Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-14 / 50. szám

iparkodik a fia, hogy méltó legyen az ajándékokra. Gyönyörködtető a földnek vadou szépsége, de szebb az, a mit már az emberi szorgalom ho zott létre rajta ; a midőn közeledve megértik egymást, anya és gyermek és termő áldásában felnyílik az eddig zárt kebel, a termékenységnek gyönyörűségével lészen teljes, mi eddig vala meddő és szomorú. Oh ! az Istennek képét méltóan hordja az, ki ha egy talpalatnyi puszta földet is, de termővé, gyümölcsözővé té szén.... Jóska bácsi a földmives ember vigyázó, értő szemével nézelődött szerte. Itt-ott megállva pár szóra. — Mit csináltok Pista ? — Szedjük a dinnyét. — Vannak-e szépek! — Meglehetősek. De jövőre majd a tiszteletes ártól kapok magot, akkor még szebbek lesznek. — Hát az övé valami különös ? — Nem hallott még róla Jóski 'bácsi? Neki vannak a legfinomabb sárgái, vérbéíüi. — Úgy? Aztán hol ieremnek? — Hát hol! A kegyelmed íöldjé ben. Nézze csak meg...'. Jósba bácsi kétkedőén rángatta a vállát. — Ugyan no----­Hanem azért csak megindult sza­pora léptekkel az árendás Hőid felé. Oda is ért rövid időn. Valóban szép dinnyést csinált a tis;.teletes ur. Finom, illatozó sár gák, óriási görögök »váltakozva, mintha csak varázslatképen jutottak volna az árva földdarabra, teli kézzel szórva, tündérek jóvoltából. No; de hát ezen túl vagyunk. Csodák manapság már nem esnek. Rémük, mintha mondta volna is, magyarázta volna is a tiszteletes ur, kellő ellátással, mire alkalmas ez a föld, de hát a ki nem hallgatott a szóra, ki volt más, ha nem Jóska bácsi! — Ejnye, ejnye no___ Jóska bácsi tűnődve megállt a föld szélén s alig vette észre nagy elgondolkozásában, hogy valaki kö szönti szives jó reggel kívánással. Felnéz s a tiszteletes urat látja maga előtt. A béres-gyerekkel sze­degetik ott a dinnyét javában. ■ Jóska bácsi azután köszön szintén, de olyan zavarodott, hogy nem tud beszélgetést kezdeni, a tiszteletes urnák kell szájába adni a szót. — Csak kijött kigyelmed szét nézni ? Rég nem volt már itt.... — Régen, az ám, bólint Jóska bácsi — és aztán — bár akarata ellen kiszalajtja: de más most itt min den---­Igen megre8telte aztán magát, hogy ezt kimondta. Úgy gondolta, a hány fűszál, az most mind gunyo 3an összesúg, a hány beszédes, füty- työs rigó, mind ötét csúfolja s a hány nagyfejü görögdinnye, vi gyorgó torzképet öltve, mind rá- aevet. De nem történt egyik sem. A fiivecskék továbbra is csendesen összelapultak, a füttyös rigó nem kezdett új nótát s a nagy fejű görög dinnyék éppen nagyon tisztességes jámbor képet vágtak, távol minden csufolódó szándéktól. De egyiknek, mintha derűs piroslás vidámitotta volna meg a zöld egyhangúságát, szépeu felnyílott rajta bíbor szájként egy kicsi lék, a tiszteletes ur bele­vágta kését s a metszett falatot mu­tatva, nyújtotta Jóska bácsi felé. — Nézze kigyelmed.. Milyen gyö­nyörű! ___ —- Az ám. Mint a vér. Tiszteletes ur egy másik dinnyét is leszakasztott. elébb megkopog­tatván. — Ez is érett. Mind a kettőt kézbe vette. — Ha nincs terhére kigyelmednek vigye haza. A gyereknép szeieti. — Köszönöm — mondta Jóska bácsi — majd megkóstoljuk. És ment szépen hazafelé az aján dókkal. Útközben, hogy találkozott ezzel is, azzal is. nem egy megkérdezte: — Hol vette kigyelmed a dinnyét? Először esik agy mormogott rá hogy senki sem értette, de később már egészen büszkén .felelt: — Termett a földemben. Oh, hosszú ut volt az, a termő árendás földtől a lakóházig. Hosszú ut, nem a testének, .de a lelkének, 'auulságokkal, tapasztalásokkal ra­kott ösvény. Az iskola, a papiak, a templom mind elébe tűntek, most, megújult csinos mivoltukban. Olyan hyájasan, vidáman nézegettek rá mind, mintha nem is tudnák, hogy a ki mellettük elmegy, azt akarta, romba heverje­nek időtlen időkig, csúfos siralomra. Összehasonlította a két Képet. A sivár romok, az elhanyagolt föld, a tiszta épség, a termékeny virulás. Egy ember munkája e kü­lönbség. * Isten kegyelmével egy férri tette ezt, rázúduló, gyülölség, gáncso3 kis hitüség közepeit; lelke az ö Urához szállva, szive népével idelenu ma­radva. Nagy, erős, megdönthetien hittel igazában, megalkuvást, gyen gülést nem ismerő akarattal ; lélek­kel, a mi ellenáll, szivvel, a mi meg bocsájt: csak igy lehetett véghez vinni a csodát. A nap se szállt le. Jóska b ■ i o"! állt a tisztelet- p, ur íitogozószobájá- ban, a kezében szorongatva valamit titokzatosan. Pár lépést lett az iró asztal felé.s Imik t:.óval előadta, miben jár. — Azt az adót hoztam volna meg. A pap ne u látszott nagyon meg­lepettnek. Átvette a pénzt. — Jól van. Majd beszámolunk vele kurátor uramnak. Kis darabig ugv álltak egymás mellett szótalan, pedig olyan sok mondanivaló kérezkedett volna ki a Jóska bácsi ajkán ; küszködve tőre kedtek elő a szive legmélyéből, mint a gyönge csirák a kemény rögök közül. Óh emberi kevélység, ál- szemérem tiltó gátlása, milyen nehe zen tudja rajtatok győzelmét kivivni a jobb, a nemesebb rész ! Óh, mennyi hánykolódása az in dulatoknak, mennyi keserűség, fel feltámadó dacz, önzés, hiúság kisér tései, mig annyi liarczokon át, tépő viharokon keresztül eljuthatunk v békességnek szigetére.... Jóska bácsi ráémelte tekintetét a papra. — Tiszteletes uram, — kezdte — nem haragszik rám?... A pap a kezét nyújtotta. — Nem. És ott álltak egy darabig szavak nélkül. Mind a ketten úgy tudtak olvasni már egymásnak a lelkében, nem is volt szükségük az élő beszéd magyarázására. Jóska bácsi azután hazament és NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE. Magyar bankár és közjegyző. , Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgyvivőség vezetésével bízatott meg Amerkában. és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlügy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható, , ^’®r--ze^et küld a világ bármely részébe, gyorsan ás pontosan. Továbbit készpénz betéteket, a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. fE3Iaő<ájeg-yes3s:e1: “lad gyors hajakra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó- társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért. •ECié-llit mindenféle meghatalmazásokat, adás vételi szerződéseket 3 bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessel». Keressétek fel bizalommal és írjatok hozzá árakért és 1-jvéibüritékolért. Levél cím : John Németh, 457 Washington St., New York. 4b 49 4b senkinek sem szólt a dolgairól sem­mit, de másnap már ott látták ren­des helyén a templomban, utána az egyháztuuácshau, hol igen higgad­tan és okosan beszélt. Néhány régi párthive, a kiknek a félrevert harangok kongatása volt kedves, elő is vette hát Jóska bácsit : — Mit csinált kegyelmeddel : pap.... Jóska bácsi megrántotta a vállát. — Mi közötök hozzá! A papunk szeret minket, aztán ereje is van hozzá, meg tudománya is, lrogy nekünk h ís múljon Én tudom azt. Jóska bácsit ismertem magam is. Kurátor volt, szorgalmas és hü munkatársa az ö papjának, fáradsá­got, időt, áldozatot nem kímélő egyháza javáért, külső, belső szép rendjéért. A dolgos kezek lelanhad- fak már, a tevékeny elme. a hevülö i v cseudes por ; nyugosznak már akáczok alatt. Érdekes, s valóban nagyfontos" ságu harezot indított meg Lészay F. birtokos, egyházmegyei gondnok. ;tz a harcz a magyar népnek utá- latos szokása ellen, a szörnyű ká­romkodás ellen foly. TTogy ez ered. erényesebb legyen a nemes gonlol- it ozás u férfiú annak az egyházköz' ségnek, a nm’ynek kebelében a leg- több eredményt érik el, egy értékes emléktárgyat fog ajándékozni. Bi­zony szükség volna arra, ljog- meg* tartaná népünk a parancsolatokat. — A HAZAI HÍREK. — Apponyi Albert gróf Kolozs várott, Bánffy Dezső báró Nyiregy házán, mindkét helyen 60 —100 eze főre tehető közönség előtt beszéltek s kinyilatkoztatták, hogy az egye­sült ellenzék óhajtja az általános választói jogot s a megszorítást csakis a nemzetiségekkel szemben szándékozik alkalmazni. — Pest város utczáin az alkotmá­nyért folytatott küzdelemben immár vér is folyt. Fehérváry rendőrei több ízben megtámadták az öeszecsopor tosult tömeget, s ütötték, vágták, lőtték az embereket. Igen sok súlyos sebesülés történt. — Rudnay Béla főkapitányt, haza- fiatlan viselkedéséért a nemzeti ka­szinó kizárta kebeléből» — A nemzet ellenállási alapjára, a felfüggesztett megyéi tisztviselők segélyezésére hazafias érzelmű fő uraink lelkesen adakoznak. Gr. And- rássy Gyula egymaga óO.OOOfkoronát ajándékozott. — A magyarországi ref. egyház zsinata a napokban gyűlt össze ta­nácskozásra. Fontos határozatait an­nak idején közölni fogjuk. — Az egyetemet újból megnyitót* ták, bár az ifjúság kedélye még nincs teljesen megnyugodva. t^ysig A. Gyula név nlatt megjelent ,,A magyar válság és a Hohen zoll erekczimü rophat szer­kesztőjét, Zigány Árpádot és fordí­tóit, Dénes Józsefet és Baneth Já­nost a sajtóbirőság felmentette a felségsértés vádja alól. Ez is az idők jele s bizonyság a mellett, hogy az esküdtszék és a biróság még függet­lenül ítél. — Örley Kálmán volt országgyü* lesi képviselő a napokban meghalt. — Mezőtúron Szegedi Kis István reformátornak az emlékét kegyele- fesett ünnepelték meg. Az ünnepély rendezője Gergely Antal lelkész volt. Balogh Ferencz és Szabolcska Mi­hály felolvasásaikkal nagyban hoz­zájárultak az ünnepély fényéhez. — November 28 ikán volt száz éves évfordulgja annak, hogy a Bocskay István által összehívott korponai országgyűlés megnyílt, Korponán (Hontmegyében) ez alkalomból szép ünnepélyt tartottak s leleplezték azt az emléktáblát, a mely azt a helyet jelöli meg, hol a bécsi béke pontjai­ról tanácskoztak az ország rendei Mátyás herczeg biztosával. — Tolnamegye Kalakno községé­ben az evangélikus templom tornyán 1640. óta disztelenkedett egy kétfejű sas. A német ajkú. de magyar érzésű lakosság a mostani hazafias küzde­lem hatása alatt felbuzdulva, levette a templomról a kétfejű sast és a po csolyába dobta. A csendes álom. Nyugodtabban alhat az ember, ha van házánál Pain Expeller. Kicsi és nagy hasznát látja ennek, mert elűz a háztól minden betegséget. A kinek még nincsen, szerezze be gyorsan, úgy alszik csendesen, úgy alszik nyugodtan. Szives tudomására hozzuk olvasóink­nak, hogy Klein Adolf ur biztosítási ügy­nökségi irodáját a Fourth ave 524. számá­ból ugyanazon utcza 237. száma alá he­lyezte át a 4ik emeletre. W JfzsEi is Fia 482 Lociist S(. (ücleKport AalpittatottÍ885. Közjegyzői iroda Meghatalmazásoké« mindennemű rd közjegyzői okiratokat szakértelemmel kiállítunk. Oonaulátusi hitele J * ritégekat beszerzőnk- Taa&csojitl ingyen szolgájánk. Biztos — Gyors.

Next

/
Thumbnails
Contents