Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-07 / 49. szám
■n wmw mmm •*Tnátus vagyok, meg tudom fontolni a jövendőt is s mérlegelem a jelent. A jelen képe irt óztutó ! Az egységes, történelmi alapon kifejlődött magyar református egyház Ameiikában pártokra szakadt. A testvér testvér ellen támadt s pi aczra hordtak olyan dolgokat, a melyeket el kellett volna rejteni a világ elöl. Csuda, hogy a mi népünkben még maradt némi vallásos buzgalom, hűség az egyház iránt. És ne vegye rossz néven Hámory ur, ennek az áldatlan állapotnak a felidézésébe, a pártokra való szaka . dásba az ö keze is befolyt. A nagyobb tál lencséért akkor, mikor egy amerikai í'eJekezet évek hosszú . során át folytatott missioi munkát a magyarok között, a gazdag, hatalmas presbyterianus egyház segedelmét vették igénybe. Ez volt az első lépés a szakadás felé. Ha ma is csak egy amerikai felekezet gondozná az amerikai ma gyarságot, bizony nem lenne szűk ség arra, bogy a hazai egyház azért avatkozzék be, hng-v a szétszórt csőntokát összeszedje. Mert ez a l'ödolog — Mint a refor mátus egyház egyik igen szerény tagja, én meg tudom érteni, hogy h ízai egyházunk legfőbb hatóságát, a kom elitet, ez a szempont. indította a cselekvésre. AzzaL tisztában kell lennünk, hogy a hazai egyházra nézve nem közönyös dolog az, hogy az a 75 százaléka a magyarságnak, a mely folytonosan vándorol, ; megőrizze itt is az ősök vallásához való ragaszkodást. Hazai református egy Hazunk egységes. Az egyes kerüle tekben vannak különbségek, de azért az egység meg van. Már most, ha az egyik magyar itt Amerikában a református, a másik presbyteri anus, a harmadik congregationalista, a negyedik methodista, az ötödik baptista, s a tizedik, századik meg egy másik felekezet tagjává lesz úgy haza menvén, a magyar református egyházba okvetlen a bomlás, a kisebb szektákra szakadás csiráját/ fogják bevinni. A magyarországi református egy ház éppen ezt akarja megakadályozni. Ö első sorban a 75 százalékhoz jön és nem a 25-höz. De miután éppen a 25 százalék az egyház valódi fenntartója, éppen azért követeltem múltkori czikkem- bei is, hogy az itteni segélyező egy- házakkal is tartassék fel az össze köttetés egy vagy más formában, de a mely biztosítsa őket arról, hogy nem hiába munkálkodtak eddig. Remélem is, hogy egy ilyen formát meg fognak találni lelkészeink, mert. nekik áll érdekükben első sorban is, hogy a béke létrejöjjön. Nekik kell érezni azt, hogy az el múlt pár hónap alatt nem a keresztyén szellemnek hódoltak. Hámory ur hazulról kiküldött ifjú képzett lelkészekben keresi a kérdés megoldását. De miután már a szakadás meg van ; a magyarországi egyházra nézve mind a két segélyező egyház, hogy úgy mondjam, idegen felekezetié lett, — lehet-e azt kívánni, hogy ö adjon lelkészeket? Vájjon megtenné-e azt valamelyik amerikai egyház? Nem . . . Ha egyik feleke zettöl a másikhoz megy valamely lelkész, az előbbi íelekezetnél összes jogai megszűnnek.. Éppen igy van ebben az eselben is. A magyar református lelkészek az a része, kik hazulról kaptak elbocsátó leveleket, a békés kiegyezés létre nem jövetele esetén elvesztenek minden jogot, a mely őket odahaza - már csak itt teljesített szolgálatukért is, — méltán megilletné. Előttem — bármilyen szc-moruan látom is, — de világosan áll a kérdés jogi oldala. Vagy létrejön a békés megegyezés, vagy nem. Ha létrejön, akkor : all right. Mindnyájan könnyebben lé lekzünk- Ha nem: úgy a magyarok közötti munka meg van bénítva. — Meg főként a református egyház munkája... Hámory urék könnyen beszélhet nek, mert ö maga mondja, hogy 18 növendékük van, s ha szükség ki vánja, ott nem igen tőrödnek a formákkal s a magyar nép követelményeivel, hanem egy két évi hallgatás után papokká avatják az ifjú embe reket. Még pár szót aFehérváry kormány Ígérgetéseiről s a pénzkérdésről. . A Fehérváry kormánynak ehhez a dologhoz semmi köze. A mozgalom élén éppen az ellenzék leghatalmasabb emberei; Dáró Bánffy és Darányi Ignácz állanak. És ez a mozga lom visszanyulik az 1848 : 20. törv. czikkhez, v mely arról szól. hogy az összes bevett vallásfelekezetek szűk ségletei az állam által fedeztessenek. De miután e törvényt — szó szerint — á római katholik us egyház nagy vagyona miatt végre nem hajthatták, legalább részleteiben igyekeztek egyes kormány férfiak végrehajtani, így a protestáns» egyházakat több czimen segélyezték. Segélyt ad az állam a tanítóknak, tanároknak, lelkészeknek; az egyházi közigazgatásra, iskolákra, s legújabban missiókra. És ez a missiói munkálkodás nem csak itt fog folyni, hanem mindazokban a világvárosokban is, a hol sok magyar él együtt. London ban, Párisban, Berlinben, Bécsben, Romániában. Ha ezt a segélyt az egyház nem fogadja el, bizony nem adják oda a szegény papoknak, hanem bent marad az állampénztárban s fordítják puskákra, csákókra és bakkancsra. Az ilyen segélyt bizony bátran elfogadhatja az amerikai magyar re- formátusság, a mig szüksége van reá. t A kölcsönöket pedig éppen úgy vissza kell fizetni, mint itt. Az előny csak az, hogy a kölcsön hosszú lejáratú lévén, a jelen nemzedék meg se érzi a terhet. Mindezeket latba vetve én Hámory ur czikke után még inkább óhajtom, hogy jöjjön el a békesség! Bárcsak ezek az adventi napok igazán adventi napok lennének egyházunk életében is. ,, Világi pap.“ Jövel óidon Jézus. ■Jövel áldott Jézus, hozz fényt a világba. Mert a bűn, sötétség már nagyon eláradt. Bárhova tekintünk, csak köny, jaj és kétség, Fény nyel derítsd fel a bűnös sötét- éltét. Jövel áldott Jézus, hozzál életet is, Halál, pusztulás van, nincs igaz élet itt, ] Rázd fel a világot közönyös álmából, Te kihozhatod a holtat is sírjából, Jövel áldott Jézus, hozzál szeretetek’ Barát, testvér, rokongyiilölködés helyett. Nincs más segítő kéz, nincs itt könyörület Tölts be szeretettel minden érző szivet. Jövel áldott Jézus, hozz kegyelmét végül, E szegény világba, hol kegyelmed nélkül A király is szegény s dús veled a koldus, Oh jö.j és gazdagíts, csüggedt lelkünk ' oly bus. Jövel áldott Jézus, várva várunk téged, - Oltsd el lelki szomjunk, mely szinte már Vget> Es töltsd be szivünket ég reményeivel, Béke s jóakarat édes kincseivel. Kovács Endre. Kimutatás az amerikai magyar ref. egyesület vezértestület november havi ália-r potáról. Bev. Kiad. 3. Kearsarge 044.65 00.55 Cleveland 275 30 04.00 Slatingtoii K. S. 014.00 Jegyző tiszteletdij a és posta kiadása 43. m Hazleton 035.10 00.75 7. Siverly 024.85 06.12 8. Dillonvale egyháznak 35 .00 W hit sett 068 90 00.25 Allegheny 030.30 00.24 9. Pittsburg 190.40 00.50 10. Frankliu Furnace 002.75 00.26 Traveskyn 048.15 00.22 J oliet 009.45 00.15 New York 058.25 00.4013. Sydney 020.40 Beaver Falls 015.30 16. Congo 017.55 T ARCA. icLöls i/ észes rzsupofe. a 1. «Am. Magy. lief. Lapjának" eredeti tárcája Irta :K assay Andor. 6 VI. Vége volt minden reménynek. Mihály csendes megadással tűrte sorsát. Egykedvűen ült a sötét börtönben s hallgatta az ör lépteinek egyhangú kopogását. Imádkozott, készült a halálra. Erősnek érezte magát arra, a mi következett. Nyugodtan várta,hogy szóllitani fogják. Kint összehordták a száraz galya kát. Távolabb a máglyától már lobogott a 'tűz, a melyről megfogják gyújtani a máglyát. A nép nagy seregben verődött össze a látványosságra. Az emberek mindig szeretnek a mások baján gyönyörködni. Alig hogy pitymallott, megnyilt a börtönajtó. A hóhér lépett be rajta segédeivel. Mihály nyugodtan állott fel. A segédek kézre fogták s a j hóhér teljes diszbenríépdelt utánnuk- A nép megdöbbent mikor a szomorú menetet látta. A mint a máglyához értek, hóhér tíiegragadta áldozatát s megkötözte. Aztán feldobta a máglya tetejére s meggynjtotta azt. A tűz mind magasabban lobogott. Már égett egészen, a mikor az áldozat ru haja tüzet fogott. Egy jajszó, egy kiáltás nem hallatszott Mihály ajakárul, csak sze mében ragyogott a megdicsőülés érzete, a mint kiszenvedett. VII. Megint sürgés-forgás van a Nagy Barna udvarán. Csakhogy vidám mosoly helyett mély fájdalom tükröződik le az arcokról. Menyasszonyt kisérni jöttek újra össze, de nem az Ur házába, hanem a néma temetőbe. Margit meghalt. A szobaleány elmondta neki a történteket. Megtört szive meghasadt .........Követte a halálba azt, a kit e földön szeretnie nem volt szabad. (Vége.) TisztEletBs uram flümijsjs. — Elbeszélés. — Irta: V. Sipos Ida. Romokban, sujtoló szegénységben hevert a kicsiny egyház, mikor az ifjú betette oda a lábát. A porochia teteje becsurgott, az iskóla falát gerendák támogatták, a tempionv elhanyagolt,éktelen. Építő, segítő, felemelő kéz után kiáltott minden. És az ifjú pap személyében el is jött az epitö, a segítő, az alkotó erő. Rövid időn rendbe hozták a templomot, befödték a papiak tetejét s aztán a legnagyobb szobát megnyitották tanteremnek, hogy addig is, mig az uj iskola felépül, legyen hol tápláltassék tudománynyal az ifjúság. Mert iskolát bizony már egészen újat kell építeni, tágasat, csinosát, egészségeset, úgy követeli ezt a törvény is, az egyház és államvendje egyaránt. Ez elöl nincs kitérés Az uj pap vállaira nagy teherrel su- lyosodott ez a feladat, mivelhogy az egyház pénztára üres vala s nyomosabb segélyre sehonnan sem számíthatott. Mi kálvinisták mindnyájan szegények vaMutatvány a Prot. .Árvaházi Naptárból.I I gyünk és szegények voltunk hajdanában még a világravtiló ügyeskedésekben is. íme, ekképen nem lehetett, másként 1 kellett, hogy valóra váljon annak a csodás madárnak a regélye : a híveknek közössége, az egyház, a maga kebelét, vérét nyitja meg, hogy táplálhassa magzatait. Hiszen nem volt ez azelőtt sem különben. Édes magzatai az egyháznak : iskolák templomok, ki emelte a ti tornyaitokat ? Ki épité a ti hajlékaitokat ? Kincseket szóró kéz ? Fejedelmi bövel- kedés ? Egyesek pártfogása ? Nagy tömé- gek felzaklatott résztvevőse ? Egyik sem. A magát megtagadni tudó önfeláldozás, a szeretetnek csodái egyedül. Méltányosan, okos gonddal kivetve az uj iskolaadó, nem terhelt felettébb senkit, kinek-kinek földi vagyonához mérten kívánta csak az egyház áldozatát, a régi szokástól eltérően, nem a kepyéréhes szájaknak sokaságát, de a kenyéradó földet, birtokot adóztatva meg. Es a szegény ember meg is adta szívesen a mit rá kivetettek, egy órát a napi munkájából, ha rászámított: no most mintha az iskolának adnám.... A fillérek igy csak összekerültek. De már nehezen, keservesen gyűltek a forintok a házas, telkes gazdák pénzfogó markaiból. Mert a szegény ember pénze csak kóbor madár, szállhat erre, arra ; de a gazdag ember /
