Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-28 / 25. szám
— 447 — Amannak neve : Erős. Emennek neve: Gyönge. Talá'kov.uak üdvözlik egymást, szóba állanak egymással. — Hejti Gvönge, jó bogy találkozunk. Dolgozzál nekem s én eltartalak. De hűséges légy. — Hejh erős, tarts el mgem s én dolgozom neked. De igazán szeress engem. * Egyik kéz belecsap a másikba, szent a kötés. Szeretet és hűség összebarátkoznak. Urasag és szolga támad. Lehet ez 1 Az öreg hajdú még azt hitté: ez a világ rendje. „ Támad azotinan Két fel*- v delem. Az eg\ik a tudás, a másik a szükség. Mind a kHtö örökké sugdos az Erősnek és a Gyöngének fülébe. Bujtogatja őket. Megszólal a Gyönge : — Hejh te Erős, te mm szeretsz igazán. Kössünk nj szerződést. ÍNekem jog is kell. Felmondás, megszabott munkaidő s több efféle. — Jól »an te Gyönge, U nem vagy hűséges, kössünk hát uj szerződést. Legyen jogod, elfogadom a felmondást, de megszabom a munkabélt: Megkötik az uj szeizödésT. Hatóság hitelesíti az aláírást. Az uiaság megszűnt, helyette munkaadó lesz. A 6zoJga is megszűnt, előáll a munkás. Szerződő egyenjogú felek ezentúl. •Csakhogy megint újabb veszedelem fenyeget. Az Erős nek tökeje van, a Gyönge pedig( sokaság. A töke is hatalom. Két hatalom pedig el nem lehet egymás mellett anél- kül, hogy meg ne mérkőzzék. Ki a hibás? Ki a hihásabb? Az egyiknél elfonyad a hűség, a másiknál elfonnyad a szeretet. Üres edény a jog, igazsággal és emberiséggel kell megtölteni. Földhöz vághatjátok, ha meg nem tölthetitek. Öreg hajdú — nincs már olyan szolga, a milyen te voltál. Ha van is: kevés van. De olyan uraság is kevés van már, a milyen a tied volt. Mi lesz a jövendő: ez az igazi titok, öreg hajdu, nem pedig az, a mit Biró Márton püspök könyvtárában a köny2 — 446 — ^ A fe — Igazad van, akárki voltál, a ki odaírtad ! Az öreg hajdú ez alatt ott állott a nyitott ajtóban. Kerberosz a pokol bejáratát, arkangyal a paradicsom ajtaját, Szent Péter a ntenyország kapuját nem őrzi oly gondo.an, mint a hogy az öreg hajdú vigyázott ránk és a kezünkre. Engem boszantott ez a nagy őrködés. Figyelmeztettem rá Szentirmayt. Ö csak mosolygott. Oda mentem az öreg hajdúhoz. — Mi van qreg még itt ezekben a szobákban! —, Könyvek, Írások. — Mi van azokban a könyvekben, írásokban ? — Azokban titkok vannak, uram. — Kendnek azokat Őriznie kell ! — Már csak megőrzőm, a mig tudom, hűséggel. Megkérdeztem, mi a lizetése? Elmondta. A lakáson kívül borhan, gabonában ráment a lizetése évenként valami száz forintra. Ezen kivül havonként vagy három forint s viselő és ünneplő hajdúmba.-> Kevés ez hallja kend. * — Megélek belőle tisztességesen. —, Hátha valaki más jobb szegödést adna ? — Az uraságomat csak el nem hagyom, a mig élek. — Hátha az nrasága elkergetné? v — Engem? Nem lehet az! Meg van az én becsületem ö előtte. — Jól van öreg Nyalka ! Kend még a régi világ maradéka, Kend még nem tudja; mitől reng a föld alattunk. Kend még nem azt mondja, munkaadó, hanem azt mondja : uraság. Kend még nem munkás, haném szolga. iKend még barom. Azt hiszi még, hogy a könyvekben és Írásokban vannak a titkok- Pedig a könyvek és Írások : a mult s a múltnak nincsen titka. A jövendő van tele titkokkal. Kend még a hűségről beszél! Ejh-hajh ez az igazi titok : a hűség. Ott húzódik a jól töltött országút. Két utas jár rajta. Szemközt mennek egymás felé s összetalálkoznak. Az egyik kerek hasú, lapos arca hervadt, bajusza kajla, járása csosza. — 442 palotába. Édes anyja volt már vagy nyolcvan esztendős, de a cirmos macska életkorát senki se tudta. Vén lehetett az istenadta, mert már nagyon mogorva volt, sohasem játszott, sőt még cirógatni se hagyta magát. Nagyravágyás azonban nem bántotta és semmiképen el nem bizakodott abban, hogy most palotában lakik. Élhetett volna tejjel, vajjal, mészárszékben tinóm hússal, baromliaprólékkal, körömfaladékkal, de ö csak megma- radt az egér mellett. Minden pincét, padlást összejárt, s minden nyavalyás egeret összefogdosott. Hiába ! így tanította az anyja kölyök korában, igy szokta meg a falun, a palota kedvéért ö már a maga szokásából ki nem tér. Ugyanez az erkölcse volt a felszemű kulcsáruö öreg édes anyjának. Ö is ehetett volna vadhúst, hideg halat, pástétomot mindennap, de csak megmaradt ö azért a burgonya, leves, gyönge csirke és köleskása mellett. Élt is töménytelen esztendeig s talán ma is él. Majomé asszonyom volt a neve. \ E nagy egyszerűség kibékité velük az óireg hajdút is. A kinek neve volt ,,Pái bácsi.“ így szciiitotta öt az egész város. Serdülő gyerek és öreg ember egyaránt öregnek.' Pálnak és bácsinak ismerte a század eleje óta. Ö szokott könyveket adni a könyvtálból Kisfaludy Sándornak is. Régi hajdu volt. Hajdú is, bopmester is, várnagy is, egy személyben. János püspök már az ötödik volt a püspökök sorában, a kit szolgált. Megbecsülte a püspököket, mivelhogy a szokás és tisztesség úgy kívánta, de egyébként ö minden püspököt csak jövevénynek tekintett, a ki ideig óráig szálló vendége ugyan a püspökségnek s aztán meghal vagy tovább megy s jön helyébe más. Egyik másik püspököt eltemette, Kopácsy elment prímásnak, Zichy gróf el szökött idegen országba, elmúlik majd János püspök is. De ő megmarad örökké, mert a püspöKség is megmarad, a várnagy is megmarad örökké. — 443 — Soha le nem tette díszruháját. Ezüst fehér zsinóros világos kék hu8zárruhája hozzá nőtt testéhez. Pongyolában nem látta senki soha. Voltak elvei. Elvei közé taitozott. hogy zsidó és asszonyszemély be ne tegye lábát a palotába. Az asszony csacska. Eljár a szája. A zsidó ellen nem tudott valami okos kifogást tenni. De az neki mindegy volt. Volt a költőnek egy kedves zsidaja. A neve volt : Scheiber Jakab. Ez hordta a költő leveleit Pefetre s ettől küldte pénzeit is ide amoda. Ez hordta a csomagokat is. Szegedy Róza előkelő úrnő volt haláláig. Öltözködésében is a vidékbeli úrnők minta képe. Pesti és bécsi megbízásait csak Scheiber Jakab tudta igazán végezni. Azt hiszem, maradékai most is élnek a vidéken. A költő egyszer szöllejébe megy. A kapu mellett lócán üldögél Pál bácsi. Benéz a költő a könyvtárba, kiválaszt egy,könyvet s azt mondja Pál bácsinak, vagy maga* val viszi a könyvet, vagy elküld érte valakit. Másnap Scheibert -Takabot kérte meg, a kinek arra vezetett ulja, hozza el a könyvet, Pál bácsi nem adta a zsidó kezébe; a költö e miatt összemoidiázta. Mit gondol a tekintetes ni? Szent István királyunk alapított minket, hogyan adhatnám zsidó kezébe a szent királynak könyvét ? Pál bácsi szentül meg volt győződve, hogy öt magát is Szent István rendelte oda s a könyvtár valamennyi könyvét maga szent István szedte össze a könyvárusnál. Még a komáromi kalendáriumot is. Olvasni természetesen nem tudott az öreg. Ezt a könyvtárt néztük meg másnap mi is. De minket nem a^Pál bácsi kisért, hanem a „Nyalka bácsi.“ Ez is hajdú volt s ez is öreg legény. Torzonborz hófehér hajával de egy szál se hiányzott még. Hőfehér bajasza kémé»
