Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-09 / 45. szám
tagok egymás iránt tanúsítani tar’ toznak betegség esetén. De Krisztus által az egész keresztyénség egy nagy családot képez, hol egyik felebarátnak érdeklődni kell a másik sorsa, állapota iránt s betegségben segítséggel kell szolgálni egymás- nak. Csak gondoljunk az irgalmas samaritáuus történetére; — milyen kiven gondját viselte ez az idegen nemzetiségű és vallásu utasnak. Lát csak mi keresztyének lennénk meg átalkodottak, közönyösek akkor, midón velünk rokon, ugyanazon Krisztustól megváltott testvérünk betegen szenved és kinokat áll ki t Tanuljuk meg e történetből, hogy boldogok az irgalmasságot cselek vök, mert ok irgalmasságot látnak. S a föember eltávozott az Ur biz tató szavaira. A mint hazaért, hallotta szolgáitól, hogy fia éppen abbán az órában gyógyult meg, mikor Krisztus mondotta volt s e perctől fogva hitt Jézusban úgy ö, mint háznépe. Kern tapasztaltad-e te is embertársam, hogy az Idvezitö miként gyógyította ki családod egyik vagy másik tagját a veszedelmes betegség, böl ? Tálán az édesapát részegessé- géböl, az édesanyától sokat siratott tékozló gyermeket könnyelműségéből? Ok ha már megbizonyosodtál az Ur ilyen csodatevő hatalmáról, higyj te is, házadnépe is. Vagy ha a beteg, ség különböző nemei még pusztita. nak haj'ékodban, higyj s imádkozz rendületlenül. Az Úrnak vannak gyógyszerei oly esetben is, mikor a íöldi tudomány tehetetlenül hallgat. Monika, egy kegyes nö panaszkodva fordult egykor Milano püspökéhez, Ambrosiushoz, hogy hiába sir s imádkozik fia miatt, nem akar megjavulni. A püspök intette a kegyes anyát, hogy ne csüggedjen, kérése előbb vagy utóbb meg hallgatásra talál. S valóban úgy történt: az előbb engedetlen gyermekből vált Ágoston, ki a kér. egyház büszkesége lett. Fogadd meg hát e tanúságot embertársam : ha családod valamelyik tagja veszehelmesen beteg az ö leikében, te higyj és Könyörögj, így megmented majd házadnak népét. Nánássy Lajos. Nagy eseményei!. Az Oroszország alkotmányát megadó czári ukáz nem hozta létre a remélt nyugalmat. Igaz ugyan, hogy S„entpétervárou valamennyire le csendesedtek a kedélyek, de az ország nagy részében, különösen déli Oroszországban a forradalmi állapot annyira elmérgesedett, s euuek folytán a mészárlások oly óriási arányt öltöttek, hogy azoknak isszonyatos sága felülmúlja még a legközelebbi véres háború borzalmait is. Kievben, Kisjreneffben, Odesszá ban a lázadók kezében van a hata lom. Ezekhez csatlakoztak a rendörök s katonáknak nagy része is, kik részint a hivatalos egyenruhában, részint polgári ruhába öltözve segitik az elvakult tömeget vandal Biankájában. A vérengzés áldozatai leginkább a zsidók. Oly nagyelleaök az elkeseredés, hogy Odessában a tömeg a pópa által felmutatott keresztre esküdött meg, hogy min deu zsidót kiirt Oroszországból. Esküjét igyekszik is betartani. Felégette csaknem teljesen Kishe neff várost, hol a lakosság legnagyobb része zsidó ; Odessának három, zsidóktól lakott külvárosát is teljesen elpusztította, lakosait kiölte. Hogy fogalmunk legyen arról az óriási mészárlásról, mely déli Oroszországban történik, megemlítjük, hogy az elmúlt hét péntekén 1000 embert öltek meg s körülbelül tízezret sebesitettek meg a nagyobb városokban. A hatóság e lázadások ellen egy előre mit sem tehet, mert a legújabb híradások szerint Varsóban és Odes- sában is a katonák a lázadókhoz csatlakoztak s a MarsailJaise dalolása közben együtt rombolnak a tömeggel. Ez az orosz alkotmány vérkeresz telöje. Á czár engedékenységét, Witte sikeres politikáját egy újabb czári ukáz is bizonyítja, a mely 15,000 ] o'itikai fogolynak adja vissza szabadságát. Nálunk Magyarországon nincsenek ugyan ilyen vér^s események, de vérengzés nélkül is oly elszomori tók a hazai állapotok, hogy azokról, édes hazánk boldogabb jövőjét illetőleg alig Írhatunk valami vigasztalót. Az újból kinevezett s részben meg fejelt Fehérvarv kormány vasaka rattal fogott hozzá gonosz munkája hoz,„a nemzeti követelések megsem mísitéséhez. Erősen készül az uj választásokra, korteskodik Bécsböl hozott hangulatkeltő, de máskülön ben üres Ígéreteivel, hogy a válasz tók körében pártot, az újonnan meg alakulandó ors-'ággyülésben politi kájának többséget teremtsen. Nem retten vissza az erőszaktól sem. Elkoboztatja azokat az elleuzéki lapokat, melyek, ha talán erősebb hangon, de igaz világításban mutatják be a kormány ravasz politikáját. Fényes Ígéretekkel igyekszik elcsá bitani azokat, kiknek lelke meg vehető, hogy fogadjanak el íöispáni hivatalokat és teremtsenek a vármegyékben rendet. Sajnos, akadnak ilyen fértiak és pedig feles számmal. Mi azt hisszük, az lesz majd a soi’suk, a mi a Tisza darabantjaié volt. Alighanem abból fog állani az uj főispánok székfog laló:a, hogy mielőtt ök arra a bizonyos föispáni székre leülnének, a hazafias megyei képviselők kiránt ják azt alóluk. Mert, hála a magyarok Istenének, vannak még jobb érzésű férfiáink is s ez ad némi vigasztalást a jelen szomorú körülményei között. Sajnos, hogy az igazak között a legigazabb, Kossuth Ferencz súlyosan beteg, de oly hatalmas gárda áll az egész nemzettel együtt betegágyánál, melyen nemcsak Fehérváry, de a pokol ármánya sem vehet diadalroat. ben részesitették. Fényes voit fogadtatása s fényes az a lakoma is, melyen Battenberg herczeg részvett Rooseveltnél a „Fehér Ház“-ban. Hogy csak egyszerű kéjutazása e ez Battenbergnek, vagy a látogatást nagyobb horderejű politikai körülmények tették e szükségessé, ki tudná azt megmondani. A poliiika csalóka útvesztőjében bajos eligazodni. A bostoni kikötőben ezelőtt pár héttel a tenger egy női holttestdarabokkal megrakott ládát vetett partra. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy a holttest Geary Susan bostoni kardalosnöé, ki szerelmi viszonyának következményét egy bostoni női sanatoriumbau operatin' által akarta eltávolíttatni. A nőt megölte saját bűne : meghalt az ope- ratio alatt, s az azt végrehajtó orvos,, hogy az igazságszolgáltatás szigorától megmeneküljön, a szétvagdalt testrészeket ládába csomagolva a tengerbedobta. De az orvost, dr. Percy D. Mc. Leodt is elérte a büntetés, Bostonban a napokban letartóztatták s átadták a törvényszéknek, hogy számoljon egy bűnös nö\ és egy ártatlan kis angyal kioltott életéért. Battenberg herczeg, az angol hadi tengerészet ellentengernagya, az E- ^Államokban, jelenleg Washington jban időzik. A világ leghatalmasabb ■ tengeri hajóhadának ellentenger- : nagyát a megérdemelt kitüntetések Bécsben november 6-án nagy szocialista népgyiilés volt. Az uralkodó ugyanis Austriában is meg akarja adni az általános választói jogot, hogy a mind jobban követelő szo- czialistákat elhallgattassa. E tárgy, ban gyűltek össze a nevezett nap estéjén a szoczialisták'óriási tömegben. A társadalmi rend felforgatását sürgető forradalmi beszédek után az utczára vonultak s haladtak a Hoff- burg felé, de ott elállta utjokat a íendörség és katonaság, a mely kénytelen volt a zavargókkal szem ben fegyverét használni, minek következménye az lett, hogy a rendzavarok közül mintegy 80 au megsebesültek. TÁRCA. ZtSTeliéz Id.c3s: r észes n^po3^_ a 7 «Am, Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája Irta: Ka ss ay Andor. Jöjj az apáthoz fiam, beszélni óhajt veled. az ifjú engedelmeskedett slépteik zaja kísértetiesen kongott a hosszú folyosón. Ambrus atya nyitotta be az apát ajtaját. Kényelmes szoba volt. Re mekbe készült diófa Íróasztalnál ült a galamb ősz apát. Arcáról megelégedettség s földi boldogság sugárzott. Méltóságteljes kézmozdulattal mu • tatott helyet az érkezetteknek. Ambrus atya mindjárt le is telepedett egy sarokban álló bördiványra, de az ifjú szoborhidegen állott meg az ajtónál. — Fiam, szólt az apát, rendszereteted, buzgalmad s kegyességed arra bírtak, hogy előléptesselek. Mától fogva nem novicius vagy, hanem fráter, » kinek kötelességed lesz minden estve és reggel a misénél ministrálni s itt az én előszobámban aludni. Remélem meg vagy elégedve. Az ifjúnak ideje se maradt a gondolkodásra, de villámgyorsan átlát ta, hogy az apát e kegyességét a.". este tett Qnkénytelen vallomása okozta. Átlátta, hogy ez a kegy, csak arra való, hogy ö örökre és visszavonhatlanul besoroztassék a rend kötelékébe s olyan életre legyen kárhoztatva, a melyet testéből s leikéből gyűlölt, j g — Nem apát ur, szólt az ifjú, s hangja élesen csengett, én nem fo gadhatom el azt a kegyet, amelyet irántam mutatni méltóztatik. Eljöttem volna ma vagy holnap, hogy eugedelmet kérjek a távozásra. Ambrus atya ismeri indokaimat s gondolom, ön előtt sem ismeretlenek már azok. — Igen, szólt izgatottan felkelvén helyéröl az apát, indokaid nem ismeretlenek előttem. Tudóin, hogy démonok szállották meg lelked. Meg akartalak menteni, de önfejű vagy ; fényes tehetségeid nagy eredményt biztosítottak volna számodra, 1 s igy el fogsz merülni az ismeretlenség tengerébe s a szegénység hullámai fognak hányni vetni egész életedben — Számoltam az élettel. Isten az Ur, cselekedjék velem úgy, a bogy jpnak látja. Az apát elfordult s Ambrus atyának mondta még, hogy reggel hagy ja-el az ifjú a kolostort s többé nem is akarja látni, aztán visszavonult, s Ambrus atya es hü kísérője, a szép hangú énekes ifjú, visszavonultak celláikba. Vájjon aludtak-e, vájjon álmodtak-e ? II. Azok között a községek között, a melyeket Ambrus atya és kísérője, a kit Névtelen Mihálynak l Ívnak, vagy röviden Miskának, meg szoktak volt látogatni s a hol a nép s a község ura is szívesen fogadta őket és készséggel adakozott a jámbor barátoknak, egyik legnevezetesebb volt Erdőd. Veres betűvel volt kitüntetve a többiek közölt. A község ura volt Nagy Barnabás. Igazi magyar ur volt. Kedvelője minden jó mulatságnak és tréfának. Kapuja nyitva volt a vendég előtt s a szegény áldotta jótékony kezét. Felesége s ifjú szép leánya, Margit, védő angyalai voltak a környék szegényeinek. Az akkori idők szokása szerint a kolduló barátok is az ö házánál kötöttek ki s onnan indultak requiráló utjokra. Jó barátok s jó pajtások voltak a kolduló barátok minden időben s egy-egy mulatságos tréfától nem ijedtek meg, ki is állották s végre is hajtották. Ambrus atyáról jegyezték fel a következő sikerült kis tréfát. Egy alkalommal ott tarokkoztak a Nagy Barna házánál. Tarokkozás közben egyszer csak megszólal Ambrus barát: — Igaz, nagyságos uram köszöni a szerzet a szép malacot. Hanem mód nélkül busul a malac : folyton hullanak a könnyei. — Hát miért busul ? — Azért, hogy maga van. A házi gazda, a ki fogadásban vesztette a malacot, már előre kieszelte, hogy ezúttal az Ambrus atya rovására fog mulatni vendégeivel. — Hát hogy ne legyen maga, szólott, adok hozzá egy borjut. — Tréfálni tetszik ? ... . ■Ltw.-':. j
