Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-11 / 2. szám
nyokat, száz forintot adna: pajkos gondolatot támasztana a szállásadó gazda házanépében. Ezt az esetet s azt a bölcs szót elmondotta Gellert püspök mindenkinek. Elmondotta utóbb I. Endre királynak is., mikor ez közölte vele szándékát a zárda alapítás tárgyában. Erre buzdult fel aztán a vidám király. — No püspök, neked igaza van. Te szent vagy és bölck s neked saját példádban mutatta meg az isten, hogy a j& kedvhez, vidámsághoz, boldog élethez szükséges a fiatal széjS lány s annak dalos művészete lelkesíti a munkában az embert. Minthogy pedig én azt akarom, hogy azok a tihanyi barátok boldogan éljenek s lelkesen munkálkodjanak: adok nekik fiatal lányokat. Minden kettőhöz egyet. Tiz leányhoz húsz barátot s húsz baráthoz tiz leányt. A te szent példád a követésre méltó példa. Ti is ketten gyönyörködtetek a nyéki lány dalában. Ha te ott nem vagy : az a Valter barát bizonyosan segített volna annak a lánynak őrletnie amiatt el- késhett volna a hajnali sütés. így végezte magyarázatát Kocsi Sebestyén Gábor. Igaz, hogy százféle csintalan kérdést intéztek még hozzá a hallgatók, de ö azokra már meg nem felelt. S a tudós apáturnak nagy lelki megnyugvására volt, hogy meg nem felelt. Annyit azonban mégis megmondott, hogy ez az egész történet úgy öregéből szent Gellért életében részletesen meg yan írva, s a mit ö tett hozzá, azt se a kis ujjából szopta, ha nem a szóbeli hagyományból meritette. Ebben is igaza volt. __250___ mondjam neki, hogy te is útban vagy hozzá. Valahogy el ne hirtelen kedjék az apám dolgát. A püspök Budán kereste a királyt, de bizony a király Székesfehérvárott volt. Oda kellett utána menni. Nyéken elfeledett a püspök. Nem volt holdvilág. Az utat is rossz karban tai tóttá a vármegye. Megkellett ott hálni. Akkor még Nyék környéke rengeteg erdő volt. A nadapi és verebi erdők lenyúltak a síkra. Az erdők tele voltak disznóval és kanászszal. A püspök azt gondolja, de még Valter uram is azt gondolta, jobb meghálni a paplanos ágyban, mint kódorogni a disznók és kanászok közt. Éjjeli szállásra bementek egy nyéki nemes úrhoz. A nemes ur szívesen látta őket, étellel-itallal jól tartotta őket, adott kettőjüknek egy szobát, a püspöknek puha ágyat, & barát számára pedig leteritettek egy bundát a szoba földjére, alugyék a hogy tud A nemes ur se alszik más vackon. Az ágy csak püspöknek és betegnek és gyerekágyas asszonynak való, egyébre nem való. Aludt volna is a püspök meg a barát, ha a szobalány- nem lett volna. De hát istenadta csitri lánya : oda telepedett a szoba ajtajába. Bizonyosan nem tudta, hogy a szobábrn püspök vau, meg barát. Vagy ha tudta is, gondolhatta, [hogy a püspök esze olvasón, imádságon, szent íráson, nem pedig ö rajta. A lánynak dolga volt. Kenyeret kellett sütni hajnalban, de meg pogácsát is, lángállót is. Jó tepertős pogácsát s jó zsíros és borsos lángállót. Szemét tehát le nem hunyhatja az éjjel, mert lisztet kell készíteni és kovászt tenni, éleszteni, dagasz- tani, fűteni, szakasztnni, berakni, kiszedni. Élesztő, asztal, szabasztó, pemét, tévő, sütölapot, szénvonó, eleven parázs, száraz galy el volt már készítve s oda állítva a maga helyére. Csak épen a liszt hiányzott. Leült tehát az ajtóba a földre a gabonás zsák mellé. Papucsát lerúgta, két kövér piros karján az ingujjat feltürte, felső ruháját derekárarhajtott a, az őrlető követ két ruganyos térde közé szorította s el kezdett őrletni vidáman és szaporán. — 254 — az idegen hangoztatást. Azért azután a szent püspök nem is prédikált magyarul. Igaz, hogy ha magyar lett volna, nem is lett volna szent soha. Egypár királyunk ugyan eljutott a szentek seregébe, de száz meg ezer derék magyar püspökünk közül egy se. Az ördögök ügyvédje nagyon haragszik a magyar püspökökre. A szent püspök azonban tovább kérdezősködött a baráttól. — Mi hajtja a leányzó kezében azt az őrlőt ? Gép vagy állat ? — Se gép, se állat szent atya, hanem maga a lány keze. Ezen csodálkozott már igazán a püspök. — íme barát, gondold meg azt, hogy az emberi nemzetséget miként táplálja egy ily gyönge leányzó harmatkeze ! A barátnak ezt áhitatos lélekkel meg kellett gondolni. Pedig az a harmat kéz még arra is jó lett volna, hogy az ö borostás arcát megsimogassa. Ez azonban nem a barátnak jutott eszébe, hanem csak Kocsi Sebestyén Gábornak. Ily beszélgetésben telt el az éjszaka. Végre készen lett a liszt, elhallgatott az örlö és a dal. Ekkor mondta a szent püspök eme bölcs szavakat: . — Lásd barát, minő szép volt ez a dal! Meg nem győzné a munkát az ember, ha öt a művészet érzete nem lelkesítené! íme, mily boldog ez a lány, a ki szolgáló, másnak hatalma uralkodik fölötte s mégis oly vidám dallal zúgolódás nélkül végezi munkáját! így van megírva az eset a szent püspök életében, a mint az gróf Batthyány Ignác erdélyi hires püspök könyvében meg lehet olvasni. Csakhogy ott még más is van. Ott még az is olvasható, hogy reggel a püspök a szobalánynak sok aranyat, nagy tenger pénzt adott borravaló gyanánt. De ezt nem szabad félreérteni. Szent püspök teheti ezt, de már közönséges, mindennapi nri ember nem teheti. Ilyen ember csak egy két forintnyi borravalót adhat, mert ha ara— 251 — Gömbölyű válla, gömbölyű csípője, gömbölyű két melle csak úgy izgett-mozgott, a mint a követ hajtotta.! Nézed e püspök, nézed-e barát ezt a lányt ? Látod-e szeme ragyogását, testének mozgását, fiatalságának tudatlan bábáját ? Látja bizony. Gellert püspök még akkor java idejebeli erős jókedvű férfiú volt, az a Valter barát se lehetett idős ember, mert hiszen hosszú útra utitársnak nem öreget, nem nyűgöt visz az ember magával. Mikor a kézi örlö lassú zörgését, csöndes moraját meghallotta a két pap: bizony leszállt az egyik az ágyról s fölállt a másik a bundáról, kitekinteni, mi okozza a morajt. Bizony látták s jól meg is nézték ök az eleven mécsvilágnál azt az eleven leányt. Azután csöndesen visszafeküdt mindegyik a maga helyére. Nem szóltak volna egymásnak semmit. A kézi őrlőnek halk mormogása mellen, úgy gondolták, majd szépen elalusznak ök. Először az egyik, azután a másik, utóbb mind a Kettő. Vagy egyik se. Mert az a lány gondolt egyet s édes, erős, ezüst hangon elkezdett egy vértesalji, bakonyalji, mezöföldi szép 'magyar dalt énekelni. — Porfelhő támad, Lódobogás támad, Hejh az a barna legény — Ide hozzám vágtat! Meghallja a dalt a püspök és megrezzen a lelke. Erre a dalra nem lehet elaludni. El keli azt a lányt csilitani. De ha fiatal is, szép is s ha a dala is szép : miért kellene elvenni a Kedvét. De mi lesz igy az éjszakából? Mi lesz az alvással! Ébren lölteni az éjét ? Mikor két lépésre egv gyönyörű íiatal leány dalolgat 1 Gonosz helyzet az egy szent püspöknek. Még gonoszabb, mint kümt az erdőn a fák közt, a disznók közt, a kanáazok közt. i ■ .mJ __ A leánv tovább dalol. • » «* ■***.*+* _ ... .****mk ______ ■F
