Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-18 / 7. szám

■ . 2 fl pitisburgi (flap Bel. Eggnázi és BetegsegélyzoEggiei évi sagy gyaiése II. Közlemény. A számvizsgáló bizottság megtevőn je­lentését, áttért a n agy gyűlés a folyó ügyek letárgyalására. Elnök előterjeszti, hogy a Béres Mi­­lályné után a kivetett haláleseti díjjal némelyik osztály még hátralékban van, s kéri a közgyűlést, hogy figyelmeztesse a hátralékosokat, hogy kötelességüknek mi­nél előbb tegyenek eleget. Tárgyalás alá kerül a Gajdos halálesete. Miután Gajdos az egyletnek még tagja volt az elhalálozás alkalmával, az egylet kifizeti utánna a haláleseti dijat és pedig Császár temetés rendezőnek, miután a te­metési dij még ma sincs kifizetve. A Vadászná halálesete is tárgyalás alá került, de miután az egyletnél az eddig gyakorolt mód szerint egy általában nem lehetett a halálesetre nézve valamely biz­tos összeget megállapítani, s miután egy­letünk, csak a fizető ; tényleges tagokért felelős, Vadász János megkeresését sajná­lattal bár, de elutasítani kénytelen, any­­nyival is inkább mivel ez már egy Ízben megtörtént. Elnök bejelenti, hogy miután shireoaksi osztályunk tagjai nagyobb rész Coal-Bluf­­fon laknak,s miután e tagtársak kérik, hogy az osztály neve Coal-Bluffivá irassék át, — a shireoaksi osztály neve „Coal- Bluffira’ ‘ változtatandó. Közgyűlés e be­jelentést tudomásul veszi s megengedi, hogy az osztály ez utóbbi néven szerepel­jen. A folyó ügyek elvégzése után az alap­szabály módositásokra került a sor. Meg lesznek az alapszabályban változtatva a következő pontok : A 7-ik §-ban a negye­dik lapon e szótól, ,,külső“ három eor kimarad addig, ,,segélyzésre“. A töb­bi érintetlen marad. A 15 §-ban a középen e szótól ,,két“ kimarad 5 és félsor egészen a hatos szá­mig. Vagy is az egylet egy heti segélyt is fizet, de megkívánja a legszigorúbb ellen­őrzést. A 21-ik §. egésszen megváltozik, a mennyiben az egylet az elhalt feleség után 150 dollárt fog fizetni, és ezt szedi be ki­vetés utján. Több változtatás az alapszabályon nem tétetett. Az indítványok tárgyaltattak le ezután. Es pedig elfogadtattak a következő indít­ványok. * 1. az egyes osztályok nem kötelesek az anya osztály által rendezett két bálra ti­ketet váltani, de. hogy a központi pénz­tár gyarapodjék, negyedévenként e czélra 25 cent fizetendő minden tag által. Az anya egylet s az osztályok rendezhetnek bálokat, de a mulatságról pontosan leszá-TÁRCA. A liös Szemi. Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája. Jól elkélhetett a déli kiadás, mert a száján ott volt az újságos fiuk leg kedvesebb nyalánkságának, a fagy laltnak a nyoma, a kezében pedig egy félig elfogyasztott „kutya1 szendvics, mikor úgy délután tájban találkoztam az én kis Szemi bará tómmal. De nehogy azt higyék, hogy az én Szemi barátom talán valami kutyáé vő indián, megsúgom, hogy a „kutya“ az njságáruló fiuk nyelvén virslit jelent. A szendvicset pedig már többen ismerik ; jelent pedig két vékonyra vágott kenyérszeletet, va lami hús, vagy sajt félével. A két szelet kenyér közzé fogott virsli tehát ,,kutya szendvics.“ Ismételt visszautasításra hitte el csak, hogy nem akarok részesülni a kutyából és már arról kezdtem gon­dolkozni, hogy micsoda egy jószivü molni kötelesek a központi tisztviselői karnak. S ha valamelyik osztály zászló alapra rendez bált, azzal is tartozik elszá­molni, de a beadott jövedelem az osztály nevére külön banki könyvre helyeztetik, s a kimutatásban az illető osztály nevén, mint annak zászló alapja fog szerepelni. 2. Az osztályok az egylet pénzéből sem­miféle adományokat nem adhatnak. 3. Elnök a közgyűléstől, amelynek két­ségtelen joga van e tekintetben is hatá­rozni, azt kérelmezi, hogy miután pitts­­burgi ref. egyházunk építkezik, az egy­let is örökítse meg nevét valamely ado­mány által, ez alkalommal is az egyház­iak a történetében s egyszersmind ajánlja hogy a homlokzaton levő két ablak készí­tessék el mint az egyletnek az adománya s ezen legyen az egylet neve megörö­kítve. A közgyűlés a kérelmet egyhangú lelkesedéssel megadja. 4. Hivatalos lapul a Reformátusok Lapja s a Népszava választatott meg, a szokásos dijjazásért. Miután már senkinek sem volt in­dítványa vagy valami előterjeszteni va­lója — elnök úgy a maga, mint tistviselö társai nevében lemondott, de a gyűlés újra s egyhangúlag megválasztja a volt tisztviselőket. Miután pedig a pénztár­tárnok semmi áron nem akart megma­radni, helyébe Szabó József, választatott. Az ellenőr s egyéb tisztviselők választása az anya egylet februári gyűlésére halasz­­tatott el. Megállapittatott végül a képviselők napi dij ja és úti költsége, és pedig kapott: Ruszkay Gergely, $4.50. Varga János$5.00 Kanócz Mihály $5.00. Szolnoki Mihály $3.50. Jurcsó István semmi, Lengyel Sándor semmi. A helyben lakó tisztvise­lők szintén nem számítottak semmit, de miután a jegyzőknek a félévre 5-5 dollár járul tiszteletdij gyanánt, az egész gyűlés 28 dollárba került, mely összeg fedezésére egy-egy tagra 10 cent vettetik, mely ösz­­szeg az osztályok március havi gyűlésén beszedendő minden egyes tagtól. Több tárgy nem lévén elnök a gyűlést azzal az óhajtással'zárta be, | vaj ha ez év folyamán szintén oly szépen szaporodnék egyletünk, mint a közel’mult pár év alatt. Rajtunk áll. . . Munkálkodjunk asért mindnyájan. Tudósító. Vasárnapi iskola. Egy szombat Kapernaumban. Mark. év. 1. r 21-34. v. Jézus pedig mindenkire kezeit vet vön, meggyógyitá azokat. Luk. 4. r. 40. v. E szakaszban az van leírva, hogyan töltött Jézus egy szombatot Kaper -fickó is ez a Szemi, amikor csak kapja magát és a még nála levő maradék „kutyát“ egy ügyes hajítással be­dobta a pincehelyiség nyitott abla­­| kán. ügy intézte a semmirevaló, hogy a muszterral fűszerezett „kutya“ épen egy izzadó nyomdászt talált fejen, nem valami nagy örömére a a bemuszterozott fej tulajdonosának. Mikor úgy egy félóra múlva sike­rült a kis haszontalant elcsípnem, persze, hogy kérdőre vettem, hogy miért olyan rendetlen. De a helyett, hogy védekezett volna, még kihívóan kidüllesztette a mellét és úgy vágta ki, hogy szabad neki, mert ö hős. Mi a kiskés ? — hős ? — Igenis hős — válaszolt nagy büszkén — valóságos hős ! Ha nem hiszi, itt van a déli kia­dás, nézze meg. Nagy betűkkel van nyomva az első oldalon, hogy : „Bá­tor kis ujságáruló fin, bösileg men­tett meg egy kis leányt a biztos ha­láltól. “ Látja, én vagyok az a bátor kis hős ! / Persze, hogy a kutya szendvics egyszerre elfelejtődött. naumban, az ö prófétai működése alatt. Nagyon sok teendője volt neki is, tanitványainak is. Isteni tisztelet, népoktatás és néppel jóltevés nap jává tette. Ezzel megmutatta az utat s a helyes értelmet, amelyet kell követnünk az Urnák napján, hogy ne tévelyegjünk a Mózesi törvény holt betűi közt. jézus emez eljárása adott alkalmat a farizeusoknak az Ur heves megtá­madására. Azzal vádolták, hogy szombaton betegeket gyógyit s meg­engedi tanitványainak, hogy azon a napon gabona fejeket szaggassanak. Akkor monda ama nevezetes sza­vakat: A szombat az emberért terem­tetett, nem az ember a szombatért, annak okáért az embernek fia a szom batnak is Ura (2 r. 27-28 v.) A zsidó szokás ellenére úgy találjuk, hogy jézus tevékeny a zsinagógában is, otthon is, a tömeg közt is a jótétel gyakorlásáben.ahol segítségére szük­ség van. Annak, akinek keblében amaléiek lakozik, nincs szükség a szombati törvényekre. Ö az embernek fia. De fájdalom ! mennyi, magát keresztyénnek valló ember nem engedi magát amaz isteni lélek állal vezéreltetni a vasárnap helyes megtartásában, akiket még az állam törvényei sem képesek vissza tartani a helytelen élet folytatástól. Lássuk Jézust I. a zsinagógában. ö ugyan jól ismerte, hogy a zsidók isteni tisztelet üresség és képmu­tatás, de megtartotta annak külső­ségeit. Nem maradt távol az isteni tiszteletről, habár oda nem való em berek voltak is jelen ö mellette. Mily szigorú birálat az azokra, akik azért nem akarnak részt venni az isteni tiszteleten, mivel ök magokat értel­mesebb és jobb keresztyéneknek tart­ják, mint akik oda szoktak járni! Csak az őszinteség a födolog. Egy intézmény vagy egy ember felett gyarlóságai után mondani ki az Íté­letet, nem helyes eljárás. Vegyük fel példa gyanánt a legjobb egyháztago­kat,ök az egyházirántjmindet megtesz­nek, amit egy ember megtehet. De ember nem lehet gyarlóság nélkül. Az isteni tiszteletnek a lényegét az adja meg, ha a Krisztusi lélek meg szenteli a mi őszinte buzgóságunkat. Miért menne egy világtalan egy képtárba ? Hiszen nincs látási képes­sége. S mint találhatna a hitetlen a képmutató, az elvetemedett a temp lomi szolgálatban, hiszen ezeknek meg lelki szemeire borult sötétség. — Mond el, hogy történt, de iga­zán, a valóság szerint — kérdém tőle. — Hát úgy történt, hogy ma délig lementem a folyóra, mert a Józsit egy pár korcsolyával is megajándé kozta az ez asszonyság, akinek a ku tyáját megleltük a minap. Nekem nincs korcsolyám, de gondoltam, hogy majd nézem őket, hát leültem a vizpirton. A mint ott üldögélek, hát arra jön egy szép kis leányka. Óh ! de milyen szép ! Úgy korcso lyázott, mint egy tündér. Nem taga dóm, nekem rögtön megtetszett, de én is neki ám ! Hogy honnan tudom ? Hiszen rám mosolygott ! De én is ö rá ! Egy fickó járt mindi«- utána, tudja olyan urficska forma. Úgy lát­szott, hogy a leány nem akart vele szóba se állani, de azért csak folyton kergette. Mikor még én reám rámo­­solygott, akkor már meg olyan fél­tékeny lett, mint a macska. Azt mondja neki, hogy mit mosolyog rám, hiszen én csak egy piszkos uj­ságáruló fiú vagyok. Megakartam egy kicsit rázni, de gondoltam, hogy A szemeiket kell először fölnyitni s füleiket hallásra bírni, különben nem láthatják snem hallhatják Isten dicsőségét. Midőn a zsinagógában tanitott és jól tett, felhívták ötét, hogy beszél­jen, mivel olyan tekintélye lett, akár egy rabbinak. A meggyőzés ereje jellemzé tanítá­sait. Határozott, tiszta és egyenes izenetet hozott. Arról szólott, amit látott és halott és átélt. Akár Isten­ről, akár az emberről, akár a szent­­irásról beszélt, úgy tanitott, mint aki teljesen tud minden. Snem úgy,mint az írástudók. A reformáció idején, midönZwingli elkezdett prédikálni Zürich városá­ban, a hallgatóságra nagy hatást gyakorolt egyszerűségével és az ige erejével. Mert a különféle szentekkel soha meg nem történt csodákról re­gélt, mint a korabeli pápáspapság, hanem az Igét hirdeté hamisítás nélkül A nagy mozgalmak vezetői, mint Wesley, Whitefield Moody s mások meggyőződés és tapasztalás után hir­dették az igazságot. Vegyült tévedés az ö tanításaikba is, de abban állt hatások titka, hogy a meggyőződés ereje csillant első tanításaikban. Jézus az ö szavait tettel pecsételő meg. Volt ott a hallgatóságban egy ember, kiben tisztátalan lélek vala. Ez felkiáltá és mondá : Mi dolgunk vagyon nékünk teveled Názáreth­­beli jézus! Azért jöttél-e, hogy elvezes minket? tudlak tégedet, kicsoda légy, tudni­illik az Istennek ama Szente ! Látszólag megzavarta Jézus taní­tása a gonosz lélek nyugalmát. Ez volt az isteni erő küzdése a gonosz hatalmával. A gonosz többet maga nevében be­szél, egyszersmind bizonyságot tesz az Úrról, mielőtt még a jelen volt hallgatóság felösmerte volna az Idve­­zitőt. De a gonosz lélek is csak mint ellenfelét s nem mint az emberi nem Idvezitöjét ismerte el benne. Az Ur megdorgálta és elűzte a tisz­tátalan lelket. E csodatett egyik bi­zonysága volt jézus isteni küldeté­sének. A zsidóság előtt a csoda min­dig a közlött izenet isteni tekintélyé­nek volt a jele, mig a pogányság előtt magának a hírnöknek bizony­ságára szolgált. Hogy a gonosz lelket kiűzzük egyesekből és nemzetekből, ezért kell prédikálni az evangyéliotnot. A bű­nöknek és gyarlóságoknak ugyan­azon lelke ejti foglyul az embert ma majd máskor. Hanem a leány csak azért is rám mosolygott. Ojjé ! ha látta volna azt a bársonyruhás frátert! Nem adtam volna öt centért, a hogy mérgelődött. — A hogy ott kergelöztek a jégen, egyszer csak olyan helyre mentek, a hol azelőtt való nap jeget vágtak és a jég nagyon gyenge volt. Azon vettük észre, hogy a jég betört és az én kis szépem beleesett a vízbe. Az urfi derék gyerek volt, mert azonnal utána ugrott és az egyik kezével a ruháját fogta, a másikkal pedig az erős jégbe kapaszkodott. Hanem ki­mászni a vízből, nem volt elég ereje és én húztam ki őket ; először a leányt, aztán a fiút. — A leány haragudhatott nagyon a fiára, mert még akkor is öt okozta az egészért, mikor már a parton, a pavillonba a kályha mellett fürtöz­­tünk. Azt mondta, hogy ha nem én, hát belefaltak volna. A felügyelő telephonozott a le­ányka mamájának és egy fél óra múlva ott volt a leányka mamája. Mikor elmondta a kis leányka, hogy, ' i ÍÜI-. MHt

Next

/
Thumbnails
Contents