Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-21 / 24. szám

• «

/

/

— 437 —

—„ Uszítsátok rá a kutyákat!

Szét fogadtak 9 a kutyákat rá élesztették, rá hajszolták a kísérteire.

Csakhogy a kutya nem babonás. A ku<ya megismeri* az ö jó uraasszonyát életben is, halálban is.

Úgy rohantak az úrnőre, mint a du vadak, de a mikor- hozzáértek: kezét nyalták, hozzá dőrgölöztefc, jó szívvel üdvözölték^ Mintha mondták volna :

— Hozott isten haza a föld alól!

így menekült meg az urnö s azután élt is még egy darabig.

Ez az eset Kisfaludy Sándor születése ideje körül történt. Sok éven át erről beszéltek három-négy vármegyében.- S ez annyira megnyomta a gyermek elméjét, hogy a költő,, mikor végrendeletet csinált, azt xeüdelte, hogy szivét, azt a melegen érző szivet szúrják keresztül és csak úgy temessék, föld alá.

Átszurták-e a holt költő szivét : nem tudom. A vég- rendelet, melyben ezt meghagyta, még Szegedy Róza életében 1880 előtt kelt. A költő még azután sokáig élt.

— 440 —-szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet és an. -dalgó érzések széppé teszik a .puszta várat.

Hiszen az öreg asszony is szép ; ezüst hajával, fényes zemeivel, arcának szabályos redöivel, halk hangjával szelíd rlfeszédével, a mikor ott ül zsőlyeszőkén s unokái körül veszik s nagy zsivajjal játszanak körülötte. Fia lánya is oda- -oda megy hozzá s megcsókolja vagy a kezét, vagy a homlokát.

—, Édes kedves jó anyánk !

De nézzétek meg a delnőt, a kit nem látogat senki.

Arca szép, szeme ragyog, piperéje tökéletes, szobája virágos, de szive nincs Szerelme csak hivalkodás, szava •csak csalfaság. Társalgásából hiányzik a lélek, nem hiány zik a számítás. Megcsalta azokat, a kik imádták. Szelleme fütetlen fényes terem hideg télben. Gyermekei nincsenek. Nincs, a ki szeresse, s nincs a kit szeressen.

Ilyan a nagyúri palota, a melynek nincs lakója." Ilyen jolt a mi tanyánk.

Földszinten, emezen húsz harminc szoba és terem egy végben. Mindegyik tele bútorral és képpel, kényelemmel és napsugárral.

S tele hidegséggel Még nyáron is borzongat benne a jhideg. '

Nil ics lakója. A ki örömmel tanyázzék benne, a ki -édes szeretettel fogadja vendégét. Hiányzik belőle az életnek illata, a léleknek melegsége.

Termei konganak, mintha üresek volnának. Falak, padlók, szőnyegek ódon szaggal telvék. Még Jegyet se találsz. -Még a pók se szövögeti hálóját a szögletekben. Mintha barlangba v< Inál : úgy érzed magad a gazdátlan palotában.

Ott vannak a püspökök arcképei a falakon.

A hatalmas Rozgonyiab, akik szentek voltak az Isten -előtt s kemény hadvezérek az ellenség előtt, Kőnyjük hűl* lőtt az oltáron, vérük a csatatéren s, jobb szerették az országot mint a mennyországot. . ,, »

Ott a dacos főpap, a, ki .kardot-kötött a püspöki pa* lást fölé 8 vitéz hadainak élén maga rohanta meg a szóm- 436 —

Az úrnő megöregedett, meghalt, eltemették. Aranyion?- cot éettek a nyakára, aranygyűrűket az ujjára, arany kösöm tyűket a kezére, aranyos mentét hideg tetemére. így rendelte^ ő maga. Maradékai szót fogadtak.

Tél volt, hó volt, hideg volt mikor eltemették.

A közönség láttn a holton a nyitott koporsóban® sok kincset.

Egy két rossz ember összebeszélt s éjjel kiment a temetőbe, fölásta a sirt s megakarta rabolni a halottat.

De a halott nem volt halott. A zajra fölébredt, a Mi degre fölélekt s mikor a koporsót főinyitották, felütiFelült, nagyot ásított s azt mondta :

— Köszönöm jó emberek! 5.

De a jó emberek holtra rémültek. Se szólni, se mozdulni nem tudtak. A szegény öreg úrnőnek magának ^kellett a sírból kijönni, ruháját rendbe hozni s haza ballagni a faluba. A rossz emberek, mikor magukhoz tértek, közel se mertek hozzá menni.

Haza megy az öreg urnö és bekopogtat a cselédlakás ablakán.

A cselédek főiébrednek, kinéznek s íme látják a halót tat halotti ruhájában, a hogy délután eltemették. A tele- hold épen rá sütött s a hó is világított. Jól látták, jól meg: ismerték.

Rémületében eszét vesztette valamennyi. Kezüket ^tördelték, hányták magnkra a keresztet és sopánkodtak aX iif galmas istenhez. De segíteni egjÉÉ. ee mozdult.

Az úrnő kardos asszony volt életében.

— Keljetek fel gézengúzok! Neip látjátok, hojy meg vesz az isten hidag^? Nyissewk ki h£nar a kastély ajtaját t

Igaz, hogy a lÉ$ottal^|t aqtn szokás vidám! bőségéé ruhában eltemetik >

De azért a navalyés cseléd^, nem mozdulnak.

Kisértet! Kiséstet!- Utóbb is agy félig itta«- öreg «(leléd bolond észszel az mondja -}

— 433 Egyéb balesete is volt, kivált öreg korában.

Épen hetven éves korában 18-iUben karácsony előtt Keszthelyre akart bemenni. Szántó körül a hajnali szürkületben fekete kutya ugrott ki az árokból a lovak előtt. A lovak megijedtek, megvadultak s tüskön-bokron át vitték a kocsit. Feldülés lett a vége s a költőnek térdkalácsa s váll- csontja eltörött. Pár hónapig Őrizte a szobát de tökéletesen kigyógyult.

Súlyosabb volt az az esete, melyről Kossuth Lajost ®iaga értesítette.

Soralyai szölejébn ment, hova borvevöt várt. Március lOike volt ; erős, hideg szél támadt, cselédjeivel együtt át hűlt s hatalmas hurutot kapott lázzal. Cselédjei lefeküdtek, a költő azonban, a hajdani katona azonban keményen állen állt s eszeágában se volt lefeküdni. Sőt talán még legény- kedett. No hiszen, megrohanta öt napi legénykedés után •olyan láz, hogy tizenhárom napig egy percnyit se aludt s vizűéi egyéb nem fordult meg szájában. Még se gyöngült el valami nagyon. Pedig ez az eset 72 éves korában, 1844 ben történt/

Hogy ilyen férfi eltudott bánni szent Spiridionnal ; nem lehet csodálni.

Őseire büszke volt.

Volt egy őse Kisfaludy László tábornok, Győr várának s városának hadi kormányzója, a törökök elfogták s nehéz vasat tettek kezére, lábára s Esztergomban föjd alatt .sötétben tartották.

Volt gondjuk rá, hogy erről .feleségét is értesítsék. Szarvaskendi Sibrik Márta volt. a feleség. Szerette urát •életre-haIáira, kész volt érte minden áldozatra.

A török váltságdíjul nyolcezer forintot, kétszáz török .rabot, kétszáz kősót és tizenkét paplant kötött ki.

Az asszonynak nem volt török rabja, hanem volt a " győri -német; várkapitánynak, . .ettől kellet^ rabot venni. Ez pedig^rosszabb volt, mint a pogány; istentelenebb volt még