Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-31 / 21. szám
, Tévedés volna azt liinni, hogy a Szentlélek munkálkodása csak az első pünkösd ünnepén lett nyilván valóvá. Nem. A szentlélek öröktől fogva és örökké munkás. Mindazok a nagy fértiak, a kik előbb vitték az emberiséget, ha csak egy lépéssel is a cél felé : vették a Szcnléleknek erejét. Az ószövetség kiváló férfiai, az újszövetség hatal más alakjai, a keresztyén egyház első tanítói s a Jézaus evangyéliumá nak hirdetői a Szentlélektol ihletett férfiak. Valóban vették a lélek ke resztségét. Csők azok, a kikben a Szentlélek munkálkodik — lehetnek igaz tagjai az Isten országának. íme, mig a tanítványok nem veszik a Szentlélek erejét, nem bírnak felemelkedni arra a magaslatra,hogy megértenék, mit jelent a Jézus aj kán ez a kifejezés: Istennek országa; de mikor megtelének Szenlélekkel, azonnal megértik, hogy a Jézus nem földi, hanem égi országot alapított s tanúi lesznek a Mesternek Jeruzsá lemben, Júdeábán és Samariában s mind e főidnek utolsó haláláig. A ózeulélek munkálkodásának ez az első eredménye a pünkösd ünnepén, a második pedig a keresztyén egyház megalakítása. Hiába szólt volna Péter apostol akár az angyalok nyelvén is, minden bsszéde csak zengő érc és cimbalom lett volna, ha szavaiból nem áradt volna ki a Szentlélek erejes be nem töltötte volna azok lelkét is, a kik hallgatói voltak az ö beszédének. A hit által vették a keresztyén egyház első tagjai a Szentlélek ere jét s igy vehetjük mi is. A megtért keresztyének hívek maradtak a Jézushoz. Hiába tört ki Jeruzsálemben, majd a római birodalom egyes városaiban az üldöztetés; a Szentlé lek munkálkodott tovább s a meg" tértek feláldozták még életüket is a Krisztusért. Abban a gyászos, sivár korszaká ban a keresztyénségnek, mikor azt gondolták, hogy az isten országa a világ feletti uralomban áll: elfordultak ugyan a Szenlélektöl a kérész1 tyén egyháznak a tagjai, de ez mégis működött tovább s egyes nagy férfiak által kimutatta, hogy az egyház keresztyénsége, nem a Jézus keresztyénsége, s az emberiség, ha valóban óhajtja Isten országának a megélését: térjen vissa az evangye- liumhoz s az ebben foglalt igazságok által térjen meg, hogy valóban meg teljenek mindenek Szentlétekkel. Ki ne érezné, hogy a reformaíiot ugyanaz a lélek hozta létre, a ki Jeruzsálembe működött ? Ki ne érezné. hogy ez a lélek az, ki arra indít ma is sok bátor, önzetlen férfiakat és nőket, hogy elhagyva szeretteiket, szülőföldjüket idegen népek között terjesszék a Krisztus tudományát?. így működött és működik ma is a Szentlélek, az anyaszentegyház érdekében, támasztván íéifiakat, kiknek életük sein drága a Krisztusért. De a Szentlélek működik az egyé nekbeu, a tagokban is. Csak az igaz tagja a keresztyén egyháznak, a ki vette a Szenlélek erejét, a kiben ez a lélek munkás. A Szentlélek az a ki ki éget lelkünböl minden bűnt. tisztátalanságot s megtisztítja lelkűnknek a templomát. E végből teljesen át kell neki adnunk magunkat, hogy vehessük az ö a j án d é k á t. Az ajándéknak mindenki örül. Legyen az bármi csekély, másoknak a jóindulatát, becsülését fejezi ki. A lélek ajándéka a legbecsesebb, mert arról tesz bizonyságot, hogy Isten irgalmába fogad a Jézns érdemeiért'. Boldog, ki érezte már ezt az örömet; oh tartsátok becsületben mindenkor a Szentlélek ajándékát: Istennek országát. A Ki vette a Szentlélek erejét, arra nézve minden megváltozik Ha ö a miénk, nincs szükségünk az égi mannára. Minden szükségünk ki van elégítve ö áLala. A világ, az élet szebbé válik, a gondok, aggó dalmak eltörpülnek — a könyvek könyvéből uj erő sugárzik felénk, ha megtelünk Szentlélekkel. Ez minden hatalomnak a titka. Amen. Decoration Day. (HALOTTAK NAPJA.) A magyar rom. kathalikus egyház halottak napját november hó 2 ikán ünnepli meg, mikor minden az enyészetre, a pusztulásra emlékeztet. Amerikában nalottak napja a virágok hónapjára, Májusra esik. Nem a halált, hanem az életet ünnep lik itt e napon meggynjtván az emlé kezésnek a fáklyáját A virág elhervad., az emberi test elenyész k. De a tavasz csókjára u’ra virágot hoz a természet — s amaz örök tavasz életet teremt a Halál helyén. Nagyon szép szokása az az ameri kai népnek, hogy Május 30 án vi raggal borítja be aZ eltávozott kedvesek sirhantját. Ez a szép szokás azonban nem valami régi eredetű. Összeesik a polgárháborúnak a történetével. Csaknem egy félszázada már annak hogy a polgárháború az északi és déli államok harca 1865-ben lezajlott. Azok a katonák a kik részt vettek e háborúban s át élték annak iszo nyait, megalkották a „Grand Army of the Republic 4 nevű szövetséget; a melynek czélja az, hogy kegyelet tel ápolja azok emlékét, a kik egy nemes eszme szolgálatában vérüket hallatták s ezt az eszmét át plántál ják az ifjúság szivébe is. Gyönyörűség látni ezeket az agg harcosokat, mikor „decoration day“ alkalmával megjelennek a bajtársak sírjánál, a hol beszédet mondanak a nagy iiök nagy emlékeiről. Tanúság teljes látni az agg h-irco sokat az iskolákban, hol regét mondanak a gyermekeknek, kik egy-egy cserép virágot hoznak az iskolákba annak jeléül, hogy ök együtt éreznek az öregekkel — s megbecsülik azok emlékét, a kik vérükkel öntöz ték ennek a hatalmas országnak a földjét. Hat éves kis lányom már napok óta unszol : „apa de el ne felejtsd, hogy az öreg katonák eljönek a mi iskolánkba is s egy cserép virágot én is akarok nekik adni!“ De hogy felejtem — de hogy ! Ha magyar szüléktől származtál is,, szép, ha megbecsülöd ez ország nagyjainak az emlékét. Bárcsak igy ápolnál? odahaza is a kegyeletet. Bárcsak volna egy nap- otthon is, mikor virágfakasztó májusban virágokkal hintenék be azok sírjait, a kik a magyar haza szabadságáért hullajtottak vérüket. * * * Mert „decortt o i d y ‘ í z e áléi e zetuek napja, a miKor főként azokról emlékezünk,, a kik meghal lották a hivó szót, s életüket áldoz • ták fel a hazának az oltárán. Mikoi ezt a hatalmas országot, olyan veszély fenyegette, a mely alapjában renditó meg, e hősök a tettek mezejére léptek. Hazafiságuk nagyobb volt, mint a családi tűzhelynek a szeietete. Nedj volt olyan helye ennek a nagy országnak, a melyről ne sereglettek volna ama zászlók alá, a melyekre e jelszó volt felírva: „egységben van az erő“ Véres volt ez a háború, mint általában minden polgárháború. 720 ezer emberre teszik azok számát, a kik részint a csatában kapott sebek s más ezzel együtt járó szenvedések, miatt elpusztultak. Ki tudná megmérni annak a nagy fájdalomnak a mélységét, a mely e háború nyomán fakadt ? Senki ! Toll gyönge erre s festő ecsetje ilyet meg nem örökíthet. Csak a szív érezheti, mikor a lélek az emlékezés fáklyavilágánál a múlt1 ba tekint. Nagy es szent eszméért harcoltak e fértiak ! Az egység fentartásáézt, hogy legyen e földön egy ,,dél, kelet, észak és enyészet.“ Az Ur ngy akarta, hogy ha vérontás által is, de az egységet akarók győzzenek. És ma teljesen me? van- valósulva Webster Dániel kijelentése: „AzDniómost és mindörökké- egy és fel nem oszolható.“ Ennek az egységnek a szeretetét oltják az emlékezés által decoration daykor a gyermekek szivébe. TÁRCA. Erdössy Andor, ELBESZÉLÉS.’AjGÁLYAKABSÁG IDEJÉBŐL. Irta: Tótit T ástos. 15 (Folytatás.) \ — Miért fogtad hát rám és miért kisértettél ez örök gyötrelem helyére, mely egy a pokollal ? —-, kérdé Andor. Énnekem ott, a zárdában még kötelességem lett volna, hogy úrnőmet s a többi magyar úrnőket kiszabadítsam körmötök közül, kiket igazságtalanul fogat tattatok el s törvényellenesen akartok elveszteni! — Épen ezért vagyok most itt, hogy e tévedéseimet helyrehozzam s most testedet lelkedet megmentsem. E mellett tudomásodra hozzam azt is, hogy a magyar úrasszonyok nincsenek elítélve s nem sokára hazabocsáttatnak. — Mit kívánsz megint tőlem erőszakos és tolakodó ember, — kérdé Andor ? — Semmi olyast, a mit könnyen meg nem tehetnél, mond Forstail ; és a mely csekélység csak önön hasz nodra válik. Azután folytatá. Tudod-e, mik a kötéláltali haláltól megmentettelek, figyelmedbe ajánlottam, hogy utamba ne állj. Nem fogadtál szót. Ha szót fogadsz: most nem vagy e kínzások helyén, a honnan nagyon nehéz a kiszabadulás. De én megkísértek mindent s ha tervemet elfogadod : ki is szabadítalak. Most csak azt kívánom, hogyha felgyógyulsz, eredj ki országunkból Hel- vécziába, élj ott hitsorsosaid között boldogan, hogy itt több baj ne érjen; látod, hogy itt már számodra boldogság nem terem; én mindent kieszkezlök számodra. Hidd el, hogy üldözésiek tetőpontját még nem érte el; én tehát megakarlak a súlyától szabadítani. — És mindezért mit kívánsz tőlem ? — Semmit. Hát te már azt gondolod, hogy mindent bérért teszünk ? Hiszen mi Isten szolgái vagyunk és egy Atyának gyermekei, a kik tudjuk és tanítjuk, hogy jót tenni emberi kötelesség. Semmit se kívánok, csak egy kis baráti szívességet, a mely ebből áll: — A meggyilkolt hercegnő atyja, a mindenható miniszter, Lobkovicz fejébe vette, hogy Leányát én gyil koltam meg, és most dühöngésében mindent elkövet, hogy adatot szerezzen ellenem, mely által nemcsak személyemet, de szerzetünket is baj érné. Arra kérlek tehát, ments fel engemet e gyanú alól. ~ — De mi módon történhetnék ez meg? kérdé Andor. Andor átvette az Írást s ezeket olvasá róla : „Alább irt, Istenemre és jövő üdvösségemre gondolván, halálom óráján azon önkénytes és töredelmes vallomást teszem, hogy Lobkovicz Eleonóra hercegnőhöz a bécsi N. N. kolostorba betörvén, miután a hercegnő bűnös kirablásí szándékomnak ellenszegült, ellenállása közben meggyilkolám. Legyen könyörülő irántam a . kifogyhatatlan áldásu jóságos Isten ! Kelt Lipótváron, 1674dik év szeptember havában.“ Andor átolvasván az iratot, kisséelgondolkozott; de csakhamar For- stallhoz fordult e szavakkal : — De hiszen én nem vagyok halálom óráján ?! — Azt mi sem akarjuk, légy nyugodt. Észrevehetted már, hogy érdeklődöm irántad. Én most is megmenteni akarlak. Az egész terv hiba nélkül végre lesz hajtva. Mi majd üres koporsót temetünk el helyetted s te ez alatt már boldog reménynyel közeledsz uj hazád felé! Ez iratot pedig kél fogoly társad megerősíti. Nincs ezen mit gondolkoznod, te, e pokoli nyomor helyett Helvécziában paradicsomi boldogságban élhetsz. — No most ismerlek már egész alávalóságodban nyomorult gyilkos! — kiált fel Andor beteg ágyában reszkető hangon. Ily pokoli tervet csak oly agy főzhet ki, amely egész életén át hasonlókkal foglalkozott. Hát azt hiszed, te alávaló istentelen, hogy ily aljas tervednek én valaha részese leszek!?
