Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-14 / 23. szám
««■ki f '; íf *\í r :r- .. ,k A tulajdonképeni gyűlés 12én dél- előtt 9 órakor nyilvános istenitisztelettel kezdődött, amikor is nt. Csutoros Elek egyházmegyei elnök kérte a jelenvoltakra Isten áldását, majd a gyűlést megnj’itottnak nyil vánitotta. Az egyházi küldöttek megbízó le veleik bemutatása után kitűnt, hogy a fentebb emlitett egyházi kiküldőt teken kívül megjelentek még a loraini, toledoi és homesteadi egy házak kiküldöttei is. A homesteadi és johnstowni lelkészek kimentették elmaradásukat, SoutBend még nem kapta meg megbízó levelét, mihelyt azonban ezt megnyeri, azonnal csat- lakozike A szintén meghívott brid geporti egyház lelkésze nem csatlakozhat, mivel nagy az ö és az egyházmegye többi egyházai között a távol- ság>- s igy a gyűléseket úgy sem látogathatná. Ajánlja, hogy három egyházmegye szerveztessék g Bridgeport, South Norwalk és Trenton alkossanak egy egyházmegyét. Ez ajánlatot a közgyűlés nem ta lálja elfogadhatónak, mig ellenben a bridgeporti egyház anyagi helyzetét olyannak ismén, hogy a távolságból folyó útiköltség t*rüe nem lehet igazi akadálya a csatlakozásnak. Ez okból megkeresi az egyházmegye a bridgeporti magyar ref. egyház ház felettes hatóságát, hogy bocsás sa el a bridgeporti egyházat kebelé böl és szólítsa fel a magyar egyházmegyéhez való csatlakozásra, mivel az ellenőrzés ily formán jobban eszközölhető. Vájó Sándor elválasztott tientoni lelkész megválasztásai az egyház ' megye megerősíti s öt a newyorki / magyar egyházmegye elnöke elbocsátó levele alapján egyházmegyénk be bekebelezi. Az eleanori és daytoni egyházak szintén felvétetnek lelkészeikkel együtt.' Ezután felolvastatott az egyházmegyei jegyző évi jelentése, melyet egész terjedelmében itt közlünk : JELENTÉSE Ludmán Sándor egyházmegyei jegy zönek az ,, Északamerikai Egyesült államokbeli ref. egyház magyar egyházmegyéje 1906. évi junius hó 12én Clevelandban tartandó évi közgyűléséhez. Nagytiszteletü Elnök Ur ! edves Testverek ! A föld kerekségén lakó emberiségnek sokféle vallásai — nagyobb részben már a kér. vallás létrejőve tele előtt — elég kézzel foghatólag izonyitják, hogy az ember önmagától fölismerte önmagában, a gondolkozni, érezni és akarni tudó hatalmat, a mely öt hasonlíthatatlanul megkülönbözteti a föld minden más teremtményeitől, E tehetség; ez erő, e hatalom, a lélek dicséretére legyen mondva, önbecoének érzetében foly vást felibe törekedett emelkedni a világnak ; sohasem tudott megnyugodni az élet rövid múlandó voltában, a világi szenvedésekben, és főként azok legsötétebbikében : a halálban sem. Ha semmi más nem pecsételte volna is meg a Jézus tudományának az igazságát, öröktől fogva való isteni eredetét : bizonyítja ezt az utolérketlen világosság, és páratlan biztos kéz, melylyel az emberi lélek legmélyébe nyúlt és annak legfontosabb kérdéseit, legdrágább vágyait olyan páratlan Tisztaságban,olyan megrázó valódiságban állította szemünk elé; és e vágyak, e kérdések miDdenikére olyan hibátlan, olyan felséges harmóniában adott feleletet hogy tudományának remek alkot1 mányánavilág minden bölcsessége nem tudott és hem tud soha tökéletesíteni, csak rontani. Jézus tudományának csúcspontja, célja, a miért öveit szüntelen imád- koztatja : Isten országának megvalósítása a világban, hogy az ember ez országban felibe emelkedjék a a múló világnak; diadalt arasson a világ felett, diadalt annak legnagyobb szenvedésein, még a halálon is. Mert ez ország polgárjoga nem más, mint az örökélet ! Mert örökké való Atyának csak örökké való gyér mekei lehetnek. Mert ez ország polgárai jól. ismerik, ennélfogva édes atyjoknak nevezik ez ország királyát, a kinek szivére olyan gyermeki bizalommal hajthatják le fejőket életök legiszonyúbb percében is, miként a gyermek atyja te déré ; bizalommal, mert jól ismerik az a szerető szivet és azért szólanak igy : „ez pedig az örökélet, hogy Tégedet egyedül ismerjenek lenni igaz Istennek. és a kit elbocsátottál, a Jézus Krisztust.“ Ezek azok, a kikAtyjok szivének dobogását hallgatva, nem (ismernek más törvényt, egyedül a szeretetet, és ez érzelemmel szivünkben a világ minden törvénykönyvei uel nagyobbak ö>k. Ezek azok, a kik Atyjoknak kebelén élve, Atyjokkal és egymással egyek a szeretetben, mert ezek azok, a kikért Jézus halá la előtt könyörög, hogy : ,,mindnyá jan egyek legyenek, mikép Te Atyám én bennem, és én Te benned, hogy ök is mi bennünk egyek legyenek, hogy élhigyje a világ, hogy én Tetöled bocsáttattam E tudomány épületének oszlopii az égig érnek. Ivezetei egy központba futva, egy ragyogó koronát tartanak, a melyen ez a felirat áll : Isten országa. E koronán a legdrágább kö neve : örökélet. Ez épület nek hasonlithatlan fényt, és örök meleget saját éltető levegője : a sze retet ád. E páratlanul fényes épü letre tekintve mondja Jézus egyik hitetlen életirója, Renán : „Ne félj, hogy a Te törekvéseid épülete egy hiba miatt összeomoljon. Te oly mértékben szegletköve lettél az emberiségnek, hogy a Te nevedet abból kiragadni annyit tenne, mint azt alapjában megrázkódtatni !“ Az embert ez országba vezérelni, meggyőzni a világot arról, hogy ez ország isteni eredetű, mert alapitója istentől küldetett, tehát Isten or szágának megvalósítása e világban, ez célja minden keresztyén egyháznak. Ez a célja a protestáns egyház nafc is. Látni való, hogy ezen lelki, láthatatlan és mégis valósággal létező ország semmiféle látható gyarló földi egyházzal nem egy és ugyanaz A földi egyházak csak vezérek ez ország felé. Ilyen vezér ez ország, Isten országa felé, a mi egyházunk, a kér. anyaszentegyházj a mely a mi feltétlen meggyőződésünk, a mi rendíthetetlen hitünk szerint Isten országát legjobban felismeri, és annak eljövetelére, megvalósítására acél felséges voltához legméltóbb, legnemesebb, legmegbízhatóbb, tehát legelfogadhatóbb eszközt: ajánlja, azt az eszközt, a melyet maga a megváltó ajánlott s a mely egyház *ppen ez eszközénél fogva legtisztábban tünteti fel a világ előtt Isten országát úgy tudományban, mint életben. A midőn tehát mi, mint ezen egyház munkásai, Isten országa ügyének harcosai, kezünket az eke szarván tartva, összegyűltünk most, hogy az első darab esztendei sáfár- kodásunkról, mint az itt, a messze idegenben szétszórtan Jevö csontok összeszedésére és együttartására hivatottak. számot adjunk, nem tehetjük, hogy vissza ne tekintsünk azokra, a melyek a hátnnk mögött vannak. De ha visszatekintünk a múltra, attól ne lelkesítő erőt várjunk, mint inkább okulást. A múlt inkább tanít, mint lelkesít ; mert azok, a melyek a hátunk mögött vannak, inkább elcsüggesztenek mint fellelkesitenek. Elcsüggesztenek, mert ott látjük az egymást meg nem értést, fá jdalonr sokszor a sze- retetlenséget is, a mely eredményezhette azt csupán, hogy mi, ideszakad tak nem maradhattunk meg együtt, hanem — mintha kihalt volna keblünkből az összetartozandóság szent érzelme is — előbb két, majd az idők folyamán három csoportva oszlottunk, szakadtunk szét. De ne szakgassuk fel ezeket a fájó sebeket ! Nem! Hanem erős hittel, lelkűnkben az élő Krisztus.- sál nézzünk előre s úgy érezvén.,, hogy csendes lélekkel és nem köny nyezö szemekkel tekinthetünk vissza elmúlt egyházmegyei — darab — esztendőnk lefolyására ; uj erőt, uj. szivet önt belénk egyházi életünk fellendülésének, újjászületésének bizónyos reménysége! Szolgatársak ! Testvérek az Urban ! Egyházmegyénk ezen első évi gyűlésén az elmúlt évi jelentésemet rövidre összefoglalva a következőkben terjesztem elő : Az 1905. december 12én Pittsburg- ban tartott egyházmegye alakitó gyűlésen beteljesittetvén végre egy TÁRCA. Erdössy Andor. ELBESZÉLÉS A GÁLyAKABSlG IDEJÉBŐL. irt'a : IP. Tóth. T áncs. 17 (Folytatás.) így a hatalmas miniszter hatalma megdőlvén, a jezsuiták szabadon lélegzhettek újra; nem is késtek a foglyokat útra indítani. E szomorú hir bejárta az országot s eljutott az Pozsonytól a márama- rosi bércekig, Lipótvártól az eperjesi vértörvényszékig. Andor gyámszülei és jegyese is megtudták, hogy az ö fiók is fogva van. Erzsiké vigasz talására atyjának minden érveit elÖ kellett venni ; mégis vigasztalhatatlan maradt. Matkó és családja a KŐbb üldözései elöl Bedöházáról Pálfalvára, egy kis szamosparti hely eégbe menekült at ottani lelkészhez, egykori tanulótársához. Itt éldegél tek szerényen. Itt hallották a leverő hirt, hogy a magyar urakat Bécsuj helyen lefejezték, birtokaikat elfog lalták ; hogy Széchy Máriát kolostorba zárták ; hogy Kobb generális karóba huzatja, felnégyelteti a buj- doklő magyar nemeseket ; hogy a lutheránus és kálvinista papokat el fogdosták, elitélték s keserves bőr tönben kínozzák. Végre egy este egy menekülő fiatal lelkész nyitott be hozzájok álruhában, aki Lipótváron volt. Ez elmondá a rablelkészek nyomorúságait, kínzásait. Elmondá az Ignác Dapi vérengzést, melynek szemtanúja volt, A foglyokat név szerint ismerte, csak egy fiatalt nem a ki nem régen Bécsböi kisértetett oda s a kiben — elbeszélése után — Andorra ismertek. Azt is megtudta és elmondta, hogy Nápolyba fogják őket szállítani gályarabságra. Hajmeresztő dolgokat beszélt ez ifjú a jezsuiták kegyetlenkedéseiről. Elmondá, hogy Selyéröl (Nyitra- megye) a ref. lelkészt családostól a szekérre rakva, dobszó mellett szállították ki a határból, folytonosan kiabálva : „Haj, haj, Kálvin ki a városból.“ Szintén Nyitramegyében Miaván történt, hogy azon protestánsok közül, kiket erőszakkal hurcoltak ti templomba, egy, midőn a plébános a szájába akarta tenni az ostyát, igy kiáltott fel : „Páter, az Istenre esküszöm, hogy ha belém tömöd, leha rapom az ujjadat!“ Ugyanott itta- sokat is erőltettek a comnmnióra. Komárommegyében Száki János ejdi ref. lelkészt kegyetlenül kivé gezfcék; a jelen levő jezsuita a szerencsétlennek a hóhér által leborotvált fejére olvasztott ónot öntetett, ezt mondván : ,,tölts rá az ö fejére szent olajat, mert méltó ö ilyen drága kenetre ;“ azután szurokba, kénybe és viaszba mártott vászonba göngyölgette és megégette, feleségének pedig fejét vétette. Ez időtől fogva Erzsiké félre vonult, magába zárkózott lett, tervez getett, S egy nap atyja azon vette észre, hogy a térképen keresget valamit. Atyja szelíden megsimogatá s kérdé : mit keres t Erzsiké bevallá, hogy Pozsonyt meg Lipótvárát keresi. Atyja megmutató neki a helyeket. Azután azt kérdi Erzsiké: vájjon merre fogják azokat a szerény lelkészeket vinni a a nápolyi gályákra ? — Azt nem lehet tudni, gyermekem. Ha a legrövidebb utat választják, akkor erre : Bruckon, Q-rácon és Laibachon keresztül . az ádriai tengerhez fognak menni, a hol hajóra ülve, tengeren mehetnének egész Nápolyig. Erzsiké nagy figyelemmel hallgatta atyja magyarázatát s egész nap a földabrosz mellett ült; azután minden nagyobb város nevét, mely Li- pótvárig és onnan Nápolyig vezetett: följegyzé magának s ez utveze- töt jól eltette. Mindezeket pedig azért cselekedte a leány, mert feltette magában, hogy jegyesét a világ végén is felkeresi és kiszabadítja a fogságból. Egy estve, mikor már mindenki aludt, bepakolta kis batyuját, eltette pénzes erszényét s elővette a Bibliát és aláhúzta e sorokat: m: i mm
