Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-26 / 16. szám

— 373 —

den magasságon felül van még fenség, az igazi fenség : a Meg“ váltó.

János püspök építette a Keresztet s ö maga szenélyesen szentelte föl.

Oda állították a Harangozó Börcre.

Balatonmelléki zalai ember bőrcnek nevezi a bércet, ezért hívja börcnek a harangozó követ is.

Hatalmas bazalt kőpadok feküsznek egymás fölött. Alulról és messziről úgy tűnnek fel a száz ölnyi magas s teljesen függő irányú egyenes falak, mint egyenesen álló oszlopok. A nép úgy hívja : Tornyok, ügy is hívja : Gyapju-zsakok. A képzelet tele zsáknak nézheti is el, a mint egy-egy torony ott áll egyenesen. Az e bazalt olyan kö, mint az üveg. Yoltaképen üveg is. Köss egy ökölnyit egy madzagra, üsd meg kövei és csengő hangot ad, mint az üvegpohár. A Kereszt atatt fekvő legfelső kőpad kis részben szabadon nyúlik ki a levegőben. A viharok kiszedték alóla a törmeléket. Ha e kinyúló kőpadot nagy kalapácscsal megütik : oly hangot ad, mintha óriási harang kondulna meg. S a harangszót elviszi a szellő hegyeken, völgyeken, erdőkön, vizeken keresztül. Gyakran akad nyáj- örzö legény, a ki oda áll a kőpad mellé s nehéz kővel nagyokat üt rája. Ilyenkor mondják: szól a Harangozó Bőre. Kegyes ember, kegyes asszony ilyenkor keresztet vet magára s fel fo hászkodik. /

Volt két testvér Badacsony-Tomajban valamikor; úgy hívták őket: a Csicsaí testvérek. Az idősebb : Ferkó, a iiata- labb : Jóska. Ferkó erős, egészséges, gonosz szivü ; Jóska fonnyadt, beteges, gyönge és ártatlan. Maradt rájuk örökségül egy kis ház, meg egy kis szőlő. A Ferkó halászgatott, a Jóska imádkozott.

A Ferkó megkérte egy lánynak a kezét. A lány szép volt Ferkó bele bolondult, de a lány nagyralátó is volt.

— Leszek én kend felesége, de én mással egy födél alatt nem lakom. A mikor az a nyavalyás legény búcsút vesz a háztól : akkor megyünk esküvőre. Addig nem.

\

— 376 —

kán, Szentgyörgyön át Sümeghig, Ságh hegyéig, Kemenes aljáig, Somlyó hegyének méltóságos alakjáig. A fölkelő nap sugarai ragyogó fénynyel borították az egész szigligeti völgyet s a messze távol tündöklő szépségeit.

Alig voltunk száz lépésnyire attól a ponttól, a hol tökéle* letes a látás s ime akadályra bukkantunk. Társaságunk benső -egyetértését fölbomlás fenyegette.

i

y

— 372 — •

üde és világos, mint régen; Negyvenhárom esztendő óta, mikor arra megyek, mindig megnézem : változik-e, enyészik-e- múlik e az a kocsinyom? Nem múlik. S ha emberkéz vagy ekevas meg nem háborítja, századok múlva is ott fog állani a kocsinyom.

Nincs hát múlandóság?

Van.'

Királyok, fejedelmek, gőgös kormányzók, henye főpapok, hetyke hatalmasok, éhes milliomosok, hivalkodó szépségek, könyek, fájdalmak, szerelmek, gyötrődések, hitvány bosszuállások mind elmúlnak.

De az a kocsinyom megmarad. Nagyméltóságu kormányember ül a miniszteri széken; ott bókol, ott hizeleg körülötte száz kéregetö; vagy jó pajtás, vagy alattvaló valamennyi ; görnyedő tanácsosának aláírja valami Írását; másnap elhirdeti országnak-világnak, miként tette boldoggá a nemzetet, a királyt, a hazát és az emberiséget.

És negyvenhárom esztendő múlva ?

Ki emlékezik nevére, szavára, Írására ?

Senki, ügy eltűnt minden nyoma, mint a köd a széfben. De a szegény paraszt göthes lovának, fakó szekerének, keréknyoma megmarad.

Mert abban a keréknyomban igazság van. A természetnek igazsága. Puha volt a gyöpös mező, súlyos volt a kocsikerék, elvágott a súlyos kerék a puha mezőben : ez az igazság. S a természet megőrzi a maga igazságát'

S százezer év múlva is megőrzi Badacsony teteje az & tüzokádó torkolatát. Nagy Miklós hozott is emlékül onnan kis lávadarabot,

Mentünk a Kereszthez.

Ott van a Kereszt a fensik déli peremén Fonyód egyenes átellenében. Hatalmas negyszögü faragott kövekből emelt óriási feszület. Hogy megláthassák az utazók a partról' a ha' jósok a vízről. S hogy a mikor föltekintenek a hegyre, eszükbe jusson, hogy bércen, sziklán, ormokon túl, égen, földön s min"

— 369 Patvarkodik az anyósod ? Gyújts rá ! Fújj akkora füstöt, hogy anyósodat ne láthassad. Akkor ö se láthat téged. Ha pedig nem láthat: nem is patvarkodik. A szemeivel épen nem tudja véredet ontani.

Megcsalt a szeretőd ? Gyújts rá 1 Nézd a pipád bodor füstjét, azzal együtt s annak példájára oszlik el keserűséged. S mire pipád kiégett: akkorra tisztába jösz azzal is, mi ér többet ? Egy pipa dohány-e vagy a hűtlen szerető ?

Megsértett valaki s pisztoly után, fokos után kapkodsz, hogy agyon üsd a sértegetöt ? Gyújts rá? Azonnal belátod, hogy haragudni nem'egészséges, veszekedni nem üdvösséges s azt is belátod azonnal, hogy rágalmazó rossz embered arra se méltó, hogy miatta a pipád egyszer kialugvék.

P3rbe szállsz ? Pörben állsz ? Rokonaiddal osztozni kell ? Üzlettársaddal számolni kell ? Hiteleződ nyúzni készül, adósod világnak akor futni?

— Gyújts rá ! De megkínáld egy pipa dohánynyal ellenfeled is. íróra, bíróra, ügyvédre, közbenjáróra ne bizd igazsá- goiat, mert pőrére vetköztetnek. Pipaszóval végezd el ügyedet. Bizonyosan nyerni fogsz.

így volt hajdanában.

Ma már vége van a nyugalomnak, békességnek.

I Nem pipázik ma már senki. Szivarra és cigarettára vetemedett már az egész világ.

Szivarhoz, szivarkához nem kell most már pipaszár, nem kell az illatos meggyfa. Meggyfa-erdő Badacsony tetején most már vad madárnak termi a gyümölcsöt s tüzrevalónak a galy- lyat, szárat, hajlós sima ágat. Nem kell most már acél, kova, tapló, kostök, dohányzacskó, pipaszurkáló s egyébb efféle szerszám és dohányos készség. Szivart, szivarkát készen kapni; gyufát is százötven szálat adnak egy krajcárért, boldogság az élet’

De sietés is. S ez már nagy baj.

Mig a pipaszó járta : a legnagyobb munka közben is időbe tellett, mig az ember pipájával elkészült s dohánya igazán égatt. Addig pihent a lélek, de az indulat is. Kutyának

)

i