Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-30 / 34. szám
— 23 — legalább éjfél után háromig égtek a lámpák. Szegény Stuchec ! Stofi bácsi sóhajtott és hozzátette : — Jó éjszakát! Az világos volt, hogy minélelöbb le akarja rázni nyakáról az egész érdemes kompániát. Béla visszakivánta a jó éjszakát és elindult egy korcsmát keresni. Kálmán azonban, minthogy együtt lakott Ferivel s az nem mozdult, ott maradt. A szép zsidóleány is leszáll a kocsiról, magas, délceg termete roskatagnak látszott, nem birt állani, oda kellett támaszkodnia a kapuhoz, melyet belüiról épen most kezdett nyitogatni az agglegény egyetlen cselédje, akit alkalmasint személyes tulajdonai folytán MSégnisz“-nek nevezett el, a kinek azonban Tinta Marci volt az igazi neve. Sásdy oda állott a kapu elé s azt mondta Stoli bácsi nak szilárd hangon: — Én még nem akarok haza menni ügyvéd ur ! — Hűm ! az egészen a maga dolga esküdt ur. Én meg már akarok. — De én nem engedem meg ! S ezzei megfogta a reszkető leány kezét. Stofi kikereste a kocsiban elejtett tubák pikánsét. Attól akart tanácsot kérni ebben a kényes ügyben. — Mit akar, édes öcsém ? — Azt akarom megtudni, hogy minek jött ez a leány önnel ? — Ez meg már egészen az én dolgom. ivem egészen, mert azt én is akarom tudni. Aztán a leány felé fordult: — Beszéld el, miért jöttél ezzel az úrral ? Stofi bácsi dühös lett. — Micsoda injuria ez? Miféle rendetlenség? Formális vizsgálatot tartani éjjel az ember ellen, saját lakása előtt. Eszter görcsös zokogása közt alig tudott beszélni. — Azt mondta ez az ur, hpgy nem csukatja be atyámat ha én jövök be helyette szolgálni. Szívesen áldoztam fel — 18 — Sárga arcán le volt festve a halál névjegye. Látogatást tesz nemsokára. Az egyetlen ablaknál 16—17 éves leányka varrogatott. Ki tudja mit? Talán szemíedöt az anyjának!.... És milyen leány ? Egy angyal a régi bibliai történetek korából, egy megtestesült tündérrege az ókorból. Nagy fekete szemei vannak, mint az éjjel, karcsú, délceg termete, mint a libá- nusi pálma, hosszú fekete haja, szép, tojásdad arca nemes keleti vonásokkal, gyönyörű korálajakkal, szép szabású sas. orral. — Ah ! — kiáltott Stofi bácsi meglepetve. A három esküdt összenézett s a Kálmán gyerek azt mondta félhangosan : — Istenugyse szép! A zsidóleány kíváncsian pillantott az elegáns úri emberekre; el nem tudta képzelni, mit keresnek itt; alkalmasint doktort hozott a papa — szegény mamának. Stofi ur gondolkozva járkált föl és alá, hiuzszeme csakdamar bejárta s megbecsülte a szoba bútorzatát. Egy ócska, festett almáriom, megérhet négy forintot, egy piszkos tükör egy forint, egy kihúzó szekrény két forint, egy asztal egy forint, a két ágyat le nem lehet foglalni, tehát összesen nyolc forint. Sásdy Feri leült az egy forintra becsült asztalhoz és kiterjesztett egy iv papirost, hogy a ,(kielégítési végrehajtási jegyzőkönyvet“ fölvegye. Stofi bácsi kinyittatni kérte a két szekrényt. — Nyisd ki, Eszter ! — szólt Gelbstein. Nem nagy fáradságába került, csak ki kellett huzni. Mi az ördögnek lettek volna bezárva? csupán néhány darab elrengyolt, női alsóruha lézengett a fiókokban. Stofi bácsi nehány percig bosszúsan turkált összevissza mindent, aztán diktálta Ferinek : — írja fel ezeket a ruhákat ! — 22 — korcsmában ültek, s a rozzant kunyhóból nen: hallatszott ki semmi, csak a három apró poronty sirása. Nemsokára megjelent Eszter a korcsmaajtóban, szomo ru arccal, kisirt szemekkel; a hátán egy kis batyu lógott. Stofi bácsi hamisan huny«ritott szemével s sietett eléje. — Nos, hűm___ eljöttpicikém? csak csöndesen. Nem kell zajt ütni semmiből : az nekem elvenjA kocsis jelentette, hogy be van fogva. Stofi bácsi intett Eszternek, hogy üljön föl a kocsis mellé. A három esküdt kérdöleg szegezte szemeit az ügyvédre; Kálmán és Béla vigyorogva, Sásdy pedig mogorván. Hanem Stofi a három kérdő tekintetre is csak annyit felelt, hogy ,,hüra !“ KÖZÉPKORI LOVAGOK. , Késő éjszaka értek hőseink haza, Stofi ur megállította kocsiját lakása előtt és leszállóit, valamint barátságosan kezet nyújtott az esküdteknek. Béla erősen káromkodott, hogy most neki haza kell menni; egyetlen korcsma sincs nyitva. Kálmán nagyon kiváncsi volt és fürkészte az ese- ‘ menyeket. Hogy jutott ide Eszter? — Hűm ! Jó éjszakát kivánok az uraknak* Kutya sö* tét van, mint valami tudós fejében. Bezzeg Stuchec idejében — 19 — — Nem lehet, nem Írom fel — szólt Sásky határozottan, a törvény kiveszi a nők szükséges ruházatát. Gelbstein és Eszter hálás tekintete jutalmazta a fekete esküdtet. Stofi ur kivette tubákpikszisét és szippantott. — Ezer ördög! ne Írjon fel semmit, írjon föl tehát teljes vagyontalanságot. Stofi bácsi arcán arra a szóra: ,,teljes vagyontaianság“ kiütöttek az izzadság csöppjei, s festett hajáról a festéket lepotyogtatták a homlokon keresztül, csinálva rajta szabály tálán csikókat. Most már a hálás tekintetek Stofi ur felé fordultak. Feri esküdt fel kelt a székről, Kikereste az ügyvéd kezét valahonnan nadrágzsebéböl s melegen megszorította. Hűm, üm ! Úgy látszik félreértenek engemet. Valóságos skandalum. Azt hiszik önök, hogy sült bolond vagvok? Tévednek, nagyon tévednek ! Gelbstein Dávid nem fizethet, tehát Gelbstein Dávid a végre nem hajtható összeg őt illető felerészét az adósok börtönében üli le. Ez az igazság! Az öreg asszony szivszaggatóan kezdett nyögni; Gelbstem edatántorgott haldokló felesége ágyához, és belezokogott ö is a három kis poronty harmoniátlan sivalkodásába; Eszter összekulcsolta keblén apró kezeit s mereven nézett ki az ablak lyűkán, Feri pedig háttal fordult Stofihoz és nem nézett — sehova. Csak Kálmán gyerekre nem hatott a dolog s azt in* indítványozta Bélának, hogy menjenek ki az udvarra egy kis „kalabriaszt“ ütni kettesben. Ott a zsebében a kártya. Jó katona mindig magával hordja fegyverét. Stofi föl és alá kezdett járni, mutatóujját orra hetyére helyezte s huzamosan hümmögött, miközben számtalanszor szippantott a réz tubák pikszisböl, melyre az igazság isten asszonya volt kipingálva, meglehetős kacér alakban. Annyi bizonyos, hogy nem sok elexequálni való ruha volt rajta. —- Igenis, ez az igazság : ötszáz napi börtön. Hűm ! Stofi bácsi kényelmetlenül érezte magát az általános
