Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-10 / 45. szám

2 A magyarok Mózese. — Részlet Bocskay emlékbeszédébó'l. — Irta : Sándor József orsz. képviselő. A magyarországi és erdélyi rendek 1605. Április 17-én a zempléntnegyei szerencsi ref. templomban összegyűlve, Bocskayt -egyhangúlag Magyarország és Erdély fel­séges fejedelmévé és a székelj ek ispánjává -kiáltották ki, s a két ország ismét egye­sülten, orgonazugás, zsoltár zengés és ágyudörgés között Bocskay az ur asztalá­nál az evangéliumra letette az esküt s a kor vallásos érzése szellemében kiadták a hadi jelszót: „Isten velünk, ki ellenünk“, ■ s megállapitották a csatadalt, a Rákóczi 4nduló és a Marsailleise ősét: „Erős vá­gunk nekünk az Isten !“ Ekkor bocsátották ki Európához azt a proklamáeiót, mely „Querelae Hunga riae“ cím alatt minden magyar független ségi nyilatkozat őse, s a melyből — ,,Su­­,'peris si nequeo, Acheronta movebo“ — táplálkozott II. Rákóczi Ferenctöl kezdet minden szabadsághösünk Kossuth Lajo -sig. Hallgassuk meg e kiáltványt, meri ■dicső őseink és édes eleink lelke sir ai -■abból századokon keresztül mihozzánk, s mert csak e helyt rövidítve és kivona 'tosan közölt szövegből érthetjük meg ; 300 év előtti harcot és elkeseredést. Több mint 200 éve'harcol már — ugy­anon d — a magyar a törökkel. Nincs ház az országban, mely fiait már többször ne siratta volna. Hiába próbálta meg szövet­ségével a török a magyart. A magyar inkább kész volt a legrettenetesebb halált ■szenvedni el, mint a keresztyén Európától elszakadni. Ezt az ércfalat azonban most ■nem az ellenség ereje, nem az ellenség fondorkodása döntötte le, hanem az, ki védője kellett volna, hogy legyen a kérész tyénségnek : I. Rudolf német római csá­szár s magyar király. Már 14 év óta foly á háború a törökkel, mialatt török-tatár és német egyaránt pusztították az orszá­got ; de a magyar még sem panaszkodott. És ekkor I. Rudolf király számba véve, ■ hogy a nemzet immár a keresztyénség vé­delmébe kimerült, elhatározta szivében, hogy Magyarországot végleg megszünteti •és örökös tartományává teszi. E végből a keresztyén államoktól a keresztyénség vé­­-delmére kapott segélypénzeket Magyar­­ország elpusztítására használja fel. Célja elérésére elbocsátotta atyja hü ta­nácsosait, s tulajdon testvéreit is mellőzve, hallatban terhekkel árasztotta el az orszá­got, állitván, hogy a törvény öt nem kö­telezi. A koronát Prágába vitte, a nádori hivatali nem töltötte be s Európa minden .zugából Magj arországra hozott katonái hallatlan gonoszságokat követnek el, nem kiméivé senkit és nem válogatva senkiben. A nőt férjétől, a gyermeket, 8—9 éves kis leányokat az anyáktól elrabolják s azután megbecs télén itve és meggy alázva, a csa­ládnak drága pénzen adják vissza. Az urakat és nemeseket kúriájukból kidob­ják, mindenüket elveszik és felemésztik ; a mezőket tűzzel égetik fel, s a szegény nép vadállatok módjára a hegyeken és .erdőkön bolyongva, bogyókból, gyökerek­ből és fahéjakból táplálkozik, azután baromként döggel hull el. De azért nem egyszer a katonák még a hegyek közt is levetkőztetik és kirabolják őket. Nem csak az ország valamely részén, hanem az egész országban igy van ez : • katonák és nép éhes sáska seregként jár­nak szerte, felprédálva mindent. Mert az Isten meghallgatja a sírokat és szenve­dőket, de Rudolf nem. A katonák vissza­■ tartott és lehúzott zsoldjából s a keresz­tyénség segélypénzéböl Rudolf kincstára gazdagodik, s abból mindenféle miitár­: gyak és régiségek Vásároltatnak, fényűző épületek, luxuskertek létesittetnek sok isaáz millió tallér értékben. Kamarákat, inkább kinvallató- és fegy­­: intézeteket létesített, melyekből a legkö­zönségesebb emberek vezetőkként, éles ! szaglásu kopókutyák gyanánt felkutatnak »mindent, a hol valamit lopni és eltulaj­donítani lehet. Az elhunytak vagyonát is, különösen a protestáns papokét elrabol­ják, még temetésükre sem Hagynak sem­mit. Szerződés, kötvények, végrendelet annyit érnek, a mennyi a király önkényé­nek tetszik. Magyarországon mindenkinek csak annyija van, a mennyit 'a kopó­kutyáktól elrejthetett. Minden legnagyobb és legkisebb hiva­tal, vezérség és várkapitányság németek­nek és osztrákoknak adatott s még a gyalog katonaság is már német. A háborút célzatosan húzzák és viselik, a haszon é­­birvágy kedvéért. Hogy pedig Magyarország minden sz í badságtól megfosztva legyen, a protestá templomokat is fegyverrel támadta rn «. és lecsukatta ; a papokat kidobatta, holott erre joga nem volt, mert az ige csak sza­badon születve, szabadon terjeszthető. Mit lehetett egy ily királytól várni, kinek egy Ígérete sem szent, ki a nemze­tet ellenség számba veszi, s elhatározta mindenestől kiirtani. Az.ért vétette fel a német indigénákat, adta nekik a vár­­kapitányságokat s töltötte be velük a királyi tanácsot, eltaszitva, lenézve, meg vefVe, semmibe-sem véve a. magyarokat. Hogy az ország ura félrelökje és u királyságot elpusztítsa és magántulajdo mává tegye, a várakat és jószágokat a magyar uraktól erőszakkal is elvette, német paraszt'ikimk és jövevényeknek adta, tigy, hogy Magyarországon mát nincs is vár, mely a magyaroktól élvév. németeknek adva ne v*ilna. Hiába üléseznek a megyék, hiába mem nek panaszra Prágába az elzárkózott ki­rályhoz ; kihallgatás és vigasz nélkül bocsáttatnak el. És ez a zsarnok akarja az ország alkotmányát megsemmisíteni, az egykor legvirágzóbb Magyarországot Ausztria gyarmatává tenni, a törvényeket erőszakkal hozni, mintha az ország kor mánypálcája az uralkodó-ház családi tu­lajdona volna. Az ifjú Thelekessy István javai 120.000 tallér értékben a fiskuséi lettek. Ilomon­­nay Bálint üldözőbe vétetvén, a tanácso­soknak sokatf magának a királj’nak 25,000 tallért fizetett. Testvérének, az alig gyer­mek Györgynek javait 150,000 tallér ér­tékben a fiskus tartja le. Rákóczi Zsig­­tnon 50,000 tallért fizetett a királynak. Dobó Ferenc vagyonát erőszakkal le­foglalják, özvegyének azt csak úgy adják vi°sza, ha 100,000 forintot leszámol a királynak, s a német Kolonich Siegfried­­hez megy férjhez. Barbiano generális Bánffy Dénestül erőszakkal ’4,000 tallért csikar ki, s Szabó György kassai lelkészért 5000 irtot zsarolt ki a hívektől egy imáért; Básta Erdélyből három tonna aranyat szállított ki; lllésházy István, Magyar­­ország rnarsallja, az üldözés elöl Lengyel­­országba menekült s még felesége vagyo­nát is, a ki pedig az aulikus néhai Pálffy húga, 100,000 forint értékben lefoglalják. Es az ellenállás joga dacára a magyarok mindezt eltűrték, mígnem a király német katonáinak, az olasz Barbiano generalis­­kapitánynak és Petz Baptistának, a német gyalogság fejének meg nem hagyja, hogy Felső-Magyarországon a magyarság vezetőit a jog Űrügye alatt kiirtsák, javai­kat lefoglalják s helyükbe németet tegye­nek, úgy mint Erdélyben Bástával csele­kedtek. Ezek mellé adták a tolvaj Krau­seneck kamarást, a ki csak a saját zsebére 100,000 tallért lopott. Ezt cselekedte Rudolf, a ki a keresz­tyénség védelmének örve alatt, a keresz­tyén fejedelmeket és országokat, de leg­­föképen alattvalóit hallatlan zsarolásokkal fosztotta ki, az országnak a töröktől még megmaradt részét katonáival elnépteleni­­tette, s szándékosan huzza 'a háborút, hogy magát gazdagítsa s kedvteléseit és buja kéj vágyait kielégítse. E kiáltványban őseink csak abban té­vedtek, hogy normális, rendes embernek tartották Rudolfot, holott ma már a tudo­mány világánál tudjuk, hogy egy súlyosan terhelt, szegény elmebeteg emberrel volt dolgunk, ki mindkét ágon szépunokája lévén őrült Johannának, a bajt kétsze­resen örökölte, s a kit Spanyolországban a Jezsuiták nevelvén, már ifjan magával hozta az inquisició és Caesar-kevélység kegyetlen szellemét. Prágában elzárkózva, 36 éves hosszú uralkodása alatt a külső vallásosságnak és egyben varázslásnak | adta magát; alchemiával, csillagjóslással és szellemidézéssel foglalkozott s ágyas­­| élet és faraoi építkezések kedvtelései között, helyette kapzsi udvaroncok, jezsu­iták és eszközeik, az inkább tolvaj és hóhér, mint katona, kalandor zsoldosok vitték a kormányt. A töröknek adót fizetett, s az országaiban Istennek képzelte magát. Népe éhenhalt, s halálakor 12 nillió tallért találtak titkos pénztárában. A kiáltvány sorai egyszersmind fel­világosítanak őseink, s igy Bocskay gon­dolkozásáról is, mely semmit sem gyűlölt jobban a töröknél és senkinek sem hitt inkább, mint a Krisztus nevével taka­­tódzó nyugatnak. De idő kellett, a inig reájöttek, hogy nem az az irgalmas sama­­ritánus, nem az az igaz keresztyén, a ki főpap és levita létére szívtelenül elmegy a megsebesült és kifosztott utas mellett hanem az, a ki felveszi és gondját viseli. Hazai egtjtiáil lap szene. A Prot. E. és Isk. Lap. — 1904 42. sz. ban egy buzgó lelkes írónő Vargha Gyu­lám; emelte fel ébresztő szavát, ama szo­morú esemény hatása alatt, hogy a kele­ten vagyis a Balkán államokban 25 ezer magyar nö él becstelenül megrontott testtel és a kárhozat felé siető lélekkel. Erre mondta már a belgrádi rendőrfőnök, hogy „minden magyar leány becstelen. “ Azt hitte ez a szerb rendőr, hogy mert ilyen sok magyar leány az, tehát minden magyar leáíiv az. Borzasztó is az, hogy lelketlen lélek kufárok büntetlenül, sőt sok helyen a, rendőrségnek, a hatóságoknak közremun-j kálásával űzhetik aljas mesterségüket;! még borzasztóbb az, hogy 25 ezer leányt! lehetséges volt csábító Ígéretekkel anyagi j haszonra való kilátással ilyen útra terelni, j Mert aránylag kevés volt ezek közt olyan, a kik egészen tudatlanul mentek bele a veszedelembe, de a nagyobb rész kész volt magát eladni, t. i. a testet ; azt pe­dig, hogy halhatatlan leikök is van, me­lyet kárhozatba döntenek, azt a legtöbb nem is tudja, nem is hiszi, nem is törő­dik vele. Ez a legégetőbb seb! Ennek kellene okát kutatni és orvos­ságát keresni. A kormány erélyes óvó­intézkedései sokat segíthetnek a bajon, de még sem tudnak elhatolni a betegség gyökeréig; Ez a kérdés az egész magyar társada- [ lomnak a kérdése, minden magyar ein­­bernek a dolga. Hogy a magyar leányok mért bizonyul­nak alkalmasabbaknak a kivitelre, mint inás nemzetek leányai ? Ennek erkölcsi okának kell lenni. Ha a magyar leány előtt nem értékes a maga becsülete, akkor annak az az oka, hogy az nem értékes a magyar társadalom előtt sem. Nálunk sem férfiak, sem nők nem veszik eléggé komolyan sem az erkölcsi­­ségnek, sem a hitnek kérdéseit, magokra sem ügyelnek, hát még másokra ! Hány férfi van, a ki nem átall egy ártatlan leányt elcsábítani, vagy egy már bukott leánynak még mélyebbre taszítá­sához hozzájárulni, csak azért, mert ez neki gyönyörűséget szerez. Ebben nem gátolja őket — tisztelet a kivételeknek — a saját családi életöknek a szentsége sem. Lelkiismeretfurdalás nélkül tudják a fe­leségeik iránt fogadott, sőt esküdött hű­séget megszegni és igy bemocskolni a családi tűzhelyet. S a mi visszatetszöbb, több magyar nö ezt a ferde helyzetet végre is természetes­nek találja. Vagyis a mi magyar asszonyainknak — tisztelet a kivételeknek — nincs helyes erkölcsi érzékök, az emberi méltóságról nincs komoly felfogások. S miért? Azért, mert nincs igaz hite, mélységes keresz­tyén felfogása, Nem tudja sem a maga lelkét táplálni és erősíteni az Istennek erőivel, sem férjét tisztább, nemesebb, magasabb életfelfogásra vezetni, sem nem tud utána járni a testi lelki, pusztulás útjára induló magyar leánytestvéreinek, 1 ogy őket intse, óvja, védelmezze, Isten­hez vezesse. Annak az eladott 25 ezer testnek 25 ezer halhatatlan lelke van, a kit 25 ezer tisztességes magyar nö és leány megmenthetett volna, ha komolyan akarta volna ! Ezeket ajánlja a magyar nők figyelmé­be egy lelkes, igazan vallásos müveit nö 1 Vigyázzunk és imádkozzunk ! Erre Amerikában is nagy szükségünk van, mert a kisértö itt tálén még hatal­masabb. Álljon e munkába, a mentés -munká­jába minden lelkes magyar nö. Itt nem mentheti magát senki azzal, hogy „avagy örizöje vagyok e én az én atyámfiainak ? . Igenis vigyázzatok, dolgozzatok és imádkozzatok ! Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés*­Az Amerikai Magyar Ref. ^Egyesület vezértestülete szomorodott szivyel jelenti Derkács Istvánnak, a new-brunswicki osztály utján volt tagtársnak folyó évi szeptember hó 25-én történt gyászos el­hunytat. Legyen álma csendes az idegen hantok alatt. Kelt Cleveland, O., 1904. november hó 1-én. Kalassay Sándor, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Szétvetés. Derkács István, a new-brunsvicki ősz-* 7 tály utján volt tag halálesete és temetési költsége 800 dollár. Nagy László, az elizabetli-porti osztály tagjának félsegélye 375 dollár. Fodor István, a bridgeporti osztály tag­jának félsegély 375 dollár. Susnyák József, a toledoi osztály tagjá­nak félsegély 375 dollár. Conventio költség tagonként 40 centben a félsegélyek egyenként és tagonként 20—20 centben az egyesület 1968 tagjára kivettetni rendeltetett, az öt rendbeli kivetés 1 dollár 40 cent, a befizetés határ­ideje 1904. december 20-áig terjed; fel­kérem az osztályok tisztviselőit, hogy ezen fent érintett összeget a tagoktól beszedvén, azt az egyesület pénztárába beszállítani, s nékem erről névszerinti jelentést küldeni szíveskedjenek. Kelt Cleveland, O., 1904. november hó 1-én. Kalassay Sándor, Papp István, v. t. elnök.. v. t. jegyző* 35Ziaacm.tsitáu3 az Am. Magy. Ref. Egyesület vezér­testületi pénztárának 1904 évi okt. havi állapotáról. Bevétel Kiadás 7 Nagygyűlés költs. 774.15 Pénztári könyvek 1.50 Ellenőr J évi tiszt, dija s postakölts 19.92 Jegyző szept. havi tiszt. d. s lev. k. 37.85 500 drb. nyugta 1.75 Allengheny 7.20 — 20 Joliet 10.35 Vulcan 12.00 Ref. Lapnak félévi kai. áp. 1—okt 1 76.00 Lorain 4.35 10 Phoenixville 30.40

Next

/
Thumbnails
Contents