Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-31 / 5. szám

VIII. évfolyam, PITTSBURGH, PA. 1907. JANUÁR 31 :————i. v ..... 'iijii> ~ 5. szám:'' l s :s r (HLNíiAiíiAi>“AjiJuiJl Vá KEi fit rí J*!£> Az Egyesüli Államokbeli Kef Rév ház Magyar Kgvházrnógypjprik hiv»nlo- közlőd ­■ Megjelen minden csütörtökön, Előfizetési ár egy'évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. ' a lap tiszta jövedelme amerikai magyar református EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTaTIK. IV lished every Thursday by the Hungarian C!as>is of the Ref. Church inU.S Bates St, Old Hang. Ref. Church Entered as Second Class Mattes Sept 2. 1904. at the Cost Office at Pit i-sbukuh, i'a. under the \CT OF UoNGRBSS OF MARCH 3, 1879 Árvagyámintézct. Figyelemmel kisértem azt az elvi har­cot, mely e lap hasábjain a közelmúltban lefolyt és a mely a pap osaládj i l.i/.to^i- tása niii.tt történt. Olvastam a liszt- Harsány! István bridgeponi lelkész ttr cikkét olvastam Toboz Diniéi ref. atyánkfiáét <v végül olvastam tiszt. Nánássy Lajos chicagói lelkész, űrét is. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehelne a két egymással ellenkező v éle - ményt kiegyenlíteni, hogyan lehetne módot és formát találni arra, hogy ; elér­jük azt az ideális állapotot a miitor csakugyan egyek lehetnénk a Krisz­tusban. Egyszerű munkás ember vagyok, kinek szüksége van minden centre, melyet keresni tudok, van kis családom ie, a kiket épen úgy szeretek, mint akárki más. En is szeretném az enyéim sorsát biz­tosítva látni, hiszen első sorban ők álla­nak hozzám legkoze'ebb. Az amerikai magyar lelkésznek bizony nincsen valami rózsás helyzete és rosszul is esketik nakik, hogy 4nem tartozhatnak » magyarországi nyugdíj intézethez, azt elhiszem. Fizetésük svm olyan nagy. hogy abból milliókat takaríthatnának meg, azt is elhi.-zem. Azt is tudom azon- baa, hogy elég ahhoz, hogy abból ti>z tesaégesen megélhessenek. A*, amerikai magyar munkásnak éjien úgy nincsen valami rózsás helyzete. Számára Magyarországon sincsen nyugdíj intézet. Fizetése jobb, mint Magyarorszá­gon volt, de ha tisztességeson akar élni, bizony ö sem takaríthat belőle milliókat. Papjaink és mi tehát egy helyen lyu­kadunk ki. Az pedig az, hogy a pap épen úgy nem lesz milliomos, mint a munkás. Szükségünk van egymásra, mert a munkásnak kell a pap, hogy gyermekeit megkeresztelje, azokat és öt ír.agát is tanítsa, megeskesse és eltemesse. Mielőtt azonban eltemeti, tanítsa meg keresz­tyénnek lanti­A papnak meg kell a munkás, mert ha munkás nem volna, kinek prédikálna ? Kit tanítana stb. Ha munkás nem volna, ki lenn# egyháztag? En tapasztalatból tudom, hogy magyar ref. véreink között mennél kevesebb önálló ember van és hogy a munkás az, a ki egyházakat, egyleteket, és minden más intézményt tart fönn. Ha már most egymásra szükségünk van és egymást nem nélkülözhetjük, aztán egyek is igyekezünk lenni a Krisz­tusban, mért nem vagyunk ,,egyenlők“ is ö benne ? Kedvesebb-e a papnak az ö családja, mint nekem az enyém? Nem Nem gondolnám, nem is jó volna, ha nem volna egyforma kedves mindenki* nek a magáé. En is biztosítani akarom az enyémet, i pap is az övét, hát miért nem biztosit juk egy helyen mind a ketten. Miért nem igyekezünk alkotni olyat, a mi mindannyiunké legyenV Toboz testvér és Nánássy testvén is megegyeznek abban, hogy az árvali- z jó lenne, menház isj ksilene. Csináljuk u. g mind a kettőt-! Biztositásra van ezük»t»ünk, biztosítsuk magunkat annyira, a nunnyire lehet. Fogjunk kezet és vessük a vállunkat a lief. Egyesit let szekerének a lőcsére és toljuk azt kö/.őj erővel, egyfelől a pap, a másik oldalról a munkás és tegyük nagv- gyá, hatalmas á. 'botja mindenki a szeke­ret teljes erejével, de tolja is ám, n# csak színlelje, hogy ö már nagyon tolja. Ha aztán nagy lett az egyesület, elfér annak az árnyékában a papnak is, meg a munkásnak is az özvegye, Ha n;m volna elég valakinek a mit az fizet halál esetén, álljon be más szövetségbe is és fizesse azt, hiszen egyformán jut reá a papnak is, munkásnak is, mert hiszen mind a kettő egyformán szegény. Nem tudom helyesen gondolkozom-e, de mindaddig, mig az ellenkezőről meg nem győznek már én csak azt mondom, hogy ha agyok akarunk lenni a Krisztus­ban, legyünk egyenlők is a Krisztusban. Viselje mindenki a maga terhét és igyekezzen hit*<írsosán segíteni az által, hogy pártolja azon intézményeket, a melyekre szüksége van Külön biztosító rendszert ne alkossunk, hanem fejlesztjük azt, a mi már meg van és igyekezzünk egymást kt resztyéni módon segíteni, legyünk rajta, hogy az árvaházunk és meoházunk mennél előbb meg legyen és akkor majd elfér abban a pap gyermeke is, meg a muakasé is. ,TÓ lesz az mind a kettőnek, hiszen árva az árva, akárkinek az árvája legyen is. Adja Isten, hogy úgy legyen, hogy mennél hamarabb meg legyenek ezek az intézmények és akkor egyek és egyenlők leszünk a Krisztusban. Békesség és jóakarat mindnyájunkkal. Molnár István. (Kőtelességszeriien leközöltem az árva gyámiatézetröl szóló pártoló és ellenkazö cikkeket. Miután azonban a vita egyes levelekből láthatólag olyan mederben tereltetnék, a mely a lelkész és a hívek között válaszfalakat emelhetne: a vitát ezennel lezárom, azzal a megjegyzéssel, hogy azok a testületek, a melyek ezzel a kérdéssel köteleaségszerüe* foglalkoznak, bizonyára szenaelőtt fogják tartani, s mit a nemes ügy ellenzői elfeledtek; ,,h o gy a jó pásztor életét adja az i j u h a i ó r t. “ Egyenlők és egyek tehát akkor lehetünk, ha a gyülekezetek szintén tesznek valamit a lelkészek özvegyeiért és árváiért. Ez az igazság ! Szerk.) Az eszíikamerikai egyesült államok­beli reformé tas egyház nngyar egyházmegyéje. Békesség az olvasónak ! Mindenki tudomásul bir itt mi közöt­tünk arról, hogy az otthoni, az édes hazai nehéz megélhetési vi-zon vökből kifolyólag ide Amerikába Magvarország minden részéből kivándorolt protestáns vallásu magyarok lelki szükségletei kielé­gítéséről 10 évvel ezelüt az északamerik>i Egyesült államokbeli r formátum egvl áz kezdett gondoskodni, részükre, oda, a hol az szükaéges volt, időről-időre lelkészeket hozatván; templomaik felépítésében őket kölcsönnel támogatván, és az amerikai mfgyar ev. ref. lelkészek fizetésének legnagyobb részét igazi édes anyai szere­tettel megadván. Ennek az északamerikai egyesült álla­mokbeli református egyháznak köszön­hetjük tehát az , hogy ma már oly sok magyar ev. ref. templom áll ennek * nagy és hatalmas köztársaságnak szabad földjén; a mely templomokban Isten igéjével, az örök evangvéliomnak méznél édesebb tejével tápláltatván Amerikába szakadt véreink, hitrokonaink ; terjed Isten országa miközöttiink. Isten országa megvalósításának eszkö- íétil Megváltó Krisztusunk a szeretet jelölte meg. Ez a krisziuai szeretet indí­totta az lwakumerikai Egyesült álla­mokbeli Református egyházat arra, hogy bennünket ide szakadt protestánsokat önzetlenül meleg keblére ölelvén, rólunk atyailag gondoskodik, ezreket és ezreket áldozván immár érettünk. Ki ne tudná azt is, hogy — mint álta­lában a protestáns egyházak; ez a ben­nünket immár 16 év óta segélyező Észak- amerikai egyesült államokbeli református egyház is, nagy szellemi és lelki kincsei uaeilett anyagi tekintetben szegénységgel küzd. Az a magyar egyházi munkára fordított aok pénz is tehát önkéntes ado­mányokból, a hozzátartozó hitrokonok lelkes áldozatkészségéből volt csak össze­hozható. Most, a mikor egyházaink — Isteanek legyen hála — megszaporodtak, s itt-ott már meg is eröaödtek. ugyannyira, hogy a* itteni angol és német gj itlekezetekliez hasonlóan nekünk is külön — magyar egyházmegyénk vau: csak természetesnek kell találnunk az északamerikai egyesült államokbeli reform, egyház belmissioi bizottságának — egyházmegyénk utján egyházaink hikes, élő hitü, és égő szere­tető tagjaihoz intézett azon testvéri fel­hívását, hogy mi ia járuljunk hozzá a szent munka tovább vitele és fejlesztésé­hez, az egyházkerületünk — a pittsburgi egyházkerület pénztárába évenként be szolgáltatandó és kész szivvel és jószivvel elszánt adományainkkal; a mi egyházaink tagjaira fejeként negyven centbei lett megái lapítva.: míg ezzel szemben az angol és német nyelvű gyülekezetek tagjai, kétszer, háromszot sőt többször annyit ia fizetnek. Testvérek ! Az amerikai hiitestvéreink velünk szemben tettekben is sok év óta kimutatott és soha meg nem hálálható ia y szeretetét, sok és nagy áldozatát, mivel v:szono,.h tinók mással iga* keresztyén vo tunkat heigazolandók — mint szeretettel ? Adjuk m -g tehát nr is Istennek, a mi az Istene, altban az értelemben is, hogy hogy éhez az általános egyházi kivetéshez is jánPjunk hozzá, ha nem egvébért már e«ak azért is, h agy ne láttassunk mi az ö szeretetteljes gondoskodásukra érdemet- leneknek, hogy ne mondhassa sflMki mi rólunk, hogy méltatlan utódai vagyunk ama lánglelkü protestáns Ősöknek, á kik oly kimondhatatlan sokat szenvedtek, , a Krisztus nevéért és avangyéliomi rzeat vallásunkért; hogy méltókká tegyük magunkat a keresztyéni so.-'p nevezetre áa Isten or-zigáuak polgári jogára, az örők- életre. A f n‘ jelzett egyházkerületi kivetés a* egyháztagoktól beszedetvén: egyházme­gyénk pénztárnokához lészen bekillde*jló, Atyafiságoa szeretettel : ^— 1907. január hó 3Jé*. Utdmán Sándor, jCautoroa Mák, e. jegyző. e. elsők. J Jelentés a •ittsburgi és vidéki magyar reformat®» egyház 1906. évi működéséről. Összeállította: Kaiassay Sándor, leiké«. Felolvastatott az ]907. január hó 29ím !ártott egyházközségi gyűlésen. Testvérek ! Egy évnek a határánál állunk s & szi­vünkön borongó érzelmek, edesbus t»ej- ternek vonulnak át. Önkéntelenül is az a kérdés támad fel lelkünk előtt: vájjon méltó szolgák ▼«Iánk-e s okosan gazdálkodtunk a % reánk bízott talentumokkal ? Különösen nekünk, az egyházi elöljá­róknak kell átéreznünk ezt a kérdéat. Hiszen ha — hitünk szerint — egyéni dolgainkért is felelősséggel tartozunk ax Urnák, mennyivel inkább viselnünk kell a felelősség súlyát abba* a hivatás­ban, a mely nekünk osztályrészül jutott * a mely állásban első sorban nsi vagyunk felelössek a gyülekezetnek, úgy erkölcsi mint anyagi elöhaladásáért. Hogy miként gazdálkodánk a reánk bizott tafentumokkal, azt a jó Isten fogja megítélni. Igyekeztünk, hogy mindenek ékesen ée szép renddel folyauak s ha minden tervünk ntm sikerült, anaak oka emberi gyarlóságunkban keresendő. A mit elértünk, a mit megvalósitottmak terveinkből: az is az Isten ssgedelas^ í-itr A monongflhela Tölgyének Iegrég|i>ó ^éftatovibbitó intezete, ptMiz&nldetaényeket gyormin áa poaaÉqa— a világ báraaly réatábe. F 1 ipníaildiilr liiiliiifilUliidliMiliiHimi—fiinnipli a cituMttmk

Next

/
Thumbnails
Contents