Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-19 / 15. szám

I

—*367 — /

De nézte is.

Virradat óta, hajnal pirkadása óta mindig azt nézte. Azt a várat s azt a tündéri szép táját. Felült ágyában pőrén, mint a gyermed, szemeit le nem tudta venni arról a vidékről.

— Köszönöm bar.bőm. Ilyet még soha nem láttam. Ezt a reggelt soha el nem felejtem. Áldjon m*g érte az isten, hogy ide hoztál.

Ez volt szava hozzám.

Fél óra alatt talpon volt. Salamon nem nyugodott addig, míg az ö ablakián G)ulay Fái ur. Szilágyi Sándor és Nagy Miklós is le nem nézett Szigligeti. Aziuán indultunk,

Szén íi may barátom nem jött velünk. Nem kecske ö, hogy hegyet másszon, Hanem Túlit, a ko »oly kép i jó Túlit elküldte velünk holmi kellemes folyadékkal és liatapni valóval. Azt hitte, hegyre mászó embernek külömben éhen szónjan kell

elveszni

Újra elmentünk Ki faludy Sándor hajléka előtt.

A Koldusok utján ballagtunk to f-lé. áí-gnéztük az Apáíák forrását s mégizleltük éltető üde vizét. Jámbor falusiak nyájörzö emberek mindig tartanak ott tiszta nndcsöveket» hogy azok segélyével elolthassa a szomját a szomjazó.

A Vaskapun mentünk keresztül, hogy a hegy te ejére feljuthass uk.

Vaskapu !

Furcsa szó ez. Talán már Hérodotosz is ismert Vaskaput. A porta fcirea már közsíö volt az ó korban is. Az ázsiai turáni népek is ismerik a Dein ír kaput. Van Vaskapu a sziriat sivatag félé, Van a Kaukázusban. Van a Balkánon, vau az alsó Dunán. A Bakonyban is ismerek egyet a Nagy Eszterági határban s ime

Bad rcsony tetején is vau Vaskapu. _ *

Szoros ut két meredek szikla közt : ezt hívják minden.

világrészben Vaskapunak.

Miért kapu ? Miért vas ? Hiszen se kaput, se vasat nem láttak e sziklaszorosok soha. A jámbor badacsonyi szikikapás- predig csakugyan nem olvasta Hérodotosz könyvét se eredetiben se fordításban. Sö.t hírét se hallotta.

Két óriási bazalt torjuy allig négy-ö: meter nyíre egy- 362 —

Zalabéri Horváth Rozit Tizenöt éves kedves barna gyönyörű lány volt. Gyerek volt még. Álmodni se tudott arról, mi a szerelem. Csak nézte, csak bámulta azt a deli ifjút. De belé is szeretett. Nem szívből, nem is színből, csak úgy gyermek- lánynak képzeletéből

Ezt fogta karjára, ezzel danolt s ezzel táncolt mind az egész társaságnak nagy gyönyörűségére.

Oda súg a kis lánynak fülébé :

— Lenne-e kedves húgom az én feleségem ?

A lányka megáll, nyugalomra inti a kői tot is és. csókolni való édes, aranyos, teljes komolysággal azt feleli :

— Ez komoly ügy, Sándor bácsi, beszéljen először éd-s mamámmal, intézze el vele a dolgot, akkor megnyeri az én szives beleegyezésemet is

' Mindenki hallotta e párl e izédet.

Az öreg GyÖmörey akkorát nevetett, hogy rengő pocakja majdnem feldöntölte az asztalt.

De egyik asszony o la súgott a másiknak a fülébe :

— Szegény Kisfaluy megboloudu t. Kár ezért a .ferék rlfjuért.

Az a derék ifjú pedig hajnal felé lóra ült Onnan fölül, Somlyó felöl kegyellen hideg havas esős vihar támadt. Elkelt volna a bunda is, de az ifjú megint csak kigombolta huszár dolmányát. Hadd vágja a vihar azt a kutya szivet, talán használ neki. Ártani most már úgy se tud a világon semmi annak a szívnek.

Reggelre Slm-ghre ért. Másnap elment a yjihoz Téthre, búcsút venni apjától, szülőföldjétől, édes hazájától, jó testvériéitől. Elment, elbujdosott, idegen országba, véres háborúba.

Nem telt bele egy nap, két nap : Róza mindent tudott. Siettek vele közölni az esetet. Az ifjúnak szilaj vidámságát, vad mulatságát, leánykérö elhatározását, idegen országba költözését, háborúba indulását.

Busan és komolyan és halavány arccal fogadta a szűz a híreket.

— 366 tázik. Ennek szüksége van az eleven vi re, hog a dán ■'»oiri.d- jon teste-lelke De szokás most már jó szokáv-á vaii s hi/tmy most már nekünk is, ide szorult szegény »gyaiimk ene a jó szokásra rá kell vetemednünk. A tudomány és miveitség minket is juhnéppé, ökörnéppé alakított át immár.

Vacsora után az egész társaság az erkélyre vonult ki. A'tele hold ott állott a Balaton fölött. Épen a kellő közepén, Eyári este, Dyáii éj volt. Csodálatos a holdvilág a vizek fölött. Itt még Gyulai Pál ur is ^elfeledte birálgató természetét. Látta, hogy se a hold. se a Balaton nem törölik azzal, há valami széptani hibát födöz fel benne. Nem is födözött hát fel semmit.

Hat napon át teremtette isten a világot. De mi volt a hat nap' előtti napon ?

Az ösnémaság.

Ez az ösnémaság van Badacsonyban éj közepén, ha tiszta az ég s a szellő se mozdut s ha a nyári nap nagy munkája után mindenki elalszik. Más vidéki népnek, fővárosi embernek fogalma sincs erről a némaságról. Még a szigligeti, tördemici, tomaji kakasszó se iendül mqg itt vagy nem hallatszik ide. Ez az ösnémaság lebte meg legjobban a társaság erdélyi tagjait. Nem is csoda. Erdélyben soha sincs némaság. Ott a szász min . dig morog, az oláh mindig jajgat, a magyar mindig káromkodik, Mindig szidja azt a másik kettőt. Ott nem lehet némaság.

Nem hagytam őket az éjszakát átvirrasztani. Hiszen hat órakor fönt kell lenni a Badacsony tetején. Azt akartam, napkeltéiéi lássák azt a tájat, melyen Rezivár, Tátika, Sümegh és Somlyó emelkedik.

Keveset aludtam. Attól féltem, elalszom a fölkelés idpjét. Alig múlt el négy óra, már készen voltam s mentem Salamon Ferenchez, hogy felköltsem öt.

Dehogy aludt ö már.

Kis szobácskája voLt, melynek ablakja Szigligetre nézet. János püsgök nyaralója magasabban fekszik a tenger színe fölött, mint a szigligeti vár. Salamon Ferenc pz -ablakon át lefelé nézhette azt a várat.

^ ». T.s » f\ . I A . U r >.

rí * <f •

.4 . S.

/1 m- 1

r • ■ .AI Sktl

Alii

I >

! /

— 363 —

Befogadott s fölkereate Zalabéri Horváth Közit, a kedves kis lánykát. Megölelte, megcsjkolta, bodros haját megsimogatta s azt kérdezte tőle ?

— Szereted te édes Rozim Kisfaludy urat ?

— Szeretem. S

1 — De igazán szereted ?

— Igazán szeretem.

— Es ö is szeret téged ?

— Hogyne szeretne 1 Kezemet megkérte. v f— Mikot jön vissza ?

— Nem mondta meg.

— Várod vissza?

— A raig hét tél, hét nyár el nem múlik, mindég várom vissza.

Szegedy Róza ajka reszketett s szemei, sötétkék mély tüzü szemei, Tilyan különösen fénylettek. De a kis csitri lány ezt nem vette észre.

— Oh édes kedves kis barátnőm, ha az a derék ifjú egykor hozzád visszajön : tedd öt igazán boldoggá!

Tovább nem bírta már az ö büszke nagy lelke sém.

Az a fenséges szűz ráborult annak a csitri lánynak a vállaira és zokogott keservesen. '

: . . *äm