Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-17 / 11. szám
2 nemes, igaz és magyar, uralkodjék benne a márciusi nagy idők eszméje, maradjon előtted feledhetlen 1848 előkészítője, alkotója a m. nép legjobb barátja Kossuth Lajos áldott emlékezete. Mi magyarok, kiknek egy dicső nemzeti múltúnk van, két világrészben hirdessük, váljak és va lósitsuk meg a költő szavait : j" Minden ember legyen ember és magyar, Akit a föld hord és egével betakar Egymást értve, boldogitva ily egy nép Bármi vészszel,bizton,bátran szembe lép! Éljen, viruljon a magyar! Az imádkozásról. (Folytatás) Az imádkozás azért is szükséges, mert 5-ödször, a szorgalmas imádkozás vezet amegszente.1 ö d é s r e. Kétségtelen, hogy a tekintetben a keresztyének között nagy közbe vettetés vagyon. Mindnyájan egy célért küzdünk, de a harcok akár a fegyverzetet, akár a harcmodort és bátorságot tekintsük nagyon különböznek. Mindnyájan, ami Atyánknak dolgaival foglalkoznak de egyik többet tesz, mint a mások. Mindnyájan egy cél felé futunk, de az egyik hamarabb eléri ezt ; mint a másik. Ugyanazt az Urat, ugyanazt a megváltót szeretjük, de mennyivel mélységesebb az egyik ember szeretete, mint a másik-é. Merné-e valaki tagadni, hogy a keresztyének között nagy különbség van ? Bizonyára nem. Sokan vannak a Jézus követői között, kik bár újonnan szülöttek, de egész életükön át a gyermekkorában maradnak. Vágyaik, érdekeik ugyanazok, mint régen. Úttörők, de hasonlítanak a régi gileonitákhoz, kenyerük száraz, cipőjük rongyos, s a ruhájok kuszáit. Szomorú dolgok ezek, de — fájdalom igazak. Ezek amaradi párthoz tartoznak. Vannak azonban a Jézus követői között haladás pártiak is. Úgy növekednek, mint a mezőnek virága az eső után, vagy mint az izraeliták Egyiptomban. Néha elbuknak ugyan, de újra talpra állanak. Kegyelmet szereznek a kegyelemhez, hitet a hithez, erőt az erőhöz. Valahányszor találkozunk velük, úgy tetszik, mintha a szivük nagyobb volna — s a jellemül?; pedig erősebb. Minden évben többet és többet látnak, tudnak és hisznek s vallásosságuk megnövekszik. Hitöket jó cselekedettel mutatják meg. A nagy dolgokat nem csak megkísérlik, hanem meg is cselekszik. A csalódás őket nem csüggeszti el, a bukás csak újabb tevékenységre ösztönzi őket. Magukat szegénynek, haszontalan szolgáknak hiszikjs nem elégednek meg azzal, amit cselekesznek.jDe mások előtt az ö vallásosságok s kegyességük: példaadó és lelkesítő. Sokszor még a hitetlen, a közönyös emberek is dicsérik őket s az önzők elismerését is kivívják. Jól esik látni őket, jó velők lenni és beszédjüket hallani. Ha távozunk tőlük, érezzük, hogy társalgásuk mennyire felmelegitett s úgy tetszik, mintha lelkünk lángra lobbant volna az ü lelkűk tüzétöl. Tudom, hogy kevesen vannak ilyenek ! De miért? Hogyan magyarázzuk meg magunknak a keresztyének között tapasztalható különbséget? Mi az oka annak, hogy egyik hivő szentebb, mint a másik ? . . . Valószínű, hogy a legfőbb oka a különbségnek a magános imádkozás gyakorlása vagy elhanyagolása. A maradi pártiak nem imádkoznak,csak a legnagyobb szükségesetben, a haladó pártiak imádsággal kelnek és feküsznek, Lehet, hogy többen azt gondolják, hogy a megszentelödés egy különös adománya az Istennek. Csak kevés kiválasztott nyerheti meg ezt s a helyett, hogy megszereznék — csak a messze távolból csodálják. Szép példának tartják, de hogy kövessék, arra már nincs elég erejük. Veszedelmes tévedés az ilyen gondolkozás. A szellemi tökéletesedés útja mindenki előtt nyitva áll, aki okosan használja fel a neki adott talentumokat. A megtért ember előtt nyitva áll-e az ut kezdetén, vagy előre halad szorgalmasan. Az elöhaladásnak bizonyára egyik eszköze a magán imádkozás. Nézzük meg csak azok életet, akik valóban az Urnák szolgái vpltak ! Mi van feljegyezve — Mózesről, Dávidról, Dánielről, Pálról, Lutherről s a többi vallásaitokról. Minden nagy és kegyes emberünk tudta, hogy az imádság hatalom, erőnek forrása, azért imádkozott. Az imádkozás megújítja, fölfrissiti a szellemet. Az emberi szívben nemcsak elkezdi a kegyelemnek a munkáját, de folytatja és diadalra is jutatja azt. Az imádkozás az egyedüli orvosság a gonosz ellen. A bűn és a kísértő abban a szívben, ' amely TÁRCA, A honkeresök. Áldott, szép ország ! Nincsen ennél Áldottabb ország tán sehol ! Az istenadta nép belőle Mégis mindegyre vándorol. Mit vétkeztél nekik magyar föld, Hogy annyira rád untának ? Minő fájó kin dúlja lelkűk, Hogy messze tájra fussanak ? Morajlik a tenger. Vizében A nagy hajótest imbolyog, 8 nehéz terhével gyors ütemben. Egy más világ felé robog. Jó véreink ! ép férfiak, nők ! Miért vágytok más földre ti ? Hát jobb ott a kenyér? Az áldást A rög bővebben termi ki ? ! Távolba, messze tengeren túl Küzd férfi, nö nagy terhesen, Ezernyi jó munkás magyar kéz Ás, fúr mezön s bányákba lenn. De hát mért megy ki innen a nép ? díszen van itten föld elég ! S rónáinkon .és völgyeinkben Elférne tízszer annyi még ! ! Síkon, völgyön, Kárpátok alján Pusztul, fogy egyre a magyar. Pedig nem jár török, tatár se — Es nem dúl népirtó vihar. Ha igy fogyunk: nem lesz maholnap Nép a falvakban szerteszét S a templomokban puszta falnak Zeng majd csupán a szent beszéd ! Jó vezetőink ! kik örökké A ,,közu javán töprengetek: Ez országrontó nagy csapáson Valamiképp segítsetek í Ne hagyjatok világba menni E honból annyi ezreket: Mert veszteni nekünk fajunkból Egy árva lelket sem lehet! Jó ami földünk ! Sikja-bércén Bor, búza bőségben terem. Itt gyarapuljon am agyar nép, Ne messze túl5a tengeren! Uj hont kereső véreinknek Ez a föld adjon nyughelyét: Hogy itt érjék meg unokáik Az uj, dicsőbb évezredet!! Kovács Zsigmond. (Magyar Szó.) Egy Kis !iu feljegyzései)!. irta; Salgó F. László. I. Éjfél van s én egyedül vagyok itt hon. a manaáék elmentek hazulról s azt hiszem a cselédek sincsenek idehaza. Lefektettek, rámzárták az aj tókat. De én nem tudok aludni, nem mintha félnék, (hisz már nyolc esztendős vagyok, megszoktam az egyedüllétet) de valami nem hagy elaludni. Olyan sötét van, hát meggyújtottam a gyertyát s Írni fogok. Egy kicsit kipanaszkodom magamat magamnak, másnak úgy sem panasz kodhatom. A „szép mama1* nagyon szigorú e tekintetben. Egyébként azt imádkozik — soha sem lakozik. Az ördög soha nem vesz rajtunk erőt, ha mi bizalmunkat az Istenbe vetjük ! Tárjuk fel azért szivünket ama menyei orvos előtt, hadd vizsgálja, hadd próbáljon meg — s lássa meg minemük vagyunk s ha gonosz ösvényen, járunk — imádkozzunk, hogy vezessen jó útra bennünket! Akarjátok ezt? Akartok-e növekedést venni a kegyelemben — akartok-e valódi, igaz keresztyének lenni ? Ha igen — ugy^imádkozatok! Imádkozzatok, mert 6-odszor, a z ijm ádkozás elhanyagolása a legfőbb oka akeresztyéni életben gyakran tapasztalható visszaesésnek. Fájdalom, sokan vannak, akik egy ideig szépen haladnak előre a keresztyén erények gyakorlásában. Egy ideig szép eredményeket mutatnak lel, mint a galaíák — de aztán a hamis próféták szavára hallgatnak. Sokan lelkesült vallomást tesznek a Krisztus mellett, mint Péter, de kisértés, a megpróbáltatás nehéz óráiban megtagadják az ö urokat. Sokan elveszítik, mint az efezusiak az Ur iránt való első szeretetüket. Sokan jót cselekesznek a példa hatására, mint Márk a Pál utitársa, sokan követik az apostolt, de aztán ujrg belemerülnek a világba, mint Demas. Minö?szerencsétlen lehet az ilyen vissza eső. Az embert érhető csapások között bizonyára ez a legnagyobb. Egy megfeneklett hajó, egy tört szárnyú sas, egy húr nélkül való cimbalom, egy romba dőlt templom, szomorú látvány, de az aki a keresztyén életből újra vissza esik a világ bálvány oltárai elé, százszorta szomorúbb. Ez a földi pokol. Mi az ilyen visszaesésnek a legfőbb oka? Bizonyára a magán imádkozásnak az elhanyagolása. Természetes.hogy a valódi ok csak az ítélet nagy napján lesz nyilvánvalóvá. Bibliát olvasni, egyházi beszédet hallgatni imádkozás nélkül házasságot kötni, útra kelni, lakást választani, barátságot kötni, a napi munkát elvégezni imádkozás nélkül, ez a legelső lépés a sülyedés lépcsőjén, az imának elhanya'golása teszi Lótot habozóvá, Sámsont ingadozóvá, Salamont nö bálványozóvá, Márthát a világi dolgokban felette szorgalmassá. Biztosak lehetünk abban, hogy az ember önmaga előtt hamarabb elbukik, mint a közvélemény előtt. Még a nagy világ jó véleményben lehet felölünk, mitehetek, amit akarok. Csak panasz kodnom nem szabad az apának. Most már különben azzal se törődik, csak eleinte.... Hát csak magamban sirdogálok néha, meg annak a képnek, panaszkodom, mely ott lóg az ágyam felett, ha nagyon fáj a szivem s ha nagyon hiányzik valaki, va lami.... Igen, annak a szomorú arcú képnek szoktam néha elzokogni, azt ami fáj, artii úgy busit.... Annak a képneK, akit ezelőtt mamának hívtam csak egyszerűen mamának s aki nagyon szeretett engem is, meg az apát is. Tudom én, hogy nem igaz, meg hogy bolondság, mégis úgy érzem, hogy ez az ágyacskám felett lógó bá natos arcú asszony nem csak a képe, de igazán is ö. ííiszen gyakran hallom, hogy beszél hozzám s hogy néha leszáll a falról s megsimogatja az arcomat s letörli a könyemet, ha sírok éjelente.... Különösen mikor úgy magamra hagynak.... mindenki.. . Tudom, hogy az apa nem szívesen megy, jobban szeretne itthon maradni, de a „szép mama“ azt mondja, hogy itthon unalmas, hogy meghal az unalomtól. Ma este is felöltözött szép selyemruhájába, amelyet a szabónö ma hozott haza. Igazán szép volt a „szép mama“. S a papa, mikor megjött, már fehér keztyüjét húzta fel éppen. Nem volt senki a szobában csak mi hárman. — /Térem siesen felöltözni, hogy kor saját magunk előtt, be kell vallanunk hogy nyomorult haszontalan szolgák vagyunk. A világ tudomást vesz a bukásról, de a valódi okot ritkán ismeri. A pogány ok rá kényszerith ették Origenest arra, hogy áldozzák a bálványok előtt, de nem tudták azt, hogy Origenes azért vált gúny ésnevetség tárgyává előttük, mert azon a reggelen imádkozás nélkül kelt fel fekvő helyéről. Ha azért visszaesni nem akartok ^imádkozzatok! Imádkozzatok, mert 7-edszer az imádkozás boldogít ésnyug a 1 m a t ad. _A világ telve van szomorúsággal. Ilyen attól az időtől kezdve, mikor a bűn uralmat vett az ember felett. Bűn nincs szomorúság nélkül. A mig a bűn uralkodni fog a világban, addig itt a jajkiáltás s a könyhullatás meg nem szűnik s mindnyájan alá leszünk vetve) a szomorúságnak. Egyikünknek több — másikunknak kevesebb jut a keserűségből, de gondja, fájdalma mindenkinek van. Testünk, földi javaink, családunk, gyermekeink, barátaink, földi hivatásunk — mind-mind sok gondot okoznak. Betegség, halál, veszteség, az elválás, a hálátlanság, mind1 olyan közönséges dolgok, hogy sokszor szembe kell szállanunk velük e földi életben! Hogy éljünk nyugodtan, boldogan a siralomnak a völgyében ? “Csak úgy, ha Isten előtt imában tárjuk fel a mi gondjainkat és fájdalmainkat. “Ezt a tanácsot adja úgy az O, mint az újszövetség. ,, Hívj segítségül engemet a nyomorúság idején, én megszabaditlak téged) és’te dicsőítesz engemet“. (Zsolt. 50: 15.) Vessed az Urra a te terhedet, Ö gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz így tanít bennünket a zsoltár iró! Pál pedig ezt mondja:1 ___„ Semmiért se aggódjatok,' de minden ti szükségeiteket könyörgésben és hálaadással való imádkozásban ismertessétek tek meg az Ur előtt s az Istennel való békéség, mely minden értelemnek felette van, megerősíti a ti sziveteket a Krisztus Jézus által. (Filipi: 4:6-7,) Jakab apostol pedig ezt kérdezi: Szenved-é valaki ti közöttettek: imádkozzék! Jakab imádkozott, mikor Esau miatt a félelem szorongatta, Mózes imádkozott, mikor a hálátlan nép meg akarta kövezni öt; Dávid imádkozott, mikor Keilakban veszélyben volt. Péterért az egész egyház elkísérjen, sok időm nincs a várakozásra, — mondotta a „szép mama“. A papa nagyon rosszkedvű volt s mint már napok óta kedvetlenül szólt : — Már megint uj toalett! Istenem, hová fog ez vezetni ! Hiszen tudja, m.lyen helyzetben vagyunk ; a tönk szélén állunk. — Barátocskám, már megint prédikációt akar tartani? Biztosíthatom, hogy rossz időben teszi, egy csöpp kedvem sincs arra, hogy végighall gassam, Kérem öltözzön fel egykettőre . S az apa nem szólt többet. Szó nélkül bement a szobába s alig tiz pere múlva már visszajött átöltözve. Mikor belépett azt mondotta: — Igazán nem tudom, hogy jött kedve egyszerre elmenni. Ma reggel még eszében sem volt.... A „szép mama“ nem felelt, de én tudom az okát. Dél felé egy hordár hozott levelet a „szép mamának“ s mikor elolvasta, elküldte a szobaleányt a szabónöhöz. — Mondja meg, hogy az estéli ruha ma estére okbetlenül itthon legyen.. A ruha itthon lett s ök elmentek .... De nini, már egy óra van éjfél után ........ Álmos vagyok, lefekszem. Pedig még a leckét sem tudom holnapra---- Megint rosszul fogok fe lelni. De hát én Istenkém, nincs né kém kedvem tanulni__
