Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-22 / 25. szám
Pmn*MH, Pa. 190Í. Junius 22. VI. évfolyam. Megjelen mindeD csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIYATALOS LAPJA. Á LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thusday by the HUN6.-AMERICAN SENTINEL PUBL. C0‘ Bates St. Old Hung. Ref. Church íntered as Second Class Matter Sept 2. 1004. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress oe March 3, 1879 ipisiiMöstóesiiii. IGEN TISZTELT SZERKESZTŐ UR! Veghetetlenül nagyra vettem az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ f. évi márczius 30-án megjelent 18. számának ,,A debreczeni egyetem“ czimü vezérczikkét, mely ben lelkes örömmel foglalva állást a jóknak azon gondolata mellett, hogy Debreczenbeu a hazai protescaiUiz mus létérdekei szolgálatára egy egyetemi rangon levő főiskola állít tassék föl, illetőleg, hogy a Debre «zenben most fennálló százados kol légiurn emeltessék egyetemi rangra: meleg hangon, igazán szívélyes érdeklődéssel üdvözli az én igénytelen személyemet, a ki a terv anyagi föltételeinek nyilvános beszédek, prédikácziók tartása által való összegyűjtése czéljából 9—10 hónapi körútra ki akarok menüi a hatalmas, a nagy Egyesült Államok területére. Régen meg akartam én már köszönni azt a kedvesen irt czikket, de tervem eddig még nem érett meg magában, hogy tudjam, vájjon annak kivitelét nem kell-e esetleg valamennyi időre elhalasztanom, hogy kimeh?tek-e ama távoli földre eredeti tervem szerint már ez év szeptember havában, vagy talán csak egy évvel . azután indul hatok el az én szép és nagy utamra. Ma már teljesen tájékozva vagyok az amerikai s az itthoni körülmények felöl s kijelenthetem, hogy ebben az évben nem megyek ki Amerikába, de ha Isten úgy akarja, mint én s ha a tiszántúli egyházkerület közgyü lése megengedi azt, de a vállalatom iránti igazán erős érdeklődésből, meleg rokonszenvböl bátrtm követ- kezthetek arra, hogy a kiutazási engedélyt megnyerem, akkor a jövő 1906 évi szeptember havában okve tétlenül útra kelek Amerika felé. Tartozom ezzel az ügynek, de tartozom a saját, akármennyire igénytelen, de mindenesetre tisztességes nevemnek, mely méltán változnék nevetség és gúny tárgyává, ha én a dolog ilyen elöhaladt állapotában, minden kényszerítő ok nélkül, egyszerűen letennék tervem kiviteléről. Megyek hát, ha a mennyei és a földi felsőbb erők engedik, megyek, mert nevem tisztessége parancsolja ; me gyek, mert rendületlen a hitem és a bizodalmám nagy, vállalkozásom sikerében, már pedig a bízni tudó hit és a hinni tudó bizodalom Isten jóságos kezéből áldást fakasztó cselekedetekben szokott diadalomra jutni . megyek, • ért ügyem barátai, kik hívogatnak, jóakaróim, kik az Egyesült Államok igen igen kiváló egyéniségeihez már eddig is több ajánló levéllel láttak el és fognak még ezután is ellátni, oly felséges perspectivát tárnak utam eredményes sikerét i”etölee\ lelki szemein; elé, hogy áruiásszáinba menne, ha a kedvező időt fel nem használnám. Hogy miért csak egy esztendő múlva megyek ki, annak okát önök, kedves Szerkesztő ur, odaát az óceá non túl, nagyon jól megértik. Az észak amerikai magyar reformátusok közt, értesülésem szerint ugyan már csillapodó, de valamennyire még mindig háborgó testvérharcz, s az ottani preshyteriánus és református világnak ellenünk, az ismert okbó fölgerjedt haragja, s az a két nagy ok kívánatossá, talán épen szükségessé is tette, hogy az ügy teljes sikere érdekéből lemondjak ez idei ki utazásomról. Nem kisebb ember, mint monarchiánk most itthon levő északamerikai nagykövete Hengel- müller László is ezt a tanácsot adta nekem, de ugyan ö ezekkel a szavakkal vett búcsút tőlem, mikor nála közelebbről Bécsben tisztelegtem, s ügyemet vele részletesen megbeszéltem : ,, A viszontlátásra Washingtonban !“ Én a magam dolgát föltétlenül távol akartam, az én északamerikai magyar testvéreim hazakapcsolódási tói vagy haza nem kapcsolódási ügyétől tartani, de csakhamar bel i kellett látnom, hogy ez lehetetlen, i Hát jól van, ha zeng még akkor is az amerikai magyar ég, és ha zug is az amerikai angoluyelvü nép tengere, mikor én kiérek oda, leszek én olyan bátor hajós, hogy neki merem feszíteni vitorlámat az égiháboru s a csapódó tengernek is, és leszek én olyan ügyes hajói, hogy kitudom majd kerülni úgy a Scylla mint a Charybdis örvényeit. Csak fogadjanak önök magyarok, pártkülönbség nélkül, testvéri szere tettel, s a hol és a mennyiben módjukban áll, csináljanak nekem előre is propagandát az angol nyelvű amerikai világban, a melyben ke ’ 3S2tülkaj .1 szelve a roppant államszövetség legkülönbözőbb államaités territóriumait, mindenütt a magyar népet, ennek államiságát, alkotmá nyát, kuiturmissióját hirdetendem. Gróf Apponyi Albert kimondhatat lanul fontosnak mondta vállalko zásomat. De az lesz ott én nekem igazi nagy örömöm, ha úgy tapasztalom, hogy a mikorra én odaérek, helyre áll már az én ottani magyar református testvéreim között az az áldott, az a szivbeli szent békesség, a melynek ölében egybe csoportosulva, a szentek egyességének áldó leheletétől mintegy megizmosodva, vidám örömmel fogjuk zengeni a CXXXIII. szép zsoltárt: Íme mily jó és mily nagy gyönyörűség, Az atyafiak közt az egyesség. Ha békével együtt laknak ! Én mindenesetre a testvérszeretet, a magyar összetartás szellemét fo gom ottan hirdetni és képviselni. Egy nagy eszme apostolaként fogok ottan megjelenni a magyarok, és főként az angolnyelvü népek között. Lenne ottan magyar, a ki engemet erkölcsileg ne támogatna ? Ön kedves Szerkesztő ur, tudom már, hogy támogatni fog. Isten áldja meg érte! Debreczen 1905 junius 6. Csiky La\os ev. ref. theol. akad. tanár. Az egyesült államokbeli Ref. egyház belmissiói bizottságának működése. Segélyező egyházunk, mint megírtuk május hó derekán tartotta, három évenként tartatni szokott zsinatát. Erre a zsinatra, az egyházunk különféle bizottságai jelentéseket adtak be. Egy ilyen jelentés a bel- missiói munkálkodásról számol be. Az alábbiakban ezt a jelentést óhajtjuk megismerretni olvasóinkkal s általában mindazokkal, a kik az egyházi dolgok iránt érdeklődnek. Segélyező egyházunk 1863 ban tartotta első zsinatát s már ez az első zsinat szervezte a belmissiói bizottságot, de az egységes munkálkodás ezen a téren, miután a kerületek is folytattak ilyen munkát, csak 1890- 92-ben következett be. Az egységes szervezkedéstől kezdve a belmissiói bizottság nagyon sokat tett az egyház fejlesztésére. Megjegyezzük itt, hogy „belmis- sió“ alatt nem az értendő, a mit odahaza értenek. Odahaza belmissió- nak nevezik azt a munkásságot, a mely a lelkészi hivatallal együtt jár, mint az ifjúság vallásos szellemben való nevelését, a mértékletesség! téren való munkálkodást. Itt belmissiói munkálkodásnak tartják az elszórt csontok egybe gyűjtését s egyházközségbe való szervezését. Es mi azt hisszük,, hogy ez a helyes értelmezése a belmissióuak. Természetes, hogy oda haza ilyen értelmezésről nem lehet szó, a mig a nagy egyházközségekben a jelenlegi rendszer marad meg. Ámbár sok olyan pont van hazánkban is, a hol valóban szükség volna ilyen ameri kaias belmissiói munkára. A belmissiói bizottság tagjait a zsinat választja s ez a választás után mindjárt megtartja alakuló gyűlését, a melyen megválasztja hivatalnokait s a végre hajtó bizottságot. A teljes számú bizottság csak áprilisban, mig a végrehajtó bizottság minden negyed évben ülésezik. A munkálkodást az idöszerint három superiuteudens vezeti, mig a belmishogy a Reformátusok Lapja, czimére egy évig járjon, — az küldjön be szerkesztőségünkhöz ÍÍL3.320XIŰL cLollójrt — s mi számára egy diszkötésii ima könyvet vagy egy zsoltárt küldünk sa lapot egy esztendeig. Ez'az ajánlat csak Julius l-ig tart. ------ —
