Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 33. szám
HB Bevezetés a tanítóknak. Mai leckénkben két gyönyört!: formáját ■találjuk Jézus megváltói működésének. Két szerencsétlen ember fohászkodik hozzá, az egyik testi beteg, a másik lelki és mind a kettő gyógyulást talál. Megtestesülése annak az Ígéretnek, hogy Jézus azért jött. hogy felkeresse és megtartsa azt, ami elveszett vala. Bartimeus egy szegény vak koldus volt, ki ott húzódott meg Jer khó kapujában, reszkető ajakkal könyörögve alamizsnáért: Adjatok, adjatok! amit Isten adott. Egy napon idegen ember betödik arra Jeruzsálemből. Elfáradva leül a koldus mellé. Bartimeus! Nagy újságot mondok teneked. Tudod-e, hogy van egy ember Izraelben, ki képes volna visszaadni sze med világát., a nagy próféta, kinek neve Názáreti Jézus. A koldus szivét valami ■csodálatos boldogság töltötte el. Ábrándozott, maga sem tudta miről, elfelejtette nyomorúságát, a reménysugara elűzte tőle egy piJanat alatta bánat sötét felhőjét. Pár nap múlva ismét ott ült a város kapujában. Sűrít néptömeg húzódik a -város felöl, mindenki a nagy prófétát emlegeti, ki ma fog bevonulni Jerikó váro- sábs. A szegény vak ember korültapoga- tódzik mankójával, izgatottságtól remegve áll fel a kősziklára, melyen’ült, a tömeg fele fordult, talán'megsugta neki a szive- hogy hamar keresse a szabaditót, hangos szóval felkiált: „Jézus, Dávidnakflfia, könyörülj rajtam! k sokaság közül többen, akik elöl voltak, rákiabáltak a szegény emberre: Hallgass! Ne lármázz itt! Oh, de a szegény koldusnak nagyobb volt a hite és a nyomorúsága, hogy ellehetett volna hallgattatni. Jézus megállott s szelíden csak annyit kérdett: Bartimeus mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Áz pedig könyboritotta orcával fuldokolta: Uram, add vissza az én szemem világát. És Jézus NEW YORK, HAZLETON. W1LKES-BAKKE. ft Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok kozott az egyedüli férfin, a ki egy császári és királyi konzulátusi figyívóség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éve« át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kfilűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. .T^éruzeisiei küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. IEiEa,}áj®2yejz:e-r elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért. TSüállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket 3 bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. Aki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad, Magyarok ! A legtöbben Ismerik öt személyessel!. Keressétek fel bizalommal és írjatok hozzá árakért és levéiboritékákért. Levél cim : John Németh. 457 Washington St., New York monda neki: Láss, a te hited megtartóié tégedett. Ennek a szegény koldusnak volt hite és bizodalma az Ur Jézus Krisztusban s e hit által visszanyerte az ö szeme világát. Oh milyen sok bánat nyomja a mi szivün. j két, a bűn mintegy sötét hályog borítja l szemünket, mint mérges kigysó mardossa j keblünket, de ha az Udvezitöhöz sietünk, felkiáltunk hozzá buzgó lélekkel, mint Bartimeus: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! — a mi esdeklésiink sem fog hiába hangzani. Majd az Ur Jézus tovább megy azzal a boldog megelégedéssel, mely a jótett után eltölti szivünket. Útközben még egy különös dolog adja elő magát. Zakheus, a gazdag publikánus, valami titkos vágygyal szivében látni akarja az Urat. Volt neki kincse, gazdagsága, vagyona, de annak a vagyonnak mintha minden porszemein a kárhozat szelleme ülne, mely azt kiáltja felé: Eladtad lelked a kincsért, nyomorult halandó! Ne felejtsük el, hogy az első lépés a megtérésre a vágy, az óhajtás Jézus útén. Mikor a harang hivó szava megcsendül, rezzük-e szivünkben a vágyat az Ur után? Oh, ha igen, akkor nincs minden elveszve. A megtérés soaa sem késő: ^az emberi irgalomnak vannak határai, de az isteni kegyelem örökké nyitva tartja a menyország kapuját. Zakeus alacsony termetű ember volt, n8m láthatott át a nagy tömegen, félreteszi hát álszemérmét, felmásik egy fára, nem '»födve a tömeg gúnyos megjegyzéseivel. S ime, mikor az Ur a fa előtt van. hir. j télén megáll s' hangos szóval felkiállt:! Zakeus! hamar szállj le, mert nékem ma a te házadnál kell megmaradnom. Oh milyen boldogság! Az ur nevén szólítja ötét, az igazi jó pásztor, ki nevén ismeri az ö juhait. Nem is habozott többé, nem kételkedik, őszinte vallomást tesz a múlt vétkeiről: Uram, ime minden jószágomnak a felét a szegényeknek adom s ha valakitől valami patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Nem megragadó példája-e ez a lángra lobbant igaz hitnek? Egy ember, ki kész vagyonáért hitet cserélni s azt a hitet nemes cselekedetek által dicsőíteni meg. Csoda-e, ha az Ur igy válaszolt neki: „Ma lett idvessége e háznak. Milyen megnyugvás az emberi szivnek az a tudat, hogy az Ur Jézus nem könyörtelen biró, ki kegyetlen Ítélettel porba sajtja a bűnöst, hanem csupa szeretet, ki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, atni elveszett vala. Egyházi és egyleti élet Gyászjelentés. A Duquesuei Első Magyar Ref. Betegs. Egylet tisztikara szomorodott szívvel jelenti, Dénes Adámnak folyó évi aug. óén és Szakaia György tagtársak gyászos elhunytat. G két elhunyt szeretett tagtársunknak legyen pihenéseik csendes az idegen hantok alatt. Ez utón hivjuk fel úgy az anyaegylethez, valamint a fiókokhoz tartozó tagtársakat, hogy e két elhalt tag után járuló $2.1)0 dollárt, a legközelebbi gyűlésen megfizetni el ne mulasszák. Kelt Duquesne, Pa. 1906. aug. 17. Toboz Dániel, elnök. Doszpoly Lajos, titkár. mikor ö ment fiatal korában káplánnak. Elméje játszva, őrömmel tor gáttá a képeket, de arcán egy izom sem mozdult s Péter bármilyen figyelemmel vizsgálta az arcát, ál modni sem merte, hogy a bronzarcu öreg férfinak milyen játszi gyermekded örömök foglalkoztatják szivét. Fél megháboritani a csöndet. Úgy is akármit kezdett, egy fejbólintás, vagy szemmel való intés volt a vége. Elhallgatott hát s a mellette levő nagy könyvszekrényt nézegette, melyben százados latin s német nyelvű theologiai müvek voltak magyar predikációs könyvekkel vegyest. Míg szemével szórakozol tan nézegette a könyvek sarkait, érezte, hogy ö rá is rátelepedik a mozdulat- lanság köde s előre látta jövö életét, hogy log hozzászokni ö is ebben a levegőben a conservativsághoz, a nembánomságlioz, a múlthoz való csökönyös ragaszkodáshoz. Egyszer csak kialudt a pipa. A nagyíiszteletü ur kiverte, kitisztította s száránál fogva az asztalra tette. Azután szokatlan frisseséggel lecsapta két tenyerét a karszék két támlájára s igy szólt : — No tiszteletes ur, tán eltennénk magunkat holnapra ! Felállott s nagyott lélegzve mondá — Hát kedves uramöcsém, kívánom, érezze otthon magát uj ottho* nában, uj hivatalában, uj életében. Bennem apja helyett apát talál; látom érdemes, komoly fiatal ember tudom, hogy tisztes család ivadéka, uratyját, szegény boldogultat, hir- böl ismertem ; hiszem, hogy nem fogunk fgvmással rosszul járni. 'A hivatalát tudja, a lelkiismereie kész — szabad tetszésére bizum, mindent úgy végezzen, a hogy legjobbnak látja. Egy örvendetes dolgot akarok még mondani, azt, hogy az egyház tanács a múlt héten elhatárazta, hogy uj tanítói állást alapit, szeptemberre kihirdetjük a pályázatot. Holnap fogalmazza meg ezt is. Úgy hogy annál nagyobb lelkesedéssel szentelheti magát papi kötelességeinek, látom úgy is, hogy nem léha ember. No, nem prédikálok tovább Isten legyen velünk. Péter meghatva hallgatta a jóságos szavakat. Találva is érezte magát, pedig neki úgy tetszett, hogy az öreg ur nem is gondolt ö reá. Micso da mélységes ember ismeret kell hozzá, hogy valaki pár közÖDycs ’szó s egy órai néma együttlét után igy szive fényekéig kiismerjen valakit. Az esperes ur megmutatta, káplánjának a szobáját s maga is vissza vonult. Péter belépett az egyszerű, festett fabútora tágas szobába, melyet az éléskamrából alakítottak át valamikor a káplánok lakásául, S éppen arra való volt, hogy egy önálló fiatal embernek mindenképen megfeleljen. Különbejárata van a hátul- só udvarról a második kapu mellett, Lehet benne az ifjabb tanítókkal, segédjegyzövel vi an gajdőlni, nem hallatszik be a hang az espereshez, Ha pedig olyan ember kerül belé, a ki a tudományt kedveli, az is meg elégedhetik vele, Csönd van és nyugalom, világos ablakok, az ablak előtt pedig méheskert. Péter nagyon meg volt elégedve a lakással. Másnap reggel csinosan felöltözött; uj fekete szalonkabátja szépen feszült arányos Tagjain, barna bajuszát kipödörte, hullámos haját gondosan megfésülte, s frissen, pi rosan, derülten kopogtatott, hogy magát bemutassa az esperes ur családjánál. A magas tornácon, melyet szölö- lugas vett kerül, hosszú kerti asztalon hófehér abrosz volt fölteritve. Péternek megdobbant a szive, mikor meglátta az abroszt, a fehér porcellánokat s elállóit a szívdobogása is, mikor rávillant szeme arra a pici kis kacsóra, mely a tányérokat rakosgatta. A nagytiszteletii ur 17 éves kis leánya volt ez. Aranka kisasszony. Péter félszegen lépett közelebb s a bájosan piruló lánykának bemutatta magát: —.. ..'.Az uj káplán vagyok. — Örvendek. Milyen lehet a hajnal, mikor elpirul ? Olyan mint Aranka kis asszony, midőn ezt a szót rebegi. Péter nem volt nagyon jártas az udvarlásban s hamarosan nem talált szót, a mit illő volna ki mondani a világ legszebb hölgye előtt. Aranka folytatni akarta a terítést s a mint egy csészét odább tolt, az felborult. Ijedten kaoott utánna kis kacsójával. — Nem tört el? kisasszony ! — szólalt meg Péter. Aranka rá vetette a szemét és szivárványos mosolylyal felelte : — Dehogy.... S Péter úgy érezte a menyor- szágbau vau. Jöttek a szülök. A nagy tiszteletű asszony vidám kedvű néni volt, a ki rögtöi* kegyeibe fogadta a fiatal embert s ki vallatta a reggeli alatt egész múltjáról. Aranka is figyelt Péter minden tehetségét összeszedte hogy választékosán és ékesen fejezze ki magát. j^Az esperes ur nem szokott regge- lezni, A helyett korán reggel puskát vet a vállára s megven szalonkát lesni. A meleg kergeti haza délfelé s büszkén jön. mint egy király, ha sikerült „nggatásra hozni“ egy foglyot. A hűvös, árnyas verandán micsoda boldog hangulat lakik ! Péter előtt mintha rózsaszínű ködön át látszanék a jelen, a jövö. Most ismerté fel az élet legboldogabb képét, látva ezt a harmonikus, tökéletes, paradicsomi életet. Mohó vágy támadt benne, hogy ugyan ilyen életet éljen. Békében lenni Istennel, emberrel. Segíteni ott, a hol lehet; dolgozni embertársai javán s megelégedett lelkiismerettel jönni haza a meleg, kedves otthonba, egy szépséges szép feleség hez, jóságos lelkű asszonyához. Es zsibongó meleg érzéssel, a kényekig meghatott lélekkel simogatta végig szemével az Aranka kisasszony arcát. (Folyt, köv.) Botit Jdisel és Fia 422 Luusl St. jucfiesspori n. Alapittatottl885. Közjegyzői iroda. Meghatalmazások és mindennemű ríj közjegyzői okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Oonsnlátasi hitele- ^ * sitéseket beszerzünk. Tanácscsal ingyen szolgálunk. Biztos — Gyors. ok
