Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-29 / 47. szám
— 81 — asszonyokat illeti, azokat nem is számitom asszonyoknak. Semmi egyebek, mint a természet ellenes utánzatai a nemüknek és sem him, sem nőneműek. Kedves Tempest, ér* gyűlölöm a nőket. Ön is gyűlölné őket, ha úgy ismerné, mint én. ök tettek azzá, a mi vagyok és ök tartanak ebben a helyzetben. — Akkor' dicséretet érdemelnek és Ön dicséri őket. — Dicsérem is, még pedig több féle képen, monda lassan és mosolyogni kezdett. Szemeiben a többször látott különös ragyogás jelentkezett. Higyje el Geoffrey, hogy soha sem fogok önnel ellenkezni olyan csekélysége«, mint a milyen egy nönei^ a szerelme. Nem érdemes érte küzdeni. Nőről beszélve ész- be jut valami. Megígértem az eltoni grófnak, hogy el m önt a színházba ma estve és bemutatom a páholy! . Az öreg ur egy szegény nemes, kösz- vényes is és n., on borízű, de a leánya Sibyl kisasszony Angtia egyik le .<jl b hölgye. A múlt éven mutatták be és nagyon feltűnő volt. El jön ön? • — Teljesen rendelkezésére állok ! mondám és örültem hogy megszabadulok az egyedülléttől és hogy a Lucio társaságában lehetek, a kinek modora mindig kellemesen hatott reám, bár néha bosszantott gúnyos megjegyzéseivel, — Mikor találkozunk ? — Menjen most öltözni és ebédeljen velem és együtt megyünk a színházba ebéd után. A darab a legutóbbiakból való és egy elesett leány dicsőit, a kit úgy állítanak áz ártatlan néző elé, mint követendő jó példát. A darabot nem érdemes megnézni, de Sibyl kisasszonyt igen. Újra mosolyogni kezdett a mint velem szemben állott. A tűz kialvóban volt és minden félhomályban matatott be. Megnyomtam a tűzhely melletti gombot, a mi vakító vilany fénnyel borította be a szobát. Barátom gyönyörű alakja újra meglepett és úgy tűnt föl mintha nem ebből a világból való lett volna. — Nem veszi észre, hogy az emberek megbámulják •önt. a mikor megjelenik közöttük ? kérdém tőle hirtelen. / — 88 Meglepetve húzta föl a szemöldökeit. — A könyve? nem tudtam, hogy irt egyet! Hiúságom egészen a fagypontra szállott le. — Nagyon volt hirdetve, kezdtem nyomatékkai, de hirtelen félbeszakított és nevetve monda, — Oh én soha sem olvasok hirdetéseket, mert az nagyon unalmas. Mikor azt kérdeztem, hogy ön e a hírneves Tempest ur, az alatt azt értettem, hogy ön-e az a milliomos, akiről most annyi sokat beszélnek ? Hidegen hajtottam meg magam. Kérdöleg nézett reám csipke leg/ezöjén keresztül. Milyen gyönyörködtető lehet önre nézve, hogy annyi sok pénze van. Aztán ön még fiatal és jól is néz ki. Megelégedés foglalta az iménti hidegséget és moso* lyogni kezdtem. — Ön nagyon szives Sybil kisasszony! — Miért ? Azért, hogy a/, igazat mondom ? ön fiatal és határozottan jó kinézésű. A milliomosok többnyire nagyon, csúnya teremtések, mert a szerencse mig elég pénzt ad nekik addig megfosztja őket az eszüktől és szépségüktől. Most pedig beszéljen ön a könyvéről. Hidegségét egyszerre levetkezte és a darab utolsó föl* vonása alatt bizalmasan beszélgettünk és többnyire suttogva. Kedélye elbájoló volt és annyira hatott reám, hogy teljesen el voltam bűvölve. Az előadás után egyszerre hagytok el a páholyt és mivel Lucio még mindig nagyon el volt foglalva Elton gróffal, nekem jutott a szerencse, hogy a kisasszonyt a kocsiig kisérjem Mikor a grófék utolértek, az öreg ur is beült és én Lucioval a kocsi ablakán át beszéltünk velük. A gróf az ablakon kinyúlva kezet fogott velem és roppant barátságosan megrázta azt. — Jöjjön el ebédre, jöjjön el ebédre! kiabált felhe- vülve. Jöjjön el hadd lássam csak, ma kedd \íí<. jöjjön csütörtökön. Rövid értesítés és semmi parádé. Feleségem .gutaütött és sajnálom, hogy nem fogad, mert csak néha beszél valakivel, ha jó kedve van, a nővére m urnö helyette VIII. Q-ondolom senki sem feledi el azt a percet, a xnikor először találkozik egy tökéletes szépségű növel. Lehet, hogy gyakran találkozott azelőtt is szép nőkkel, szép szemek talán csillogtak is feléje, mint a ragyogó csillag, egy szép arc lehet el is boditotta, vagy egy szép termet el is ragadta; mindezek csak lopott pillancások voltak a rejtélyes helyre. De mikor mindezek a tulajdonságok egyben jelennek meg mikor a megálmodott szépségek egy személyben alakulva pillantanak le a szűzies büszkeség és tisztaság magaslatáról: akkor inkább becsületére válik, mint szégyenére, ha erősebb alkotása dacára is szenvedélye rabjává lesz. Ilyen formán gyözettem le és hódítottam meg, mikor először reám nézett érdeklődést és közönyt tettetve egyszerre. A Sibyl kisasz- szony nézése közönyös lehetett, de én megvoltam hódítva. Rimanez és én az első és második felvonás közötti időköz- ben mentünk föl a gróf páholyába és az öreg ur, a ki különben kopasz, vörös arcú és fehér szakállu pohos ur volt, felkélt es roppant szivessséggel fogott kezetj a herceggel. (Később megtudtam, hogy Lnóio ezer fontot adott neki kölcsön nagyon olcsó feltételek mellett és lehet, hogy azért volt a nagy kézszorongatás.) Leánya meg sem mozdult, de egy pár perc múlva, mikor apja élesen reászólt, megfordult és azzal a hideg mosolylyal volt kegyes jelenlétünket elis^ — 85 — merni, a mit már az elébb megpróbáltam leírni. Gyönyörű szépsége némává tett. Nem találtam szavakat és úgy állót- tam ott, mint a néma Az öreg gróf tett valami megjegyzést a darabról és én szóltam valamint, de minden összefüggés nélkül, semmire sem volt gondol, csak a gyönyörű leányt néztem, a ki velem szemben ült hófehér ruhájában, a melyét nehány gyémánt diszitett, mintha annyi harmadcsepp fénylett volna rajta. Lucio szólt hozzá és én hallgattam. —, Végtére van Szerencsem önnel találkozhatni. Már többször láttam úgy, mint a csillagokat — messziről. Mosolygott, de mosolya olyan hideg volt, hogy alig volt látható. Nem emlékezem reá, hogy láttam volna önt. válaszolt. És még is valami különös ismeretesség az arcában Vlyám sokszor beszélt Önről és Talán nem is kell szükséges monda- nőm, hogy az ö barátai nekem is barátaim. A herceg meghajtotta magát. Ha az ember csak beszélhet is Sybil kisasszonynyal, már is boldog lehet, mondá, de hogy valaki a barátja lehessen, az igazán az elvesztett paradicsom megtalálása. A leány elpimlt, majd hirtelen elsápadt és reszketve húzta magára felöltőjét. Rimanez gondosan betakarta a gyönyörű vállait a selyem ruhával, hogy irigyeltem érte I Hozzám fordult és székét közvetlen az enyém mögé tette. Üljön erre a székre Geoffrey ? mondá, egy pillanatig gróf Eltonnal szeretnék beszélni üzleti ügyekről. Egy kissé magamhoz jőve örömmel kaptam az alkalmon, hogy magamat a kisasszony kegyeibe juttassam és szivem hangosan dobogott, mikor a leány biztatóan mosolygott reám. ön jó barátja Rimanez hercegnek ? kérdé lágyan, a mint leültem. Igen, nagyon bizalmasak vagyunk, A herceg nagyon kellemes pajtás 1 — ügy gondolom I mondá a hercegre nézve. Feltűnően szép ember 1
