Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-31 / 21. szám

A GYüLAFFY LÁNYOK VIRAGOS KERTJE.

Nagy Miklósnak"mást is mutattam.

Megmutattam a Gyulaffy-lánvok virágos kertjét, a hol a vár romba dőlte óta százhatvan esztendő múlva is még az a szegfű virágzott, melynek illatát egykor a S2ép Gyulaffy Rózsa élvezte.

Isten csodája ez !

Dicsőséges emlékű fejedelmünk Rákóczy Ferenc idejében valami Krájcz nevű csavargó osztrák tábornok nagy erővel megtámadta Csobáncz várát. Harminc férfi és harminc asszony védte a várat. Meg is védte igazán. Elesett a tábornok, elesett ötven tisztje és három százötven közlegénye. Az ostromló sereg azután hanyatt homlok elfutott. Ilyen harcot keveset látott a világ. Történt ez az eset az 1707ik esztendőben Mátyás napja után harmadik napon, február hónapnak 26 ik napján.

Csak a dalnok hiányzik, a kinek lantja a nemzet számára kiemelje ezt az esetet a feledésnek sötét mélységéből.

No hiszen dühös lett ezért a német. Bosszúval fogadta, hogy visszatér és kö kövön nem marad a várból.

ügy is lett.

A mig dicső fejedelmünk itthon volt : addig hozzá nem férhetett. De a mikor balszerencse, árulás és dögvész ■seregeit megbontotta s neki el kellett bujdosnia : eljött a

\

A PAÜASZT ESZE.

Nagy Miklóssal és Szilágyi Sándorral megnéztük a virágokat s azután a meredek várkerti nton ballagtunk visszafele. A hol a szöllök már elkezdődnek, mi is találkoztunk egy gyulakeszi emberrel.

Nagy Miklósnak volt ez nagy gyönyörűségére.

Az ember neve Farkas József volt. Mikor közel értünk hozzá, megállt s jól megnézett bennünket. Aztán kalapját megemelve tisztességgel köszönt.

— Honnan jönnek az urak ?

— A várból. Azt néztük meg.

— Ha meg nem bántanám szómmal, hova valók az

urak 3

Nagy Miklós felelt.

— Erdélyországiak.

— No az isten áldja meg az urakat, hogy ezt a mi országunkat iá meglátogatták,

Nagy Miklós szólt újra.

—% Ismeri-e Erdélyországot!

— Jártam is benne. Honvédkoromban 1848ban voltam Nagyváradén.

Nagy Miklós szeme csillogott az örömtől. Hozzám fordult

— Lásd ez a jó ember még ismeri az erdélyi geog- raphiát.

— 416 —

De azért ne adja kend át fejét a busulásnak. Kend okos ember s azért meg kell nyugodnia a világ rendjében.

így beszélgettünk hármacskán.

Abban mégis egyetértettünk, hogy a hitvány korszaknak is ép annyi nagy és jó embere van, mint a nagy korszaknak, csakhogy abban a nagy és jó embeiek alusznak vagy félre húzódnak.

Oda értünk a nyitott pince elé. Még nem láttuk ki viu a pincében, de Gyulai Pál ur hangját már meghallottuk.

Az ö hangja az emberek feje tetején járt. Jó kedve volt.

Betértünk.

Mi is megittuk a vendéglátó gazda pár pohár borát s aztán ünnepélyesen elbúcsúztunk tőle. Meghívtuk, hogy ha valamikor útja isten segítségével Budapestre vezeti : ö is meglátogasson minket.

Nap nyugta után értünk badacsonyi tanyánkra.

— 418 —

Épen követválasztás volt. A tapolcai kerületben i» két párt állott szemben. Én Farkas József uram politikai nézetét akartam ismerni.

— Hány jelöltjük van

— Kett) van. Az egyik jobboldali: Kerkapoly Károly.

A másik baloldali: Hegedűs Sándor. *

— Hát kelmed micsoda párti ?

— Én baloldali vagyok.

— Ekképen hát Hegedűsre szavaz.

— Nem én. Meghallgattam mind a kettőt. Hegedűs urnák jó szava van, nagyon kedvre beszélt. De ö olyan inci finci fiatalember, a másik pedig, az a Kerkapoly már idősebb ember, miniszter is volt, sokat forgolódott az ország dolgaiban, hát az bizonyos jobban tudja, jobban érti az or. szág dolgát. Én csak arra szavazok.

Elbámultunk ezen az észjáráson. Bölcseség e, bolond- ág-e ez az észjárás: vitatkozzatok fölötte. ‘Bizonyos, hogy uj, érdekes és megfontolásra méltó.

Nagy Miklós szépirodalmi szerkesztő, Szilágyi Sándor történetiró : tehát egyik se törődik sokat a politikával. De azért ezentúl Farkas uram politikai bölcsessége fölött elmélkedtünk egy darabig.

Ki választ a divatos gyakorlat szerint 3 A tömeg.

Mi dolgozik a tömeg lelkében, midőn választásra érlelődik az a lélek ?

Vagy jelszó vagy szenvedély. De a jelszót is, a szenvedélyt is elvnek mondják.

Minden kornak jés minden tömegnek két elve van, valamint két, szarva az ökörnek, két füle a nyúlnak. A hány elv, annyi párt.

A tömeg tehát nem egyén szerint választ, hanem párt szerint. Vagy jobboldalit választ vagy baloldalit. Vagy kormánypártit, vagy ellenzékit. így tanitják, erre izgatják, igy vezetik.

De hát okosság ez ?

A gyulakeszi paraszt az mondja, nem okosság. Ö i&