Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-21 / 24. szám

— 435 —

A német meg se állt Écsig. kegyetlen hazug panasz- •szál beáztatta nein is Mária asszonyt, hanem Kisfaludy László "uramát.

Árpád apánk hét rezére közül való volt Szabolcs vezér Ennek a fia volt az a Csák,, a kitől a Kisfaludiak származnak. Szabolcs vezértől kezdve Kisfaludy Lászlóig sok szép ■birtokot összegyűjtöttek. De mire a paplanjára s kiváltképea * pendely ára kikerült s Kisfaludy László a hóhér pallósától megmenekült : akkorra maróit is* nem.=,ís valami a sok várból és Uradalomból. '* •

A várakból legalább egy sé maradt”

Hanem mikor Kisfaludy László urainj a sok hercehurcából megszabadult: átölelte-szerelmes hitvesét Mária asz- szonyt mind a két kezével, megcsókolta mind a két piros orcát bajuszos szájával, s talán még valami könyet vagy mit is törölt ki a szeméből.

— Most már ugyan semmink sinco aranyos lelkem, asszony feleségem, de mégis csak úgy volt jó, a hogy te -cselekedted.

Noshát a költőnek, mikor jó kedve volt, ugyancsak hallania kellett, miként pusztult el az ősi birtok paplan miatt pendely miatt.

Ha jó kedve volt, vidáman el is hallgatta. Ha pedig rossz kedve volt, nem is volt tanácsos előtte ezt a dolgot pajkosan előhozni.

Volt a költőnek egy sajátságos baleszméje. Mindig attól félt, vele is megtörténhetik, hogy elevenen temetik el.

E baleszmének története van.

Élt 1750 körül Téthen; Gy orra egy ében.' egy előkelő gazdag nemes urnö. Nevét elfeledtem. Vagy Noszlopyné, vagy Kisfaludyné, vagy Gyapayné volt : ugyjrémlik előttem. Csak annyit tudok biztosan, hogy egy Veszprém megyei egy kori jóbarátomnak s birtokos társamnak öreg anyja volt E barátom neve Noszlopy Tamás. Nálam idősebb volt s már nem is él. A1 ki az ö családi leszármazását ismeri, Théten pedig jól ismerhetik: az rájön ama gazdag nemes urnö nevére.

A L VKATLAN PALOTA.

Mire a Kisfa ly házat ■ megnéztük : lenyugodott a. nap. Talán fél óráig étálgattunk még a városban s azután leültünk a gazdag es ebédhez.

Késő éjszakád eszélgettünk komoly tárgyakról nagy vidámsággal. Beszélgetésünk tárgyai: a régi kastély, a gazdag süeaeghi festő s a Bakonyerdő, a mikor még benne a mammuth lakott.

A régi kastély a püspöki székház, melynek lakói é vendégei voltunk.

Kapuszinje alatt falbavert szegen mammuthesont lóg egy kócmadzagou. Valami forgócsont vagy lapocka darab. Sümeghi határban találták : földünk öslakóival még akkor nem voltak a tudósok közeli ismerősök. A köznép ma sem az. A köznép ma is azt hiszi, hogy az a csont valami óriás embernek a csontja. Vagy valami csodatevő szentté. Talán Szent Miklósnak térdkalácsa, Sehol se lesz annak jobb helye mind a ^’püspöki palotában. Oda adták be s ott akasztották fel a kapuszin alatt. Vén asszonyok, csacska emberek sokat tudnak arról a csontról mesélni.

Nagyon kegyes, istenfélő öreg asszonynak volt egyetlen egy szép leánya. Szép leánynak szolgalegény volt a azé* retöje. Csakhogy az öreg asszonynak vagyona is volt, a

\

I

— 434 ä kütyáhitünél is. Ez a kétszáz török rabért még . többet- követelt.

Még akkor telt a várakból és uradalmakból.

Csakhogy a német azt is követelte, hogy ha» az' esztergomi basának oda adja a paplanjai, neki adja oda a pendelyét. v

Az asszony megígérte. De- csak akkorra, a mikor a* basával végezCsakhogy ez az asszony nemcsak Kisfaludyné volt. 0* Szarvaskendi Sibrik sarjadék is volt, a kivel összetűzni nem volt tanácsos.

Kisfaludy László uram kiszabadult, de a tizenkét paplan odalett.

Mi lett a pendelybyel ?

Mária asszony magához rendelte a várkapitányt Kisfaladra, Sopron vármegyébe. Férjét elküldte valahová.

Megvendégelte a várkapitányt, a hogy magyar nemes^ asszonyhozjllik. És szó nélKül várta, mikor hozakodik el.c> a várkapitány a pendelylyel.

Előhozakodott, mihelyt a bor kissé a fejébe szállt.

Mária asszony erre is készen volt.

Eléje tartott tizenkét szép hófehér pendelyt. Magar fonta a fonalát, maga fejéritette a vásznát, maga hímezte^ ékes virágát. Elfogadja e a Démet?

Nem'fogadta el. Olyan pondelyt kért, a melyik már volt egyszer Mária asszony harmattestén. Olyat is kapott.

Csakhogy előbb Mária asszony intésére elöugrott egy csomó nemes ifjú, a várkapitányt és kísérőit leverte, s a kapitány kezét gúzsba kötötte.

—> Az én pendelyemvt akarod német? Nesze !

Előhoztak egy rongyos pendelyt, ráadták a várkapitányra, egy cafatos fökötöt a fejéte kötöttek s úgy küldték, be Győr várába.

Megérdemelte.

Csakhogy ez a pendely több várat és uradalmat nyel* el, mint a tizenkét papfen. ' '

— 439 —

leányra gazdag legény is szemet vtíett, szolgalegénynek: hátul volt a helye.

Az öreg asszonynak azonban csuz rágódott a könyö* kébe. Se söpörni, se tésztát gyúrni rém tudott, de még: csak az olvasót pörgetni se. Nagy baj ez. Adott gyertyát a a templomnak ; elment bucsujárni Kisczelbé, Szent László- Egyházra ; imádkozott, fohászkodott Létszámra : mind nenp használt semmit. Testi fájdalmai is nagyok voltak.

Oda ment hozzá a szolgalegény. Megvigasztalta, meg cirógatta, könyökét megtapogatta s megígérte, hogy hoz; neki ereklyecsontot, tegye a feje alá. meggyógyul, de adja neki a lányát feleségül. - .

Ravasz a legény, babonás az öreg asszony. A lánya is*, csak arra Kérte, tegyen meg mindent, hogy a csuz takarod1 jék ki a könyökéből. Meglett az alku. A szolgalegény tudta* már, hol kandikál ki a csont az omlásból, kivette onnan s- vitte az öreg asszonyhoz. Akkora darab volt, mint egy tulipános láda. Mindjárt elhitte az öreg asszsny, hogy ilyen csontja nem is lehet másnak, csak előkelő rangú csodatévö^ szentnek. Bizonyosan meg is gyógyult tőié.

Ilyen bolondságokat beszélnek erről a nagy csontról.

Másfél száz esztendős régi palota, száz esztendő óta* már senki sem lakja. Mióta Koller püspök fölépítette a vesz. prémi palotát : azóta a veszprémi püspök csak bérmáláskor látogatja meg elődeinek sümeghi palotáját. »*•Letarolt erdő, fogatlan száj, elpusztult család, elfásult, szív, uzsorás emberek lelke, lakatlan palota ; miu© rideg; látvány !

A puszta vár ott a bérc tetején nem olyan kietlen«

A romnak van szépsége. Tetötlen falak, merész oszlopok, dxiledék kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriási nyílásai, vihar süvöltése g nyílásokon, forgószél tánca a filromok között, vércse bagoly a falak odúiban* vadvirágnak hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt *z eh múlás és mégis élet mindenütt. Emlékek a múltból, szájról-