Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-03-21 / 12. szám
I — 199 -] Feldobta az utálatos bogarat, hogy repüljön körül a szobán és még mindig mosolyogva hozzám lépett és melegen rázta meg kezemet- És én — jól tudtam, hogy épen agy tudja az igazságot, mint én, t. i. ha szegény iró lettem volna és semmi egyebem nem lett volna, mint a mir. eszemmel tudok keresni, Elton Sibyl kisasszony sohasem nézett volna rám, nem hogy beleegyezését adta volna ahhoz, hegy nőmmé lesz. Hallgattam, nehogy elájuljam valódi hehzetemef. — Lái ja ön, folytatta örömmel, nem tudtam, hogy van az ön gyönyürii mauiyasszonyában a régi fajta regény-ességből Szeretni tiszta szerelemmel olyan erény, a milyennel nagyon ritkán találkozunk mai uapság. Azt. hittem, hogy fenn* i kisasszony -valóságos újfajta leány, a ki tudja é>isaieii- a helyzetét és szükségesnek tartja annak a helyzetnek a fentartasat a vi ág előtt — bármibe keni ön az — azt hittem, hogy a költői szerelemnek semmi köze niucsen az o természetéhez. Úgy latszik, hogy tévedtem ez egy a/. ~r a szép nem felöl alkotott véleményemben ! Kinyújtotta a kezét a a visszarepülö ,,múmia bogár*1 felé, a mi egyszene >a ujjara üit, Barátom, bi/to.-itorn Önt, hogy ha megnyerte * gv igaz nő igaz no igaz szerelmét, akkor nagyobb értékű vagyont szerzett millióinál. Olyan kincg az, a mit senki sem vethet meg ! Hangja lágyan csengett, szemei kényekkel teltek meg és én csodálkozva néztem reá.. — Ugyan Lucio ! Én azt hittem, hogy ön gyűlöli a nőket! Az igaz is! válaszolt gyorsan — ,,hanem azt ne feledje, hogy miért gyűlölöm! Azért, mert a. kezükben van minden eszköz, a mivel ezt a világot jobbá tehetnék és a legnagyobb részük ros/.' a haszná l ja fel ezekei az eszközöket. A férfiak mind a nők befolyása alatt vannak, a kik azt elismerik, a nők emelik,fel őket a menyországig, vagy kergetik a pokolba. Az utóbbi a kedvelt és csaknem aitaláno- éan elfogadott ut. ' Aita tlhtn ei< cicit (s líule s nu i i tti szigoiu é — 194 — .szerelemről* mint kis. ábrándozó leány, azt már mind elfelejtettem. Az eszményi szerelem meg van halva mai napság és még annál is rosszabb, meit nem divat mostanában, dondosan oktattak arra, hogy minden haszontalan valami^ a pénzt ki\ éve és önnek neucsen mit csodálkozni azon. hogy «tagamról úgy beszélek, mint eladó tárgyról A házasság xeátn nézve vásár, at mennyiben atyámat Uhui az üzlet* 4ndja, ön nagyon jól tudja, hogy bármennyire szeretnénk is ani egymást, atyám soha sem engedné meg, hogy egymáséi legyünk, ha ön nem lenne gazdag, sokkal gazdagabb, mint a legtöbb ember, Azt akarom, hogy tudja Ön, hogy én töké* leleseD érteni a vásár minden feltételét és arra kérem, hogyne vájja ön tőlem az ártatlan leány odaadó szerelmét, mert én szivemben és elmémben teljesen megérett nő vagyok! * Sibyl! mondám érzelemmel, ön igazságtalan önmaga iránt. Ön egy azok közül, a kik a világon vaunak, de nem e világból valók; az ön érzelmei nagyon őszinték és tiszták arra, - hogy elromoljanak, még ha érintkezik is a romlott világgal. Semmit sem hiszek el, a mit mond saját kedvesés nemes lénye ellen, aztán újra kérem Sibyl, ne hozza mindig «lő vágyói ómat, mert úgy fogok arra nézni, mintha az átkom volna. Épen anuyiia szeretném önt, ha szegény lennék _ — Oh persze, szeretni szerethetne, szakított félbe különösen mosolyogva, de szerelméről nem merne szóllani ! Hallgattam. Hirtelen kacagni kezdett és karjait nya kam körül fonta. — Ugyan Geoffrey! mondá. Elmondtam, a mit e! akartam mondani és bármi legyen az oka mindannak, amit elakartam moudani és bármi legyen az oka mindannak, a mit mondtam, azért nekünk nem szükséges boldogtalanoknak lennünk. Kibeszéltem magara és az igazat mondtam el, hogy szivemben nem vagyok se fiatal, se ártatlan. Hanen* nem vagyok rosszabb, mint barátnőim és legjobb lesz, ha. belenyugszik mindenbe. Én teszem önnek úgy e?! \ XVIII Három év múlt el csak azóta életemből és még tisztán emlékezem arra az arcra, a melyet Lucio mutatott akkor, a mikor elmondtam neki, hogy Elton Sibyl kész hozzám nőül jönni. Hirtelen mosolya olyan fényt kölcsönzött szemeinek, a mit én még soha sem láttam azelőtt, fényes és mégis visszataszitó volt, a mely belső haragot és megvetést árult el. Mig beszéltem mindig a ,,marnia bogárral“ játszott a mi nagyon bosszantott, — A nő mind egyforma“ monda durván kacagva, mikor elvégeztem a mondani valómat. Nagyon kevésnek vau elég erkölcsi bátorsága, hogy elleu tudjon állani a gazdag házasság csábjainak. Beszéde még jobban felingerelt. Nem épen igazságos valami öntől, hogy mindent a pénzértékéről becsül meg, mondám és kis szünet után hozzá tettem, bár tudtam jól, hogy hizudok, ö — Sibyl szeret engem egyedül önmagámért. Pillantása, mint a villám futott rajtam végig. — Oh! Hát. onnan fuj a szél ! Akkor kedves Oeoífrey még szívélyesebben üdvözlöm önt, mint azelőtt! Legyőzni Anglia legbüszkébb leányát, megayerni szerelmét és biztosnak lenni benne, hogy még akkor nejévé lenne, ha egy fillérje sem volna, olyan győzelem, a «lire méltán büszke lehet üu ! Újra és ismét üdvözlöm önt! — ion — — Az én szerelmemet nem lehet olyan könnyedén kifejezni Sibyl! — mondám sértődött hangon. Soha se törődjön vele, épen kedvem tartotta, hogjr úgy fejezzem ki! — Én tetszem önnek és ön feleségül aK.ar venni engem! Alkudjon meg! Aztán mikor megvett, agyán' ne csináljon olyan savanyu arcot — moadá kacagva — mikor kifizette a papot és a nyoszolyó leányokat, (ez utóbbit ékszerekkel), mikor kifizette a vendégeket (leginkább pezsgővel), mikor mindenkivel kiegyenlítette a számláját, akkor el fog innen, vinni, el fog vinni messzire ebből a házból, á hol az anyám arca kisért, a hol szenvedek éjjel és nappal, a hol csodálatos hangokat hallok és a hol rettenetes álmaim vannak — Hangja megtört és sírva borult keblemre. — Oh igen Geoffrey., vigyt-n el innen mihelyt csak lehet! Soha se lakjunk ebben a gyűlölt Londonban, hanem Willowsiueren. Talán még feltalálom ott régi kedélyemet, talán lesz részem a régi szép időkben! Megvoltam hatva kérélme által és szivemhez szoritot’ tam a kedves leányt. Éreztem, hogy nem tehetem felelőssé azokért a különös dolgokért, a melyeket elmondott, mert túlságosan fel volt izgatva. — Ugv lesz, a hogy kívánja kedvesem, mondám. Minél elébb mondhatom teljesen a magaménak, annál jobb. Most március vége van, készen lesz az esküvőre júniusban ?! — Igen válaszolt arcát még mindig kebelemre hajtva— És most Sibyl, folytattam, emlékezzen reá, hogy nem fog többet beszélni pénzről es vásárról. Mondja, a mit még nem mondott nekem, mondja, hogy szeret és akkor is széretne, ha szegény lennék. Egyenesen a szemembe nézett; bátran és határozottan válaszolt: — Azt nem mondhatom--önnek! Moudfam. hogy nem nem hiszek a szerelemben és ha szegény lenne öo, bizonyosan nem lennék az ön nejévé. Mi hasznom volna bqtöle ? I
