Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-31 / 21. szám
— 415 — Minden hely betöltve, minden asszony lefoglalva, minden pénz ostrom alatt. De pártjának mégis lenni kell. A ki emelje, a ki dicsérje, a ki tőle várjon, tőle reméljen. Kikeres tehát magának egy elvet. Van a lexikonokban elég. Jó vagy rossz az az elv: nem kérdés. Okos ember nem válogat. A tömeg se válogat. A rablás is dicső elv, ha alkalmas pártja van. A; királyok elve rendszerint rablás és gyilkolás, csak hamis néven hirdetik. A királyok azért mégis dicsők és szentek,, fölségesek és kegyeltesek, mert pártjuk igy hirdeti. Egy elv : akármilyen. Egy zászló : üde szinek s r^jta az elv. Féríiak, kik összeszövetkeznek. Hiilap, mely hazudik és harsog. Készen a politikai párt. Az elvre nemcsak azért van szükség. Hanem azért is. hogy legyen mit áruba bocsátani. Egy átvezetett pártért, égy elárult elvért sokat adnak a vezéreknek. Gyakran dicsőség is az árulás.. A történet ráfogja az; elvnek árusára, hogy bölcs ember, mert öntudatosan felismerte a viszonyok változását, az ország életbevágó szükségeit. S mindig ez az eset, ha a vezért egész tábora követi az árulásban. Akkor a vezér is bölcs és dicső s a pártja is az. Akkor az lesz az áruló, a ki híven, becsülettel, de elszigetelten megmarad elve és meggyőződése mellett-. Ilyen a hitvány korszak alkotmánya. Él e még kend Farkas József? Ha meghalt kend: azt jól tette kend. A kend két jelöltje ugyao egyaránt derék ember volt, noha mind a kettő miniszter volt, de azért kendnek mégis- igaza volt, a mikor nem a pártot nézte, hanem az embert. Ha sokáig élt volna kend, de sok gazembert látott volna kend a hü pártember dicsöíégének hgmis leple alatt. — 410 — német az eset után hét esztendő múlva. Békesség volt az országban, kifáradt a nemzet, nem volt többé magyar sereg, kényekedve szerint pusztíthatott az idegen. Tüzet vetett a vár tetejére. Leégette a palotát, a tornyot, a várörség tanyáit. Azután aknákat fúrt a falak alá; az aknákat megtöltötte puskaporral s levegőbe robbantotta az egész vámt. A kapu elejét csákánynyal és feszitövasak- kai felturatta, a föl várba vezető utat négy helye kérész tül árkoltatta, a vár déli és napkeleti oldalán viruló erdőt fölgynjtotta. Kegyetlenül e'pusztította mindent. Még a kápolna sírboltjában nyugvó holttesteknek se kegyelmezett. Kiszórta, tűzbe hányta azokat is s a hamvakat le az Eger patak völgyébe szélnek eresztette. A várkaputól balra volt a Gyulaffy lányok virágo» kertje. Bársony kezek, gyöngéd szivek ültették s ápolták virágait. Durva osztrák katona ezt a kertet is eltaposta. Kihalt a Gyulaffy család, többé föl nem támad. Borait szél hordja, eke szántja, sirbolt őrzi; erdő, berek, pázsit borítja. Emléke a történet mohos lapjain, a költő lantján s- a hazafi szivekben. Ledőlt ősi vára. Falának kövei szanaszét a hegy ormán s a völgy fenekén. Bakony felöl, Dobos erdő magasáról oda oda nyargal az őszi szél és süvöltő hangon kérdezi: hol van Csobáncz vára? Hol van büszke tornya? Hol van szél- forgója ? Hol van csikorgója? Hol vannak lakói! Hol van mod a várnagy torzonborz bajuszával, gerezdes buzogányával? Kérdezi, kérdezi, de n-ru felel senki az őszi szélnek. Csak nehány darab falrom, bástyapad, egykori ajtónak, ab- lakuak szakadékos nyílása felelhetne,Lde csak zugás, mor- mogás minden felelete. * Gyulaffy leányok, Gyulaffy menyecskék piros arcza, hollófürtje, égő szeme, selyemkeze, szerető szive, hova let- tek? István ur felesége, a sudár Rozgonyi- Dóia, a kinek. Hollós Mátyás király csókolgatta kezét?“László ur felesége,- a büszke Forgách Margit, a ki testvérét, a nagyváradi püspököt is magával vitte pártütönek? És a szőke Széchy — 414 — párthoz tartozik ugyan, erős is a meggyőződése, de már a mikor törvényhozót kell választani, nem arra néz, hogy egyik másik jelölt milyen párti, hanem arra néz, hogy ö kit tart alkalmas embernek, melyiket tartja alkalmasabbnak, képe sebbnek. A. melyik az ö paraszt esze szerint jobban megfelel az ország dolgának : ö arra szavaz. Furcsa ez a paraszt ész. Volt harmincz év előtt egy képviselő : Kuhinka István. Többször választották meg, mindig ellenjelölt nélkül. Egyik választásnál megint csak maga volt a jelölt. Parasztküldöttség megy hozzá. A szónok azt mondja neki : — Nagyságos uram, megint választunk, de nagyságos uram, megint csak maga a jelölt egyedül. Te.sék nekünk megmondani, hogyan választhassuk mi egyből 1 Egyből bizony nem lehet választani. Legalább két ember kell ahhoz, hogy választani lehessen. Erre valók a pártok. De a gyulakeszi paraszt sejti, hogy a törvényt nem a pártok, hanem egyes emberek alkotják s az országot se a pártok, hanem egyes emberek kormányozzák. Az meg már nemcsak sejti, hanem igen jól tudja is, hogy a derék ember akármilyen párti, jobb törvényt hoz és jobban kormányoz, mint a nem derék ember, legyen ez bár akármilyen párti. De hát hoey készülnek a pártok ? Erre a kérdésre a paraszt nem tud, az államférfi pedig nem akar megfelelni. Nagy korszak nagy párokat, hitvány korszak hitvány pártokat szül. Beszéljünk a hitvány korszakokról. A legtöbb nemzedék csak ilyeneket ismer. Nagy korszakot csak kevés nemzedék tud alkotni. Akad erős akaratú ember. Nagy dicsvágya vagy önző célja van- Pénzt, asszonyt vagy bosszút akar. Párt nélkül célját el nem érheti. A királynak mindig van pártja, oda akadály nélkül osatlakozhatik. Csatlakozik is a legtöbb. Néha., azonban ez a párt neki nem 'alkalmas. — — 411 — Katalin, a ki itt töltötte méze? heteit, mielőtt ifjú férjével elment volna apósához Erdélyországba? Hát a lányok? A szép Gyulaffy Sára, a kiért, két ger.sei Pethö gyerek majd megölte egymást s utóbb se lett egyiké se? Hát Fruzsiuka, a kit Homonnai Drugeth Gábor vitt el lengyel szélre, a ki többé soha se látta CsobánczW- de meghagyta mindenkinek, hogy holttestét oda vigyék vissza ? ,/Miért vigyünk oda aranyos lelkem?” „Mert én még látni akarom, s ha oda visztek, halottao is látom.“ Hát Gyulaffy Róza, a kinek szive meghasadt, mert jegyesét holtnak hitte? Hangzik e még a hegy az ö jajsza- vától? Pereg e még forró könyje, a mikor a vár ablakából el messze néz a völgyeken s nem látja mátkáját? Elmúlássá lett életük, porrá harmattestük, dallá, fele' déssé emlékezetük. Csak Kisfaludy lantján szól még róluk a hang, gyöngén és édesen, mint az őszi bogár hangja. De virágos kertjük megmaradt. Ott van most is régi helyén. Lőpor robbanása, csá káuy kemény ütése, vad német katona durva lábnyoma kétszáz esztendőnek enyészete le nem törte a Gyulaffy le ányok virágait. Zsálya, levendula, piros szegfű, fehér szegfű, pünkösdi rózsa most is ott nöl az avarban. Ott nyilik szirma, ott árad illata, ott ragyog kedves alakja. Nem ülteti senki; nem öntözi, nem ápolja senki, mégis él, mégis mosolyog. Oda megy hozzá látogatóba az erdei vadvirág s ott is marad nála. Kosbor, fülfü,2balatoni jácint, törpe vadrózsa, kakuk* ft, szömörce, szarkaláb, árvalányhaj: ezek a látogatók. Meg férnek egymás mellett. Talán a múltból, talán az enyészetből eljönnek éjszakánként, tavaszonként a Gyulaffy leányok 8 láthatatlan kezükkel most is ápolják azt a virágot, melyből egykor csokrot kötöttek szerelmes szivük fölé s délceg mátkájuk süvegére,
