Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-19 / 15. szám
— 361 testét lelkét. Fogait csikorgatta öntudatlanul. Azután leborult az asztalra s keserű könnyei megáztatták dolmánya ujját. Meddig volt igy maga se tudja. Beesteledett, hívták vacsorára. Dolmányát begombolta, sarkantyúját összecsapta, bajuszát kipödörte s ment vacsorára. — Hadd nézek bát inég egyszer annak a lánynak a szemébe ! Késő volt már. Elment az a lány szó nélkül. Befogatott s haza hajtatott az eötvösi kastélyba. Egyetlen búcsúszava, egyetlen búcsú tekintete nem volt a,z ifjúhoz. Ejk — mit az a lány ! Elhervad a rózsa uj bimbója támad ! Támad e hát ? Bement vacsorára. Mégmindig nagy társaság volt együtt. Férfiak, nők, hajadonok, gyereklányok. ,,Hogy ki ne tanulják szivem keserves állapotját, jó kedvet kelle színlelnem és dühösségemben szilaj vidámságra fakadtam.“ Így írja a költő. ’ Bizony bolond volt ö félig meddig. Oly vad kedve .támad t. 'hogy eU»á? mit rajta mindenki. Ötld'i c ik úgy szikráztak, bókjai S'á Yütésbe* hozlak az asszonyodat, dalaira pezsgésbe jött öregnek és fiatalnak vére. Bálv* dett &fty hires kuruc'dálraó'a-melynek hangjainál a legénynek lába nem maradhat nyugton, ha csak nem sánta» béna, isten nyomorékja. Tor/.szövegé .él már csak annak a dalnak. Megismerni a kan ászt Csosza járásáról, t zött füzitt bocskoráró], Tarisznyaszijáról. “ < Húzta egész leikéből, egész bolond keserű szivéből. Azután fölkelt az asztal mellől s húzta is, dalolta is, járta is Sarkarytyuja csak úgy pengett, erős hangja csak úgy zúgott, szilaj kedve csak úgy áradt, szerelmes vad szive majd megszakadt. Azután földhöz vágta hegedűjét. Darabjai csak úgy robbantak szerteszét. Karjára vett egy kis leányt. 1 BADACSONY TETEJÉN. íme 'egy fejezet Himfy[ szerelméből. Nem úgy, a hogy . Kisfaludy megírta. Nem is úgy, a hogy azóta iró emberek kidolgozták. Hanem úgy, a hogy éu akkor badacsonyi sétánk alatt öregéböl-nagyjából barátaim előtt elbeszéltem. Hogy Gyulay Pál ur százféle megjegyzést tett elbeszélésemre, azt mindannyian természetesnek találtuk. A sétából jóval napnyugta előtt visszatértünk Szentir- naayhoz János püspök villájába. A villa Balatonra néző oldalán erkély vau az emeleten. Nagy Miklós kiállt oda az erkélyre s szemeit le nem vette a Balatonról. Mi többiek az erkélyes szobában szivarozgattunk és társalogtunk. Akkor még hire-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdötelej) vagy azzá lesz valamikor. .Náddal volt beszegve a hegy lába, a mint olt érintkezik a vizzel. Csak a nagy vendéglő irányában még alig egy helyütt volt tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta h:\jm-;'-t nézegette. Oda szól egyszer Szentirmayhoz : — Tisztelt gazdánk ! Le lehet inneu a villából menni a vízhez í — Lejlehet. Mit akar ott ! — Fürödni. , — Fürödni ? Nagyot néz úgy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én' derék Szetirmay barátom. Eképen néz a macska a légyre. Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kacsa.i^L;— 368 — mástól: ez a badacsonyi Vaskapu. Ezen a szűk nviláson át roppant meredek feljáró vezet a pagasba. A feljárót óriás görgeteg kövekkel tölti meg minden felhőszakadás. Mikor János püspök a badacsonyi kökeresztet építette : negyven bivaly vontatott föl egy egy faragott követ ezen a szoros meredek utón. Badacsony teteje csak nem egyenes fensik, talán száz ötven vagy kétszáz magyar holdnyi területtel. Nyugoti része gycpös jó legelő, keleti része tövis bozóttal, rűhatépö cserjékkel telve. Kökény, galagonya, vadrózsa, törpe iaar egymásba gubancolódva s páfránynyál, még sűrűbbé tömve ; áthatolni rajta lehetetlen. , Sok benne a szagos megy is, sőt nehány hold csupán szagos megygyel van telenöve. Aljunk meg csak ini egy kissé. Hajdan kereskedelmi cikk volt a szagos- megy s a gulácsi, tornaji. tördelnie] szegény emberek \szép pénzt láttak -évenkínt a szagos megyíaszárért. Hz volt a. h-gjobb piptmár s e.úbuk szár. S hajdan -minden emb. r pipázott s minden ut esibukozott, a ki dohányozni akn :i A to: eh olás (s b-;; órágás sohase fért össze a ; magyar enn* i í-m -és/a ;év 1. áztatott dohánynak erős, kiállijátnr; ni bi'alös szag-; v in. Ködössé t zi a pi-viSzárt és csiiuJ’. J>‘ im illatos bm:1. fából volt: ennek S; eile na es ünom i-b-ö ... i ; . i sol.a-e. fű bn i p vöz-briesl" • dni. A bagó szag nem volt ob un er- s, mint ennek a megy fának illata. Az mondják: Mahomet azultán küldőt:, először Beth- <’"’tor ; >5« (b‘l;n:óilcn *gy zac-kó dohányt s hozzá egy esi Du kot: azóta pipázik a magyar. Nem tudom: de jól teszi ha pipázik. Nemcsak az időt és a szúnyogot kergeti el a pipafüst, Z^émbel a feleséged? Gyújts rá! Vedd alö a pipádat, vedd elő a pipaszurkálót. az acélt, a taplót, a tűzkövet; nézd meg jól valamennyit, készülj el lassan s ha elkészültél: szippancs Ha látja az asszony, hogy csak a pipádra ügyelsz s nem az ö nyelvére : elhallgat és ott hagy, — 365 — Jó Nagy Miklós ngy megijedt ettől a bölcs mondástól elő nem hozta volna hamarjában a világért se, hogy ö fürödni akar. Szentixmay azonban mégis megszánta s embert adott melléje, a ki lekisérje a vízhez fürödni. De azért még se ment a fejébe, hogyan fürodhetik magyar ember, Igazié az. Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De \ ez már nincs az ősi természetében. Ha viz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a viz, ha akar: miuden nap fürödhetik. Ha pedig a víztől messze lakik : azért nem fürdik, mert hiszen nincs ott a viz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat pedig nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson, inkább otthon pipál. De még se ez a fő oka annak, hogy ritkán támad feredö kedve. A magyar lónép. Attillától kezdve mindig lótíép volt. A lóémber felül az ö lovára s bekalandozza a síkot s egész teste szabadon fürdik az üde szabad levegőben. Nem húzódik sátor alá, gunyhó alá, paloták födele alá vagy barlangok odújába. Bőrét szélnek, viharnak, levegőnek hullámai verr desik. Magyar ember nem keresi az erdőt se. Hadd süssön rá szabadon az Isten nppja. A ki minden nap a napon és a' levegőn ván : annak nincs szüksége fürdő vízre. Elég, ha mosdik. Annak nincs oka félni izzadástól, meghűléstől, csuz- . tói, köszvénytöl, huruttól, náthától, fele-íeje-fájásátúl s egyéb • efféle alávaló nyavalyától. Nem ismeri az az idegességet 0 annak mintleníéle ostoba növevényét. \ A. zsidó, német, szláv, latin fajok, az árják, irániak, kankáziak s efféle ^népek egészen más néjjek. A zsidó eredetileg juhnép; a hindu, uémet, szláv, latin faj eredetileg tehénnép és ökörnép. Ökrön, birkán, tehénen nem lehet lovagolni, nem lehet naponként a pusztát bejárni. Ez a nép hasra fekszik: úgy őrzi ökrét, jub.át. Bebújik sá-- . torába,, meghúzza magát odújában, épit kőhazat s ellenség I elöl erdó sünijébe menekül. Ennek bőre mállik, keze-lába pállik, egész teste hámlik ; huruttal, náthával örökké csa
