Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-07 / 10. szám

XVII.

Vagy tíz nappal a királyi fogadás után történt köztem és Elton Sybyl között az a különös jelenet, a mit el fogok mondani; olyan jelenet, a mi nagyon kínos emléket hagyott hátra és a mi elég lehetett volna arra. hogy figyelmeztessen a jövőben következő bajokra, ha olyan elbizakodott nem lettem volna. Elton gróf házához érve egy estve és i'elmenve a lépcsőn a fogadó szobába, szokás szerint bejelentés nélkül nyitottam be és a szobában Cbesney Dianát találtam. Egyedül volt és sírt.

— Nos, mi a baj? kérdem biztató hangon, mert nagyon barátságos viszbnyban voltam a kis amerikaival. Ugyan, mi oka lehet önnek a sírásra* Taláu a kedves vasutas papa megbukott?

Erőltetve kacagott föl.

—. Még nem, arra fogadhat ! mondá és könnyes szemeivel hamiskásan nézett föl. Semmi baj nincsen a vasúttal, Csak egy kicsit összekaptunk Sibyllel.

— Sibyllel?

— Igen. Tudja ön, hogy a Catsnpék fogadnak ma estve és én JJs meg vagyok Liva, meg Sibyl is. Saiolla kisasszony el van foglalva a grófnő ápolásával és én biztosra vettem, hogy Sibyl el fog menni. Semmit sem szólt felöle, a mig le nem jött vacsoiálni és akkor azt kérdezte tőlem, hogy mikorra akarom a kocsit. Azt mondom neki, hogy el

— 178 —

hinni, hogy megvásárolhatom azt; még mindig nem tudtam, hogy a mi legjobb, legnagyobb, legtisztább és legértékesebb ezen a világon, annak nincsen piaci ára és hogy az isteni adományok nem eladók.

— Vagy két héttel a könyvem megjelenése után barátommal együtt az udvarhoz mentünk, a hol egy magas rangú tiszt rontatott be, a ki nagyon jó ismeretségben állott a királyiház környezetével. Kétségtelenül nagyszerű jelenet »olt a bemutatás, de Rimaner volt a legfeltűnőbb jelenlevő «gyén. Meg voltam lepetve a mint szép és méltóságteljes alakját megláttam az udvari fekete bársony ruhában.

Teljesen meg voltam elégedve a magam alakjával, a mig öt meg nem láttam. Hiúságom nagyon megcsappant és el kellett ismernem, h<vy én csak arra való vagyok, hogy háttérül szolgálják barátomnak, hogy ö annál előnyösebben tűnhessen föl. Azért egy cseppet sem irigyeltem öt sőt nyíl- dán kifejezést adtam csodálatomnak, a melyet valóban éreztem

Nagyon jól látszott rajta mulatni.

— Kedves fiam, ez az egész nem más, mint majmolás, mondá. az egész tettetés és hazugság. Nézzen ide, mondá és kihúzta a vékony kardot hüvelyéből, melyet az udvari öltözethez viselnie kellett, semmi szükség nincsen erre a látvány pengére, semmi más, mint a meghalt lovagiasság maradványa. Hajdanában, ha valaki megsértette azt a nőt, a kit ön tisztelt, azonnal felvillant a valódi toleőoi acélból készült fényes penge és vágott — így ! — vívó állásba tette magát, aztán keresztül ütötte a gvalázó bordáját, vagy karját és olyan jegyet hagyott rajta, hogy volt oka önt emlegetni. De most ! az emberek ilyen játékszereket hordanak, mint szórnom jelét annak, hogy egykor bátrak voltak és most haszontalan gyáva kutyák, a kik nem annyira önmagukban bíznak, ha védelemre van szükségük, mint inkább a rendőrségben, a kiket nem késnek elő kiabálni a legcsekélyebb sérelemre. Jöjjön Geoffrey ! Ideje, hogy indnljuuk, menjünk áe hajtsak meg a fejünket egy másik ember előtt, a ki épen

— 182 —

) "

— Hiszen úgy látszott, liogy felismerte önt. Találkd. zott már előbb is vele?

— Gyakran I monda szikrázé szemekkel. De mostanáig még soha sem jelentem meg nyilvánosan a St. Jame3 palotában. Az udvari öltözet és a ,,baráti találkozás“ közt nagy külömbség van^és én kétlem, naeyon kétlem, hogy a herceg ma sem ismert meg annak, a mi valóban vagyok, dacára kitűnő emlékező tehetségéneh.!

—179 —

nty van teremtve, mint mi és tegyük azt a Mindenható parancsa ellenére, a ki azt rendelte, hogy minden ember egyenlő lezyen! ■ ~

Kocsinkba ültünk és nemsokára utón voltunk a St. James palota felé.

Ö fensége, a walesi “herceg nem épen a mindenség teremtöje, mondá Lucio hirtelen, a mint a kocsi ablakán kinézett az őrt álló katonák sorára.

— Persze hogy nem! — mondám nevetve. Miért mondja

ón azt.

Mert annyi komédiát visznek vele véghez, mintha igazán több volna, mint a mi. A teremtöt, felényi figyelembe sem veszik, mint Albert Edwardot. Soha sem öltőzünk különleges ruhába, hogy az Isten előtt megjelenjünk; még annyi fáradságot sem veszünk érte, hogy tiszta elmével menjünk eléje.

— De mondám közönyösen — Isten non est és Albert Edward est.

Mosolygott és szemei gúnyosan csillogtak'

— Az ön véleménye? kérdé. Nos hát az nem épen eredeti, mert sokan osztják az ön véleményét. Legalább egy jó kifogásuk van az olyanoknak, a kik nem készülnek arra, hogy Istennel találkozzanak. Ha a templomba mennek, a mit Isten házának neveznek, ott nem lelik Isten egyáltalán; csak a papot látják meg. Bizony az nagyon lehangoló állapot lehet.

Nem volt időm válaszolni, mert a kocsi megállóit és mi kiléptünk a kocsiból a palota előtt. A bennünket bemutató magasrangu tisztnek a közben árása folytán nagyon jó helyet kaptunk a jelenlevő magasrangu egyének közt és a rövid várakozás alatt azzal töltöttem az időt, hogy az arcukat tanai mányoztam. Némelyik idegesnek látszott, némelyik nyu. godtnak.

Egynéhány ellenzéki kiváltságos úgy viselte magát mintha csak ö érettük volna megenged ve a királyi családnak hogy ezeket a ceremóniákat ^megtartsák: egynéhány nraná