Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-26 / 16. szám
I _ 371 — De mikor v©lt tüzokádó Badacsony hegye % p Én nem mondom meg, hadd vitatkozzanak rajta a tudósok. " Bizonyos, hogy lávája teljesen olyan szinü és alakú, mint az, a mely Herkulánumct és Pompejit eltemette. Ép oly lyukacsos, ép olyan sárgás s ép olyan könnyű. Eng-un nagyon meglepett a teljes hasonlat. Pusztán a láva után azt gondolhatnák, hogy Jézusnak élt még egy-két apostola, a mikor Badacsony utoljára tüzet és forró követ ezórt ki belsejéből. Ki tudja? Azt a torkolatot sohase tisztogatta senki. Vihar falevéllel, eső és hó, tél és nyár mindenféle hulladékkal, századok óta, ezredek óta tölti. S a kerek mélyedés mégis ott áll tele lávakövei. Látjuk mekkora volt az a lyuk a melyen át a föld alatti tüzek felrobbantaka z ég felé. Utolsó látogató jegyüket ott hagyták alávaköben. Nincs hát múlandóság 1 Mikor volt nálunk az utolsó özönviz ? Sokkal több ídö múlt már el azóta, mint százezer esztendő. S Badacsony az özönviz előtt volt tüzokádó. S nyoma ép úgy megvan, mintha ötven év előtt háborgott volna utoljára. Mégis van múlandóság! De mi büszke emberfajzat, mi csak magunkon vesszük azt észre. Derék olvasóm, akár férü légy, akár nö, te majd a nyár kezdetén meglátogatod a Balatont. Felülsz a budai vasútra s elkaiikázol Fehérvár felé. A mint elhagyod a dinnyési állomást kiérsz a velencei tó völgyéből: egy kis alacsony fensikra kapaszkodik föl vasúti kocsid. Nézz akkor ki az ablakon. Az emelkedés kezdetén négy-öt keréknyomot látsz a vasúti töltés mindkét oldalán. Negyvenhárom év előtt készült a vasúti töltés. Néhány szegény ember akkor ott a gyöpön kocsival ment keresztül. Fakó kocsival, görhes lovakon rongyos szerszámmal, maguk a szegény emberek is rongyosak. Az ö kocsijuk hagyta ott azt a kerék nyomot. Azóta kocsi arra többé nem mehetet, mert a vasúti töltés mem engedte. De az a kocsinyom most is megvan, most is ép oly — 370 — való a szakadatlan munka meg a miniszternek. Okos ember csak darabonként dolgozik s óránként pihenőt tart. Minő jó volt erre a pipával való veszödség. Hát a harag, az indulat, a kifakadás ! Pipázó ember könnyedén meg nem haragszik, Szippant egyet-kettőt, mielőtt kitörne. S a mig egyet-kettőt szippant; az alatt egy darab haragja elenyészik, egy darab esze meg megjön. Kettős a nyeresége. De semmi ellen se volt olyan jó a pipázás, mint a. szapora beszéd és az ékes szólás ellen. A szapora beszéd súlyos nyavalya. A szapora beszédír embert se megérteni, se félbeszakitani, se türelemre birui nem lehet. A szapora beszéd ellen csak egy mentő szer van; a süketség. A szapora beszédű emberen boszut állani pedig csak úgy lehet, ha kerit az ember egy másik szaporabeszédűt s azután a kettőt összezárja. Magyar ember nincs szapora beszédű. Ha van : az csodaszámba jön. Köszönhetjük a pipának. Lángeszű ember lehet, de okos ember nem lehet szapora beszédű. Azok közt, a kiket a világtörténet névszerint fölyegyzett, egyetlen egy se volt szapora beszédű. Hát az ékesszólás ? Ez is nyavalya. Olyan miDt a nyilallás. Nem veszélyes, de nagyon kellemetlen. Ezt a pipa se tudta kiirtani a magyar emberből. Ezt csak a tudomány képes kiirtani. A törvényhozásban már alig van ékesszólás. Igaz hogy nem a tudomány miatt, hanem a szokás miatt. Az ékesszólás betegsége csak korszakonként tör ki, de akkor járványos is, ragadós is. Most oly korszakot élünk, a mikor nem dühöng ez a betegség. De a mikor legjobban dühöngött is, mig az. ember szájában ott volt a pipa : addig a baj soha se mutatkozott. Csak akkor, ha kiégett a pipája vagy elfogyott a vágóit dohánya. A mint elhagytuk a tövises cserjét s az illatos meggyfa erdőt: nyomban elértük a tüzokádó torkolatát. A Badacsony tüzokádó volt valamikor. Fensikjának. kellő közepén ott van a torkolata. Kerek alaKu mélyedés,, akkora, mint jó nagy szérű, tele kihűlt lávakövei. — 374 — Férkó gonosz szive úgy értette, hogy neki a gyámoltalan Jóskát el kell tenni láb alól. Egyik este azt mondta Jóskának : — Hajnalban bejösz velem a vizre segiteni. Olyan setét arccal, olyan rejtelmes hangon mondta ezt, hagy annak a gyönge, beteges gyereknek látó lelke rögtön megérezte, hogy bátyjá öt holnap elemészti. De ellenkezni nem mert. De meghalni még sem akart. — Csak a hajnali harangszót várjuk meg édes bátyám, tudod, hogy nekem akkor imádkozni kell. •<. *— Megvárjuk öcsém. Megvárták. A Jóska gyerek imádkozott áhitatosan. önmagáért is, édes bátyjáért is. Vezérelje jóra isten az ö elméjét is. Ne jusson pokolra, gyehenna tüzére. Lementek a csónakhoz. A gonosz testvér egy nehéz követ dobott be a csónakba. fi — Ezt köti Ferkó bátyám a nyakamra! Ez a gondolat ötlött a Jóska gyerek eszébe, de nem szólt. 5 Bementek a vizre. Egészen odáig mentek, a hol a kaczér billegett a vizek fölött. Az a szépen kötött gyékény-kacér. Ezt is a szegény beteg gyerek kötötte. — Húzzam a hálót édes bátyám vagy a ladikot tartsam ? '• A gonosz testvér mást mondott. — Most meg kell hallnod. Ketten nem maradhatunk a házban és’szölöben. Tudta ezt a beteg gyerek nem is ellenkezett. Sötét volt még. Csak ott volt egy kis szürkeség, a hol a nap szokott felkelni. A partról senki be nem láthatott, a hangot se hall* háttá meg. Csöndesek voltak a vizek, néma volt a levegöég. Nem ébredeztek még a vizi madarek sem. — Hadd imádkozzam előbb édes bátyám. — Imádkozzál, — Oh én uram, én istenem, ments meg engem bűntől, — 375 — nyomorúságtól, hirtelen való haláltól. Tedd boldoggá^és szerencséssé, a kik engemet szeretnek s ne büntesd meg azokat se, a kik engemet nem szeretnek. Adjál nekem s az én édes testvér.bátyámnak bocsánatot és ölök üdvösséget. Ámen! Mig a szegény gyéréi; imádkozott s két összetett kezét az égre emelte: addig a gonosz testvér elővett a tarisznya' ból egy zsineget, rákötötte a köre s a zsinegből még nyak- bavetö hurkot is csinált. Mikor 1. állottá, hogy beteg öcscse ö érte is imátkozolt, eltévesziette a hurokkötest. Egy szem* pillantásig gondolkodóba eseit. De azután észre vette a' téve* dést s a hurokkötést jól csinálta. — Készen vagy-e mar. — Készen vagyok. A gonosz testvér felemelte a zsinegnél fogva a követ s a hurkot szétfeszítve, oda lépett öcscséhez. Ebben a pillanatban megkondult a harangszó. Mely, tiszta, fönséges hang búgott a sötét égből, a vizek mélységéből, a hegyek magasságából, a távol messzeségből, Badacsony ormáról. Megszólalt a Harangozó Börcz ! Istennek tiltó szava volt ez. A mint a gonosz testvér meghallotta a harangszót, megbillent alatta a csónak s ö hanyat-homlok a vízbe zuhant. A nagy kö zsinegje kezefejére hurkolódott s a kö is a vízbe esett vele együtt. Sohase találták meg a holt testét, a hullám se sodorta ki a somogyi partra. Maga ment haza a beteg gyerek. Meggyógyult, megerö. södött, isten megáldotta, maradékai ma is élnek. De imádságába azóta is befoglalta testvérbátyját. A harangozó sziklától tovább mentünk a fensik napnyugati peremére. Itt már sima, gyöpös mező van. Innen szabadon el lehet látni arra a hegyvonalra, mely kezdődik a Balaton partján a Sárkányerdönél s vonul észak felé Reziváron, Táti-
