Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-14 / 11. szám

*

— 185 —

és abból gazdagodott meg, de kát a festék éppen olyan jár kereskedelmi cikk, mint bármi mis, Ennyi volt az egész Tempest ur és én nem bánom, ha megmondja Sybilnek a mit tőlem hallott; tudom, hogy ön szerelmes beié.

Blamalva hallgattam a hossza beszédet.

— Valóban Chesaey kisasszony, szólaltam meg végre— Oh igen! Chesney kisasszony! az egész nagyon helyén való! monda türelmetlenül és egy drága esti felöltőt kapott föl, a mit akaratom ellenére is segítettem neki fölvenni. Én csak egy leány vagyok s nem az én hibám, hogy olyan apám van, a ki szeretné, ha valami angol nemeshez menjek férjhez még mielőtt meghalna. Az éh véleményem szerint az angol nemesek haszontalan fickók. Nekem van olyan jó szivem, mint bárkinek és tudnám Sibylt is szeretni* ha megengedné, de nem engedi meg. Olyan mint egy jég- kegy, aztán én nem törődöm vele. Önnel sem sokat törődik! pedig szeretném, ha törődne, mert akkor inkább hasonlítana az emberhez.

— Nagyon sajnálom, hogy mindez megtörtént, mondám mosolyogva a valóban Kedves természetű leányra és gyöngéden kapcsoltam be a felöltő ékszeres kapcsát a leány nyakán, de ne törődjék vele sokat, ön kedves kis leány Diana, szives, nagy lelkű és érzékeny, hanem az angolok nagyon gyakran félreértik az amerikaiakat, En megtudom érteni önt, de Sybil kisasszony nagyon büszke.

— Büszke? vágott közbe. Az már igaz, hogy nagyszerű, valami lehet, ha az embernek olyan őse volt, a kit a^ bosworthi csatában ütöttek agyon és ott hagytak a hollók eledeléül. Minden utóda hátgerinc merevedést kap tőle. Nem csodálkoznék rajta, ha a belőle evett hollók utódai is büszkék lennének nemes elődjükre!

— Nevettem, ö is nevetett és úgy látszott, hogy ismét a régi Diana volt.

Ha azt mondanám önnek, hogy az én Ősöm „Pilgrim Father4* volt, ön talán el sem hinné, monda mosolyogva.

— 188 —

Éreztem, topy kfnyes tárgyról baszol unk és hogy nem folytathatom toYáfcb, hanoin akarom mogsértoni.

— Hol Tan a barátja ? kérdé tíihyl hirtolon, minthj* náe tárgyra akarta volna terelni a társalgást. Miért jön most olyan ri kán ?

— Rimanez* Nos hát én magam sem tudom. Ktilöne embfer és néha teljesen visszavonni minden társaságtól. Az. ón atyjával gyakran találkozik a körben és hogy ide nem jón, annak az az oka, hogy gyűlöli a nőket.

— Kivétel nélkül.

— Akkor engem is gyűlöl ?!

— Azt nem mondtam! válaszoltam nevetve.

Még mindig a rózsával játszivá csendesen ült a helyén Lélegzete gyors és heves volt; láttam, hogy hosszú szem» pillái megremegtek halvány piros arca fölött. Még mindig bámulva néztem reá a mint hirtelen felugrott, összezúzta a kezében tartott rózsát, fejét hátra vetette és szikrázó szemekkel egész testében remegve szólalt meg.

— Oh ! nem törhetem ! Nem tudom elviselni!

Elámulva áltarn fel és megszólítottam.

— Sibyl I

— Oh ! Miért nem beszél ön és önti tele lealáz tatásom poharát! folytatta hevesen. Miért nem mondja meg nekem is úgy, mint atyámnak, hogy miért jár id»? Miért nem mondja nekem is, mint atyámnak, hogy kegyeskedett enge met kiválasztani, hogy én vagyok az egész világom az egyetlen nő, a ki érdemes arra, hogy az ön neje legyen ! Nézzen meg én ! mondá és és karjait felemelve folytatta. Van valami hiba a portékában, a mit meg kíván ön vásárolni? Ez az arc méltó arra, hogy a jóhirü fényképészek vegyenek róla képet; méltó arra, hogy egy sillingért árulják az arcképét, mint Anglia egyik legszebb leányáét, ez az alak sokszor szolgált mintául a leghíresebb divatárusoknak, hogy féláron eladott ruhájukat mutogassák rajta azzal a kikötéssel, hogy a ruha viselője kötelezi magát arra, hogy megmondja a divatarus -«evét mindazoknak, a kik azt tőle kérdezik. Ezek a szemek

—193

<Jeoffrey, »e olyannak, a melyről a költők énekelnek; elve. temedett teremtés vagyok, a ki tökéletesen ki van képezve * mostani züllött erkölcsökre és teljesen ismerem a mai sikamlós irányú könyveket.

Szótlanul néztem reá. Megbántva éreztem magam, a mint az elérhetetlenül tisztának vélt lényt a porba hullani láttam. Felkelt és izgatottan kezdett járkálni a szobában, mozdulataival akaratom ellenére is a ketrecbe zárt vadálla* tot juttatva eszembe.

— Nem akarom, hogy bennem csalódjék, monda és pár pillanatig komolyan nézett rám. Ha nőül vesz, tudnia kell teljesen, hogy kit választott, mert azzal a vagyonnal, a mi önnek van, elvehet bárkit, a kit csak megkíván. Nem mondom, hogy találna ön jobb leányt, az én körömben, mint mint én vagyok, mert mi mind egyformák vagyunk, egy* formán gondolkozunk és az életet csupán érzéki és anyagi formájában ismerjük, épen úgy, mint az általunk olvasott regények „hősnői“.

A vidéken, a közrendü családok között talán tudna ön még találni egy valódi jó leányt, a ki teljesen ártatlan, hanem meglehet az is, hogy nagyon egyhangúnak és falusi iibácskának tartaná az olyat és nem törődne vele. Az én legjobb ajánlóm az, hogy gyönyörű vagyok, azt őn is láthatja; mindenki láthatja és én nem vagyok annyira álszerény hogy úgy igyekeznék feltűnni, mintha nem tudnám, hogy szép vagyok. Semmi mondva csinált nincsen a külső meg* jelenésemben; hajam nem álhaj, arczszinem természetes, alakom nem a füzöipar remeke, szemöldököm és szempillána Bincsen festve. Oh igeu! Abban bizonyos lehet öa, hogy testiszépségem valódi; hanem az nem az épen olyan szép lélek külső tűkre ám! És ez az, a mit megakarok önnel értetni. Szenvedélyes, türelmetlen és ellenkező természetem van, sokszor részvétlen és magamba zárt kedélyem kerül fölül és megvallom, hogy tökéletesen gyűlölőm ezt az életet és elvesztettem hitemet az Isten létezésében, a mi a mi kor* &an a legdivatosabb hit mindenki előtt.- 188 —

ajkak, karok mind az önéi lesznek, ha megvásárolja azokat!! Miért szégyenit is eg azzal, hogy késlelteti a vásárt? Miért gondokozik olyan soká, hogy érdemes vagyok-e arra, hogy megvegyen ?

Valami érthetetlen érzelem látszott rajta erőt venni és csodálkozással vegyes félelemmel és lehangeltsággal ugrottam hozzá és fogtam meg kezeit.

— Sibyl, Sibyl! mondám. Csendesüljön le ! Túlságosan fel van ön izgatva a fáradság által, ön nem tudhatja, hogy mit beszél! Ugyan kedvesem, hát minek tart engem? Mit jelent mindez a bolondság, a mii beszél vételről és eladásról? Tudja, hogy szeretem, nem is titkoltam azt soha, mert az arcomról is láthatta azt és hogy nem szóltam felöle, annak az az oka, hogy féltem az elutasítástól. Ön nagyon jó arra, hogy az enyémmé legyen, nagyon jó bárkinek, én nem vagyok arra méltó, hogy az ön szépségét és ártatlanságát meg» nyerjem. Egyetlen szerelmem, ne utasítson el ilyen módon!! Mit tudjak önnek mondani, mivel' bizonyítsam be, hogy teljes érzelemből szeretem? Olyan nagyo« szeretem, hogy félek szerelemre gondolni; olyan érzelem az Sibyl, hogy nemmerek reá gondolni sem.Nagyon szeretem önt Sibyl,jobba» mint kellene, ha attól nyugodt akarnék maradni.

Remegtem és csendesen álltam, belém kapaszkodó puha karjai megfosztottak az önuralomtól. Megcsókoltam hullámos haját; felém fordította és szemeiből inkább félelmet, mint szerelmet véltem kiolvasni, szépségének nem tudtam ellent- áliani és feledve a köztünk levő akadályokat, megcsókoltam ajakát. Hosszú, szenvedélyes csók volt, a melyről azt hittem felizgatott állapotomban, hogy egygyé tett bennünket, de a csók után hirtelen kibontakozott karjaimból és eltaszitott: magától. Remegve állott előttem és attól tartva, hogy izgatottságában elájul, hozzá léptem és kezeit megfogva egy székre ültettem. Mosolygott, alig észrevehető mosolygással.

——\ Mit érzett Ön akkor, kérdezé.

— Mikor Sibyl ?-v- Most a mikor megcsókolt f