Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-01 / 9. szám
— 305 nem hallottam. Hanem azt hallottam, hogy Sobri nem is volt Sobri, henem nagy ur volt, nemes nr volt s egyszer csak megunta a betyáréletet, letette a duhajruhát, felöltötte selyem dolmányát s most nagy ur Pesten, talán főispán is. Ezt nem mondtam szegény húgomnak. Elemésztette volna magát, ha ezt meghallja. És azután magam se hittem. Egyszer úgy két esztendő múlva múlva megjött Pap Andor. Este jött a csárdához, lábujjhegyen csoszogett be az ivóba, súgva hívta félre húgomat. Boldog isten — alig lehetett ráimerni. Feje hajlott^ teste görnyedt, képe borostás, bajusza kuszáit. Pedig milyen legény volt az Sobri idejében. — Hol a Jóska, bátyámuram ? — Ne kérdezd Rozi húgom. — Hol van Jóska? Hol a vőlegényem? — Megmondom hát Rozi húgom. Erdő szélben, hegy tövében, hársfa árnyékában, virág nyilik körülötte, senki se üldözi, senki se háborgatja. Arra napkelet felé van. onnan jövök tőle, messze sincs ide s mégis megöregedtem, mire ideértem. S elmondta Scbri Jóska halálát és utolsó perczeit. A hogy történt két év előtt Tolnavárgyében, Lápafö határában. Nem is lehetett az másként. Mert hiszen ha Sobri meg nem halt volna, a hogy öt az én húgom szerette, ide neki vissza kellett volna jönnie. Szegény Rozi húgom ! Se élő, se holt nem volt, mikor ezt a hirt biztos em. bértől meghallotta. Gondolta ö már, hogy igy kellett annak történni. De azért mégis úgy fájt a szive, hogy én nem tudtam nézni. Pap Andor megfogta a fejét, talán mindjárt összeesett volna. — Bár elvett volna az isten engem is vele együtt. Mi volt az utolsó szava? — Utolsó szavát nem hallottam, mert a mikor a katonaság körülvett bennünket s pajtásaink már elvesztek vagy kézre kerültek, én odább álltam s egy dombos csalitba me-^-312 — pillanatig se biztos, hogy a lelőtt, letördelt, leszaggatott faágak a szemét ki nem ütik. Érdekes állani az ilyen ágyutüzben. \ karvastagságnyi ágak ugv hullanak, mint a záporessö s az ir- tóztató zugás, recsegés még az ágyú hangjainál is jobban rázza a lelket. Szentirmay látta, hogy az orosz'egyelőre csak ágyúval akar dolgozni. Odaszólt zászlóaljához : — No fiuk, mi is rágvujthatunk, ha az orosz rá’ gyújtott. Szentirmay a pipát értette. Neki nem volt ágyúja. Odaállt egy félölnyi vastag nyárfa mögé, hátát neki támasztotta a fának, elövette makrapipáját, megtömte do- hánynval, kicsiholt s az égő pudvát rátétté a dohányra, sőt már a kupakot is rászorította a pipára. De szippantani már nem volt ideje. Esett hasra, csak úgy zuhant. Az a nagy fa, melyhez támaszkodott, úgy ütötte hátva, mint a menykö. Egy tizenkét fontos orosz ágyúgolyó épen a fa közepének ment neki s az lökte meg a fát, Ha az a fa ott nincs, Szentirmayt derékban úgy vágja ketté az ágyúgolyó, mintha ollóval szelték volna kétfelé. Az az ágyúgolyó épen a derekának tartott.! Legényei odaugranak, a mint látják, hogy a földön fekszik. — Hadnagy uram, itt vagyunk, csak nincs valami baja ? — Van fiaim, van ! Nagyot szippantott a pipán, de nem jött rajt füst. — Az a baj fiaim, hogy a pipám kialudt. Újra ki kell csiholnom: Adta muszkája, mennyi bajt csinál az országban. S szedte elő készségét, szerszámát, hogy kicsiholjon. De már ezt a fiuk nem engedték hamarosan. Dörgö éljen rivalgással fölemelték a hadnagyot s megmutatták a muszkának. Ma is töri még a fejéta muszka, miért örültek, miért kacagtak, miért éljeneztek a honvédek olya» nagyon ? — 308 — hetÜDk ezzel? Mit veszthetünk amazzal? Melyik gyümölcsöz, jobban és gyorsabban ? Ez az elmék bölcselkedése. S minél kiesebb ur a szív, annál nagyobb ur a bölcselkedés s annál hitványabb a szerelem. A hatalom és miveltség birtokában levő úgynevezett nagy családoknál a szerelem nagyon hasonlít a vállalathoz. TárgyaláSr alku, megegyezés, mérleg, egyensúly, szállítás, kölcsönös érdekek méltányos kiegyenlítése s gyakran per, felszámolás, csődbe jutás. Itt már a szerelemnek alapszabályai vannak, mint a részvénytársaságnak. Itt már aztán vigyáznak arra, hogy az egyes szakaszok ellen senki se vétkezzék. Az ,,élek érted, meghalok utánad“ nincs bent a szakaszokban. Ezt nem hagyná jóvá se a törvényszék, se a miniszter, se a közgyűlés A ,,hűség“‘ benne van az alapszabályokban. De föltételhez és bírságokhoz kötve. A ki megszegi a hűséget: tizet ennyit és ennyit. S mig fizetni tud : fennáll a szerelem szegett hűséggel is. De a ki nem tud fizetni: azt kilökik a vállalatból. Annak többé nincs joga a hűséghez, a szívhez, a szerelemhez. S minő fenség az, a mikor a társadalom magasán is néha előáll a szív s nem engedi magát megkötözni vagy széttépi köte. lékeit s elveri maga mellöl az alkuszokat, bírákat, ügyvédeket, közbenjárókat s a számítás és bölcselkedés egyébb szállítóit! így kellene mindig s mindenütt. így volt annál az erdei duhajnál, a kinek a neve egykor Sobri Jóska volt. S igy volt annál a nyomorult lánynál, a ki addig élt, a meddig szeretett s a mikor szeretője meghalt, p is elmúlt utána örökre. , • Mig e sorokat Írom : az alatt tudósit egy barátom, hogy Sobri fáját a lápaföi határban néhány év előtt kivágták s körű lőtte a csalitól is kiirtották. ,,Sobri fájá. “ így nevezte a nép. A melynek oldalához ütróisó harczábán puskáját támasztotta; a melynek árnyékában magát agyonlőtte ; s á melynek tövében — 309 — fiatal szép testét eltemették. Az arra menő megállt a fánál s egy sóhajjal vagy egy áldással gondolt arra, a ki ott porladozik. Együgyű léleknek már ez a természete. Yajjon Répa Rozi látta-e ezt a fát ? Megölelte-e, megcsókolta e, könyeivel megáztatta-e, mielőtt szerető lelke visszaszáll a végtelenbe, a honnan származott ? .Vi-.w
