Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-18 / 20. szám

I $ / Hírek Isten országának terjedéséről. Camegie András töbszőrös milliomos lijt-bban szép adományt ajánlott fel ref. egyházunknak Lancasterben levő collegi- umára. Ugyanis 30,000 dollárt igéit az általános alapra, vagy pedig 37,500-t, egy uj épületre, még pedig azon esetben, ha a collegium az ö általa ajánlott össze­get' [ másoktól összehozza. A board az utóbbit fogadta el, s igy kilátás van reá, hogy nemsokára egy 75,000 dolláros uj ko'legium épül Lancasterben. Az Egyesült Államok pénzügyi titkára a napokban a következő leveiet kapta, „Tisztelt Uram! Mellékelve küldök 12 ezer dollárt az Egyesült Államok ré- 1 szére. Évekkel ezelőtt megkárosítottam 1 az államot s most mindent visszafizetek, . még pedig a biblia utasítása szerint négy­szeresen. A bűnösöknek útja kemény és /Senki más, csak az isten tudja, hegy mennyire szenvedtem következményeiért s igyekező.ni kcieoin illő mcgjavu.ast. Bárcsak megkegyelmezne Isten, migaz Egyesült Államokkal jót teszek.“ E levél s a többi értesítések, miket a pénzügyi titkár nyer, a mellett tanúskodnak, hogy a vallásnak nagy ereje van a telkekre s az Isten szerint való bánat életre vezet. Krisztus országából a bűnös nincs kizár­va, ha hozzá tér; de Krisztus nélkül a bűnös kárhozat magára és másokra nézve egyaránt. t¥. Isten az ö igéjét gyarló tanítók által prédikáltatja, de hatalmas eszköze van e hirdetésnek s ez a nyelv. Mária skót ki­rálynő jobban félt a Knox János reformá­tor nyelvétől, mint tízezer harcosból álló hadseregtől. Az Isten lelkétöl ihletett nyelv ma is hatalmas fegyvere Isten or­szágának, mert a hit hallásból vagyon s a hallás pedig a nyelv beszédének megér­tése. Ha az emberek napjainkban erőteljes prédikációt hallanak, ekképen szólnak egymáshoz ; milyen szép prédikáció ! Az ilyen nyilatkozat semmit sem er Isten előtt, mikor ‘ Péter apostol prédikált az első pünkösd ünnepen, a sokaság nem a prédikációt kezdte dicsérni, hanem azt kérdezték : mit cselekedjünk és megke- resztelkedtek megtéréseik után. így kel­lene lenni most is a hívőknek gondolkoz­ni a prédikáció után ; nem dicsérni azt, hanem megfogadni, megtérni és élni. Cincinnatiban a Salem ref. templomban hús vét reggelén és [estéjén a Kollekta >140 dollár [22 cent volt. Ezek a kivök bizonyára megmutatták az ö hitüket jó cselekedeteik által. Mint Oroszországból érkezett hírekből tudjuk, az orosz czár húsvéti ajándék gyanánt népének teljes vallás szabadságot adott. Eddig is mindenki saját módja szerint imádhatta Istenét Oroszországban, de a vallásj szabadság nagyon egyoldalú volt. Ugyanis eddig senki sem térhetett át a görög keleti egyházból semmiféle más vallásra, de e felekezet kebelébe más vallásunk beléphettek. Most egyenlőség van vanasi teüintetben. N. L. Evsnpüuírj ieoks. ■ János ev. 16: 5—15 v. alapján. A Megváltó ez alkalommal is a bucsu- záshoz készíti elő tanítványait, miként tette már azt előzőleg, mint múltkori lec­kénkben is láttuk. Mint a búcsúzó szülő gyermekeit, úgy gyűjti maga köré tanít­ványait s eltávozására gondolva mondja nekik : Én ahoz megyek, a ki elbocsá­tott. Volt é még valaki e világon, ki e szava kát ajkaira vehette volna ? A legnagyobb, leerdicsöbbek és legünnepeltebbek elmond­hatják e magokról, hogy ök ahoz men­nek, kiküldte őket? Minden világi törté­nelmi eseményben Istennek gondviselé­sét ismerjük fel ugyan, de mindenek, kik" asszonytól §? születnek, földi pályájuk megfutása után a múlan­dóság martalékai lesznek testűkben a földi idő lejárjáig és senki sem mondhat­ja azon nyilatkozatot, a mit Idvezitönk mondott, hogy testével s leikével az Atyához megy egyenesen, a ki küldte öt. Csak ö az Istenember, s a föld­kerekség Megváltója szólhatott akképen, az ö munkája kezdettől fogva a mennyei Atya akaratjából és rendeléséből történt most a reá bízott feladat teljesítése után visszamegy a hoz, ki elbocsátotta, mert ugyan mi dolga volna még tovább ezen a földön ? • S épen azért ragaszkodunk olyan erő­sen a keresztyénség áldásához, mert az nem ember müve, hanem Istené. Krisz­tus, a mit szólott, nem magától szólotta, hanem az öt elbocsátó Atya rendeletéből, maga az Atya tanított meg bennünket az ö helyes imádására s ó emelte fel Eía váltsághalálában a por bűnös gyermekét. S az Idvezitö mennybemenetele megpe­csételi azon bitünket, hogy a mi hitünk Istennek akaratjából és rendeléséből tör­tént s tanítja, hogy a keresztyénség meg- dicsöídési folyamat, s a Mester maga nyújtotta övéinek az első hatalmas pél­dát. S a megdicsőülés eseményeinek jöven­dölése alkalmával, ami mégis félémmel és bizonytalansággal tölti el az aggódó tanítványok lelkét, az Üt erősíti szivöket. Jó nektek, hogy én elmegyek, mert ha én nem megyek el, a vigasztaló nem jön el hozzátok. Reámutat a pünkösd nagy ünnepére, a Szentlélek erejének kiáradá­sára, mely minden igazságra elvezeti a hívőket. Vigasztalónak mondja a Szent­jeiket. aki majd elfelejteti velők busulá- sokat és keservöket a Mester eltávozása miatt, aki majd felruházza őket, erővel és hatalommal s képesíti őket, hogy a Lélek által végzett munkában mindenkor érez­zék az Ur jelenlétét és személyiségének s tanainak hatását. S az eljövendő Lélek, mint Krisztus- 'nak lelke velők lesz minden időben az övéivel. Hármas munkásságát említi e helyen Idvezitönk a léleknek ; megfeddi a bűnöket azokban, kik nem hisznek ö benne, hogy lássák, milyen nyomorúsá­gos a Krisztus nélkül való élet, megfeddi a világot az igazságról, s majd tanúbi­zonyságot tesz Krisztus mellett, hogy ö az Atyától jött s most ö hozzá ment; az Ítéletről is megfeddi a világot, n»ert le­rombolja a sátán munkáját s az Űrét eme­li dicsőségre és hatalomra. S ha az első tanitványok a pünkösd előtt még nem tadták is felfogni , de ne­künk az ö mai híveinek tudnunk kell, hogy jó volt nekünk, hogy ö az Atyához ment s jó nekünk, hogy elküldötte a vi­gasztaló Szentleiket, a ki állandóan épit, hat, alkot s ha kell, tisztit, rombol és öl lelkekben. Ez a Lélek az ö szelleme, kér­jük hát mi is e vigaaztaló Szentlelke^ hogy minden igazságra elvezessen ben­nünket. Örvendezzünk s énekeljünk hát váltságnnk Fejedelmének megdicsöitése felett s énekeljünk dicséreteket, mert & vigasztaló velünk van a világ végezetéig ! Nánássy Lajos. Egyházi és egyleti élet Tíz éves \ubileum és zászló avatás. Már csak egy pár nap van hátra, a pittsburgi és vidéki magyar ref. egy­házi és segélyzö egylet tiz éves fenn állásának és zászló avatásának meg­ünnepléséhez, a mely a hó 30-án fog megtartatni. Az ünnepélyre nagyon sokan készülnek. Eddigelé az osztá­lyokon kívül tíz egylet jelentette be részint testületi, részint pedig képvi­selők által való részvételét. Az érdeklődőknek e helyen is tud­tál adjuk, hogy a gyülekezés a* * Rutherglen street és 2nd ave szögle­tén, Marquette Hall előtt fog meg­történni. Innen megy le a menet a ref. templomhoz, a hol a diszgyülés- és a zászló avatás fog megtörténni. Az ünnepély után hajó kirándulás lesz a Beauty nevű hajón, a melyre né".ve tessék elolvasni a lapunkban közölt hirdetést. Egyház szervezési mozgalom. Je­lenben három helyen van folyamat­ban egyházi szervezkedés u. m. South Bendbeu, Daytonban és Eleanora vidékén. Sup. Souders most mind­ezeket a helyeket meglátogatta. Leg­utóbb az elmúlt szerdán este Eleano- rában volt lapunk szerkesztőjével s ott dacára a kellemetlen esős időnek szép számmal jelentek meg a hi vek s a nagy többség óhajtandónak tartja a szervezkedést, mert a hivek lelki épülésének és az Isten országa terje­désének az a leghathatósabb eszkö­ze, ha a hivek minél nagyobb lelki gondozásban s gyermekeik vallásos nevelésben részesülnek. A terv az, hogy az uj missionárius szék* 1 TARCA. Mint hajdan Jób; patriarcha, t Ülök kínok szemétdombján ' S számlálom a csapásokat, f Miket sorsom dühe ont rám. Nyomor, pusztulás körültem. Vészt hoz Uram minden napod, De panasz nem kéLajkamon, Legyen a Te akaratod! Jö a kevély gonosz ember, Gunynyal halmoz és sárt dob rám; Harag nélkül törölöm meg Sártól, könytöl nedves oicám. Bár méltatlan bántalmaznak, Ne sújtsa őket haragod; Én tűrök, mint tűrt szent Fiad, Legyen a Te akaratod!' Egyre nö a sírok száma, * Hova enyéim temettem; £ lm alig egy-kettö él már , S remegve állnak megettem. Engem Uram — kiáltok.fel — Fektessen már sírba karod! Őket kíméld!-----Mind az-által j Legyen a Te akaratodi Legyen a Te akaratod, Óh bölcsesség fénylő napja! A Te titkos céljaidat Gyarló ember nem tudhatja, Ha ma porba sújtottál is Holnap felemelhet karod. Bizalommal várom sorsom, Legyen a Te akaratod! Széli Károly. A 100 ezer frank. Felolvasta a brassói ev. ref. egyház vallásos estélyén, CSULAKY LAJOS. Nagy szó! Tessék csak jól utánna gondolni; százezer! Minő rengeteg pénz! Rengeteg most is, mikor egy kiló husért száz fillért, egy liter borért csaknem kétannyit kell fizet ni, egy liter igazi borért pedig .... éppen Ígérhetnél bármennyit, mert úgy sem kapsz. És mekkora pénz összeg lehetett ez még valamikor, a mikor tudniillik annyi pénzért négy iont húst, annyi pénzért pe­dig nyolc [kupa szölönedvet adtak! Igaz, hogy-csak frank, ami néha való jó öreg forintunknak, csak a felénél járkál, de hát hiszen mi is leolvadtunk immár félannyira! De hát mégis nagy [kisértet! Mit szólnál te barátom, ha elődbe tennék és csak egy picike folt lenne rajta, azért, nem e mégis utánna nyúlnál Ha a házadat a lelked üdvét kel­lene adnod érte, nem e oda adnád És én most mondok egy történetet a hol senki sem kívánta ezt az áldó zárót, nem járt azzal semmiféle ma- leficium^és még sem vette el az, akit kínáltak vele. Úgy ráfért volna pe­dig az a pénz, mint rám és rád egy kis fizetés emelés és még sem nyúlt hozzá. És miért nem nyúlt hozzá? Én azt mondom, mert bolond volt. Igen is, nincs ennek más jelzője. Hanem térjünk a történetre. Azé-falvi Csóka família, vala mikor nagyon kiterjedt família volt, jómódú köznemesek, a kik sohasem mentek kölcsön sem pénzért, sem észért senkihez. Megfőttek a maguk zsírjában, fiaikat kitanittatták, leá­nyukat férjhez adták, ha káruk e- sett, azt kiépülték a mások segedel­me nélkül. Ma ezen a helyen abból egyetlen egy sem él. Hová hordta el őket az idő szele! ? — ki tudná megmondani Elpusztultak, oda lettek, mindanyi | sok más. Hogy is mondja_a Jntin — j változnakTaz idők s bennök mi is! De nagyon. Hogy el tudnék én itt most arról beszélni, ha beleszabadi- tanának! Az utolsó Csóka, a ki még É-fal- ván lakott, Csóka Ádám volt. Lehet annak mintegy százhúsz éve. Egy vastag, kurta nyakú, tömzsi ember­ke, elhízott nagy pofákkal. Mikor ment az utcán, a két vastag lábát úgy emelgette, maga után, mint két nagy boronát. Az arcát simára borot válta, csak a nyaka alatt kereken hagyott egy sörte kerítést, mire a fekete selyem nyakkendőt köriteni lehessen. Tüskés bajusza két olda­lon úgy meredezett elő, mintha min­den percen ki akarnák döfni a két szemét annak, a kivel beszélget. A hangja öblös, mély, a mi beillenék holmi kis faluba második harangnak És nem is fukarkodik vele. Utón útfélen hallatja, hogy a második utcából már ráismerhetsz. Egyébként ö sem tért el az elődök szokott életmódjától. Munkálja az ősöktől maradt kis birtokot, nevel csikót borjut. eljár a márkális gyű­lésekbe, kiveszi részét az egyházi ügyekből, vasárnaponként pedig — téli időben a bárány bőrrel szegélye­zett bekecsben, nyári időben pedig a brassói kék posztó ruhában - min­ÜÉMi flBstoHÉllítiÍÍMÍIÉÉÉÉÉÍtiÍÍfeiÉÉiÉ(MÉÍIÉÍÍtfíííÍÍÉÉáíÉÉkíáÍÍÍÍÍ

Next

/
Thumbnails
Contents