Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-10 / 10. szám

2 tezeretném tudni: tudsz-e az Istenhez be­szélni úgy, mint az Istenről. Nos, ugy-e bár nagyon is szükséges minél gyakrabban féltenünk ezt a kérdést Szoktál-e imádkozni? fSzükséges 3-szor azért is, mert a vallásos kötele s­­b é'g e k közül egy sincsugy elhanyagolva, mi nt a m agán imádkozás. Ma mindenkinek bőséges alkalma van arra, hogy gyakorolja vallásos kötelessé­geit. Hitéért, vallásáért, senkit se üldöz­nek a müveit világban. Bátran mondhat­juk, hogy a vallásosság szép fejlődést vön. Templomaink száma megszaporodott. Az istentiszteleteken sokkal többen vesznek ma részt, mint az előtt. Dacára a vallásos­ság ilyen nyilvános gyakorlásának én még is azt mondom, hogy a magán imádkozás napjainkban nagyon el van hanyagolva. El van hanyagolva pedig azért, mert ezt senki se látja. Erről csak az Is en tud. Az emberek pedig ma is inkább az emberek­nek, mint az Istennek kívánnak tetszeni. Tudom, hogy sokan vannak a keresz­tyének között, a kik imádkoznak, de sok­kal több azoknak számuk, kik soha sem hívják segítségül az Istennek nevét. Esz­nek, isznak, alusznak, felkelnek, elvégzik napi munkájukat, beszivják az Istentől adott levegőt, gyönyörködnek a nap ra­gyogásában s örülnek az Isten áldásának, látják, hogy a test meghal, tudják, hogy 'rajok is várakozik az Ítélet ; de az Isten­hez még se szólanak soha. Bizony csak formák, alakok az ilyen emberek s nincs .•bennök lélek, ami megelevenít. Ezért nincs semmi mondani valójuk Istenhez, kinek kezéből nyerik az életet, mindent, amijük csak van s a kinek szájából a,nagy napon' hallani fogják az örök ítéletet is. Tudom, hogy sokan vannak, akik sziv­■ bül imádkoznak, kikre el lehet mondani, hogy az ö szivük teljességéből szól az ö szájuk, de még is ezernyi ezer azoknak- számuk, kiknek ' imája üres, lélek nélkül való formaság, szóhalmaz csupán. Néme­lyek a felnőtt korban is azokat az imákat mondják, amelyeket gyermek korukban tanultak.- Mások elhadarják az apostoli • hit formát, pedig abban egyetlen égy ■ kérés sincs s nem is imádság. Mások ismét az Úri imát mondják el, de minden érzés, minden buzgóság nélkül. Sokan akkor imádkoznak, mikor már le­feküdtek, reggeli imájukat pedig mosako­dás vagy öltözködés közben mondják el. Hát az ilyen lélek nélkül való imádkozás nem kedve s az Isten előtt. A szív nélkül való imádkozás csak annyit használ, mint a mennyit a pogányoknak a bálványok előtt trombitálása és dobolása, vagy a khinaiak imádkozó gépeinek a működése. A hol szív nincs, ott imádkozásról szó sem lehet. “Saul imája csak akkor talált kedvet Istén előtt, mikor a j szive teljesen átalakul és ö Pállá változott. De azt mondhatná valaki, csak alap nélkül való beszédeket beszélek. Ne mondja ezt senki ! Hát nem ismerünk mindnyájan embereket, kik azt, hogy az imádkozás nem tartozik í az ember természetéhez. Az Isten iránt nem szeretettel, hanem féle­lemmel kell viseltetnünk. Miért imádkoz­zék valaki, ha egyszer bűnös voltát n~.\ érzi, ha nem tudja, hogy minő'szélién javakra van neki szüksége, ha nem hisz a láthatatlan dolgokban, a halál utáni üd­vösségben ? Fájdalom, hogy sokan van­nak, akik igy gondolkoznak. Sokan, na­gyon sokan járnak a széles utón, akiknek kisebb “gondjuk is nagyobb, mint az imádkozás. Sokan vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy az imádkozás nem d i­­v*a*t o’s. Ezrerdés ezren vannak olyanok, akik ^nemy tennénekjjbizonyságot arról, hogy imádkoznak. Ezren és ezren vannak olyanok is, kik egy idegen előtt* szégyel­lenék imádkozni, csak azért, mert az nem divatos. Öltözni, színházba járni, ügyes­kedni a társas életben, divatos dolog, de az imádkozás nem az. Erre mutat sok embertársunknak a z élete és halála. Hát hogy imád­koznának'bünbocsánatért azok az emberek, kik napról-napra bűnt követnek el ? Hogy tudnánk elhinni, hogy elfordulnak a vi­lág bálvány oltáraitól: mikor napról-napra az előtt áldozzák fel sokan életüket, véres verejtékes küzdelmeik bérét, mindent, ami cs.ak kedves és szent a sziv előtt? * Bizony nem nehéz belátnunk, hiszen olyan világos, mint a nap, hogy ^'em­berek elhanyagolják az imádkozást. Ez az oka annak, hogy félnek a haláltól. Hát hogy ne félne az, aki érzi, hogy teljesen idegen amaz örök biró előtt? Soha nem imádkoztak, soha nem hallgatták az evan­­gyeliumot? Bizony iszonyú, "rettenetes ezekre nézve az elválás pillanata. Beteghez hivtak. Egy nő kívánta, hogy látogassam meg. Kívánta, hogy vele imádkozzam. Mi volna mégis a legnagyobb kívánsága, kér­deztem, de nem tudta megmondani. Egyetlen egy kívánságot se tudott megne-' vezni. Csak azt óhajtotta, hogy én imád­kozzam érte. Nem mert imádkozni, mer(t soha se imádkozott. Senkinek' a szivébe nem láthatunk. Nem ismerhetjük senkinek sem a magán életét annyira, hogy teljesen kitudnánk fejezni azokat a szükségeket az Isten előtt, amelyekre valakinek szüksége vagyon, azért újra és újra szükségesnek vallom, hogy azt kérdezzem a szives olva­sóktól : Szoktatok-e imád­kozni?! Szükséges ez azért is, 4-szer, mert az imá dko fás £V b á t|o r s’á - got a d.j? r Az'imádkozás által a bűnös, gyarló em­ber közelebb jut az AtyáJioz. Jézus Krisz­tus az ö kereszthalála által elkészité ne­künk az utat. Az Istennek igazsága azért ne rettentsen el bennünket s ne tarston vissza az imádkozástól. A jóságos Istenhez könnyebben eljut kérésünk, mint a földi királyokhoz. Csak imádkozzunk a Jézus nevében, csak bízunk a Jézus kiontott vé­rének érdemében. A Jézus neve biztosíték arra nézve, hogy imánk meghallgatásra alál. Az ö nevében teljes bizalommal já­lhatunk az Atyához. Ö kész bennünket L. ghallgatni. Oh, hát nem bátoritás-e ez a gyarló bűnös emberre ? Ott van, ami egyedüli közben járónk, Megváltónk áz Atyának a jobbján. Arra vár, hogy imánkat, melyet az Ö nevében mondánk, az*Atya'elé,vigye. Ö általa lesz imánk kedves áldozat az Isten előtt. Lehet, hogy imánk szegényes tartalmú — nem valami választékos formába van ^felöltöz­tetve: de ami főpapunk, testvérünk ke­zéből mégis szívesen fogadja ami mennyei Atyánk ! Egy papír darab, mégha az ál­lami pénzverdéből került is ki, értéktelen. De ha rajta van a pénzügyminiszter alá­írása s pecsétje, már értéket képvisel. Egy bűnös embernek az imája, lehet, hogy ilyen értéktelen, de ha Jézus nevében mondatott s igazán a szívből fakadt: ked­ves lesz az Isten előtt. Volt valamikor Ro­mában egy közhivatalnok, aki elrendelte, hogy az ajtaja mindig nyitva álljon, hogyha' valakinek valami ügyes, bajos dolga van vele, az egyenesen hozzá me­hessen, Jézüs is mindig kész arra, hogy el fogadja azok kérését, kik irgalmat és ke­gyelmet esdenek ö általa. Óh, hát nem bátoritas-e-ez a gyarló bűnös embetre? Ha imádkozunk a szentlélek segítségére is számíthatunk. A szcntléleknek ugyanis az egyik hivatása, hogy segéljen bennün­ket akkor, mikor az Úrral óhajtunk be­szélni. Nem kell attól félnünk és vigsza rettenünk, hogy azt se tudjuk, hogy mit mondjunk. Szentlélek adja ajkunkra a szót, ha kérjük az ö segítségét. Az Ur né­pének az imája, a Szentlélek ihletése e igy bizton számíthatunk a meghallgatásra. Az imádkozok előtt igy lesz világossá az, hogy azok a nagy és drága Ígéretek, a melyek nekünk adattak, tényleg megva­lósulnak. Mit értett Jézus, mikor ezeket mondotta : Kérjetek és megadatik nektek, keressétek és megtaláljátok ; zörges­setek és megnyitattik, nektek mert minden kérő megnyeri azt, amit kér és a kereső megtalálja, amit keres s a zör­­getünek megnyitatik. (Máté 7: 7—8). ö mondja : Haf valamit kérendetek: könyörgéstekben, ha hisztek, elveszitek“ (Máté 21: 22 ) és valamit kérendetek az én nevemben, azt megcselekszem, hogv dicsőítessék az Atya a Fiüban ! ! (János 14: 13.) Vájjon mit értett Jézus ama para­bolában, amelyet az éjszaka törgetö barát­ról és az özvegy asszonyról Fmondott ? (Lukács: 11:5 és 18:) Gondolkozzunk csak csak e szentirásbeli helyek felett! Nos, há_ ha ezekben nincs bátorítás, úgy egyetlen szónak sincs semmi jelentése. Hátha még az Írást olvasván, azt is ta­pasztaljuk, hogy az i m á n a k ereje s hatalma van. Sok példa van arra a “azentkönyvben, hogy az igazán imádkozó előtt nincs semmi nagy, nincs semmi nehéz. Az imádság által elérhetjük azokat a dolgokat is, amelyek előttünk ei nem érhetöknek tűntek fel. Az ima válasz­totta ketté a Veres tengert, fakasztott vizet a sziklából s hozott alá mannát az égből. Illés imájára tűz száll alá az égből, hogy lángra lobbantsa az áldozati oltárt. Mária Skótország királynője]^ bevallotta, hogy Knox János imájától jobban fél, mint egy tízezer emberből álló hadseregtől. Az imádság betegeket gyógyított, holtat tá­masztott fel s lelkeket vezérelt az Úrhoz. Bizony el kell ismernünk, hogy van báto­rítás az imádságban. Angolból; szabadon: KASSAI ANDOR. (Folyt, köv.) r Életnek kenyere. A kik hallják és a kik megtartják az Igét. ( Máté 7 r. 21—29 v. Legyetek pedig valóban megtartói az igének és ne legyetek csak hall­gatói (Jakab I r, 22 v.] A felvett bibliai szakasz a hegyi beszéd záradéka. Ezt a beszédet ak­kor tartotta az Ur, miután a tizenkét tanitványt kiválasztotta, azögalileai működése közép idején » egy évre az ö fellépése után Jézus az ö tanítvá­nyaival elméne a tenger mellé és nagy sokaság követé ötét, minden­felől nagy sokasággal jövének hozzá, mikor halották volna, mely nagy dol­gokat cselekednék. (Márk 3 r. 7—2 v.) Miután tanitá a népet és betege­ket gyógitott, visszavonult és csen­desen imádkozott. Mielőtt a 12 apos­tolt elhívta, egész éjjel foglalatoe volt a könyörgésben. Ez fordulópont volt az ö prófétai működésében. Ezután kifejtette az istenországának ismertető íövonásait. Talált alkalmas talajt az ige számára, s elvetette azt a tanítványok szivébe a hegyi prédi-TARCA. Egyházi beszéd a biblia vasárnapjára, Jelenések 14: 6 alapjára. (Irta: s. a S.chicagói ref. templomban 1904. márc. 6-án elmondta NÁNÁSSY LAJOS.) Nagy napra virradt ma a protes­táns keresztyénség. A szélrózsa min­den irányában, hol a Krisztus hívei a bibliát ismerik el hitök és erköl csük zsinórmértékéül, hálaadó és magasztaló ének zeng az egek Urá­nak, a világosság Atyjának, ki népé nek a bibliát adományozta s tervé­nek eszközéül a Britt és külföldi Biblia Terjesztő Társulatéit válasz tóttá, mely e napon fenntállásánab százados évfordulóját ünnepli. Bi zony ha figyelemnek kísérjük végig a Társulat jelentéseit, mely szerint 99 év leforgása alatt 180.982,740 bib liát nyomatott 377 nyelven 55.600,000 dollár értékben s a kiadott bibliák ból ami magyar népünkre 1.659,362 példány jut, mi is önkéntelenül a felolvasott szent szavakat veszszük ajkainkra, melyet a Társulat épen pecsétjének felirata gyanánt használ: ,,Láték egy angyalt az ég közepén repült, kinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek“. A Társluat 100 éves fenntállása után látjuk mi az evangélium an­gyalát itt a közelben s túl messze tengereken repülni kezében a boldo gitó könyvvel. B hitünk és remény­ségünk szerint látandjuk az angyalt kietlen, sötét helyek felé szállani, hol még eddig nem hangzott szárnyá­nak csattogása, mert a kezében levő evangélium boldogító hatású és áldo­zásaiban minden népnek kell ré­szesülnie. ,,Lesz még egyszer ünnep % vilá­gon“, eképen énekelt és jövendölt mintegy félszázaddal ezelőtt nemze­tünknek egy mély érzésű költője. Nekünk úgy tetszik, hogy e világ ünnep ma megérkezett, hiszen ma a földkerekség bibliás keresztyén sége csodás hatású, tüzálványu pün­­köst ünnepet ül, mihez hasonló tjmég nem látott a világ. Lesz még egyszer ünnep e világon folytatása a mai nagy napnak, a mikor a pogány né­pek is megismerik Krisztust s min­den nyelven olvasható lesz a mennyei örömüzenét. Lesz m’ég egyszer ünnep e világon, tartós és végnelküli befe­jezése e nagy ünnepnek, amikor a gondolatainknak, szavainknak és tetteinknek irányítója a biblia leend s a született keresztyének is megtisz­tulnak az evangélium életet lehelő forrásvizében s Afrisztus lesz nekünk minden mindenekben. Erőnek Lelke Szentlélek Isten, le­begj ma hathatósan körülöttünk, hogy e nap jelentőségét felfogjuk és méltóképen hirdessük. Istennek népe, lágyítsd meg szivedet, hogy a mai napon diadalmát ülő evangélium szivekhez jusson s ma legalább csak ma gazdag gyümölcsöket teremjen. Jertek és a felolvasott vers nyomán. 1) Kisérjük el az evangélium an­gyalát körfutásában. 2) Örvendezzünk munkája eredmé­nyének. I. Kicsiny kezdetből nagy dolgokat hozni létre Istennek müve. A nagy és buzgó genfi ref. hittudósnak a re­formációra vonatkoztatott eme találó szavait (Merle D’Aubigué: Histoire de la reformation Bruxelles 1855.) bátran elmondhatjuk a Biblia Ter­jesztő Társulatról is, melynek kez­dete kicsiny vala s a mustármagból Istennek vezetése mellett hatalmas fa növekedett. A Társulat előállásá­nak története két változatban isme­retes, melyek közül mindkettő egy­aránt igaz lehet. Egy buzgó szén tiráe után epedö kis leány s egy derék hiveinek lelki üdvét szivén visel® lelkipásztor nevéhez fűződik a Tár­sulat törtéuete. Jones Máriának hív­ták a leányt, ki a britt birodalom délkeleti részében a kies Walesben lakott. Megváltónk parancsolatja alapján szerette volna tudakozni az írásokat, de nem volt meg birtoká­ban e becses könyv, melylyel pedig úgy szeretett volna a magáénak tar­tani. Hosszas és fáradságos útra indul tehát, a 25 mértföldnyire lakó Ba­­labe Charles Tamás lelkészhez s tőle kér bibliát. A lelkész nem rendelkez­vén kellő számú példánynyal, nem teljesítheti kezdetben kérését, de midőn a leánynak mély vallásossá­gát látja, megesik szive s oda adja neki a sajátját. Ez egyik változat (The story of Mary Jone9 her Bible New York 1892.) Másik elbeszélés szerint Charles lelkész kérdezi pász­tori látogatása alkalmával a kisleányt múlt predikátiójának alapigéje felöl. (.folyt. Mt.)

Next

/
Thumbnails
Contents