Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-03-21 / 12. szám
— 193 — Elhalhatott és én bámulja néztem reá, mint a hajdani ■bálványimádó, a ki elvesztette hitét bálványában, de még mindig szerető imádattal néz arra fel. Mind azáltal a mit mondott, az egy cseppet sem mondott ellent nz én meggyőződésemnek, hogy panaszkedhattam volna háti Én sem hittem az Isten létezésében; miért zógolódtam mégis, ha ö is egy véleményen volt velem? Üakéuylelenül kapaszkodtam a régi elmúlt szokáshoz, a. mely szerint a vallásosságot mindenki a nők. kötelességének tartotta; nem tudtam semmi magyarázatot erre a szokásra nézve, ha csak azt nem, hogy jó ha van az embernek egy vallásos és jó felesége, a ki imádkozik ö érette is, ha neki nincsen ideje, vagy kedve hozzá, hogy magáért imádkozzék, ügy látszott, hogy Sibyl nagyon ki volt művelve arra, hogy az ilyen babonás szokásokat kövesse; ö sohasem imádkozna én érettem; aztán ha gyermekeink lesznek, ö soha sem fogja azokat arra tanítani, hogy első kedves imájukat ö érette, vagy én érettem küldjék az égbe. Alig voltam képes egy sóhajt elnyomni a mikor hozzám lépett és kezeit vállalóira tette. — BoldogtalannaK látszik ön Geoffrey! mondá szeli- debb hangon. Nyugodjon meg benne, még nem késő önnek másat gondolni! Szemeiben, gyönyörű, csillogó és íiozta szemeiben láttam, hogy vár a feleletemre. — Én soha sem fogok mást gondolni Sibyl, válaszoltam. Szeretem ónt; mindig is fogom szeretni. Hanem azt nem bánnám, ha nem mondana el magáról mindent olyan kegyetlenül, olyan különös gondolatai vannatv ornie* Azt hiszi, hogy különösek? monda. Nem kellene azokat különösöknek tartania ezekken a mai idökbeu! Én azt hi 3zem, hogy nagyszerűen beváltok barKi feleségének, hála legyen érte a hírlapoknak és uj fajta regényeknek! Semmi olyan nincsen a házas életben, a miről nekem nem lenne tudomásom, pedig még nem vagyok húsz éves! liegen elva.' gyök reá készülve, hogy eladjanak a legtöbbet ígérőnek és a mi bolondságot magamba szedtem, Widlowsuiereu a valódi — 19(5 — f— Ön nagyon igazmondó Sibyl! — Eát nem a legjobb az igazat megmondani? monda és egy virágot vett ki. a mellén viselt csokorból és kabátom gomblyukába kezdte illeszteni. Mi szÚKeég van a képmuta- tásra Geoffrey? Ön nem szeretne szegény lenni, én sem. Én nem értem mit jeleni az a szó: szerelem. Néha a mikor Maris Klára könyvet olvasom, elhiszem, hogy van szerelem,, de mihelyt félre eszem a könyvet, félreteszem a hitemet is. Ne kérjen hát tőlem olyat, a mim nincsen. Én kész vagyok, sőt örülök neki ha önhöz nőül mehetek; az az egész, a mit tőiéin várhat. — Az egész ! mondám szerelemmel és haraggal vegyes indulattal, a mint hirtelen megöleltem és szenvedélylyel megcsókoltam. — Az egész! Te szenvedélytelen hideg jégvirág, nem az egész biz az! El fogsz olvadni az én forró szerelmemtől és megtanulod, hogy mi a szerelem, ne gondold, hogy elfogod kerülni, te kedves, hóbortos, gyönyörű gyermek! Érzelmeid alszanak, fel kell ébredniöü! — Az ön számára! kötekedett fejét vállamra hajtva és reám nézve ábrándos szép szemeivel. — Az én számomra! — Kacagott, majd csendesen válaszolt. : — Parancsoljon, hogy szeressem, és szeretni fogom! ■ — Fogsz szeretni, szeretnie kell, mondám hévvel. Én leszek a tanitója a szerelem művészetében— Nagyon nehéz művészet és attól félek, hogy egy egész élet fog kellene arra, hogy a tanítóm elérje a célját. Szemeiben még mindig ott fényiéit a boszerkányos mosolygás a mikor megcsókoltam és jó éjszakát mondta*neki — Meg fogja ez1 újságot mondani Riinanez hercegnek? kérdé buceuzas után. V? •; ‘ ■ r — 200 — kemény alakot öltöttek. Egy pillanatig figyelemmel néztem, majd hirtelen rákiáltottam: — Tegye el azt az utálatos „múmia bogarat“. \ Nem szeretem önt azzal látni együtt. — Nem szereti az én egyiptomi hercegnőmet!? kérdé nevetve. Miért olyan kegyetlen hozzá Geoffrey? Ha akkor élt volna, a mikor ő, lehet, hogy imádói egyike lett volna ön is! Bizonyosan szép volt! én még most is nagyon szépnek tartom. De hogy kívánsága teljesüljön, elteszem.“ \ issza tette a kristály szelencébe és a szoba túlsó ol* dalára vitte és oda helyezte be. Lassan jött felém vissza és igy szólt: —n Ki tudja, hogy mit szenvedett a „múmia bogár“ asszony korában Geoffrevj Lehet, hogy gazdag házasságot kötött és megbánta azt! Akárhogy volt is, de abban biztos vagyok, hogy mostani helyzetében boldogabb. —N Semmi szánalmat nam érzek ez undok féreg iránt, mondám gorombán. Aunyit tudok, hogy utálom a csúnya portékát. — Igaza van benne, hogy némelyik álváltozott lélek nagyon undorító formában él. Mikor levetik tisztességesnek látszó kétlábú alakjukat, a kérlelhetetlen természet nagyon sokszor igen különös formát ad nekik. — Miféle bolondokat beszél ön Lucio? kérdem türelmetlenül. Honnan tudhatja ön mindezeket? Arca hirtelen elkonorodott és arcvonásai megkeményedtek és átláthatatlan álarcot látszottak felölteai. — Elfeledte ön, mondá kimért hangon, hogy a mikor barátja Carrington János leve et küldött önnek, meg volt rva a levélben, hogy én a tudomány minden ágában mester zagyok? E'.ekbea a tudományos dolgokbau nem tette ön jróbára az én ismereteimet és mégis azt kérdi, hogy honnan .udom azokat. Anuyit mondhatok reá, hogy én uagyon sok >ly dolgot tudok, a miben öa teljesen ismeretlen. Ne tartson okát a saját tudományáról kedves barátom, mert meg be alálotn bizonyítani, hogy ön aemmit sem tud, a többek közt — Ha kívánja. Persze, hogy kívánom. Mond a el neki azonnal. Szeretném, ha megtudná. — Lementem a lépcsőn és ö a lépcső karfáján áthajolva nézett ntánna. — Jó éjt Geoffrey — kiáltott felím lágy hangon. Jó éjt Sibyl ! Biztosan mondja meg Rima néz hircegnek ! Fehér alakja eltűnt és én keblemben vegyes érzelmekkel hagytam el a házat. Büszke voltait:, hogy egy füur leányának a jegyese voltam és fájdalmasan érinteti, hogy olyan nőt szeretek, a ki kijelentette, hogy nem kéj es veretni és semmiben és senkiben sem hisz. i ,»v
