Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-19 / 28. szám
— Egész bátorsággal ! — biztitá az angyal, s a k<,ma ujjai közé fogta a csecsét. Á kereszt főjén apró betűkben idegen írás volt. — Olvasd ! — mondta az angyal. Yasvégü koma hozza fogott, s nagynehézén kibetüzte : „Vitrea, splendet, frangitnr. Mit jelenthet ez? — Mit? hát nem tudsz deákul? — Kern uram, csak németül. , —, Jai te szegény ember! kiáltott az angyal, rémülten csapva össze kis fezét, mint az ezüstnyár két levele hogy sülyedhettel ennyire? Hat. nem elég nek-rl egy eredendő bűn.......... — De utam, nyögött a koma — mit tegyen az ember, mikor német nyelv nélkül éhen is meghalhatni Magyarországon. A nélkül se lát se hall, sem pedig az önálló gondol" kodás formái qualiíikációját meg-nem nyerheti a halandó. — Jobb éhen, jobb siketen, jobb vakon, jobb az önálló gondolkodás tormai qualifikációjával a kárhozatra, monda az angyal egy puritán erélyes szigorával. Egyéb iránt remélj szegény vitavétett, pártot ütött lélek! A mély megbánás előtt soha sincs bezárva az irgalom kapuja. Kezd el a megbánást azon, hogy ne mond többé igy: a nélkül, anak, enek, ától, etöl, aval, evei, ara, ere, a célból, mert így a kárhozott lelkek beszélnek; hanem mond ki magyarán, hogy annélkül annak, ennek, attól, ettől, mint a hogy a boldog lelkek mondják. Hanem hát térjünk a dologra! Az angyal elövette kis íinom batiszt zsebkendőjét, s két könycseppet törült ki szeméből. Részvét könnyei voltak azok a szegény lélek állapota miatt. Azután folytatta : — ,,Vitrea, splendet, frangirur.“" Ez azt jelenti • Üveg, fénylik, törik. A kereszt; melyet kekedben tartasz, nem gyémánt, hanem üveg, pikkelvezett üveg. Nevezik még törhetet len üvegnek is, mert akármilyen kímélettel vágja is az üveges zsidó a földhöz, nem törik el; azért kapnak is íajta nagyon. Hanem magában van a veszedelme. Minien gyanítható vagy látható ok nélkül magától is ineghasadoz. Rá.- 22 — biz a! Gabotia Ilfés uramé, községünk érdemes p- < c • 1 ■! < >r•! Ki hitte volna,'hogy ilyen szép tiszta, fénye- N“ iám! es eftrröJ az emberről mondják, hogy a mi adót ».eszed, annak felét zsebre rakja. A tisztelendő már nem is m •»• prédikálni sem Zákeusról, sem a sáfárról (pedig milyen szép prédikációk), mert akkor minden .szem Gabona uramra fordul. És hát egy szó sem igaz belőle, Ezy uiakűla mocsok sincs ö kigyelme keresztjén. J)e azért még sem kell. Nem elég az kérem, ha a magam lelke nem vádol, a másé se vádoljon. Menjünk tovább. — Hát ez a nagy öntött bálvány, felül arany, a • két válla vas, a dereka réz, a talapja cserép. Távolról is látom, hogy ez Csoroszlya uramé, a kit azért nevez igy világ, mert teljes életében mindig a földet bújta, — talán ette is. Az ö keresztje nem bolondság. Annyi föld, gúiya, ménes, nyolc szekér iga és egy íi! De már lietven felé jár! Várjoq elbírnám-e azt #; harminc év különbséget ezért a sok szép ökörért? Bírni elbírnám, de meddig vinném? — De nini ! hiszen van neki íia, az ifjú Csoroszlya Ephemér, — ha addig élek is, megkeresem a keresztjét s akármilyen lesz, megcserélek vele. — Azért csak egyet kell lépned, — figyelmeztető az ;v angyal. A'alóban ott állott előtte ; a nagy öntött ércbálvány tövében egy elegáns keresztecske, ragyogva szórta fényét a színtelen félhomályban, miből Vasvégü koma azt következtette, hogy gyémánt. Mert annyit már megtanult katonaságában, hogy a gyémánt a sötétben is fénylik, és hogy a király soha sem éget sem gyertyát, sem petróleumot, hanem mikor vacsoráim akar, csak kivesz a koronájából egy ököl- nyi gyémántot és azt az asztalra teszi. Annál vacsorái. — Csinos portéka! — monda Vasvégü koma, rajta vesztve szemeit, — de nem nékem való. Még rám fognák, hogy loptam és sáncra juttatna. De kezembe csak szabad venni, legalább elmondhatom, hogy az én kezemben is volt gyémánt. — 18 — — Már pedig ez a tied, szegény ember; én magam választottam ki a számodra — pedig én nem vagyok ellenséged. Nézd, én magam Írtam rá .a nevedet, itt van a talapján. A szegény ember oda tekintett s látta, hogy a kereszt talpán csakugyan be vau vésve az ö neve Bus Péter. (Igv hitták a Yasvégü komát keresztyéni néven. Természetesen az angyal is ezt irta rá. mert az angyalok nem csatolódnak, l — Látom — monda Bus Péter. Elég keserves ezt nekem viselni. Csakúgy esetlek botiok alatta. Orommal túrom miatta a földet. Ha lehet, jó angyal, fűrészelnénk el belőle egy kicsit ! — Az nem lehet — felelt az angyal, mert akkor nem ismernének rád o t, a hol kívánod, hogy megismerjenek. Hanem tudod mit, szegény ember? Ha már ide fáradtam, megpróbálom, ha segíthetnék rajtad. Yedd a keresztedet és jer velem. A szegény ember fölkelt nagynehezen, vállára vetto keresztjét és követte az angyalt. Az angyal repült elül, a szegény ember mindenütt a nyomában. Könnyen repült az angyal nyomdokin, de azért érezte a kereszt súlyát. Sokáig repülhettek, mig végre megérkeztek egy nagy . beláthatatlan terjedetii mezőre Az égen nem ragyogott sem nap, sem hold, sem csillag. De azért nem volt sötét. Valami olyan szomorú világosság üJt a mező színén, mint mikor a félhold leszállóban van éjfél körül. — Nézz körül, szólt az angyal, mikor leszállottak a földre : — ez a „keresztek mezeje“; itt van mindazon kereszt, a mely az emberek vállait nyomja. Ezekből minden embernek kell fölvenni és hordozni egyet. Nincs ugyan a*, emberre bízva, hogy melyiket válassza, oh az ember sokkal oktalanabb, semmint ezt rá lehetne bízni ; — hanem rád nézve ki 'ételt teszek ez alkalommal, mivel másként jámbor- szivü e- bér vagy. Tehát megengedem, hogy tedd le itt a- 15 keresztedet, s helyette válaszd azt, a melyik tetszik. Jöns Péter széttekintett a mezőn, s a mint szemei hozzá , szoktak a szomorú félhomályhoz, látta, hogy a mező telistele van mindenféle szinü, nagyságú és fajú keresztekkel. De oly telistele, hogy a kerepesi temető töméntelen keresztjével ehhez a mezőhöz képest csak kis bokornak látszott. Emberünk kapott az engedélyen, letette keresztjét s hozzálátott a válogatáshoz. Mint említőnk, a keresztem színre, nagyságra, anyagra nézve különbözők voltak. Voltak ótt aranyos, ezüstös keresztek is : de tudta, hogy ezek nem illetik ötét, azért még C3ak rá se gondolt, hogy ezekből válasszon. Az angyal figyelmeztette, hogy ne sokat válogasson, mert az idő rövid, s nincs ideje egy emberrel annyit bajlódni. Mi lenne ö belőle, ha az emberek mind ily kényesek volnának. N • Bus Péter úgy gondolkodott, hogy inkább sokáig szem lélödik s aztán egyszerre választ, mint hogy valamennyit a mi kezeügyébe esik, mind sorba emelgesse. Jó angyal 1 — mondá — engedd meg, hogy okossággal járjak minden utamban. Én nekem nem keli a csillogás, mert én szegény ember vagyok; de azért van Ízlésem is, és az otrombát nem akarnám vállamra venni. Nekem ugyan nem kell sem márvány, sem arany, sem ezüst; megérem én a fával is, még pedig abból sem kell az ébenfa, sem a sittim, avagy bdelliom fa. Aztán — veté utána — nem is az aprajához nyúlok én, az maradjon az asszonyi rendnek és gyermeki nemnek, csakhogy ne legyen olyan ormótlan nagy, mint az elébbeni, — Ez jó lesz nekem, mondá — érintve egyet, a mint látom, hárfából van faiagva: a hárfa mindig kedves fám volt nekem, Megemelitette. Tán le van szögezve? Mozgatni próbálta. Meg sem mozdult. — Ne feledd, hogy nem a földi világban vagy.
