Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 33. szám
2 Itt az ideje, a Bűikor a magyar szülék is komolyan gondolkozzanak gyermekeik magasabb foka kiké peztetéséröl, hogy igy lassan lassan a magyar értelmiség elfoglalja az amerikai közéletben is azt a helyet, a mely öt méltán megilleti már számbeli súlyánál fogva is. Itt Amerikában a neveltetés nem kerül olyan felette nagy összegbe, mint odahaza. Törekvő, becsületes gondolkozása ifjak két kezük mun kájával is feniarthatják magukat a tanulói pálya ideje alatt is. A formaság — a mely otthon sok törekvő egyént semmivé tesz. A kaszt rend szer, a társadalmi elöitelet, a pro tekcio hiánya, a mely annyi kiváló tanulót semmisített már meg: itt teljesen ismeretlen fogalmak. Itt minden ember annyit ér, a mennyit tud és a mint tudja kamatoztatni a reá bízott talentumokat. Alkalmazást minden tanult ember könnyebben kap, mint a tanulatlan. Főként keresettek az olyan egyének a kik több nyelvet beszélnek. A múltkor postamesterünk kért, hogy ajánljak neki postai szolgálatra alkalmas fiatal embereket, kik mint gyakornokok, s Írnokok s Hivatalnokok szolgálhatnának. Kereskedő házak, nagy gyárak, társulatok szívesen alkalmaznának tanult, ügyes magyar fiatal embereket. De kevesen vannak ! Pedig jővén dö boldogulásunk jó részben attól függ, hogy gyermekeink minő társadalmi állást foglalnak el. Ha hát azt nem akarjuk, hogy Amerika a szogálatnak háza legyen reánk nézve mindenkoron: úgy neveltessük gyermekeinket. Ha egy egy városban lesznek magyar ügyvédek, orvosok, képzett s angolul is beszélő iparosok, úgy a magyar épen olyan tisztelt és be csült lesz, mint más nemzetiség, pl. svédek, norvégok, finnek, kik bár csekélyebb számban vannak, mint mi vagyunk, de'mégis többet nyom nak a latban, mert vannak közöttük előkelő társadalmi állású egyének. A mi a tanulásnak anyagi oldalát illeti, bátran mondhatjuk, hogy ez a legjobb befektetés — a legdrágább örökség, a mit gyermekeinknek adhatunk. Ezt a kincset, a rozsda és a moly meg nem emészti, a lopok nem ássák ki és nem lopják el. Ki ne akarná, hogy gyermeke bol dog legyen i Bizonyára ezért élünk és munkálkodunk ! Neveltessük azért gyermekeinket! y-r. —n Úgy látszik, hogy a föld megmozdulása keresztül megy a csendes tengernek a partjain. Sanfrancisko még romokban hever, bár a bajt már némileg kihe-. verte s most meg Chile köztársaságnak egyik nagy kikötő várcsi Valparaiso pusztult el. Augusztus 17én történt a I földrengés, de a pusztulás nagyságát még I nem lehet teljesen megállapítani, de az eddigi adatokból is világos, hogy ez is épen olyan rémes -és megdöbbentő, mint volt a «anfranciskoi - pusztulás. A fold két ízben rázkódott meg erősen s a kisebb szerű lökéseket már meg se számolták. Minden közlekedés fennakadt, a házak kigyultak s a megrémült lakosság egymást taposva igyekezett biztonságba jutni, de igy is tömérdek ember veszett el. Az anyagi pusztulást több, mint egy negyed millió dollárra becsülik. A földrengés azonban nemcsak ebben az egy városban, hanem az egész államban érezhető volt. A főváros Sanjago is sokat szenvedett s más városok is tömérdeket vesztettek. A halottak számát mérsékelt szamitással kétezerre teszik, de lehet, hogy felemelkedhetik ötezerre iff. Most megkezdették már a rendszeres segélyezés munkáját. A - legközelebbi államok segítségül vannak a sokat szenvedett kis köztársaságnak. Bizony nagy az isteni gondviselés. A földrengés, amely Valparaisot elpusztította, a Csendes Óceánban húzódott to vább, a Manchuria nevii amerikai hajó, amint most Honoluluból^jelentik, Rabbit -szigetnél zátonyra jutott, de utasai mind megmenekültek. A Manchuria épen abba az áramlatba került, amelyet a földrengés, támasztott s ez eltérítette a hajót a rendes útról. Igazán az Isten őrizte meg, hogy teljesen el nem pusztult. — Mikor pár evvel ezelőtt arról volt szó, hogy Kuba önálló köztársasággá legyen, sok komoly politikus azt ráon- dotta, hogy még nem elég érett az önkormányzásra. De a törvényhozótestület többsége megadta Kubának a jogot arra, hogy önmagát kormányozza s a függetlenség áldásait élvezze. Egy ideig ment is minden rendesen. De most a déli vér nem tud kibékülni a békés előhaladással s az a gyűlöl: ég, amely már a legközelebbi elnökválasztásnál is érezhető volt, most nyiit lázadásban tört ki. A Garcia-párt föembereit Palma elnök elfogadta és fogságba vettette. De a párt emberei nyílt lázadásban törtek ki s az első csatát Hoyo Coloradó mellett vivták. A kormány csapatait Nunez Emil, havannai kormányzó vezette, aki a helyzetet igen veszélyesnek Aliit ja’. Kubára nézve tényleg veszélyes a helyzet, mert ha a pártoskodás tovább tart, úgy bizton elkövetkezik, hogy Amerika közbeszól s akkor egy időre újra vége lesz a függetlenségnek és szabadságnak. A múlt héten jelent meg Pittsburg- ban egy uj magyar heti lap, „A magyar zászló." Szerkesztője; Kovács Kálmán mekeesperti plébános, aki a Magyarok Csillagát pár héttel ezelőtt adta el a Szabadságnak. Akkor azzal indokolta meg ezt a lap eladást,a szerkesztő, hogy egyházának ügyei nem engedik, hogy lapot szerkesszen. Azóta ugylátszik változott a helyzet. Hogy® egy uj lapra volt-e szükség, azt majd a következmények fogják megmutatni, de hogy egy lap első száma a szerkesztőnek tömjénezzen minden torában, az legalább is Ízléstelen. Áz pedig, hogy a magyarok között semmi sem történt volna, mert a Csillag jkiadott, merész állítás. Történtek nagy dolgok s azokban az uj lap szerkesztőjének is része volt $ ha egy és más dolog nem úgy történt, a mint történnie kellett volna, arra némi befolyása neki is volt. Azt azonban el kell ismernünk, hogy a pennsylvaniai magyarság védelmezése helyes dolog. De ezt a v) agyar Zászló nem teheti meg olyan mértékben, amint kellene, mert a hazafias hang alól is kiri a felekezeti cél. A felekezeti lapok pedig mindenesetre saját egyházuk érdekével tőrödnek a legjobban. Volt szükség Pittsburgban egy magyar lapra, de nem felekezetire, hanem olyanra,, amely felülemelkedvén mindenen, ami szét1 választ, ne ismert volna mást. mint a pennsylvaniai magyarságnak az egyesítését, tanácsolását és védelmezését. A lap Pittsburgban jelenvén meg, a fentebbi sorokban kifejezett véleményünk dacára is köszöntjük s a két felekezeti lap .egy kis keresztyén t ürelemmel sokat tehet itt a magyarságért. —, Eötvös Károly képviselővé választása ugylátszik, hogy fordulatott teremt a magyarországi politikai helyzetben. Mind- erősebben felhangzik a kiváltság egy erős nemzeti ellenzék szervezésére, mert mint mondják, egy ellenzék nélküli kormány Bécsnek a céljait elősegíti, mig az ellenzék a magyar érkekeknek a hűséges védelmezője volna. Bizony furcsa egy helyzet ez. Kossuth Lajos fia a miniszteri bársony székben — s ellene 48as alapon álló képviselők szerveznek ellenzéket. • • Örömhír. 190tf szeptember 2 BARTIMEUS ÉS ZAKEUS. Lukács 18 : 35-----19:10ig. ARANYIGL| ,,Mert azért jött az embernek Fija, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszti vala. (Lukács 19 :10.) Idő; A 30ik esztendő tavasza. Hely: Jerikhó, 15—20 mértföld északkeletre Jeruzsálemtől, város a Jordán völgyében. TÁRCA. Dolgozzam* és imaüKojzaioK. *m_ Irta : Móricz Zsigmond. (Folytatás.) III. A vona" nagyot fíittyentett. Itt Itt van Btrkászó; a Hathalmiba utazók ezen az egy perces állomáson szállanak le. Péter elszorult szívvel állott föl. Rendbe szedte magát, csomagjait s kibámult a vastag fe kete éji homályba. Meleg, kövér levegő csapta meg, mikor leszállóit a vonatró . Egyedül szállott le a piciny kis bakterház elé. Megállóit s zugó agy gyal várta el, mig a vonat tova robogott mellette. A bakter immelámmal elkérte a jegyét. Lámpása egyik oldalon veres, másikon sárgás fényben csillogtatta meg a földön meredő sínpárt. Erős kopogásu magas férfi közeledett : — Nem a tiszteletes nr ? — De én vagyok. Hathalmáról jön ? — Mán csak onnan vónék. Az egyházfi vagyok, megkövetem. Itt a szekér az utón..........Az Isten verje meg azt a gözmasinát, hol viszi már a herregő. — No csak ne^ káromkodjék egyházfi uram. — Én ? A pokol mondott máma káromkodást. Péter nem folytatta az áldatlannak Ígérkező vitát. De úgy érezte túlságosan érzékeny lelke, hogy el vesztett egy csatát. Hideg borzongás futott végig a lelkén. Mintha egy kérges marok szorította volna össze lehelletét. Megérezte abban a pilla natban az uj, idegen világ durvaságát. A könyvek, a legnagyobb szel lemü emberek Írott lelke után, a bárdolatlan parlag szivek kimélet len modortalanságát érezte meg. Egész utón igyekezett, de nem tudott közvetlen lenni kocsisához. Inkább aztán hátradőlt s merengő szemmel; fölszakadó sóhajtással nézett a csillagokba. Az egyházfi pedig beszélt, vissza- vissza fordulva az időjárásról, a vetésről, a sok adóról. Péter hall gáttá, szive megenyhült s ngy érezte — hogy tud önfeláldozó, minden jóra oktató barátja lenni azoknak az egyszerű embereknek___sőt ha kell, mártírjuk lesz. Hosszú töltésen kellett végig menni a kocsinak. Könnyű por verődött fel nyomán. A hold is felbuk kant teleképpel s valami csöndes, pihegö lüktetés érzett az egész természeten. Igazán mintha a nyári napi munkában kifáradt s most nyugodtan alvó erős, egészséges ember lélekzése hallatszanék. Péter beszédbe elegyedett kocsisával. S minél tovább beszéltek, annál sajátságosabb melegség áradt el rajta. Ö a maga folyvást philosopháló észjárásával mindig a mélyen, a szív rejtekében kutatott, az egyszerű ember hétköznapi szavaiból a nép lelkének jellemvonásait fejtette ki. S mikor végre a hathalmi pa- rochia előtt állottak, szinte megszégyenülve érezte, hogy nem vértanú ság az, ha a nép őszinte szívvel magához fogadja, hanem dicsőség és gyönyörűség. Éjfél felé járt az idő. A nagytisz telető esperes ur még fent volt s a bibliothekában ült. Az egyházfi szobájába hordta a csomagokat. Péter egy forint borravalót adott( neki s szerényen bekopogtatott főnökéhez. Vastag, dörmögö hang ,,Szabad“ ot kiáltott rá. Belépett az ifjú s bemutatta magát. Az esperes ur mogorva, barna arcú s szennyes, fehér szakállu hatalmas férfi volt. Bozontos fehér szemöldökei alól vérerekkel átfutott nagy szemgolyók villogtak elő. Keleti lustasággal ült egy gyékény- karosszékben s öblös tajtékpipát szívott. A nyitott ablakon friss levegő jött be s nem volt füst a szobában. Az öreg nr megpróbált fölállani, de mozdulás közben megunta a nagy mozdulatot s visszaült újra, csak vaskos, izmos tenyerét nyújtotta oda. — Jó estét barátom. Azzal épp olyan nyugodt közönynyel folytatta a dohányzást, mintha a fiatal ember egy csöppet se zavarta volna meg lelkinyugalmát. — Nagy tiszteletű ur ilyen késön is ébren van ! — Megszoktam. Világéletemben mindig éjfélkor feküdtem. Kis diák koromban a. könyv mellett ; nagy diák koromban a kancsó mellett ;; fiatal pap koromban újra a könyv, most meg a pipaszó kedvéért éjszakázom. Lassan, szinte szótagolva beszélt- Kálvinista papok értenek ahoz csak; a tik csak fontos dolgot szeretnek mondani, bizonyos szónoki hang- sulylyal s mindenekfölött azzal a kényelmes alappal, hogy : Ráérünk! — Üljön le tiszteletes ur. Pétert meglepte a cim, Az esperes ur mindenkinek megadja a címét. S Péter megérezte a fejedelmi önérzetét, jövendő főnökében, hogy ö is megkívánja ám, hogy olyan tiszteletben részesítsék, a mit méltóságával megérdemel. Az pedig tudnivaló — hogy egy esperes kelet despotái- val versenyez rangban és tekintélyben. Péter csöndes szolgálatkészséggel ült le. Ü benne is nagyon sok békés nyugalomérzés volt. De az ö csöndessége más fajta volt. Ö a tépelödö, töprengő, kutató ész bizonytalan nyugalmára bírt nagyon is erős hajlammal. Ezek a fejedelmi lom* haságu öregek az ö korában tómba lóan tüzesek, hetykék és lármásak voltak; fővel mentek a falnak és sohasem gondoltak tovább a szemük kel belátható világnál. Az öreg ur szótlan szívta a pipát s kinézett hatalmas széniével az ablakon a csillagos égre. Eszébe jutott»
