Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-31 / 5. szám
9 Bemem bármely tagja ügy ki tudja magát tüntetni, En ns vagyok lángész és az az oka. hogy más nőkben ngy, meg- dotn azt becsülni. Épen valami tetszetős bókkal akartam felelni, mik' egy rettenetes orditás riasztott föl mindnyájunkat. — oly. segélykiáltás, a mit egy kiűzött állat képes csak ordítani, kiálltástól megdermedve állotunk és Rimanezt láttuk felé: közeledni, a ki komolyan állott előttünk meg, A tt61 félek, mondá lágyan, hegy a grófnő nincs-, olyan igen jól, talán jó volna, ha hozzá menne. Egy másik kiáltás'szakította félbe szavait és rémüle tel iauuK. hogy Elton grófnő roppantul föl van izgatva » kezeivel valami láthatatlan ellenség ellen harcolva hadon; zott a levegőben, Arca oly rémületet fejezett ki, a mit to nem képes leiini és félig elfojtott kiállításaiból csak egye. szavakat lehetett érteni. Kegyelem! kegyelem! Óh Isten! Isteni Mondja mej Sibylnek! Imádkozzon ! Istenhez ! Aztán nehezen esett vissza fekhelyére és elvesztett* eszméletét. Mindenki zavarban volt. Sibyl kisasszony anyja íek helyéhez sietett Sarlottával együtt. Chesney Diana távol maiadt és a félelemtől reszketett. Elton gróf a csengetyü. hoz futott és mérgesen rángatta azt. Hivd az orvost, mondá a meghökkent cselédnek. Elton grttfuönek ojabb rohama volt ! Szobájába kell vinni azonnal. Lehetek valamiben szolgálatukra, kéidérn és oldalról Rimenezie néztem, a ki félről állt és szoborhoz hasonló merevséggel nézte az egészet. Nem, nem, azért köszönöm ! mondá a gróf és hálásan szorította meg a kezemet, Nem kellett volna lejönnie, nagyon is izgató volt reá nézve. Sibyl ne nézz reá kedvesem, meri csak idegessé fog tenni. Ohesney kisasszony, kérem menjei ön a szobejába, Sarolta megtesz minden lehetőt. eátom — mondá. — Ha Ön gonoszságot fedez föl benme^ akkor a gonoszság alapja az Ön természetében rejlik ! Vagy az önében ! mondám gyorsan. Yagy az enyémben — hagyta helybe fagyosan. Mondtam nem egyszer, hogy nem vagyok szent. Habozva állottam mellette. Magam sem tudtam, hogy miért, de gyűlölni kezdtem, különö-en kebves megjelenéseét. A gyűlölet érzése lassan eloszlott és szégyenleni kezdtem magam. BocHáson meg Lncto! mormogtam bocsánat kérőén». Elhamarkodva beszéltem, de igazán mondom, hogy zené. e csaknem bűnre vitt. Soha sem hallottam hozzá hasonlót. En sere, m>ndá Sibyl kisass.ony, a ki épen akkor lépett a zongorához. Nagyszerű volt ! Elhiszi, hogy megijesztett * Sajnálom! válaszolt megbánőan. Tudom, hogy nem sokat érek, mint zongora játékos. Nem tudom magamat eléggé kormányozni. N*-m sokat éb! Jó Is'en ! kiáltott föl Elton gróf. Ha nyilván osságéi őri játszana ön úgy, minden kit elragadna játékával! Megijeszteném őket vagy, megundoiodnának tőlem, Eérdé Lucio nevetve. , Csaceiság'. Ön nagyon jól tudja, hogy mitakarok mondani. Mindig ellenszenvvel voltam a zongora iránt, Jupiterre mondom, soha sem hallottam még olyan zenét’ mint az Öné, még egy teljes zenekartól sem. Rendkívüli Határozottan íölséges ! Hol tanulta Ön* A természet csarnokában! válaszolt Rimanez lustán. Első mesterem egy kedves fülemile volt. a tele hold világá- B<y, egv la ágán ülve zenélt és megtanított, hogyan kell lágyan és érzelemmel játszani. Az erősebb hangokat a tenger .ősi istenétől tanultam, a ki elég jó volt, arra, hogy egy nehány erősebb hullámot dobjon a partra az én kedvemért. ! ) ii > pi vkeim 11 s tanításával, mert nagyon mérges úri ember és erős hangja van, de mikor látta, hogy jó tanuló' vagyok, visszavonta images hullámait és abból egyszerre — 121 — — ÖH — — 150 — Szemöldökei ösazei'áiicolódtak, de mosolyt erőltetett. Nagyon fogunk neki örülni — mormogá. — Mikor vei birtokába : Mihelyt lehetséges, mondám. Addig maradok a városban m a legközelebbi királyi fogadás megtörténik, mert minden inzkedés megtörtént bemutatásomra. Ok-ah-igen-hüm ! Az mindig tanácsos, .aztán félig sem oltn baps, mint a nők bemutattása. Hamar megvan es nem ke kivágott ruhában megjelenni. Ha! ha ! ha ! Ki fogja Önt heiutatní ? Egy nagyon előkelő személyt neveztem meg, a ki nagyon keel állott az udvarhoz és a gróf igent bólintott. Nagyon alkalmas ember — nem választhatott volna Ön jobat, — monda. — Aztán az a könyve mikor fog megjelenni ? A jövő héten. Meg keli kapnunk, — bizonyosan meg kell szereznünk, — nondá Elton gróf tettetett érdeklődéssel. Sibyl, Írja föl a köiyv jegyzékébe. .Sibyl helybenhagyóan bólintott, bár nekem úgy tetszett, hogj nem igen érdeklődik iránta. Meg fogja Ön engedni, hogy felajánljam azt Önnek, — mondám. Nagyon nagy örömöt szerezne nekem, és azt hiszem, hogy nem fogja azt Ön tőlem megtagadni. Ön nagyon szives — mondá és rám nézett gj önyörü szemeivel, mig beszélt, — de a könyvkereskedő is bizonyosan elfogja küldeni, mert tudja, hogy én mindent olvasok. Megvallom ugyan, hogy soha sem olvasok. más könyveket, mint a Mavis Klára könyveit. XJjra annak a nőnek a neve ! Boszankodtam, de jól rá ügyeltem, hogy ne mutassam boszankodásomat. Még féltékeny leszek Mavis Klárára, — mondám tréfásan. Majd minden ember az ! válaszolt csendesen. Ön igazán lelkes pártfogója neki! mondám meglepetve. Ignn. Azt hiszem, hogy úgy van. Szerotem látni, ka — 147 — meg anultam, hogyan kell az elmúló vihart utánozni. Egyszer álmomban is tanultam, az álom istennője súgott valamit fülembe,.a mit halandó nyelven nem lehet utánozni, de a mit megleltem azeue ütenyei között. Az egészben az volt a legjobb, hogy tanítóim soha ssm kértek fizetést. Azt hiszem, hogy Ön nem csak zenész, hanem költő Is, mondá Sibyl kisasszony. Költö! Kíméljen meg Ön! Kedves úrnőm, hogy lehet Ön olyan kegyetlen, hogy olyan megbocsáthatlan bűnnel vádol?! Inkább lennék gyilkos, mint költő! A gyilkost sokkal nagyobb tisztelettel veszik körül, legalább a hírlapok. A gyilkos reggeli étrendje kövölve van igen sok nagyon előkelő lapban, de a költőnek nem jut se reggelire, se ebédre és mindenki azt hiszi, hogy az által csak megérdemlett sorsát nyerte el. Hivjon Ön marha tenyésztőnek, lókereske- reskedönek, vagy bármi másnak, csak költőnek ne. Még maga Tennyson is műkedvelő tehenészszé lett, hogy elrejtse szégyenét, a miért verset mert Írni! Mindnyájan nevettünk. El kell ismernie Önnek, hogy utóbbi időben nagyon is sok költőink vannak, .mondá Elton gróf. Nem csoda, hogy meguntuk őket és a költészet becstelenné lett. Aztán olyan veszekedő természetük vau ! j Természetesen Ön a legújabban ,,fölfedeaett“ költőkről beszél, mondá Lucio. Igaz, hogy azok nagyon dudvásak. Egyszer már arra is gondoltam, hogy tisztán emberbaráti szempontból, nyitok egy cukorka gyárat és megfogadom őket, hogyirjanak hirdetéseket. Elfoglalná idejüket és nem volna alkalmuk helytelenkedni, meg egy kis zsebpénzzel is ellátnám őket, mert most egy fityinget sem csinálnak a könyveikkel. Hanem én nem hívom őket költőknek, mert csupán verselők. Egy nehány igazi költőnk is vande a biblia prófétáihoz hason1 lóan azok nem tartoznak a társasághoz. Nem kedveli őket egy osztálya sem a társadalomnak. Az az oka,, hogy kedves barátom Tempest soha sem lesz lángésznek elfogadva. A társa1 1
