Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-09 / 45. szám

De hogy Spanyolország se maradjon hátra, az európai csendéletből ö is kivegye a részét, Parisból sereg szántra érkeznek Madridba a szuezi alista vezérek, kik élesztgetik ott is a hamu alatt lappangói parazsat, hogy az lángra lobbanva, elégesse a királyság avult intézményét s elő segítse a spanyol köztársaság mi előbbi felállítását. Mig Alfonz házas ságon töri a fejét, igy készítik neki -elő a lakodalmat.

— Lapuimban már jeleztük, hogj Dr. Antal Géza, a pápai theol. a ka démia kiváló tanára jön Amerikába hogy zavaros egyházi életünkben rendet teremtsen. A mint örömmel értesülünk a nagy tiszteletű kikül előtt Ur megérkezett s hozná kezdett •a helyzet alapos tanulmányozásához. Adja Isten, hogy útját az a'me rikai ref. magyarság javára siker koronázza.

Most kedden folytak le a választá •sok. A legerősebb volt a harcz New Yorkban, hol a régi polgármester, Medelen győzött; Philadelphiában, hol Weaver a volt polgármester, ki •elhagyta a republikánus pártot, a független polgárok szavazata által újra polgármester lett. — Ohioban pedig a republikánus párti kormányzó, Herrik újra megválasztatott, bár ott volt a harcz a legelkese- redettebb. Pennsylvaniában Berry demokrata párti lett az állami pénztáros, a mire nagy befolyással volt az Endreprise Bank bukása.

Mint a táviratokból értesülünk, -Görögország és Oláhország között háború van készülőben. Már a nagy követeket is visszahívták a kormányok.

CSARNOK.

E lap szerkesztősége mindenáron szik1 j ráztatni akar, holott a virág levelezni is keveset szokott.

De hát ha ez felkapóttabb: hadd legyen szikra, a mi nem is szikrázik.

Egy bizonyos, hogy a midőn a Ref. Lapjában mostanában a sok sajtóhibát olvastam és éppen észbontó sajtóhibákat : az én szemem, mint) a johnstowni évi gyűlés tudósítójának gyönge szeme is szikrázott, de talán még a sajtóhibát el- nézöjéé is szikrázott volna, mert megérdemelné az ilyen felületesség, hogy legalább is a tyúkszemére tapintsanak.

S hogy nem is lettek kijavítva, ebből következtetem, hogy a kiadóhivatal nem olvas, csak ollóz.

I te hát ez a megjegyzés köztünk maradjon. Jön egy másik.

Johnstownból szétoszolva azt hittük, hogy az amerikai kálvinista hármas szövetség közt szent lesz a béke. De biz nem egész úgy lett. A hideglelésből is sok a harmadnapos, hát még a fent jelzett békéből, ha csak három napig tart, vagy talán csak addig, mig Johnstownból Youngs- itownig el lehet utazni.

Szóval a talián kibújt az obligóból. Ott maradt a német, igaz, hog)J nem kétfejű sasos, csak amolyaii amerikai szárnyú magyar fejű és szivü kálvinista, no meg a harmadik fél, az osztrák magyar az össz- monarchia képviseletében. Hogy most már jobb lesz-e^ugy? Annak csak a nem sokára megérkezendő hazai küldött lesz a kita pasztalója.

El vagyok rá készülve, hog}' a Heti Szemle megint nyilatkozni fog, már t. i. úgy, a hogy mi várjuk.

Ezelőtt két testvér farkasszemet nézett s alaposan vívták a testvéri ölelkezést. De hát magyarok ! Mindegyiknek kemény a koponyája is, az oldalbordája, no meg a dereka is ; s mivel a hegy nem ment Mohamedhez, tehát megfordítva történt. S azóta ,,suttogás távol“-ból csevegnek, de az igazságot most is meg kell mondani.

Tehát elő trentoni levél !

I

» vw && vv *

(t* NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE.

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgw'ivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok évea át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi külűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástólÁi jellemű s teljesen megbízható.

Pénzeket Küld a világ bármely részébe, gyorsan ás pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja.

Ilaiójegfyeiset »lad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért.

ICiáolli-t mindenféle meghatalmazásokat, adás vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően.

A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik ó't személyessen. Keressétek fel bizalommal és írjatok hozzá árakért és lévé! bori tikokért. Levél cim :

John Németh, 457 Washington St., New Yorli.

New Yorkban a hazai egyh. törvény- könyv a föltétlenül kötelező. Már pedig a ?S. §. szerint a presbyterium elnöke a lelkész. A 31. §. szerint meg ,,a jegyzőkönyv vezetésére az elnökök egyike sem alkalmazandó.“ Hogy van mégis, hogy N. Y. -ban az esperes-lelkész nem elnök, hanem jegyző a presbyterium ban s mégis a legutóbbi gyűlésen ö elnök is volt? Minek már ez a játék t. kollegám ? Oda haza van nagy népes gyülekezetekben fögondnok, pénztárigondnok stb., — de kevés igazi fögondnok igényli azt, hogy minden presbyteri gyűlés kettős elnöklet alatt tartassék, s vájjon itt, Amerikában, a hol még a törvényes létszámnak megfelelő presbyterium sincs megválasztva, minek a primus inter pares közül egyet — talán az ü buzgó szerénykedése daczára magunk fölé emelni?

Ez nem támadás, ez igazság. Ettől nem állok el, még ha P. B. a legközelebbi számában a H. Sz.-nek annyira leteremtettéz is. Notabene ! Ö még nem volt hajlandó azt a múltkori támadó czikket meg nem Írtnak kijelenteni. Ha pedig nem ö irta, akkor már arról is kvittoltunk J.ban.

Mint előre is jeleztem, t, szerkesztőség, rövid leszek.

Még csak annyit, hogy a johnstowni évi gyűlésen a delegátusok mindig 'csak az ABC elején kapkodtak a jelölés alkalmával. Az M betűn alul nem mentek. Véletlenül lecsúsztak a P re. Ezer szerencse, hogy a nagy testűletü jegyző becsülettel betöltötte a rostaszemet.

Ez nem a sértett, vagy magát sértettnek vett fél felszólalása, hiszen hogy is láttak volna meg ott mindenkit, kivált ha háttal volt hozzájuk abban az egészséges, vagy nem egészséges pipafüstös komeneióa teremben. Máskor ajánlom, hogy a jelölő bizottság okvetlen legyen kinevezve. Öt ember jobban lát, mint harminczegy! ;

Ez ddö szerint a keleti részen levő osztályok nincsenek képviselve a vezér testületben. Vagy talán Bandrét, mint a Magyar Napilap képviselőjét úgy tekintik, mint a mesebeli királyfit, a ki ,,hip-hop, ott leszek, a hol akarok“?

Ki a jó könyvet szereti rossz ember nem lehet.

A Jc i olvasóink közül vallásos Vöny veket és jó olvasni valókat akar besztrezni, forduljon bizalommal hozzánk és mi szükségletét ebben az irányban is kielégítjük.

— Nem én. Ott a borjú az istállóban. Van ott nyolc is. Választhat kczülck. Csak azt kötöm ki, hogy maga hozza ki Ambrus bácsi.

— Eb a ki megbánja, felelte rá az •öreg.

Felállott és az istállóra nézett. Látta, hogy óriás komondorok sétálnak és fekszenek az istálló előtt.

Az idő már estére járt. Ambrus atya megvárta, mig megvacsorálnak azután egyszer csak veszi a kalapját •és igy szól:

— Nos, most megyek a borjúért.

A hold már sütött. A gazda vendé

geivel kiállt a tornácra. Nem min dennapi mulatság lesz az, hogy szedik le a kutyák a csuhát a barátról. De a barát csak ment. A mint az istálló felé közeledik, ui3gn)riu z együk komondor s rá mind a négy dühös ugatásba tör ki.

Péter barát ekkor leguggol.

az Öt kutya ugrálva rohan feléje és ugatnak böszülten. A barát azon ban nem ijed meg.

A fejére rántja a csuklyáját és megindul négykézláb vastag brummo gással szembe az ebekkel. Az ebek meghökkentek. A mint látják, hogy7 a fekete bimmogó állat egyenesen feléjük közeledik, meghátrálnak,

egyre hátrálnak, utoljára — vesd el magad, annyi felé szaladnak, a hányán vannak.

Péter barát ekkpr kivezette a borjut az istállóból es hozzákötötte a kocsihoz. Elbúcsúzott és hazament.

A házi gazda és vendégei csak nevettek.

Éhez a házhoz a névtelen Mihály is eljárogatott. Nem az eféle tréfák és mulatságok miatt, hanem mert ott találta fel azt a csillagot, a házi kisasszony, Margit személyé ben, a ki bevilágította szomorú életét, a ki reményeit táplálta és életvágyát ébren tartotta.

Tiszta és ártatlan szerelem volt az. Egyik sem akarta bevallani magának, de mind a kettő szive érez te. Az ifjúé épen úgy, mint a le ányé. A sok izetlen tréfa és beszéd a mi körülöttük folv, nem érdekelték őket. Komolyan beszélgettek együtt s a közös tárgyat, a mely mindkettőjüket érdekelte, kerülték, a vallás dolgai, a természet jelensé gei s más e félék képezték a társalgás anyagát.

De bár mennyire igyekeztek is eltitkolni szivök érzelmeit, nem tud ták. Legalább egymás elöl nem. Ez a tudat egyiknek is, másiknak is sok kellemetlen éjszakát okozott.

Margit sokszor sirt, zokogott, mert azt hitte, hogy szerelme vétek s megbántja vele az egyházat, a mennek kötelékébe tartozik.

Mihály sokszor tépelödött, vájjon a szívnek van-e joga arra, hogy szerelme által megszokott köréből kiszakítson egy leányt s a jólét, a kényelem karjaiból, a szegénység, a nyomorúság küzdő terére állítsa.

De hiába sirt a leány, hiába töprengett az ifjú, a titoknak kikellett derülnie.

Már csaknem egy hétig tartózkodtak az úri házban, amikor egy kellemes este Mihály, a kártyázol? közül a hervadni küzdő parkba sietett elmélkedni s a töprengő gondolatoktol megszabadulni. Alig volt ott egynegyed óráig, mikor látta, hogy Margit, a kit talán ugyan olyan érzelmek űztek, mint öt, lép be a kert kapuján.

— Jó estét Magit,valóban kár vol na ezt a szép estét bent töltenünk, szólt Mihály, mikor Margithoz lé pett, remélem elfogadja kíséretemet.

— Minden bizonynyal. Hiszen úgy is beszélni akartam magával.

Néma csend borult a környékre. A hold nyájasan mosolygott le a

hervadó lombokra s a sárgult levéllel bontott utakra. A levelek meg- megzörrentek a sétálók lábai alatt.

— Azt monta Margit, szeretne velem beszélni. Nos, szóljon, most valóban jó alkalmunk van rá.

— Kevés az, a mit önnek mondani akarok. Arra...........s itt megakadt szava...........arra akarom kérni,

ne jöjjön többet házunkhoz.

— Miért Margit\ Vájjon adtam-e okot arra, hogy igy űzzön el magától, Szóltam-e valamikor olyat, a mi megsértette volna. De ha akarja elmegyek messze, messze, hírem sem fogja hallani. Isten óvja, Isten oltalmazza,

És megindult. Erős, szilárd léptekkel, pedig a szive össze volt törve Az a lángoló szív,a mely nem ismert mást, csak öt.

Margit merev tekintettel nézett maga elé s aztán sóhajtotta inkább, mint mondta:

— Ne még Mihály, ne még és ne ilyen hidegen hagyjon el eDgem. Ha tudná, mi az, a mi itt ben a szivemben ég, nem vádolna, nem tekintene rám oly haragos szemekkel.

(Folytatása következik.)

gom József és Fia ffi Locust Sl. Ittasul, Pa.

Alapittatott 1885. Közjegyzői iroda. Meghatalmazások és mindennemw közjegyzői okiratokat szakértelemmel kiállítunk, Consnlátusi hitele- sitéaeket beszerzőnk- Tanácscsal in szolgálunk. Biztos — Gyors.