Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-03-14 / 11. szám
v seit e'eó'sségúz trö1, tudnia kell, hogy niljin nagy felelősség téri leli az olyan írót, a ki olyan könyvet ;d a közönség kezébe, a mi elrontja és roszra tanítja az árts ti; m olvasót. Az ön könyvet nemes eszme jellemzi, r>ár nézetem szerint nincsen olyan meggyőzően elmondva, mint a hogy kellene lennie. Jól van megírva, de olvasása közben arra a meggyözödésie jutottam, hogy ön maga sem hiszi eaésztn azt, a mit megnyerni kívánt. Biztosan tudom, b<. gy igaza van, mondám. A könyvnek nincsen semmi irodalmi értéke, csak olyan hirdetéssel csinált valami. — Bármint van is, mondá szemöldökeit, összehúzva, néni piszkálta ön be a tollár, mint a hegy a divatos irők szokták és nem alacsonyodéit le a mostani bűnök leirására. Feleljen ön arra a kérdésemre,-' hogy olvashatja e egy leány a mai kiadása könyveket, a melyeket léifi barátai ajánlanak neki, mivel nagyon ki f nősek, olvashat e olyan köny* veket, a melyek a társadat m által kivetett leányok élet leírásával foglalkoznak? Oly--; könyveket, aj melyek megmagyarázzák. és bírálják a férfi.-, k titkos bűneit? olyan kőn <• • e* két, a melyek tanácsolják és szent dolognak tartják a „szabad szerelmet“ és az általános többnejÍnséget? olyan könyveket* a melyek ártatlanul mulatják be az olyan n két, a jó feleségek és 'tiszta életű leányok körében, a kik bátran választanak ki egy férfit, akárki legyen az, hogy gyere kök legyen anélkül,, hogy „itala-, ák“ magukat a .házastá- /.er' zodós aláírására? Én olvastam nyttd azokat a könyveket; aztán mit vár* hat ön tőlem? Ártatlanságomat bizonyosan nem! Gyűlölöm a férfiakat, gyűlölöm saját nememet, gyűlölőm magamat mert nő vagyok! Ön csodálkozik azon, hogy imádom iviavis Klárát, az azért van, mert könyvei visszavisznek arra a tudatra, hogy nemesebb sziliben lássam az emberiséget* azért, mert lia csak egy órára is visszandja hitemet az Isten létezésében és elmém felevelenedik és meglisztultnak érezem magam. Akármint van is, ne nézzen Ön engem áilatlan leánynak — Mindent elhinnék, a mit ön mondana, jelentettem ki lövagiasan. — Mos hát higyje el! Myelje le ha képes reá. Én nem vagyok képes e’lhint i azt. , Pilgrim Father“ divat szerint, mihelyt száraz főidet: érzett. maga alatt. Hanem közel sem volt olyan jó, mint a Bosworthnal agyonütött ember. Az egyik inas belépte >avart meg ■ bennünket. —- A.kocsi készen áll kisasszony! . Röt^ic-m^,jój van. Jó éjt Tempest ur • jobb lesz. ha tudtára adja. ,■ Síbjloek, hogy itt van ön. Eltou gróf nem vacsoráit .itthon, de Sibyl itthon lesz egész estve. Kasomat ajánlottam neki és kikisértem a kocsiig, egy kicsit sajnáltam is, hegy egyedül kell mennie a festékké- Tfeskedö mulatságára. Jó leány volt és hűséges, néha goromba és kacér, mert az igazat nem félt megmondani és a miatt nem tudott divatossá lenni, a miért a képmutató angol köiök félreértették és elitélték. * Lassan és magamba mélyedve mentem vissza a fogadó szobába, Visszauieuet megmondtam az egyik inasnak, hogy kérdezze meg Sibyl kisasszonyt, hogy neng láthatnám e pár percre. Mem sokáig kellett várakoznom. Csak kétszer sétáltam végig a szobát, a mikor benyitott. Olyan gyönyörűen nézett ki, hogy alig voltam képes meglepetésemet vissza íolytani. Szokása szerint fehér ruha volt rajta, haja nem ▼ölt olyan, gondosan fésülve, mint máskor és hullámos fürtök takarták homlokát. Arca sápadt volt és szemei ^ rendesnél nagyobbaknak és feketébbeknek látszottak, nftsolya alig észrevehető volt és az alvajáróéhoz hasonlított. j^Lezet nyújtott, kezei szárazak és forrók voltak. — Atyám nincsen itthon — kezdé. — Tudom, de én önhöz jöttem. Maradhatok egy kis ideig ? Igent mormolt ,és fáradtan ült le egy székre és a mellette levő vázából kivett rózsával kezdett babrálni. — Fáradtnak néz ki ön Sibyl kisasszony, kezdérn lágy hangon. Mem jól érzi magát? — 16: — — 981 — 190 — 187 — — A menyarszág niiodea örömét és a pokol minden kínját! felelem. Gúnyosan mézeit rajtam végig. — Különös! Tudja, \liogy én mii éreztem ? Mosolyogva raztam meg a tejem és pulia kezét ajkamhoz szorítottam. — Semmit! monda kétségbeesett mozdulattal. Biztosi• tóm, hogy egészen semmit. Én nem tudok érezni. Én egy 41 jmódi nö vagyok, a ki csak gondolkozní";tad, de érezni — nem. — Gondolkozzon, a mennyit akar édes királynőm — válaszoltam jókedvűen, csak azt is gondolja aztán, hogy boldog fog tudni lenni én velem. Mindössze annyira vágyom. — Ön boldog lesz velem? kérdező. Várjon, ne feleljen egy percig, inig meg nem mondom önnek, hogy mi vagyok. Pár,percig csend volt és én vágyakozva vigyáztam öt. — Mindig erre voltam sánva. kezdő végre lassú, kimért hangon, erre, a mi kéz végre eljutottam. Gazdag ember birtokává neveltek fel. Sok ember megnézett már, hogy meg vegyen, de egy sem tudta az atyám által kért árat megfizetni. Ugyan kérem ne nézzen olyan kényelmetlenül! a mit én mondok, az nagyon igaz és roppantul közönséges dolog. Minden magasrangu angol nő eladó a mai világban, épen mim a circassiai leány a br.rbátok itövásárain. Látom, hogy ön ellen akar szólam és biztoskaui akar hűségéről, de arra nincsen szükség, mert én elhiszem, hogy ön szeret engem annyira, a mennyire bármely férfi szeretni képes és azzal megelégszem. De ön nem ismer engem igazán. Ön el van ragadtatva az én arcom és alakom, által és csodálja fiatalságomat Ó3 ártatlanságomat, mert az hiszi, hogy olyan vagyok. Egy kis ideig fiatal voltam Willowsmeren, a mikor virágok és madarak között éltem és becsületes, megbízható népek képezték a környezetemet, de a városban eltöttött egy idény elég volt ifjúságom megölésére. Egy idény ebédjei és táncmulatságai és divatos regények olvasása elvégezték azt a munkát. Ön irt egy regényt és tudnia kell a szerző által — Meglehetősen érzetó magam, válaszolt,'de igaza van önnek, hogy fáradt vegyük. Borzasztóan fáradt1 Vágyók! — Talán nagyon sokat dolgozott? Talán az édes- anyja ápolása fárasztja ki önt? ’ ^ Keserűen nevei et\ ' — Édes anyám ápolása, ugyan kérem né. Akarjon azzal gyanúsítani. Sohasem ápolom anyámat; nagyon gyáva vagyok ahoz. Az arca eiréruit és a hányszor közel megyek hozzá, mindig beszélni próbál, a mi arcát annyira eltorzítja, hogy kisértethez hasonlít. Meghalnék a főelem tői, ha gyak‘ ran kellene látnom. A mikor kénytelen vagyok vele találkozni, akkor sem tudom kiáliaui és kétszer elájultam már a félelemtől. Gondolja meg ön! az az élő halott, azokkal a rettenetes merem szemekkel, eltorzult arccal, csakugyan az én — anyám. Hevesen rázkódott meg és ajakai is elsápadtak a mig beszélt. Nagyon meg voltam hatva és meg is mondtató neki. Ez nagyon ért az ön egészségének, mondám széke■ met közelebb huzva az övéhez. Nem t%ina innen elmenni egy időre 1 Némán nézett leám. Nézése még jobban felizgatott, nem szelíd volt az és vágyakozó, hanem parancsoló és büszke. — Épen most találkoztaai Chésney kisasszoriynyal pár percre, kezdtem újra. Nagyou boldogtalannak látszott.' —• Semmi oka. nincsen reá, hogy boldogtalan legyer, monda Sibyl hidegen, ha csak az nem. hogy anyáim sokáig késlelteti a meghalást. De ö még fiatal, reá ér váfni az Elfőnek koronájára. — Nem lehetséges, hogy őu tived a föltevéseiben? Bármi hibái legyenek is, én azt hiszem, hogy a leány tiszteli és szereti önt. Gúnyosan mosolygott. Semmi szükségem a tiszteletére, vagy a jszeretetére, monda. Kevés barátom van és az a kevés if íítéptóBtató, 9. kikben nem bízok. Ha mostoha anyám lesz C mey Diana még akkor is idegenek leszünk egymásra nézve, . _____ attMMMMr
