Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-21 / 51. szám
— 231 — kadni. Köszönöm hozzám való minden eddigi jóságukat. Ha valamit vétettem: bocsássanak meg kigyelmetek. Istennek oltalmába ajánlom kegyelmeteket mind közönségesen A bíró harmad magával iddogált, Egy pohár borral megkínálta a Kettős Evangyelistát s egvuttal szerencsés utat kívánt neki. Azóta nem látták az Evangyelistát Asaófőn. Netp is törődtek vele. Nem látták Ealatonkisszöllösön sem, szülő falujában. Oda se ment. Hiába, is ment volna. Hatvan esztendeje származóit el onnan s akkor is árva volt. Ki emlékezett volna már rája ? Nem láttál Balatoníüreden se a kálvinisták régi templomában. Hiszen ott se ismerték. Ott is csak az egyházfi, tudott ióla valamit, a mint egyszer másszor az isteniig teletem megjelent, az ajtónál helyet foglalt s kongó krajcárját a szegények tányérjába beletette. Hanem harmad vagy negyednapra mégis rá akadt: Gelencséri Ferkó. Kecskéit legeltette Feikó az Óvár tövében, a remete barlang környékén. Akkor még megengedte a nemes vármegye,, hogy a jobbágyok kecskét tarthassanak Ott mászkálták a kecskék a sziklapart meredek oldalán, hogy a borbolya, kecskerágó, somfa, iharfa és bodzabokrok sovány vesszőit leéljék; a Ferkó a vízpartján sütkérezett, kutyája pedig ene arra, szaladgált, szaglálózott. Egyszer a kutya megállt a remetebarlaag előtt s elkezdett ugatni beleié. Ugatott s ugatás közben le-lenézett kis gazdája felé. Látta a Ferkó ezt a dolgot, de nem ügyelt rá. Az ugatásról ugyan mindjárt észre vette, hogy a kutya talált valamit, de hát azt gondolta, tüskés disznó van a barlangban, azt ugatja.. Tüskés disznóért ö barlangig föl nem mászkál. Utóbb a kutya belátia, hogy öt a Ferkó olyan messziről, meg nem érti. Lejött hát a part oldaláról oda ment kis gazdája, mellé, ott kezdett ngatni s ugatás közben oda odamu ato tfc. szeméből, orrával és nilével a barlang felé. így aztán csak. ugyan megértette kis gazdája. ,r— 230 — Elballagott a pincébe. Bizony lassan tudott botorkálni* de azért déli harangszó körül oda ért. Megállt a szöllö lábjában. Megnézte szilvafáit. Őrülteit« valamennyit. De belepte már a sárga moha valamennyit. Ezek se élnek sokáig. A szilva már kékült a fákon, de ö házzá nem nyult*egy szemhez sem. 1 Két kis vágóból állott a szőlő. Sárgult, piroslott 'rajt az idei termés. Egy kis jó szüretet mutat az isten. De már ea se lesz az Övé. Áldja meg az isten vele az idegent, a ki utána jön Egy fürt nem sok, annyit se szakított le egy tökéről sem. Pedig ö ültette, ö metszett«, ö kapálta s még az idén is az asszony kötözte, fattyazta, levelezte. Szegény asszony, ha még egyszer, csak egyszer megláthatná a szőlőt! De hát a temetőből nem jöhet ide. Benyit a pincébe ott is körülnéz. A maga helyén minden. Egy kis hordó félbeli bora van még csapra ütve. Ereszt egy pohárral belőle s iszik egyet. De másik pohárral már nem ereszt. Mintha valami történt volna azzal a borral: sehogyse izlik.’Pedig seinem virágos, se nem szinehagyott.Egv hét előtt még nagyon jól esett, mikor itt járt az asz- szonyn5Tal. Egy pohárral meg az asszony is jóízűen megivott. Kimegy a pineéböl. Épen be akarja tenni az ajtót maga után, mikor szemébe ötlik az asszony tekercse a saitóge- rendán. A tekercs mellett az asszonynak egy régi kék fejre való kendője. Aezébe veszi a kendőt s elnézi sokáig, Megint csak ki csordul a köny szeméből s végig folyik ráncos sovány arcán. Hiába, a vén ember már gyönge ember, le kell kissé ülnie, nem bírja a lába, mikor szivén erőt vesz az érzés. Utóbb magához tér s a kendőt beleteszi a tarásznyába. Bezárja a pinceajtót s a kulcsot magához veszi. Haza felé ballag s bemegy a bíróhoz. — Itt van biró uram a házam kulcsa, itt meg van a pincém kulcsa. Rendben hagytam mindent a maga helyen. A malacnak is adtam enni-inni, az is el lesz estig. Mostantól. fogva pedig nem látnak többé kegyelmetek, elköltözöm. Nem vagyok idevaló termés, nem akarok a falu nyakába sia— 226 — jóravaló pár ember volt mind a kettő. Uraság dolgát elvégezték a vármegye robotját panasz nélkül teljesítették,a plébánosnak kezet csókoltak, a* asszony rendesen gyónt, búcsúra s minden évben elment Andócsra, békességben éltek. Addig éltek, mig meg nem öregedtek s míg az asszony egyszer csak meg nem hnlr. Alö; jött haza az Evangyélista a temetőből, a hol az asszonyt eltemedték, jött a kis bíró s oda rendelte a falu házához. A falu házánál ott volt a tihanyi ispán is. Valami uj ispán, a ki az aszőíoi 'obbágyság és zsöllérség dolgát vizsgálta át: nincs-e benne valami rendetlenség. A mikor a lajstromot átnézte, rá akadt a kettős Evangyéliota zsöilérségére, Az a zsöllérség akkor is üresen állott a lajstromban. Kérdezte a bírót: méit áll az üresen. A biró azt felelte, a mi igaz is volt, hogy nem áll az üresen, hiszen benne van az Evangyélista. Egyik kérdésből másik lett s utóbb is megmondta a biró az ispánnak, hogy Ö nem tudja, mikor és hogy került az Evangyélista a zsöllérségbe s azt se tudja, micsoda vallásu. így rendelték be az Evangyélistát a falu házához. Öreg ember volt már, alig volt járni való ereje. Az asz- szony halá a amúgy is megtörte- Nem is ment, hanem csak úgy vánszorgott az ispán ur elé. — No te vagy az Evangyélista? Az ispán ur huszonöt éves volt, a vén zsöllér hetvenöt éves volt, hanem azért az ispán ur a zsöllért nem keDdezte. Nem úgy volt s okásban. A vén zsöllér kezében tartotta kalapját, neki támaszkodott a Kályhának, máskép talán meg se tudott volna állani a lábán. Arra a kéidésre nem felelt t • i n . i. — Mióta vagy benn a zsöllérségben ? — Van annak tatán hatvan esztendeje is. • — Hogy kerültél bele a zsöllérségbe ? — Az isten úgy rendelte. — Az nem ér semmit. Zsöllérséget csak az uraság rendel hét. Micsoda vallásu vagy ? — 227 — — JL míg győztem addig kálvinista voltam. De most már semmi se vagyok, mert nincs járó erőm, hogy Szöllösre vagy Füredre templomba mehessek. Aszófö tiszta kathoilkus falu. Vigyáztak is rá gondosan, hogy oda valami idegen vagy hitetlen keresztyén ne kevered - jék. Azonkívül az ispán ur uj ember volt, be akarta az uraság- nak bizonyítani, hogy ö előtte a vallás szent dolog s ö a falut tisztán akarja tartani. Egyébként pedig az Evangyélista csakugyan nem tudta bizonyítani, minő jussal tudott ö hatvan esztendő előtt bejutni a zsöllérségbe. Nyilvánvaló törvényes hatalma volt tehát az ispánnak arra, hogy a vén zsöllért ki szállítsa a zsöllérségböl. — No hát holnap elhagyod a zsöllérséget. Abba beleül a Birnbaum kömives. Kend meg biró gazda ügyeljen arra, hogy a háznál és pincénél semmi fogyatkozás ne legyen, a vén Evangyélista semmit onnan el ne takarítson. A jegyző nyomban beírta a lajstromba az üres zsöllérségbe Birnbaum kömives nevét. A biró gazda szintén jó katholikns ember volt. Az ö eredete is sváb volt valamikor, természetében volt tehát, hogy a nyakas kálvinista magyart nem szerette úgy mint saját felenyáját. De hát már azért mégis csak elmagyarosodott s kis gyerek korától kezdve jól ismerte a Kettős Evangyelis- tát, a ki már akkor is meg lett ember volt, mikor ö még a porba játszott. Ott ült a pádon; sokáig nem szólt az ispán ur szavaira, föl se nézett, biróbotjával cifrákat rajzolgatott a szoba poros földjére, jól megakarta gondolni szavait. — Ki szüretel az idén nemzetes ispán uram ? — Micsoda kérdés ez ? Hát a Birnbaum. Ki szüretelne más 1 A biró most se nézett föl. Tovább rajzolgatta a czif- rákat a szoba földjén. Megint nagyon meggondolta, mi legyen a szava. — Hátha bent hagynánk még a házba egy pár napig nemzetes ispán uram ? Hadd fordulna sorsa valamerre aa
