Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-22 / 12. szám

/

lÉtikieiesség.

Érdekes tárgyalás. A törvényszéki terem lehúzott függönyein keresztül csak haloványan szűrődött át a Dapsugár. A nehéz szőnyeg elnyelte az ügyvédek lépteinek zaját, a hallgatóság szivére valami nyomasztó érzés nehezedett e falak kő zött, hol oly sok szerencsétlenre mondják ki az Ítéletet.

E pillanatban megnyílik a középső ajtó, öszhaju bírák csoportja lép a terembe, a bailiff kalapácsütésének zajára mindenki összerezzen. Megkezdődik a tárgyalás.

Az ügyész, kinek szivét megkérné- nyitette talán a bűnösök légköre, unalmas egyhangú mormolással adja elő az esetet:

Egy üu félholtra verte édesanyját.

— Vezessék be a vádlót,—hangzik a biró szava.

A mellékszoba ajtajának mindkét szárnya kitárul, a hallgatóság ki váncsian hajol előre, hogy meglássa az édesanyát, ki börtönbe küldi saját gyermekét. De a mi következett, arra senki sem volt elkészülve.

Fehér ruhába öltözött kórházi ápo lós hoztak be hordágyon egy töpö rödött öreg asszonyt, kinek arcán nehéz ökölcsapásoknak kékei látszottak, fejétől talpáig bekötve fehér gauzezal, mely a látható ütések nyomait még sötétebbnek tüntette elő. A bűnös gyermeket, ki javakor ban levő férti volt már, a beteg no lábaihoz állították.

— Asszonyom ! megismeri ön a vádlottat i — kérdezi ></, ügyész, a nő fejét kissé felemelve gyengéden int kezeivel.

— Igen, ez az én szerencsétlen gyermekem ! válaszolt az öreg nö bánatos sóhajjal.

— Ö verte össze kegyedet olyan rettenetes módon, hogy most mozdulni sem bir ?

A beteg zihálva lélegzett, inkább suttogta, mint mondta a szavakat:

— Igen. de azt hiszem, nem tudta,

mit csinál, az ital tette, nem ö___

Dávid szeretett engem, talán most is szeret. Együtt laktunk gyermeksége óta. Egy alkalommal hajnalba jött

haza, részegen, hogy lábán alig túllőtt állani. Én a diványou feküdtem. Hozzám tántorog, durva hangon rám kialt: Kelj fel te vén banya, takarodj dolgozni. Mielőtt csak kis ujjamat megmozdíthattam volna, öklével arcomba csapott, ledobott a padlóra, rugdalt szeges csizmájával, a hol csak ért, majd erős kezével torkomnak esett, hogy kiszoritsa belőlem az életet.

— Hányszor rúgta meg ? — kér dezte a biró.

— Körülbelül húszszor, — mór molta az öreg uö.

A vádlott mozdulatlan hallgatta anyjának terhelő vallomását, csak ajkainak ideges remegése árulta el a benső Küzdelmet, mely lelkében véghez ment.

A kórházi orvos véleménye szerint a nö teljesen igazat mond. Szánalmas állapotban szállították be a kór házba. Vállcsont ja kificamodva, három ujja összemorz8c.lva, két bordája összetörve s egész testéről cafatokban lóg le a hús. Minden percben meghalhat a kapott sérülések folytán ___

— Lépjen elő a vádlott! — szól^ kemény hangon a biró.

A férfi összerezzent, idegesen hordozta körül szemét az embereken, mintha irgalmat, kegyelmet keresne; majd csüggedten hajtotta le fejét.

— Igen, én tettem, kezdé remegő hangon, — de anyám az oka. Együtt éltünk, igaz, gyermekségemtől fogva. Én is voltam fiatal, ártatlan, de megfertőzték szivemet, Anyám az italnak rabja volt mindig. Mint gyermek én hoztam számára a korcs mából. Más a templomba járt vasár nap, én u korcsmába. Kérdezzék meg a szomszédokat, a kik ismertek, sajnáltak engem. Ütött, vert, ha nem mentem, vagy ha nem ittam vele együtt. A mióta csak eszemet bírom, két pint whiskey-t kellett hózni minden nap; egyiket neki, másikat magamnak. Erre megesküszöm, ta nukkal tudom bizonyítani. Ez az egyedüli, mit mentségemre felhoz hat ok.

Igaz, a mit gyermeke mond* — kérdezte a biró.

AZ öreg nö nem szólt, csak fejével bólintott.

A bíróság hosszas vita után 2 szavazattal egy ellenében felmentette a vádlottat.

Ez a tárgyalás New Yorkban volt

1906. március 13 án s a tények valóságáról bárki meggyőződhetik.

Kedves olvasóm! Minek szépitges- sük a bűnt, a vétket, melyet az élet úgy is elibénk tár a maga borzalmas valóságában. Mielőtt a kábító italt ajkaidhoz vinnéd, jusson eszedbe e nyomorult nö és nyomorult gyermek története, lásd meg az örvényt, mely nek szélén állasz és én hiszem, hogy eldobod magadtól a teli poharat, mint mérges viperát.

Harsány! István, ev. ref. lelkész.

3 * ... i, • •

állását elvesztette. Sokan azt mondják, hogy azért, mert a nagykövet neje nagyon beleavatkozott az egyházpolitikába, sokan pedig azt gondolják, hogy ez az elbocsátt,atás összefüggésben van a Braun ügygyei is. De sem egyik, sem másik ügy nem játszott közbe, hanem csak a hivatalbeli hanyagság. Az uj nagy követ Francis, a ,,Troy Times“-nak -a szerkesztője lesz.

Nagy események.

Szülőhazánkban a császári ügyvivő kormány nem engedte meg március 15-nek az ünneplését s azokat, kik mégis ünnepelni mertek, katonaság verte szét, hogy a szabadság hajnalhasadásának emléknapjaj valahogy fel ne támassza az alvó roszlánfr. Annál inkább ünnepeltünk a szabad Amerikában, hol megtanultuk azt, hogy csak az a nép lehet igazán nagy, a mely szabad hazában él s a melynek határai kö ’ Zött egyenlőség, testvériség virul. Nem volt egyetlen egy valamire való magyar colonia sem, a hol az elmúlt héten fel ne hangzott volna a „Talpra magyar“, s ég felé ne szállt volna a magyar nép imája.

E gyűlések bizonyságot szolgáltatnak a mellett, hogy a magyar szülőhazáját nem feledi el s érte tenni és áldozni is kész, ha arra szükség leszen.

Oroszországban most készülnek a választásokhoz, de sokan úgy vélik, hogy ez csak olyan „alkotrnányosdi“ játék lesz s nem bíznak komolyan a császári Ígéretekben. Hire jár, hogy Witte le fog mondani s helyét a mostani belügyminiszter foglalja el. De ez a hir nem nyert megerősítést. Szebasztopolban a tengerészek újra fellázadtak. A lázadás oka az, hogy e hó 20-ikán egy Schmidt nevű hadnagyot agyonlőttek.

Tokióból jelentik, hogy Formosa szigetén óriási földrengés volt, a melynek több mint 2000 en estek áldozatul. Szombaton az egész sziget megrázkódott s késő estig számtalan, csaknem mindig ismétlődő lökéseket észleltek. Ugyanakkor Japánban is éreztek gyengébb rengéseket. Az. anyagi veszteség körülbelül 45 milliódollár.

Roosevelt elnök a bécsi nagyköve tét rövid utón elbocsátotta állásából s helyébe mást nevezett ki. Bellamy Storer, ki régi barátja az elnöknek azt hitte, hogy a barátság ana is feljogosít, hogy a kötelességet ne vegyük komolyan s miután több hivatalbeli mulasztást követett el,

Ohio állam törvényhozó testület»- kimondotta, hogy a korcsma engedélyek diját 1000 dollárra emeli fel. E miatt sok korcsma meg fog szűnni, de még többen lesznek, a kik ennek az intézkedésnek nagy hasznát fogják látni. Az a tömérdek asszony és gyermek, kik éheztek a férj és apa korcsmázása miatt, áldani fogják ezt az újabb intézkedést. — Ha a korcsma, a vendéglő csak az volna, a minek lennie kellene: hely a szórakozásra. úgy nem volna semmi baj, — de bizony a legtöbb korcsma csaK a pokolnak az előcsarnoka. Természetes, hogy lehet ezt az üzletet is tisztességesen vezetni, de sokan nem néznek mást, mint hogy minél több pénzt csináljanak felebarátaik bűneiből.

TARCA.

Erdössy Andor.

ELBESZÉLÉS A GÁLYAUAB9ÁG IDEJÉBŐL.

Irta: IE5. Tóth. T ánoe.

6 (Folytatás.)

Midőn Andor Csáktornyára megérkezett, a várost már ostromra kész állapotban találta. Küldetést elvégezvén, Nádasdiboz indult Sárvárra, aki akkor ott időzött.

Az első állomáson, ahová pihenésre tért, nagy meglepetésére Forstal- lal találkozott.

De Forstall is meg volt lepetve a véletlen találkozás felett s alig volt képes Andort megszólitni.

— Honnan hová, Tiszteletes ? Talán Csáktornyáról"?

— Ott voltam, — felelt Andor zavart hangon, — úrnőmtől a bánnak vittem üzefletet s most megyek Sárvárra Nádasdihoz, vele is van pár szó mondani valóm.

— Én is a bánhoz megyek. Mi hir Csáktornyán 1

— Nagyon sok. Ha régen volt ott Tisztelendőséged, úgy sok meglepe tés vár reá.

Már egy hónap óta nem voltam ott Becsben időztem. De azért azt hiszem hogy több meglepő hirt viszek én uekiek, mint a mit ők mondhatnak

nekem___ Mond csak ifjú ember,

amint sejtem, te ismét az összeskü- vök érdekében jáisz. Vigyázz, mert én is az ö számukra hozok hirt, még pedig^a legrosszabbat.

Andor nem tudta tagadni az.iga zat : de a barát beszédjére megren- dülva^ rémülve kérdé : „Hát mi történt ?“

— Figyelj szavaimra, elmondom. Pécsből jövök uramhoz, a bánhoz, hogy figyelmeztessem a bekövetke- zfendökre. A mostani felkelés is fel van fedezve és mint másodszori Megszegése az alattvalói hűségnek szigorral büntettetik. Én uramat a legjobb tanácscsal akarom ellátni, ha megfogadja : még megszabadulhat. A fölkelés leverésére már megtétettek a szigorú intézkedések. — Taitftenba- chot elfogták, Spankau hatezer em berrel útban van Csáktornya felé,

hogy azt bevegye, a föczinkosokat el fogja és Becsbe szállítsa.

Andor szédült a beszéd hatása alatt.

— Még többet is fogsz hallani, — folytatá Foistall. — Hanem most elég legyen ebből ennyi. Rólad beszéljünk, mert redd is van gondom, mivel testi életemet, másodszor neked köszönöm. Azt én nem felejtettem el és a hála érzetén kívül az is köt hozzád, mert magyar lelkészek vagyunk mindketten s magyar ha. zánknák kötelességünk az által is hasznára lennünk, hogy a jó honfi akat mi magunk is megbecsüljük s bajba jutni ne engedjük. Kérlek tehát most is, mint már egy alkalommal tettem: ne menj ez emberek után tovább egy lépést sem, csatlakozzál hozzám, én megmentelek. Vagy menj haza övéidüez, a családi tűzhelyhez, mert mondom, keserű napok fognak hazánkra virradni s a honfi nem találja honját e hazában.

Andor rettegett ettől az embretöl midőn találkozott vele ; de beszédének hatása valami különös erötagya- korolt reá. Kutatta, kérdezte önmagától : ki lehet ez az ember, hogy ily dolgokat tud és ha magyar : mért jár ez Bécsbe ?

Forstall látva Andor merengését, folytatá :

— Ifjú társam, »emlékezzél erre az órára. Most itt vagyok megsegíthetlek. Lesznek majd oly idők. midőn szükséged lenne rám. Ha nem találsz írj levelet hozzám, Forstall atyához Bécsbe, meg fog az engem találni. És bárminő elfoglaltatásom lenne is, a te segítségedre rögtön készen állok.

— Tisztelendő pater, engem ne kisérts. Ismerd meg jellememet, ha még nem ismered, nincs erő és hatalom, de nincs fenyegetés sem, melyért asszonyom bennem vetett bizalmát elárulnám. Ha előttem a Vezúv lángja s hátam mögött a paradicsom lenne, még akkor sem térnék veled visz sza. Eredj baljóslatú hireiddel jobbra én megyek a magam utján balra. A mi utunk nem ér össze soha. Tudd meg : inkább tudok meghalni önérzetesen, mint ellenségem segélyéhez fordulni.

— Nem hívlak 'többé Tiszteletes. Ismerlek. De te is tudd meg, hogy ha nem akarod is magadat megtartani, akarom én. Az ég adni fog nekem hatalmat és alkalmat, hogy a bajból kimenthesselek, hogy visszaadhassalak a kereszténységnek, az emberi