Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-21 / 12. szám

Ammjkai Ma «7 ab

Reformátusok Lapja

(Hung.-Aui. lief, feenuuei'

Öw.Hife-'n: KALAhSAA SÁNDOR pittsfeurgi ref. lelkész.

W1-» - «1» «UU .<*« ' *»-'<•

*a J1KI •>‘k: JciCfU. An.ln.|: )•.« 1. Cburtli

. Teleti® K'/je C"í) Bázel.

li t*l^ €»tt t*F f J K • lo • Virág Kíván <tavtoki leli észniTni-------r----r-rr ; .- -?—~Kl adóhivatal :-<r vio Bong K>£. Cheiftb, J-ittelvaTgh P» lüTtlil'Ví H kit - »j Jeti i reel t* stk, »gjl tu OsvilAgi hírei

Teleit® sai® 2W! «L Schenley.

Az elolizetési dijjafe H 0 li NYAK aNDRÁS ciniére küldendők.’ 43V-» Second Avenue Pittsburgh, Pa.

A J*I> eíöfiaetem Ara

ABierJiAha 8 dollár, Magyarereeßgra 2.£0c.

A lap tiszta jáTídrlme relormátus eCThAzi cAhikra fordittatik. o o o

Hungarian-Ameri la n

reformed sentinel,

PnbllBhed every Tboeday

fej tlie Rung. Classis of the Pefor nied Church in II. 8.

At Pales B1.t. Old Hur.g. Ref. CliBrcfc. Pntihurgh.Pa Editor: Kbv ALEX EAIASSa'Y raau r Of the Beug Re<. Church at Jittshprgh, Pa

tArca.

Boeshay követe.

(Történeti elbeszélés.)

(Folytatás.)

Éb a mikor már teljesen tájékoz tatta magát a helyi viszonyok felöl, szépen beszegödött szakácsinak a fogház felügyelőjéhez. A börtön felügyelő felesége jőszivü asszony volt, a ki gyakran sajnálattal hal lotta, hogy bizony a foglyok étele igen gyakran néni nagyon megfe lelő és igy jő szive azt sagta neki, hogy néha, néha, nagy titokban, egy kis jó ételt küldjön a foglyok nak a börtöuör utján. Ez térn é szelesen csak úgy történhetett meg, hogy a börtönör megjelent a kouy hában. Fel sem tűnt neki, hogy az uj szakácsnő úgy érdeklődik az iránt, hogy mennyi a fogoly? kik a foglyok1! hová valók? miért vannak és mennyi időre elcsukva? Így tudta meg, hogy ott van egy nagy város bírája is, messziről hozták, mert hogy hát passzusa, útlevele nem vol, igazoló irat >t nem tudott elömutatni. S nörtönör szépen rendre elmondta, hogy ez a fogely Boca* tin8 János, igen csendes ember, mindig csak verseket firkál s bizony még csak meg sem viselte a börtön

Képzelheti,hogy Erzsébetet menynyire meglepte a hir, Kezéből egyszerre kiesett a kanál. l)e sze ren csere a börtönör nem vette észre, kulcsainak rendezéséve volt elfoglalva. „Megyek már is köziből — úgymond — hát adja át, a mit .nekik s áutP*

Erzsébet asszony reszkető kezek kel nyújtotta át és csak nagy fá vadsággal bírta felindulását leküzdeni, ngy hogy a bori ön őr mit sem sejthetett; de mikor Erzsébet magára maradt, térdre borult, háládátos Bzivvel mondott imádságot Istennek,' hogy ezt megérnie engedteP’ *'

A magaviseletén azonban semmit sem változtatott ezentnl sem, Csak

mikor a börtősőr megint eljött, ügyesen kitudta tőle, hogy abban a börtönben, a melyben férjéhez hasonló magasabb állású fogoly nincsen, s igy a börtönör is termé szétesnek találta, hogy a legköze lebbi alkalommal a szakácsnő a legkülönb rangnak, lej;különb sü- töttjét, egy nagy, szép Miér ke nyeret. küldött. A börtönör gyanútlanul adta át Bocatiusnak Ez a ktmyer vitt aztán a rég sínylődő fogolynak hirt. Levélke volt bele rejtve, benne e szavak: ..Remélj, valaki jelen van!" Bocatins felindulását alig tudta palástolni és azon gondolkodott, hogyan lehetne e titkot kitudui? A kenyérben a papirszeletke erősen megmelegedett és Írása kissé elmosódott, de mint ha ismerős vonásokat látott volna a pár szóban. Midőn a börtönör hozzájött, megkérte öt, hogy fejezze ki hálás köszönetét a szakácsnőnek vagy általában annak, a ki azt a szép nagy kenyeret küldte és mond ja meg neki, hogy végtelen meg köszönné, ha máskor is küldene olyat. A börtönör erre mosolyogva mondta, „nos azi a felfigyelő felesége rendelte el, hát niszen az könnyén megtörténhetik, hozh átok én máskor is! És úgy lön !

A börtönör a bönöníelügyelö nejének csakugyan megmondta és az könnyes szemekkel mondta a szakácsnőnek: „Ugyan lelkem, küldjön annak a szegény fogolynak máskor is olyan jó kenyeret, olyan jól esett

neki........A szakácsné természetesen

kapott a szón, a szerencsén és a leg közelebbi alkalommal még nagyobb még jobb kenyeret küldött, a mely nek izéről voltaképen akkor tudott volna csak igazán beszélni Bocatins, a midőn nagy meglepetésére újra egy igen erősen összegöngyölődött papír szeletet talált, a mel. en csak e pár szó állott: .,Itt vagyok, kis'iaba Altiak — Erzsi!'1

A legközelebbi alkalommal — ünnep léven — szép nagy kalácsot kapott a fogoly. Bélese egy cédula, a melyen e sorok állottak: „Erősítsd magad, megfoglak látogatni, de nem szabad engem felismerned !"

És a szakácsnő meglátogatta a foglyot. És volt a bü a szerető nö ben, és volt az érzelmeivel alig biró férfiúban annyi erő, hogy közömbös, majd meg az elfogatás körül menyeitől szóló szavakat váltsanak egy mással a börtönör jelenlétében.

Az első kísérlet pompásan sike rült. Követte azt a második, a bar madik s tudja Isten hányadik.

Mikor a szakáesné nem mehetett, ment a cédula. Erzsébet asszony mindent kifürkészett a fogház körül a cédulák pedig megadták a ieiiast a fogolynakEgyszer csak azt jelenti a cédula: „Készülj, menekülsz, otthon talál kozunk!“

Nagyot dobbant erre a fogoly szive. Alig bírta leküzdeni felindult- ságát. Csak jó, hogy az alkalom sokáig váratott magára, volt ideje elkészülni a veszedelmes vállalatra.

Sátoros ünnep volt. A fogház fel ügyelöné mosolyogva jegyezte meg: „Beh kiöltözött maga szakácsné! Ugyan hány szoknyát vett fel?“

A szakácsné pirulva mondta: „Nagy ünnepen úgy szokás. Minél nagyobb az ünnep, annál több a szoknya. “

Nagy ünnep lévén, nagy kegyet tanúsított a felügyelöné. Megenged te, hogy egész ebédet vihessenek a

foglyoknak, Fel sem tűnt, hogy a birónak maga a s>,aká<né vitte.

Mikor a biró javában ebédelt, a börtönör pár percre kilépelt az ajtó elé, hiszen az éhes embernek kin mást jóízűen falatozni látni. Alig lépett ki a börtönör, a szakácsné a börtön közepébe lép, és hirteleu és erélyes hangon rászól a fogolyra:

— Rejtsd el rögtön és használd jól! s azzal egytt rázkódik, egyet igazit magán s egy kész kötélhágcsó esik ki belőle! „Utravaló a cipóban“

Mire a börtönör belépett, már semmi nyoma ellenbeu a fogoly előtte hálálkodik, a szakácsnénak a

pompás ebédért___ „Gondolom jó

lehetett az ebéd, mond a börtönör a fogolyhoz, hiszen olyan elégedett a kelmed arca tőle!“

A fogoly akkor éjjel megszökött. Hasztalan keresték. A cipóban pár arany volt, azon lengyel ruhát vett s Lengyelország felé vette útját. Mindenfelé könnyen boldogult, hét nyelven beszélt. Azt használta min dig, mely céljainak legjobban meg felelt.

Mig ő menekült, hu nejének, hős nejének végig kellett csinálnia a

képmutaíás mesterségét___ Ö volt

a ki a legijedtebb aroot csinálta, mikor a szökés hírét meghallotta, a mi természetes volt — mert hiszen megijedt, nem fogták-e el a szőke vényt! És mikor azt jelentették,hogy sehol sem találták — bár szive repe sett efelett való örömében: „Borzasz tó, borzasztó I“ Még hálátlansággal is vádolta a foglyot, hogy hát meg ette annyi sok jó sütetjét, ebédjét és mégis megszökött.

Képzelhetni azt az örömet, melyet Bocatius szerencsés hazaérkezése Kassán okozott. Ez örömnél csak a készség volt nagyobb, a melylyel Kassa öt mindennel megkínálta, de ö csak a rektori tisztet fogadta el. Újból és újból felajánlották neki a bírói hivatali, de nem akarta vállal ni. Ö, úgymond, csakis az önzetlen kiváló hazaiinnak, a magyar alkot mányos szabadság hősének. Bocs kaynak kedvéért vitte a birói tisztet, fogsága előtt is, mert hiszen szolgálni akart annak, a ki mindent kockára téve. szent lelkesedéssel harcolt a haza polgári és vallási szabadságáért. Úgy érzi, hogy megsértené egykor szeretett urát, ha politikai tisztet vállalna, hiszen most, hogy a korán elhunyt nagy Bocskay biztosította a magyar nem zet életét, a közhivatal nincs alkal más emberek hijjával. Hagyják öt meg, hadd tegyen ö szolgálatot a magyar tudományosságnak, a ma gyár irodalomnak, költészetnek. És valóban tett is szolgálatot. Majd minden évben egy-egy kiváló munkája jelent meg. jórészt alkalmiak, de van köztük egy-két történelmi, jogi és paedagogiai tartalmú is. N -velési rendszerének jelszava: „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk“, ennélfogva a legfőbb súlyt azoknak a dolgoknak a Tanítására fektette, a melyek a hon polgároknak szükségesek és olyanokra, a melyek szükségesek azoknak, a kik esetleg a hazában, a városban elöljárókká lesznek.

Munkája folytán a kassai iskola újra felvirágzott, hires gimnáziummá vált. Az ö tekintélye pedig, mivel birói működését azzal hálálta meg a város, hogy öt mindenkor „consularis“ nak. biró viselt embernek címezte, annál fokozottabb mértékben nőtt, minél inkább és

Orvosok hisznek benne.

Kórházakban ég mairánirvakorhitaik- ban Amerikában és idegen országokban alkalmazzák és ajánlják az orvosok a

Di*. RICHTER féle' ANCHOR

Fai n-Ex pel iert,

inait gyógyszert reuma, csuz, köazvőny, neuralgia, hátfájdalmak, megfájdul mák és K/agirat&eok eden Dr. J. M. Ihoinpson 3>6 Clinton St. Brooklyn N.Y. a kővetkezőket írja: Gyakorlat ira aia't a Dr, liitcher-féle „Horgony Pain Expeilert használtam és hitelesen bizonyíthatom, hogy betegeket izomrheumától, kősz- vény tői! és a neuralgia fájdalmaitól bámu latosan megszabadítottam.

A gyógyszer orvosi felügyelet alatt a szigorú német törvények alapján készíttetik.

Minden gyógyszertárban 25 óa 50 c.

F. AD. RICHTER & CO.

215 lE’ea.rl St evzr ork.

gyakrabban szorult rá Kassa az ö tanácsára.

Nemsokára azonban újra olyan féihu szólította öt országos méltóságba, a kivel szemben, úgy gondolta, engednie kell, mert hiszen az az ö volt urának, Bocskaynak legben- söbb barátja, tanácsosa, képviselője, volt. Illésházy István nádor volt az. a kinek kívánságára elfogadta azt, hogy Magyarország historikusa leigyen. Mikor pedig Illésházy meghalt, Bethlen Gábor fejedelem vetette reá szemét és addig-addig csalogatta. kérte,hogy elvállalta a gyulafehérvári könyvtár gondozását, majd Bethlen fejedelmi historikusának tisztét mindenben a nagy előd nagy nagy utódjának, Bocskay müve befejezőjének tetszése szerint járván el.

Most aaikor a magyar protestantizmus olyan hálával ünnepelte meg: az 1606ik évi bécsi békekötés három százados évfordulóját, meg kellett emlékeznünk a férfiúról, a ki mind a két nagy fejedelemnek, Bocskay nak és Bethlennek is szolgálatára á'lott és mint olyan önmaga is hervadhatatlan koszorút szerzett a haza és az egy ház körüli érdemeivel. Hogy milyen lehetett v*)e szemben a kortársak elismerése és lisztelete, mutatja az, hogy 100 esztendő múltával is nagy becsben tartotta a pozsonyi hires tanár és pap, az első rendesen megjelenő magyarországi hírlapnak alapítója, a nagy tudós Bél Mátyás, a Bocatius képét, mely Bocatiust az akkori kor tudósainak öltözetében, mint öreget, egy könyvtár közepén, asztalánál dolgozva ábrázolta.

Még csak pár szót kell ejtenünk Erzsébet asszonyról. Mint egykor ö a férjéért, ngy most férje aggódott érette. És mint egykor neje önmagát most férje vigasztalta magát azzal, hogy olyan okos asszony, a ki nem csak fel tudta fedezni, hogy hol van a férje, hanem a leggondosabban ki tudja tervezni a megszabadulás munkáját is, a mely az ö útbaigazításai folytán pompásan sikerült; olyan asszony, a melyik el tudott menni Prágába, a vjharoe időben, most hogy a háború legalább pár évre megseünr. vissza is fog kerülni É? Bocatius nem csalódott ! Válva- varr, eped ve várt hűségesen derék párja csakugyan megjött pár hónap múlva.

„Ki kellett — úgymond az asszony — tartanom pár hónapot, nehogy a gyanú rám essék es esetleg magam kerüljek veszedelembe, a mikor azután az a cél, a melyért életemet is kész voltam feláldozni és annyit jártam, fáradtam, hogy összekerül-