Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 18. szám
— 391 ne í össze. A nagy szenvedély se önmagát nem birálgatja, se a világ javításával nem törődik. A nagy szenvedély s** önmagát nem birálgatja, se a világ javításával nem törődik. A nagy szenvedély csak öumagáért él s csak példaként oktat vagy ijeszt. Van Gyulai Pál untak egy istentelen rossz szerelmi verse. Huszonhat éves korában irta Azt irta a lányhoz, a kit imádott: „Nem vagy te legszebb a világon, Ián oly szép sem, mit képzelem.“-------,,.Vléit lennel szebb, mért lennél legszebb? Hisz akkor nem volnál enyém !“ Példátlan ez ! Hogy egy huszonhat éves iiju ne azt a laust tart legszebbnek, a kit imád ? Hogy a kellő ne azt. a lányt tail legszebbnek, a kit la .ójával egörökit > Hogy rögtön le mondjon arról a lányiéi, mihelyt az volna ».legszebb • ^0£>y elismerje s bevallja u/.i, bony a 1- gszebb lan} hoz se joga, se- ereje s azt a végzet másnak szánta nem neki \ bevallja ezt, s ebben megnyugodjék a helyett, hogy inkább össze döntse a világot, mintsem az ö hölgyét u ásnak engedje ál? Mit szólt volna ahhoz Beatrice, Laura és Szegedy Póza, na Dante, Petrarka és Kisfaludy fölöttük ilyen összehasonlító, biiólgaió, egybevető, megfontolt, érett, józan, higgadt, lemondó, bölcs- és mérsékelt kiegyezésre jutottak volna ? Ejti hajh Gyulai Pál urt ezt a verset a költő, a kritikus s az egykori fiatal ember legnagyobb bűnének közakarattal fogadjuk el! —--------A nagy szenvedélyt hát nem ismeri el Gyntai Pál ur szelleme. Minthogy pedig Romhányiban ott a hol félben szakadt, a hős és hösné oly helyzetbe jutott, a melyből csak a nagy szenvedélynek ismeiöi képesek a költői, kibontakozást megtalálni: ennél fogvaRomháDyit Gyulai Pál ur nem fogja befejezni soha. Jól legalább semmi esetre. Milyen arca van Gyulai Pál urnák ? Arca nem tökéletes magyar aic. Szemeinek csillogásában van valami, a mi nem magyar. A magyar ember szemén kevés- a fénypont, de a fénypontok nagyobbak, mint a román, a — 386 — ,,Csakamult hervadt, mezején — szakitgatok egy kéé virágot“ — írja a költő 1853-ban, mikor a lányt, kit, ifjt» kori szerelme rajongott körül, újra látja. $ bizony egész, költészetét jellemzi Gyulai Pál ui ezzel az ö egy két szavavat. Nem volt termékeny az ö költészete. Verses költeményei elférnek két kis kötetben. Elkezdett Írni 18-16-ban s irt egész öttfen é hu keresztül összes megjelent költeményei Szinnyei bárai azerint alig ragnak ezerötszáz versszakn. Egy" esztendőre harminc versszak. Természetesen öt sorral számítva, tehát Gyulai Pál urnák két egész napra s még vagy nyo'c? órara van szüksége, hogy egyetlen sort elunjon készíteni.. Ha Petőfi így dolgozik; épen háromszáz esztendeig kell még élni, hogy összes költeményeit, megírhassa. Igaz, hogy a költő nagyságát s költeményeinek becsét nem a méter, liter és ki ograuirit törvényei szerint kell megmérni. De hát milyen rangú költő a mi irodalmunnban Gyulai Pál ur ? Fiatal koromban meglehetős figyelő voltam. A mi szemem elé Került vagy a minek közelébe jutottam; azt iparkodtam jól megnézni s ha lehető volr, jól megismerni. Hogy az a csillagos ég volt e vagy egy kis ebihal, Deák Ferenc volt e vagy csak egy osztálytanácsos, eoben nem tettem különbséget Az én észlelésem egyaránt kiterjedt mindenre. Rossz szokás, nem is ajánlom senkinek. A H a közpályán boldogulni akar, annak nem tanácsos az emberek-d, jól ismerni, Az minden embert akkorára lásson, a mekkorának a tömeg látja. Es mindert embert úgy becsüljön, a hogy időnként a tömeg becsüli. A ki az embereket jól ismeri: az nem igy cselekszik. Az az embereket belső értékük szerint becsüli meg. Az jellemre, őszinteségre. meggyőződésre, igaz érdemre, lelki erők valódi mértékére s egyéb ily féle dolgokra tekint. Holott a gyakorlati bölcsesség szerint az emberéket csak vagyonuk, napdij osztálybeli rangjuk s a napi sikerek látszata szerint kell becsülni és megítélni. Ha még egyszer fiatal ember leslek: én is igy cselekszem. — 390 — ban, hogy Romhányiát befejezhesse. Tett ö kísérletet arra, hogy meséjét tovább szöjje-fouja. Bizonyára vuu asztalliók- jában egy csomó töredékes versszakasza, mely Ível azonban nem akar a világ elé lépni. Vagy elégen, VHgy örökség gyanánt akarja hagyni maga után. Gyulai Pil ur ma liet- vennégy éves s mikor Romhányi utolsó énekét irta, akkor negyvenhat éves volt. Az utolsó huszonnyolc év óta ue dolgozott volna Gyula Gyulai Pál ur í Dolgozott. Hiszen utazásunk Közben azt is megígérte, hogy Badacsonyt. beleszövi nagy költői elbeszélébe. Ha megígérte . erre is tett kísérletet. Költői ereje nem hagyta cserbe. A Balaton körüli ulajás csak fokozta ezt az erőt. Hiszen épen az utazás évében I875ben irta legszebb költeményét, melynek cime: ,,Egy öatal leányhoz.“ Ezt se Petőfi, se Byron, se Göthe szebben meg nem Írták volna. Másutt az ok. nem az életkorban. Gyulai Pál ur a nagy szenvedélyeket netn ismeri. Se szeretetben, se gyűlöletben, se szerelemben. Hogy szelleme az ö eredeti alkatában képes lett volna e nagy szenvedélyeket szülni s fölnevelni: oly kérdés, mely fö lőtt hiábavaló minden elmélkedés. Ha képes lett volna is : életpályája nem eugedé e képesség kifejlődését. Suhase volt gazdag, a ki időt, erőt, vért és fiatalságot kockáztasson. Sohase volt olyan szegény, hogy egyszerű ruhája s mindennapi kenyere hiányzott volna. Nyomor nem kénysze- íitette dacra. Sokat tanult. A nagy szenvedély kikerüli azt az embert, n kit sokszor lát könyvek között. Nevelő volt, tanár volt, akadémiai tag volt. Bizonyos fokú rendet, pontosságot, tekintélyt és komoly magatartást követel mind a három állás. A nagy szenvedély pedig utálja •ezeket a polgári erényeket. Képzeljétek el csak Petőfit, Byront Heinét, a mint mint az ábéabot tanítja valami gróf fiú skának. Kritikussá vált. Birálgatás és nagy szenvedély nem fér— 387 — Az emberek belső értékét gyakran nehéz dolog fölismerni. A fölismerésnek sok módja vau, Mindegyik módon meg kell kísérteni Egyik módja az: ki kell puhatolni, mint vélekedik az én emberem oly egyénekről, a kiket én jól ismerek s a kiket neki is ismerni kell ? Ha becsületes embert rágalmaz, ha hitvány embert becsül, ha at igazi nagyot fitymálja, ha az önzőben vagy széltolóban vezért lát, ba méltó küzdő társát gyűlöli vagy Htálja, ha az embereket, s a világ tüneményeit saját haszna vágy kára szerint ítéli meg: akkor már lelkének nagy rejtekeihez meg van a kulcsom. A rejtekek már akkor föl nyithatók s én azokba egymásután betekinthetek. Ha kedvem van hozzá! írók, bölcsek, költők Jelkéhez müveik adják kezükbe a kulcsot. De az egész lélekhez még azok se adják. Csodálatos vágy vonzza az embert a bölcsek és költők gondolkozásának és érzésének világában körültekinteni. Ab ban a világban, a hol az öröktől fogva élő és sohase uj emberi eszmék és érzések és hangulatok uj alakjai megteremnek. Tóth Kálmánt akartam egykor megismerni, Az ötvenes években sok költeményét daloltuk. Édes, borongós, ábrándos. bubáuatos szerelmi dalait ifjak és lánykák országszerte ismerték, szavalták s küzködö szerelmesek e dalokat idézték viszályaik közben egymás fejéle és szivére. Együtt voltunk képviselők, ott ismerkedtem meg vele igazán a törvényhozásban. Egy szép nyári napon 1872ben kiszálltam a Margitszigetre. Néhányszor megkerültük a szigetet s addig enyeleg- tem vele, mig beszélgető kedve egészen megjött. Gyönyörű szellem volt az ö szelleme. Egy gyermeknek s egy nőnek lelke tévedt bsle s nála is maradt haláláig. A. harangot, a bosszút, az elkeseredést nem ismerte, Az igazi rosszról még fogalma se volt. Magában nem találta, másban föl nem is merte. Talán el se hitte. Lelkesedéssel beszélt múltjáról, örömeiről, csalódásairól, szerelmeiről. Ott a százados fák alatt, rezgő lombok alján, zöld napsugarak közt.
