-e, hogy mit tanácsol zenéje ? Merően reám nézett, felhúzta a vállait és fejét rázta,Bűnt! — mondám súgva. — Olyan gonosz gondolatokat keltett bennem, hogy szégyenlem magam. Nem hittem volna, hogy az az isteni művészet arra is képes legyen. SÍIUlíiSSS Mosolygott és szemei a téli fagyos éjek csillagainak a fényében ragyogtak. A müvészat az elmétől veszi a színezetét, kedves ba~ — 148 — dalon »agyon is szereti, semhogy megeagedné hogy a porba hulljsn alá, hogy ott összeízedje babérait. Nem szükséges, hogy a porba hulljon az ember, — Mondám én. Biztosítom, hogy igen ! mondá vidoran. Nagyon is szükséges ! Á babér ott nő a legdusabban és nem tenyészik •üvegházban. Ch*8ney Diana közeledett felénk. Elton grófnő szeretné Öat énekelni hallani, herceg, — mondá. — Fog ön bennünket abban az élvezetben részesíteni! Tegye meg Ö* ! Valami egyszerű dalt énekeljen, hogy borzasztóan szép zenéje által felizgatott idegeink némileg lecsillapodjanak. Talán el sem hiszi Ön, de én nagyon ideges vagyok ! Kai jait bűnbánóan tette össze ! Bocsánatot kérek ! moadá. Éa mindig olyanokat csinálok, a mit nem kellene. Chesney kisasszony egy kissé idegesen nevetett. Oh ! Én megbocsátok Önnek, — válaszolt, azon föltétel alatt, hogy énekelni fog. Engedelmeskedem ! mondá és a zongora felé fordulva eljátszott egy néhány ütenyt és énekelni kezdett. Éneke gyönyörű bariton volt, telve érzelemmel és mindnyájunkra látható benyomással volt. Újra elnémultunk és félelem látszott rajtunk erőt venni és újra Chesney Diaua volt a ki a csendet megtörte. ön ezt egyszerű éneknek mondja ? mondá. Egészen. A szerelem és a halál a legegyszerűbb dolgok a világon, — válaszolt Lucio. — Az ének is nagyon egyszerű, cime ; ,,Az utolsó szerelmi ének“ és egy szerető éneke, a ki épen azon a ponton van, hogy megölje magát és kedvesét. Olyan esetek történnek minden nap, azt tuaják önök az újságokból, nagyon is egyszerű események. , Egy éles átható kiáltás szakította félbe. Hol tanulta ön azt az éneket. — 152 Mig beszélt, két férfi cseléd jött be, hogy az eszmélet* lígrófnőt az emeletre vigyék és mig lassan elvitték mellem, az egyik betakarta az arcát, hogy elrejtse azt. Azért lg is megláttam azt és meglepett a rettenetes változás, a ny rajta történt. Kimondhatlan rémület tükröződött arról rza, olyan rémület, a melyet csak az a festő tud eíkép- zii, a ki az elveszett lélek kínjait akarja lefesteni. A snek fel voHak fordulva és úgy tetszett, mintha megfagy* t volna a rémülettől. Rettenetes arc volt. Olyan rettene* t, hogy azonnal eszembe juttatta múlt éji álmomat, a mi* k a három előttem álló alak felrémitett álmomból. Elton pfnö úgy nézett ki most, mint azok ! Rimanezre néztem ^megkönnyebbülve láttam, hogy búcsúzik a házi gazdától i részvétét fejezi ki. Én is Sibyl kisasszonyhoz léptem és -szketö és hideg kezeit megszorítva, tisztelettel csókoltam eg azt. Nagyon sajnálom ! mormogám. Szeretném, ha tehetnék ilamit vigasztalására ! Száraz nyugodt szemekkel nézett rám. Köszönöm, A doktoi ok mindig azt mondták, hogy nyámnak njabb rohama lesz, a mi meg fogja fosztani eszélö képességétől. Nagyon szomorú dolog; valószínű, :ogy évekig el fog élni ebben az állapotban. Újra kifejeztem részvétemet. Eljöhetek holnap önök felöl kérdezősködni? kérdém. Nagy szivesség lesz öntől ! monda nyugodtan. Találkozhatok önnel, ha eljövök ? kérdém lassúbb tangón. Szemeink találkoztak és szemeiből láttam, hogy megértette gondolataimat. Újra megszorítottam kezét és nem íuzta azt vissza tőlem: meghajtottam magam és magára hagy ;am, hogy elbúcsúzzak Elton gróftól és Chesney kisasszony* ;ól, a ki nagyon megrémültnek látszott. Fitzroy Sarolta dsasszony elhagyta, szobát beteg nővérével és nem jött ússza, hogy jó éjt köszönjön nekünk. Rimanez visszamaradt )ár pillanatra, hogy pár szót szóljon a grófhoz és mikor as XIV. A béna grófnő hangja volt. Valahogy sikerült neki nyugágyán felülni és arcán a rémület kifejezése látszott. Férje hozzá sietett és Rimanez is felkélt a zongorától, ajkain, gúnyos mosolylyal. Sarolta kisasszony, a ki mostanáig mereven ült és csendben volt, nővéréhez sietett, de Elton grófnő nagyan fel- hevültnek látszott és erősebbnek tűnt föl, mint goidoltuk volna. Menjetek ! Nem vagyokbeleg, — [mondá türelmetlenül. — Jobban érzem magam, sokkal jobban, mint a hogy hónapok óta voltam. A zene jót tesz nekem. Férjéhez fordulva folytatta: Kérje meg barátját, hogy üljön ide mellém, mert szeretnék vele beszélni. Nagyszerű hangja van és én ismerem azt a dalt, a mit énekelt, emlékszem, hogy olvastam egy kézzel Írott emlékkönyvben, régen ezelőtt. |Meg akarom tudni, hogy ho^ lelte meg. Rimanez közeledett és Elton gróf egy széket tett a számára a béna grófnő mellé. Ön csodákat müvei nőmön, mondá. Nena láttam így felizgatva évek óta. Ott hagyta a kettőt, hogy beszélgessenek és visszajött oda, a hol Sybyl kisasszony, Diana és én ültünk együtt és b zzélgettÜBk. Épen most ajánlottam fői, hogy ön és kedves leánya látogassanak meg engem Willowsmerei birtokomon, mondám.
