Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-09 / 45. szám
/ — Adjon az isten jó szerencsét kegyelmeteknek is mind közönségesen. Majd holnap ilyenkor kinézek ide megint. Intett a kajánaknak. _ j — Csak nyomomba gyerekek, hogy el ne bóduljatok ! Megindult nyugodtan. De nem nézhette szó nélkül a mérnök. — Ilejh, gazda uram, kedves jó barátom, álljon csak meg; még egy szóra. A halász gazda megá’l, visszanéz. — Tessék parancsolni. — Hát kelmed biztosan tudja az utat Kajár felé \ — Bizony nem tudom én. — Hát hogy mer elindulni ? — Mert tudja a Turcsi. — Ki az a Turcsi ? — Hát a kutyám, ki volna más ? _ Úgy volt bizony. Akkor ve tek csak észre a kutyát. Idomtalan, maszatos képű,kócos szőrű eb. Valami korcsAz apja bizonyosan kuvasz volt, az anyja aligha ne n puli. A mi onnan bizonyos, hogy hol az egyik füle állt fel,hol a másik. A mihez p°dig rendesen csak az agár meg a puli ért. Hanem két fekete szemében csak úgy égett az okos elme. Holmi vásott kölykek akárhányszor mondták, hogy több az esze annak az ebnek, mint az öregbirónak. Az igaz, hogy az öregbiró a pinceszeren néha több bort szokott inni, mint a hogy illendő s ilyenkor bolondokat beszélt, a mit a Turcsi soha nem csinált.. De azért mégis isten ellen való vétek igy beszélni. Olt üldögélt már a Turcsi régóta a gazdájának csizmaszára mellett. Figyelemmel hallgatta az emberek beszédét 8 komoly részvéttel kisérte a szegény mérnök ur tépelödését. A mérnök urat még eddig nem ismerte, de azt már látta a szemeiről, hogy a ködhöz semmit se ért. A háromlábú messzelátó eleiutén némi aggodalmat keltett benne, de a mikor látta, hogy se nem íug, se nem harap: azután rá se nézett többé. Kutyába se vette. De azzal kezdettől fogva tisztában volt, hogy se ö, se gazdája az éjszakát kint nem tölti a jégen. Ámbár ő> *• . fPCw .m. ~?,Sl 182 — nevet-e valamelyik paraszt ? Nagyon kapóra jönne valakit összeszidni. Mert hogy e* a térkép a köd ellen mit se használ: azt most faár öis belátja. Kérdi a patvarista : — Hát a tájirányzó, urambátyám ? Erre a szóra jön még csak haragba a mérnök. Tízszer is megtapintotra ö már minden zsebjét. Épen csak a konipaszt, a dájirányzőt felejtette otthon De minek is hozta volna el ? Nem volt ö neki tengerész még az öreg apja se, nem is atlanti tengerre indult ö el uj világot födözni fel, csak egy rongyos sommás repoziciór3 hívták, oda pedig minek a tájirányzó? Hiába volt minden liaragja. A térképet újra összekellett sodorni, a tokba tenni s kötelékét bebogozni. Tartsa csak a huszár tovább is a hóna alatt. Még egyszer rárival a mérnök az emberekre. — Hát márflsenki se tudja a biztos utat Siófokra ? Bizony nem tudta azt senki. Egy kajári siheder kölyök még el is kezdett csufolódni. — Hogy tudhassuk mi azt, kamár az a háromlábú masina *e tudja ? Röhögtek rá. De most már a röhögés se hozta méregbe a mérnök urat. Valami nagy dolog kóválygott a fejében. — Hiszen se hajlékunk, se ruhánk, se kenyerünk. Hátha ez a köd hátom nap, három éjjel meg nem mozdul? — Bizony történt már ilyen eset tekintetes uram nem is -egyszer. így járt tavaly télen Marosi János is, a kisutcai takács. Be akart menni a halászok elé. A köd megnyomta. Elbódorgott erre-amarra a jégen. A kalapja : no az megkerült. de ö neki azóta se hire, se hamva. Legjobb lesz nekünk a Jióra lefeküdnünk, már aztán akár mit ád az Isten. Valamikor csak fölszáll a köd. A kajári halászgazda csak azt várta. Erre a szóra oda I lépett a mérnök urlioz. — Már én csak haza megyek, nem várakozom itt hiába. Isten megáldja tekintetes uram ! Még kezet is fogott a mérnök úrral. Csak azután fordult a többihez. Hajdan nem volt a bírónak ügyviteli szabája. Nem vol* köteles a biró a porokét sorrendben elintézni. Nem is parancsolt a bírónak senki. Sürgethette azt az ügyvéd vágy panaszos — nem adott az rá semmit. Följelenthették az alispánnál, vármegyénél, helytartótanácsnál, kancelláriánál, vagy magánál a királynál is, mind nem ért az semmit. A főszolgabíró azt felelte: — Egyéb dolgom van. Ezzel elintézte a följelentést. Igaz, hogy a toszolgabirák mégis csak dolgoztak. Mert tisztségük igy parancsolta. És mert minden Ítéletért bírói dijat, sportulát kaptak azonnal. S a ki sok Ítéletet hozott: annak ezerekre ment jövedelme. Efféle dijakból lett gazdaggá, gróffá, herceggé az első Grassalkovich. Igaz, hogy más segítsége is leheteti. A bírói dijak miatt nem hozott soha Ítéletet Hollóssy Fülöp urambátyám. Volt birtoka Veszprém, Győr, Komárom, Somogy, Fehér, Tolna, Heves és Külső-Szolnok vármegyében. Felesége Magyary-Kossa Eszter nénémasszony volt, ki a szilas- balhási, mezöszentgyörgyi, litéri, dakai, papvásárjai, pápai, börőllöi, győri, bönyi, komáromi, aranyosi, kenderes!, kakat- pusztai s tudom is én még hová való birtokaikat jó rendben tartotta. Egészen természetes tehát a főszolgabíró okoskodása. — Nekem ne mondhassa se ügyvéd, se panaszos, hogy nekem sportulát fizetett. Azután mit is pörösködnek istenadta maradhatatlan emberei ? Nem azért van a status, hogy az ö csetepatéikkal vesződjék. Majd leszoktatom én őket a pörös- ködésröl. Le is szoktatta alaposan.t Úgy elpusztult az ö járásából minden ügyvéd, hogy meg nem mert maradni közülök hírmondónak se, de egyetlen ügyvéd se. Hire volt ö neki egész túl a Dunán. Kiegyezett az ö yidékén minden ember, a hogy tudott, ellenségét pedig hagytaifutni mindenki. Mert az bizonyos volt, hogy senki nála pőrét el nem veszti ugyan, de meg se nyeri soha. Nála tette le panaszát a balaton-fökajári halászgazda.. Meghallgatta nagy figyelemmel. Síd — 179 — — Hát aztán mit csináljak én te veled ebbeű az ügyben? f— Tessék engem visszahelyezni az én vizeimbe és az én jegeimbe, men a foki halászok engem az én békés birtoklásomban megliáboritottak. — Tehát sommás repozíció ! Ez volt neve az ilyen pernek. Ha elszántok egy barázdát a szomszédom földjéből ; ha falat húzok s a csurgatónak helyet nem hagyok ; ha elkapálok egy fél bakhátat a szomszédom szőlőjéből ; ha a szomszédom földjén húzok árkot vagy emelek kerítést, ily esetekben áll elé a sommás repozició. De ha más vizére, más jegére tévedek s ott halászok mi lesz akkor ? Sommás repoziciónak csak ingatlanon van helye. Igen ám, de a viz nem ingatlan. Azonban, ha befagy, mégis ingatlan. Csakhogy a hal meg semmi esetre se ingatlan. De a hal mégis csak azé, a kié a medre ; — meder pedig bizonyos, hogy ingatlan, Ilyen módon kétségtelen, hogy a viz is ingatlan, a hal is ingatlan, s a jég is ingatlan. Mindezt végig gondolta a jó főszolgabíró s mire tisztába jött az ügygyei : akkorra belátta, hogj ez az ügy mégis bolond ügy. Ezt prókátor nélkül elintézni nem tanácsos. Odaszól a halászgazdának. — Tudod, hogy én a perjiatvart nem szeretem s Ítéletet mondani nem szoktam, de most az egyszer megteszem, hanem hozz magaddal prókátort. , Ráparancsolt egyben a siófoki halászgazdára is, hozzon prókátort ö is. Azon kívül megidézte a vármegye egyik mérnökét is. Végezetül ráparancsolt a veszprémi káptalanra mint siófoki uraságra és a balaton-főkajári nemesi közbirtokosságra, hogy a balatoni partok határmappáit haladéktalanul adják ki a megyei mérnök kezére. Tanúnak is idézett be egy csomó elöljáró embert inneD is, onnan is. Elkövetkezett a pörfelvétel határra pja. Szép derült napos idő. Csak úgy seregeit a sok ügyvéd, patvarista, pörös fél, tanú, mérnök, szakértő, bámészkodó a pár on. A kajári halászgazda magával hozta a kutyáját is. ÉláÉIflíilÉÉii ___________________ I« nmtfntfii'iíirlfr jiiiiüiBäiiiii Já
